Magyar Hirlap, 1930. május (40. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
Mai szárnyukban közöljük a teljes heti rádióműsort ^ 10 mii. r ss THflfPir TS® ^Sp\ a MAGYAR HÍRLAP I jfel HB JF”« Ipfif PENGŐ I PENGŐ áprilisi könyvkedvezménye aSjjfUpfif jglllJfllU IT * Munkásünnep Most negyven éve az ipari munkásság a május elsejét olyasmód követelte, mint ahogy s amiért ma Gandhi sót főz. Megtörni, egy jelképpel, a két vasgyűrűt, mely a munkást körülvette elsőbb is általában mint jogrend, mint társadalmi és gazdasági elrendezettség, aztán egyes országonkint, mint annak az országnak határa, amelyen át sorstársak felé fogódzni a nemzet ellen való vétek. Kiszorítani e rendből egy szabad napot, mely sehol nincs törvénybe írva, mely csakis a munkásnak ünnepe, de ünnepe aztán minden határon túl, minden országban egyformán: t ez volt a május elseji ünnep gondolata. [Valahogy megfordított Gessler-kalapnak szánva, mit a svájci nép állít fel, hogy a császári helytartónak kelljen, lelőtte elmenet, megemelnie kalapját. A negyven év alatt, mely kikövetelése óta eltelt, az ünnep s a gondolat, mit képez s az osztály, mely törekvései felé tűzte, mindent összevéve sokra vitte, s ha helyenkint túlságosan előre törvén, utána túlságosan vissza is szorult, május elsején van mit ünnepelnie. Az ipari munkásság valami formában mindenütt bekerült az alkotmányba, még az egyenest ellene szerkesztett fasizmuson belül is, hol, ha nem is gazdasági hatalma, de politikai szabadsága másnak sincs több, mint neki, viszont a korporációkban a munkaadók alá szoríttatva is van annyi biztossága s ellátottsága, mint a boldogtalan Oroszországban, hol azt akarják vele elhitetni, hogy ő diktál. A kollektivizmus úgy, mint a nemzetköziség annyira fölülkerekedett, hogy már nincs is egyéb, mint kollektív és nemzetközi tulajdon és termelés, ■—■ nincs iparág, mely kartellekbe s trösztökbe ne volna szorítva s nincs kartell és tröszt, mely túl ne terjedne egy országon. Ez persze még nem szocializmus, sőt nagyon is kapitalizmus, ■— a szocializmus a kapitalizmus formáiban fejlődik előre. Ez a kapitalizmus azonban, minél inkább áttöri az országhatárokat s minél egyenesebben kéntelen saját embereit ültetni bele a kormányzatokba, annál közelebb hozza az időt, mikor gazdaság, társadalom és állam (vagy amit Kisközségtől Páneurópáig és Világállamig így nevezhetnek) annyira összeesik, hogy egyszerre csak csakugyan megvan a szocializmus. Persze nem egészen úgy, mint a munkás most negyven éve álmodta, hogy csakis az ő számára s az ő uralmi formája gyanánt. Ezt várni épúgy ábránd volt, mint ábránd volna azt hinni, hogy például Spanyolországban vagy Görögországban a katonai kaszt diktatúrája a mai idők közepett maradandó lehet. Ám a fejlődés rendjén a munkási kaszt abroncsai is letöredeznek, a munkásosztály mind kevésbbé esik össze szigorúan az ipari munkássággal. Van egy egész had alkalmazott és tisztviselő, ki valójában nem egyéb, mint bérmunkás, vannak intellektuálisok, kisemberek és szabadfoglalkozásúak, kiknek semmi egyéb közük a tőkéhez, mint hogy egy csipetjök sincs belőle. Akármennyit szidták a kézimunkások a doktorfickókat, kik pártjukba betörtettek, mind nehezebben zárkózhatnak el előlük, s az állam is, ha egyáltalában megengedi a szervezkedést, mind kevésbbé avatkozhatik bele, hogy ki hová szervezkedjék be. A munkásosztály mind kevésbbé esik, mondom, egybe az ipari munkássággal, a szocializmus mind kevésbbé a munkásosztállyal. Annál kevésbé, mert az ipari munkásproblémának földgömbnyien általánosabb gyanánt nyomul eléje a parasztkérdés, ami akkor is munkáskérdés marad, ha a paraszt magántulajdonba kapja azt a földecskéjét, melyet megdolgoz s amelyből megél. A „földgyár“, amivel most a bolsevizmus kísérletez, valójában nem az ő kitalálása, hanem megvan. Szövetkezet formájában, Dániában él, bármily utópiásan, de példa és minta gyanánt lebeg minden ország előtt, melynek főkép földjéből kell megélnie —, vagyis öt világrésznek háromnegyed része előtt. Ez a töméntelen sokaság hamarosan mind bele fog kerülni a munkáskérdésbe s a szocializmus azonkép nem fog beleférni az ipari szocializmusba, mint ahogy kilátástalan az átkos nemzetköziséget pont a munkásoktól venni rossz néven ugyankkor, mikor Aristide Briand Páneurópa-memorandumot küld körül az európai kormányokhoz. A májusfa, mit az európai ipari munkásság 1890-ben ültetett, világfává terebélyesedett, mint az Eddában, s az ipari munkás és az ő külön szocializmusa csak kicsinyke zászlóalj a roppant világseregben, mely terebélye alá tolul. Szocializmus nélkül ma nincsen gazdaság és nincs politika —, a munkásság ugyan történelmi címen magának reklamálhatja, de szűkeszű volna az úgynevezett polgárság — nagy úgy, mint legnagyobb, középrendű úgy, mint kicsiny — ha ezt csak úgy hagyná, sőt maga tenne hozzá. Lám az angolok csak azért sem csukják be Gandhit; nincs szüksége mártírokra a polgári világrendnek sem, s öngyilkos, ha az ipari munkásságnak módot és okot ad, hogy magát megrövidítettnek vagy hátra.tytlpek éjez?et Hogy’ vehesse rossz néven az ipari mun-* kásságtól az osztálytudatot s az osztály* harc elméletét, ha polgári blokkokat szervezvén s mesterségesen vonván meg polgár és munkás közt a mesgyét, mit az élet minduntalan elmos s amin innen is, onnan is túlsarjad, maga mutatja példán, hogy csakugyan vannak osztályok, s ezeknek csakugyan végzetük, hogy bírókra kerüljenek egymással? Megfordítva jobb volna: mindenkinek munkásnak és szocialistának kellene magát vallania, s nemcsak vallania, de éreznie is. A munkásság s a szocializmus maga mutatott erre példát, mikor az egyházi vasárnapot átvette munkaszünetes napnak, így veheti át egy dolgozó társadalom az ipari munkásságtól hazugság nélkül a május elsejét. Negyven év alatt a munkásünnep megérett arra, hogy közünnep legyen. -* A belügyminiszter a Házból szólított fel mindenkit a május elsejei rend biztosítására Minden előkészület megtörtént, hogy rendzavarás nélkül múljon el Budapesten május elseje Nagy rendőri felkészültség Párizsban, New Yorkban és Varsóban A főkapitányságon napok óta folynak az előkészületek arra, hogy a főváros rendjét május elsejére biztosítsák. A főkapitányság politikai osztálya kedden több őrizetbevételt foganatosított. Azokat, akiket gyanús elemekként tartanak nyilván a politikai osztályon, őrizetbe vették, nehogy május elsején szereplésükkel zavarokat idézzenek elő. Szerdán éjjel 12 órakor a laktanyákba és a főkapitányságra berendelték a teljes rendőrlegénységet és úgy intézkedtek, hogy a tisztviselők is teljes számban tartsanak permanenciát. Nagyobbszámú csendőrlegénység is érkezett a fővárosba. Az előkészületek azért történtek, hogy a rendőrség minden zavargásnak azonnal elejét vehesse, hivatalos helyen azonban, mint értesülünk, úgy látják, hogy május elseje teljes nyugalomban fog elmúlni. Az utca rendje ugyanis a legteljesebb mértékben biztosítva van. A május elsejei rend biztosításának kérdése egyébként szóba került szerdán a képviselőházban is, ahol a napirend megállapítása után Scitovszky belügyminiszter állott fel szólásra. Hét kormánypárti képviselő volt jelen, a polgári ellenzékiek közül Ralsay Károly, Hegymegi-Kiss Pál és a szociáldemokraták részéről egyedül Kábák Lajos. A Népszava vezércikke késztette a minisztert arra, hogy felszólaljon. A Népszava ugyanis felszólítást intézett a munkássághoz, hogy május elsejét tüntető sétával ünnepelje meg. Sajnálja, hogy a forradalmak óta több mint tíz év telt el és még ma sincs abban a helyzetben a kormány, hogy engedélyezze azokat a május elsejei munkásfelvonulásokat, amelyek ellen a békeidőkben semmi kifogást emelni nem lehetett. Annál kevésbé engedélyezhette ezt most, mert máris izgatások történtek röpcédulák útján a munkásság körében. Sok jel vall arra, hogy bizonyos elemek, nem vörös, hanem véres májust akarnak rendezni. Ő minden intézkedést megtett, hogy zavargások elő ne fordulhassanak. Gondoskodott arról, hogy a karhatalom elejét vegye minden lehető rendzavarásnak. Meg van győződve a szociáldemokrata párt jóhiszeműségéről ... *— Nem fontos —, kiáltja Kabók Lajos. Scitovszky azzal folytatja, hogy felszólít mindenkit, őrizkedjen a rendzavarásoktól, nehogy olyan incidensek, bajok származzanak, amelyeket — bármely oldalhoz tartozzék is — mindenki megbánna. — Ne provokálják az embereket, — mondja Kabók. Scitovszky megismétli, hogy nem vonja kétségbe a szociáldemokrata párt jóhiszeműségét. Kijelenti azonban, hogy ha felütné fejét a veszedelem, amely az országban vagy a fővárosban a békét, nyugalmat, élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, kellő tapintattal ugyan, de a legszigorúbb eréllyel találná szemben magát az ilyen kísérlet. A „Népszava“ maga is elismeri, hogy vannak törekvések, amelyek zavarólag hathatnak. A karhatalom tapintatos lesz, de gondoskodni fog arról, hogy a nép ne lehessen az ucca ura, mert az ucca ura csak a karhatalom lehet. Nagyon kér mindenkit, hogy viselkedjen a törvényeknek, a közrendnek megfelelően, mert ha a tüntetők nem tartják magukat ehhez a mindenkire kötelező szabályhoz, akkor a következményekért nem vállalja a felelősséget, hanem azt áthárítja a szociáldemokrata pártra. •— Ne provokáljanak, akkor nem lesz semmi, — jegyzi meg Kabók Lajos. Scitovszky pedig azzal fejezi be beszédét, hogy nem vonja kétségbe senkinek a jóhhiszeműségét, ellenben elvárja mindenkitől, hogy ügyelni fog a rendre. Taktikát változtattak a francia kommunisták Párizsból jelentik: A francia kommunisták a csütörtöki május elsejére taktikát változtattak. Az eredeti tervvel szemben, ami abban állott, hogy a kommunista párt a fővárosban mindenütt népgyűléseket és felvonulásokat tart, most úgy határoztak, hogy a tömeges csoportosulások helyett inkább szétszórtan tüntetnek. . Ezzel az új taktikával azt akarják elérni, hogy a rendőrségnek ne legyen módjában mindjárt az első gyűléseken letartóztatni a pártvezéreket. A kommunisták jelszava május elsején az, hogy „mindenki az uccára“. A rendőrségen azt hiszik, hogy a messzemenő elővigyázati intézkedések révén biztosítani tudják a május elseje nyugodt lefolyását A munkásság nagy része május elsején is dolgozik s csak az építőmunkások és a földalatti vasutak alkalmazottai ünnepük meg munkaszünettel a május elsejét. A taxisofőrök, akiknek nagy része kommunista érzelmű, valószínűleg szintén sztrájkolni fognak. A villamosok és az autóbuszok normálisan közlekednek. A baloldali lapok közül a Populaire, az Ere Nouvelle, a Volonté és az Humanité nem jelennek meg. A kommun«■■BBnHHDiHuanmBHRHmzmK