Magyar Hirlap, 1930. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)
1930-08-01 / 173. szám
Mai számaikban közöljük a teljes heti rádióműsort Aranyláz írta: FELEKY GÉZA Nem Chaplin örökké szép és felejthetetlenül szomorú filmjéről lesz itt szó. De arról az aranylázról, amely Franciaországot fűti most, vagy inkább Tardieu kormányát és a Banque de France vezetőségét, a hónapok sora óta. * Naponként átlag 200.000 fontért vásárol az angol banknál aranyat Franciaország. Ezen a héten kissé átlépte ezt az átlagot és hétfőtől csütörtökig több, mint egymillió fontért vett át aranyrudakat a Bank of England készleteiből. Ez kerek számban 30 millió pengő Azután átvett 610.000 fontért délafrikai aranyat a Banque de France. Ez 17 millió pengő. A cherbourgi kikötőbe kedden futott be az Europa, fedélzetén 325 millió frank ára arannyal Franciaország részére. Ez több, mint 75 millió pengő. És most szeli át az Atlanti óceánt az Aquitania, amelynek rakományában ötmillió dollár ára arany szerepel, francia rendeltetéssel. Ez 28 millió pengő. Szóval nem is teljes egy hét, sőt egy igen csonka hét alatt 150 millió pengő a francia aranyfedezet szaporulata. A hét végére ez a szaporulat talán annyira növekszik, mint amennyi a Nemzeti Bank egész aranyfedezete és devizakészlete Magyarországon. Mert ez alig több, mint 200 millió pengő. Más mérlegelések és más összehasonlítások talán még világosabban megmutatják, mit jelent az arany áramlása Párizs felé.* A Bank of England aranyfedezete a múlt hét végén 155 millió font volt. Ez pengőkben 1,3 milliárd. A július negyedik hetében vásárolt nagy aranykészletek számításon kívül hagyásával a Banque de France aranyfedezete még július tizenkettedikén — a devizakészleteket nem nézve — 44 milliárd frank fölé emelkedett. Ez nem sok híján 12 milliárd pengő, ami annyit jelent, hogy a francia aranyfedezet közel négyszeresét tette az angolnak. Az amerikai aranykészlet három milliárd dollár körül mozog. Ez kerek számban 17 milliárd pengő. Tehát Franciaország eljutott már az amerikai aranykészlet 70 százalékáig. Ami mégis csak annyit jelent, hogy minden egyes francia állampolgár mögött kétszer akkora az aranyfedezet, mint az egyes amerikai állampolgárok mögött. Az ilyen összehasonlításoknak nincsen sok értelmük és jelentőségük, mivel a francia aranyfedezet már drága luxus és nem gazdasági szükségesség. De azért talán nem érdektelen a szembeállítás. Magyarország egy lakosára 24 pengő aranyfedezet jut ma. Franciaország minden lakosára 210 pengő jutott már tegnap. Az újabb francia aranyvásárlások előtt. Vagy egy más mérték az összehasonlításokra. Az angol aranyfedezet július harmadik hetének végén alig haladtameg a bankjegyforgalom 32 százalékát. (Ez egyébként bőven elég, mert az elismerten normális fedezeti arány.) A 32 százalékos angol fedezeti aránnyal szemben a francia fedezeti arány már július tizenkettedikén meghaladta a 95 százalékot, ide számítva — teljes joggal — a Banque de France által tartott devizakészleteket és devizaváltókat. Most tehát a Banque de France éles tempóban indult el a 95 százalékos fedezeti aránytól a 100 százalékos fedezeti arány fölé. Akkor, amikor a Bank of England kielégítőnek tartja a 32 százalékot. Vagy egy másik szám, amely alapjául szolgálhat az összehasonlításoknak: a német aranykészlet jelenleg három milliárd pengő. (Egy év alatt 800 millió pengővel emelkedett a német aranykészlet és ennek az erőfeszítésnek volt értelme, a márka ellen intézett támadások miatt.) És a három milliárd aranyfedezet mellett a német birodalmi bank devizakészlete alig haladja meg a 400 millió pengőt. Míg a Banque de France aranyfedezete és devizakészlete a birodalmi bank nem teljes 3,5 milliárd pengője helyett már az új aranyvásárlások előtt fölötte járt a 18 milliárd pengőnek. Akkor, amikor Németország lakossága másfélszer akkora, mint Franciaországé. A lakosság fejszáma szerint a francia bankjegy fedezet közel nyolcszor akkora, mint a német. Amint a francia frank fedezete már jóval magasabb, mint az amerikai dolláré. Még néhány hét. Talán már csak egy hét. És bekövetkezik egy olyan csoda, amilyenre nem volt még példa a bankjegyek és a jegyintézetek történetében. .A francia bankjegyek fedezete 100 százalék fölé fog emelkedni, pedig a 32 százalékos fedezeti arányt kielégítőnek tartották idáig. * Reális-e vagy sem az a jóléti színvonal, amelyet a francia aranypolitika jelöl meg? A válasz nem lehet más, csak egy határozott „igen“. 1913 és 1929 között 13 százalékkal esett a széntermelés Angliában és 20 százalékkal esett a német birodalomban. Ezzel szemben a francia széntermelés kerek számban 40 százalékkal emelkedett. A vasérc termelését nézve: az angol szigeten — ugyancsak 1913 és 1929 között — 30 százalék körül jár a visszaesés, 20 százalék a német hanyatlás és több, mint 100 százalék az emelkedés Franciaországban. Ami az acéltermelést illeti: itt jó néhány árnyalattal feljebb jutott Anglia, néhány súlyos év súlyos visszaesése után. A német acéltermelés jó néhány százalékkal kevesebb volt 1929-ben, mint 1913-ban. A francia acéltermelés pedig több, mint 100 százalékkal járt fölötte 1929-ben a termelés 1913-ban elért színvonalának. Vagy másként vetve össze a számokat: 1913- ban a francia acéltermelés nem egészen 60 százaléka volt az angol acéltermelésnek, 1929-ben pedig több mint 98 százaléka. És 1913-tól 1929-ig a német acéltermelésnek alig több mint negyedrészéről jóval több mint felére emelkedett a francia acéltermelés. Ami Angliát illeti: Anglia a világgazdaság függvénye, Franciaország pedig most és mindig elsősorban odahaza fogyasztja el azt, amit termel. Ami viszont a német birodalmat illeti: Longwy és Briey vasércmedencéjét akarta elvenni a francia köztársaságtól Ludendorff, amíg hitt a győzelemben. (Sajnos, túlontúl sokáig tartott ez a hit.) A sors vagy Ludendorff vaksága másként vetett kockát, és a háború által a német vasérctermelés háromnegyede került francia ellenőrzés alá. * Szóval: a francia aranyláz súlyos kamatveszteséggel jár ugyan, de azért nem megengedhetetlen luxus. Svédország mellett ma a francia köztársaság a legszilárdabb „sziget“, a súlyos rázkódtatásokra ítélt Európában. A francia sziget élén egy rideg, józan,tájékozott ember áll. Inkább saját szívószsága és akarata által, mint a francia „sziget“ akaratából. Ez az ember megtanult és tud mindent. Francia politikus létére folyékonyan, könnyen beszél angolul, németül. írt egy érdekes könyvet Bülow hercegről és évekig irányította a francia propagandát Amerikában. Nincsenek ideáljai, de hisz a realitások megingathatatlan erejében. Mi tehát az a francia aranyláz, amelyet André Tardieu diktál? Ezen a kérdésen múlik most sok minden. Eszköz Franciaország vezető szerepének biztosítására, Európa új felépítésénél? Vagy cél, amely megpróbálja izolálni Franciaországot, az európai sorsközösség méltánylása nélkül? A gazdasági statisztika számai világoban beszélnek. Kár volna tagadni: ma Tardieu kezében akkora vagy nagyobb hatalom van, mint volt XIV. Lajos kezében, fénykorának idején ... De mire és hogyan fogja felhasználni a kezébe jutott hatalmat a Temps külpolitikai rovatának sok éven át volt vezetője? A súlyos kérdésre ma még nincs válasz. És Tardieu aranyláza majdnem arra vall, mintha ez a „saját akaratából“ lett francia miniszterelnök valóban megtróbálná függetleníteni Franciaországot Európa sorsától. Ha pedig ez a célja Tardieu politikájának, akkor hiába volt Franciaország az egyetlen győztes hatallom és hiába teremtette Isten jókedvében Franciaországot. (Mert tökéletes«!}* ben egy ország sem teremtődött. Mé£ az Egyesült Államok sem.) Európa elsüllyedését nem élheti túl Franciaország, sem 100 százalékos, sem 100 százaléknálmagasabb aranyfedezettel. A súlyos sérülést órákon át kellett javítani s a léghajó csak a legkisebb sebességgel haladhatott előre Éjjel fél háromkor jelenti telefonon a Magyar Hírlap londoni tudósítója. Az „R. 100.“ óriásléghajó az Atlanti óceánon át tett rekord út után a kanadai partok fölött váratlanul olyan heves viharba került, hogy a parancsnok mármár arra gondolt, hogy útirányt változtat. Azonban tekintettel arra, hogy Montreálban a rádióhírek szerint tízezrekre menő tömeg várakozott már, ettől a szándékától mégis eltért és folytatta útját a St. Lorenz-folyó mentén Montreal felé. Az angol légügyi minisztériumhoz késő éjjel beérkezett jelentések szerint a délutáni órákban — európai időszámítás szerint este 10 órakor — a dühöngő viharban majdnem végzetes katasztrófa érte az „R. 100.“-at. A dühöngő szélvész feltépte az óriásléghajó baloldalán a burkolatot és lesodort minden kiálló részt róla. Ez a váratlan katasztrófa szinte teljesen megbénította a léghajót, úgyhogy sebessége óránként 130 kilométerről egyszerre mindössze 16 kilométerre csökkent. Az „R. 100.“ ekkor már elhagyta maga mögött Quebceket is, úgyhogy alig 350 kilométerre volt csupán útja végcéljától, vagyis három óra járásnyira. Természetesen azonnal kiküldték a személyzet egy részét, hogy hozzálássanak a javítási munkálatokhoz, de az óriási ellenszélben ez a munka csak nagyon nehezen haladhat?* előre. Megfeszített munkával végül is sikerült annyira helyreállítani a megsérült léghajót, hogy sebessége óránként harminc kilométerre emelkedett. Az R. 100. az egész idő alatt tovább folytatta útját Montreal felé, de most már természetesen szó sem lehetett arról többé, hogy még napszállta előtt elérje célját. Az angol légügyi minisztérium újabb hivatalos jelentést adott ki az „R. 100.“ki