Magyar Hirlap, 1930. március (40. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-25 / 69. szám

Kedd az érdekközösségek fokozatos elismerte­tése és az atmoszféra megjavítása az egyes termelési ágak között Ilyen irányban már elég szép eredményeket értünk el és ismételni szeretném: mindössze 20—25 iparcikk az a „lapis offensionis“, amely miatt néha kiéleződnek az összeütkö­zések. Addig is, amíg sikerül az így lokali­zált kérdéseket megoldani és kikapcsolni, az OMGE természetesen a legnagyobb készséggel vesz részt minden olyan tár­gyaláson vagy megbeszélésen, amelyből konkrét eredmények származhatnak. Még egy példával igazolva tételemet: 18—19 millió mét­ermázsa volt a tavalyi búzatermés és 2 millió métermázsa maradhatott meg az 1928. év terméséből. 4,5 millió méterm­ázsa búzát exportáltunk idáig és így ha a kedve­zőtlen árakon is, de értékesítettük egész ki­viteli fölöslegünket, talán 500.000 méter­­mázsa kivételével. De erre a mennyiségre, mint tartalékra, szükségünk van. Ez az ered­mény csak úgy alakulhatott ki, hogy a búzatermelésnek mintegy 80 százaléka ide­haza fogyott el. Ilyen arányok mellett csak természetes, ha a belföldi fogyasztóképesség emelésére még áldozatokat is hoz — min­den rossz érzés nélkül — a mezőgazdaság. Csak azt nem szabad követelni tőle, hogy saját magát áldozza föl, mert ennél súlyo­sabb csapás n£m érhetné a magyar iparfej­lesztési politikát és az egész magyar ipart. — Vég­ül mégegyszer hangsúlyozni szeret­ném: a vasárnapi cikket őszinte örömmel ol­vastam, mint az atmoszférikus feszültség enyhülésének újabb érdekes szimptómáját. A kereskedelemügyi miniszter utasította a hatóságokat, hogy a közszállítások után esedékes összegeket és letett bánatpénzeket késedelem nélkül utalják vissza. A pécsi ipartestület felterjesztést intézett a keres­kedelemügyi miniszterhez a közszállítások késedelmes kifizetése, a bánatpénzek visz­­szatartása és a kincstári perek likvidálása ügyében, melyre a kereskedelemügyi mi­niszter a mai napon kiadott válaszában közli, hogy utasította az összes hatóságo­kat, hogy az állami szállítások és közmun­kák után a szállítókat, illetve vállalkozó­kat megillető járandóságokat minden eset­ben soron kívül kell kiegyenlíteni. A bánat­pénzre vonatkozólag úgy intézkedett a ke­reskedelmi miniszter, hogy azoknak bánat­pénze, akiknek ajánlata el nem fogadta­tott, a fél külön kérelme nélkül, hivatalból azonnal visszautalványozandó. Az utasítás tehát megvan, kérdés csak, hogy lesz-e foganatja. Meghalt a Böhmische Induslrialbank elnöke. Prágából érkezett jelentés szerint dr Skarda Vladimir, a Böhmische Industrialbank igazga­tóságának elnöke, szombaton este meghalt. Nagyon kedvezőtlen a földbérlők helyzete. A Magyar Földbérlők Szövetsége hétfőn tar­totta rendes évi közgyűlését a bérlőtársada­lom igen élénk részvétele mellett. Eszenyi Jenő elnöki megnyitójában rámutatott a bér­lők­­súlyos helyzetére, amit a példátlan fagy­károk is fokoztak. A búza és a termények ár­esése megszüntette a mezőgazdaság rentabili­tását. Fel kellene hagyni az apróbb hitel­akciókkal és ehelyett általánossá kellene tenni a segítséget. Végül rámutatott arra, hogy a különféle felmerült búzaár-stabilizáló tervek közt a legtöbbet a behozatali jegytől lehet várni. Utána Erdélyi Aladár országgyűlési képviselő szólalt fel. A mezőgazdaság nem tu­­dott védekezni az ellen, hogy jelenték­telén ál­lamokkal kezdtük annak idején a külkereske­­delmi megegyezéseket, s ezt a többi most el­lenszolgáltatás nélkül élvezi. E téren Német­országgal szemben férfias önérzettel kellene fellépnünk. Beszél az adókivetésről és a bü­rokráciáról. Az erőszakkal teremtett állami bevételekre szétterpeszkedett egy hihetetlen bürokrácia s ma az a helyzet, hogy az ország 8 millió lakosának kétmillió a keresője s ez kénytelen a többi milliót eltartani. A külön­böző megkötöttségek devalválják a föld árát. Marschall Ferenc felszólalása után Eszenyi Jenő ismertette a földbérletek engedélyezésére vonatkozó legújabb törvényjavaslatot, amivel szemben a bérlőszövetség továbbra is a föld megkötöttsége ellen foglal állást. A kötöttség nem szolgálhat birtokpolitikai célt. Az Országos Mezőgazdasági Kamara vizsgálat alá akarja venni a termelői és fogyasztói árak közt fennforgó nagy külön­bözet okait. Az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatóválasztmánya legutóbb tar­tott ülésén elhatározta, hogy tüzetes vizs­gálat alá veszi mezőgazdasági termékeink belső piacát, a termelői és fogyasztói árak között fennforgó nagy ártávolságot és a belső fogyasztás növelésére megteszi a szükségesnek látszó kezdeményező lépé­seket. ,,Ingatlan-tulajdonközösség árverési megszün­tetése.“ Ezzel a címmel megjelent könyvecske méltatja a kérdés gazdasági jelentőségét, majd részletesen ismerteti a bírói gyakorlatot, annak változásait és a mai jogállapotot, mely gyakor­latilag odavezet, hogy az ingatlan-tulajdon­közösség az összes érdekeltek egyetértése nél­kül nem szüntethető meg. Egyúttal bírálat tár­gyává teszi úgy a gyakorlatot, mint magánjogi törvénykönyvünk tervezeteinek vonatkozó ren­delkezéseit. A német birodalmi bank 5,5 százalékról 5 százalékra szállította le a kamatlábat (a­ Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) A német jegybank ma leszállította a ka­matlábát 5,5 százalékról 5 százallékra. Március óta volt érvényben az 5,5 száza­lékos kamatláb, de ez az újabb leszállítás mégsem érte váratlanul a német gazdasági köröket, mert a német pénzpiaci helyzet olyan, hogy a leszállításra minden ok megvolt és már napok óta vezető pénzügyi körök tudták, hogy ez a rátaleszállítás be fog következni, mert ennek az előké­születei már napok óta folytak. Hosszú idő óta nem volt a német jegybank váltóállománya olyan alacsony, mint ez idő szerint, ami szintén annak a bizonyí­téka, hogy a német piacon pénzbőség van, s hogy a gazdasági élet a maga hitelszük­ségleteit a jegybank megkerülésével is ki tudja elégíteni. Ennek a helyzetnek a hátrányait a ban­kok is érzik, mert igen nagy pénzkészle­teik vannak, amelyeket az igények csökke­nése folytán nem tudnak kihelyezni, s az ily módon beállt kamatveszteség már olyan nagyarányú, hogy a bankok is a kamatláb leszállítása érdekében tettek lépéseket a jegybank­nál. A német piacot valósággal elárasztja a külföld rövidlejáratú kölcsönajánlatokkal. 4,*—4% százalékkal igen nagy dollárté­­teleket kínál a külföld a nagy berlini ban­koknak, akik azonban ezt nem veszik igénybe, mert még a saját tőkéjüket sem tudják kihelyezni, s így nincs szükségük arra, hogy a külföldi kölcsönajánlatok igénybevételével a maguk gondját növel­jék. Rövid lejáratra több tőke keres ma a né­met piacon elhelyezést, mint amennyire a gazdasági életnek szüksége van, vagy amennyi pénzt a német gazdasági élet fel tud használni, hosszúlejáratú kölcsönöket azonban a német piacnak a külföld a mostani pénzbőség mellett sem ajánl fel s ezzel magyarázható, hogy a német gazda­sági életben a pénzbőség dacára is tovább tart a válság. A német gazdasági élet ez idő szerint nem használja és nem tudja hasz­nálni a rövidlejáratú kölcsönöket s ezért olyan abnormálisan kicsiny a német jegy­bank váltóálománya, de ez a körülmény magyarázza egyúttal azt is, hogy a tény­leges magánkamatláb alacsonyabb, mint ahogy azt félhivatalosan jegyzik, mert a szabad piacon olyan alacsonyan lehet ma rövidlejáratú kölcsönöket kapni, mint 1027 első hónapjai óta nem lehetett. Hosszú idő óta nem volt eset arra, hogy minden fontos piacon olyan elementáris erővel és annyira egyidőben állt volna be a pénzbőség, mint ezúttal. Minden fontos ipari és mezőgazdasági államban nagy a depresszió és ennek következtében a nyers­anyagok ára állandóan olcsóbbodik. A nyersanyagáraknak ez az olcsóbbodása és a konjunktúrának ez a hanyatlása a világ minden nagy gazdasági államában csökken­tette a pénzigényeket és ezért máris jósla­tok érkeznek arról, hogy Londonban és New Yorkban, ha nem is rövid idő nyitva, de még ennek az évnek a folyamán a jegy­bankok újból leszállítják a kamatlábat. Ez azonban nem igen valószínű, inkább attól kell tartani, hogy a mos­tani nagy pénzbőségnek meglesz a reak­ciója és rövidesen, főleg ha a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdődnek, ismét feszültebb lesz a nemzetközi pénz­piac. Egyelőre azonban akkora a pénzbőség, hogy az már az egész világon a jegybankoknak is és a többi banknak is gondot okoz. A német jegybank kamatlábleszállításá­val kapcsolatban, hír szerint, a berlini bankok és bankárok egyesülete elhatározta, hogy a kamattételeket március 25-én kez­dődő hatállyal a következőkép módosítja: A kihelyezési kamatlábat év 6 és fél száza­lékról 6 százalékra, a látra szóló folyó­számlabetéti kamatlábat jutalékmentes számlán 3 százalékról 2 és fél százalékra, jutalék­köteles számlán évi 3 és fél száza­lékról 3 százalékra szállítja le. A takarék­­betétek kamatlába változatlanul évi 5 száza­lék marad. Ipari címtár Megemlékeztünk annak idején arról, hogy a kereskedelmi minisztérium megbízta a Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt.-et egy részletes és megbízható kiviteli címtár kiadásával, annak szerkesztésével pedig dr Koffler Károlyt, a Ma­gyar Gyáriparosok Országos Szövetsége titkárát bízta meg. A címtár előmunkálatai során szük­ségessé vált egy szélesebb körű adatgyűjtés a magyar ipari beszerzési források teljes össze­állítása céljából. Ilyen tárgyilagos, megbízható vámtár hiányát régóta érzik a hatóságok és a nagyközönség is. Bizonyára széles körben fog tehát megelégedést kelteni, hogy ez a címtár „Kiviteli Címtár — Beszerzési Források“ címen most megjelent. Különös fontosságot és aktuali­tást ad a műnek az a körülmény, hogy az új Közszállítási Szabályzat az eddiginél hatályo­sabb módon igyekszik biztosítani a hatósági szállításokat a belföldi ipar számára, másrészről a közönség körében is, a kormány, a gazda­sági és a társadalmi szervezetek buzdítása nyo­mán örvendetes módon mind nagyobb mérték­ben mutatkozik az érdeklődés a magyar ipar termékei iránt. Igen sokféle igényt kell kielégítenie egy ilyen címtárnak: azt hisszük, hogy ez a 35 nyomta­tott íves vaskos kötet a joggal emelhető igények­nek mind a legmegbízhatóbb módon megfelel, betűrendben közli az ipar egész területén számbajövő vállalatok teljes névsorát, azután felsorolja ezeket szakmák szerint csoportosítva, összes gyártmányaikkal s megadván ezen felül a vállalatok címét, munkáslétszámát, üzemi erejének nagyságát, vezetőségét s az egyéb fon­­tosabb tudnivalókat. Végül egy részletes és alapos árulajstromban a címszavak ezrei szerint csoportosítva közli mindazokat a cégeket, amelyek az egyes árucikkeket előállítják. Ki­egészítés gyanánt felsorolja a gyáripari és kéz­műipari érdekképviseleteket, kamarákat, szak­­egyesületeket és így tovább. Nagy súlyt vet a címtár a szállítóképes közép- és kézművesiparra és az egyes cikkek természete szerint mérlegelve ott, ahol, mint szállító a kisipar is figyelembe jönne, közli a fontosabb és ismertebb kézmű­vesipari cégeket, vagy pedig a kisiparosok számbajövő testületeit. Sokezer cím- és áru­­lajstromcímszó van ebben a műben szakszerűen, teljes hozzáértéssel, a legbehatóbban feldol­gozva. A munka jelentőségét s azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyeket szerkesztőjének le kel­lett győznie, csak az méltányolhatja igazán, aki valaha megpróbálta egy-egy árucikk termelési viszonyait felderíteni. Dr Koffler Károly siker­rel győzte le ezeket a nehézségeket s úgyszólván ,végig analizálta a magyar igazi termelés egész területét. Munkája így nélkülözhetetlen segéd­eszközévé válik mindazoknak, akik akár hivata­los helyen, akár vállalatok irodáiban anyag­­beserzéssel foglalkoznak s beszerzési források tekintetében belföldi vagy külföldi érdeklődő­ket tájékoztatni hivatottak. Ki kell emelnünk, hogy az egész hatalmas munkálat tökéletesen objektív s a lehetőség szerint ellenőrzött, saját adataik szerint minden megkülönböztetés nél­kül sorolja fel a vállalatokat, úgy a címtár­ részben, mint az árulajstromon belül. Teljesen elfogulatlan, valóságos ipari Baedeckert kap te­hát a magyar közönség, amelynek részéről való­ban elismerés illeti meg mindazokat, akik e címtár megjelenését elősegítették. Nem kell mondanunk, hogy ezek a száraznak látszó adatok alapjában ékesszólóan bizonyítják a magyar ipari termelés rendkívüli fejlődését; alig van a kereskedelmi forgalomban szereplő árucikkek közül olyan,, amelyre nézve termelő­ket (többnyire egész sorát) meg ne tudna ne­vezni. Meg kell említenünk azt is, hogy átte­kinthető beosztása és csoportosítása nemcsak szakemberek, hanem a laikus közönség számára is könnyen használhatóvá teszi s utalnunk kell arra is, hogy jó kiállításban — természetesen magyar papíron —, tetszetős kemény kötésben jelent meg s rendkívül olcsó ára — kötött pél­dányonként 15 pengő — lehetővé teszi minél nagyobb elterjedését. Csődü­gyek. A budapesti törvényszék Politzer, Rosenberg és Társa bank, betéti társaság (Árpád ucca 8.) bejegyzett cég és beltagjai: Politzer Géza és Rosenberg Jenő budapesti la­kosok ellen elrendelte a csődöt. Rosenberg Jenő tőzsdetanácsos azonban — mint ismere­tes — a kiállt izgalmak következtében még a nyáron meghalt. Csődbiztos: dr Vitéz Szath­máry József törvényszéki bíró, tömeggondnok: dr Hadlik János ügyvéd. Követelések bejelen­tése június 1-ig a törvényszéknél, felszámo­lási tárgyalás június 26-án, délelőtt fél 10 óra­kor, a csődválasztmány megválasztása június 28-án délelőtt fél 10 órakor a csődbiztos hi­vatalos helyiségében.­­ A budapesti törvény­szék azonkívül megindította a csődeljárást Fleischmann, Poliatschek és Társa (Holló u. 11.) bejegyzett cég és ennek egyedüli tulajdo­nosa, Poliatschek Jenő ellen. Csődbiztos dr Vitéz Szathmáry József törvényszéki bíró, tö­meggondnok dr Képes Olivér ügyvéd. Követe­lések bejelentése május 31-ig a törvényszéknél, felszámolási tárgyalás június 21-én délelőtt fél 10 órakor, a csődválasztmány megválasztása június 24-én délelőtt fél 10 órakor a csődbiz­tos hivatalos helységében. — A Termelők Or­szágos Szövetkezete csődügyében a törvény­szék az eljárást megszüntette. — Kocsis Jó­­zsefné és Társa ügyében a csődvagyon teljes kimerülése következtében a törvényszék a cső­döt megszüntette. «AäGt’SÄSä hírlap 1930 március 25. ^7 Halasi-Fischer Ödön előadása Szentesen Szentesről jelentik a Magyar Hírlapnak. A Szentesi Kereskedők Egyesülete meghívására vasárnap este Halasi-Fischer Ödön, a Cobden Szövetség elnöke, a szövetség vezetőségével megjelent Szentesen és előadást tartott az ak­tuális gazdasági kérdésekről. A Csongrádvár­e­­gyei Gazdasági Egyesület díszterme erre az alkalomra előkelő és nagyszámú közönséggel telt meg. Többek között jelen voltak: dr Nagy Sándor Csongrád vármegye nyugalmazott fő­ispánja, Móricz Béla igazgató, Mátéfy László gazdasági főtanácsos, törvényhatósági örökös tag, a Csongrádvármegyei Gazdasági Egyesület díszeln­öke, Németh István görög-keleti magyar esperes, Lampel Béla, a Szentesi Általános Taka­rékpénztár igazgatója, Szabó Mihály ipartestü­leti elnök, dr Barta Antal, ifjabb Zsoldos Fe­renc, Halász József, Br­sze Gyula, dr Reiss László, Kunszt Sándor, az OMKE elnöke és még sokan a kereskedők, ügyvédek, orvosok és gazdák köréből. Zsoldos László, a Zsoldos­­malom vezérigazgatója, a Kereskedők Egyesü­letének elnöke, üdvözölte meleg szavakkal Hete­lasi-Fischer Ödönt, akit felkért előadásának megtartására. —■ Korunk vezető tudománya, sőt drámája lett a közgazdaság — kezdte előadását Halasi- Fischer Ödön —. Ennek az útjára tért a poli­tika is. Talán azért ilyen rossz a helyzet, mert közgazdasági kérdésekhez keveset értő politiku­sok akarnak segíteni rajtunk. Előadása további folyamán a közgazdaság és­ a politika között lévő viszonylatot bontotta eles meire. A közgazdaságtudomány fejlődéstörté­netéről szólván, áttért a politika aktuális érte­lemben vett fogalomköreinek meghatározására. Fejtegetésében nem elméleti, hanem a legköz­vetlenebb gyakorlati érveket sorakoztatta fel, plasztikusan kiemelve tétele igaz voltát, mely szerint: „Amit teszünk vagy nem teszünk, mind elválaszthatatlanul összefügg a politikával!“ Minden a törvényektől, tehát a politikától függ, amely az alkotásokat és a végrehajtásokat el­dönti. Ezután áttért a mai magyar gazdasági hely­zet kritikájára. Kérdi, vájjon ennek a helyzet­nek a magyarázata egyedül az európai válság­­ban keresendő-e és arra a konklúzióra jut, hogy a Trianon adta lehetőségek nem determi­nálják maradék nélkül a helyzet minden ba­ját. Tehetetlenség és a felelősség alól való ki­búvás mindenért a háború utáni válságot és Trianont okozni. Nagynevű külföldi és hazai szaktekintélyek idevonatkozó nyilatkozatait idézi és érdekes statisztikát olvas fel az állam­­háztartás büdséjének jellemzésére. A magyar gazdasági lehetőségek mérlegelésének kapcsán beszélt az iparosítási politikáról. Szólt a ke­reskedelmi mérleg passzivitásának közgazda­­sági jelentőségéről és összehasonlításokat állított fel a különböző országok passzív és aktív kereskedelmi mérlegei között. Majd beszélt a bankok szerepéről a magyar közgazdaságban, a jövőre vonatkozó tervekről és kilátásokról. Követelte az államháztartás kereteinek meg­szakítását, az állami beavatkozás csökkentését és egy reális, átfogó gazdaságpolitika megala­pozását. Előadásának befejezésében odakonklu­­dált, hogy a gazdasági háború végzetes útjáról a gazdasági közeledések útjára kell térnie Európának, mert csak ily módon kerülhető el a népek millióinak katasztrófája és készíthető elő egy jobb jövő. Az egyórás előadást nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság s a Kereskedők Egyesülete az előadás után Halasi-Fischer Ödön és a Cobden Szövetség tiszteletére százterítékes bankettet rendezett, amelyen az előadáson résztvettek nagy része jelent meg Szentes város előkelősé­geivel az élén. A társasvacsorán dr­őre Gyula, Vitéz Várady László, Gruber Ferenc, Unter­minner Ernő és Rónay Mária tartottak üdvözlő­­beszéde­ket, melyekre a Cobden Szövetség ré­széről Kovács Miklós és a végén Halasi-Fischer Ödön válaszoltak. Dr Reisz Márton■ vezetésével megindult a Cobden Szövetség szentesi csoport­jának a megszervezése. PONTOS ÉS FOLYTATÓLAGOS kézbesítést csak úgy biztosít­hatunk, ha előfizetését idejében MEGÚJÍTJA Postai befizetési lapot már küldÚjifto HÍRlAP

Next