Magyar Hirlap, 1930. október (40. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

t" 1.60 vászonkötésben A TM H. G. WELLS MAGYAR HÍRLAP A TENGERI *flTl||| If mil M TÜNDÉR grail 11 .JUM, m ff MINDEN ELŐFIZETŐ RÉSZÉRE a MAGYAR HÍRLAP ifg fi II Bfi SlP®^ PENGŐ | PENGŐ októberi könyvkedvezménye. irmMralA """"........................... Állampárt *_ Mellékzönge az osztrák válsághoz — Schober urat, ki alól Seipelék most egyre-kettőre kihúzták a gyékényt, né­mely felől arra akarják rávenni, hogy álljon élére egy polgári állampártnak, mely a nemzeti s a szabadabb érzésű kis pártok, a nagynémetek s a vidéki szövetség körül mind a haladó polgár­ságot egyesítené, mely ma az osztrák politikában képviseletlen. Nem hiszem, hogy Schober urat erre rá lehetne venni s ha igen, hogy a do­logból, még csak prédikációs halott is lehetne. Halvaszületett. Mindenekelőtt: Schober úrban bizo­nyára vannak egy s más képességek, de tán mégsem vezérnyi ember. Igaz, hogy­­Ausztria kormányzatához nem kell az a stílus, mint például a British Com­­m­onwealth-éhez, ám valamivel több mágia szívek s elmék felett csak kell hozzá, mint a rendőrfőnöké, kinek in­kább az a titka, hogy mindenkiről tud valamit. Schober úr magáról tudhatja, hogy vannak közéleti emberek, kikről nagyítóüveggel sem tudhatni semmit s hogy éppen megbuktatói: Seipel és­­Vaugoin, azok a fajta közférfiak, kik, ha egyébből nem, de már okosságból Sem mívelnek olyat, amit aztán jobb Szeretnének, ha nem tudódik ki. Van­nak, bizonyára vannak hatalmas és je­lentős gazdasági körök, melyek szíve­sen látták e jóravaló s ügyesen tranzi­­táló főtisztet az osztrák ügyek élén. De éppen e körök sokkal jelentősebbek s hatalmasabbak, semhogy bármely más kormányra is ugyanoly feltétlen ne számíthatnának, mint a Schober úréra. Nagyipar­i nagybankok azok a hatal­mak, melyek a mai világban a fejedel­mek helyébe léptek. Mint ahogy Angliá­ban György király számára roppant mindegy, hogy Baldwin, Lloyd George vagy MacDonald van-e kormányon, mert mind a három őt szolgálja. Auszt­riában Rotschild úrnak sem kell két­kétségbeesnie, ha Schobert Seipel váltja fel, mint ahogy Thyssen úr sem esett volt kétségbe, mikor most egy éve Seipel a Streerowitzékat felváltotta Scho­ber. Aztán: a nemzeti s szabadabb érzésű kis pártok s a polgárság. Ami a polgárságot illeti: van nagy­­polgárság és kispolgárság. A nagypol­gárság: éppen azok a gazdasági nagy­hatalmak, melyek hol vannak ma már attól, hogy törődjenek nemzetiséggel és szabadsággal? Száz év előtt: igen, akkor iskola, szabad sajtó, szabad vallás­gyakorlat s miegymás fontos volt a gaz­daság számára, mert akkor a polgárság, a gazdagja is, alul volt s szabadság s nemzetiség erejével kellett megtörnie a dinasztikus és feudális mindenhatósá­got. De ma? Ma ő a mindenható, ma őt szolgálja állam és egyház, iskola és nemzet. S amennyiben nem s ameny­­nyire a közszabadság ellenkezést vagy pláne lázadást leheltetne, az éppen az ő hatalmát ásná alá, az éppen az ő nya­kára nevelne olyan versenyt, mint ami­lyet ő jelentett száz év előtt dinaszti­­kum és feudum számára. A nagypol­gárságnak tehát semmi külön érdeke a nemzetiségben és szabadságban — semmi olyan, mit klerikális uralom s nemzetközi fasizmus legalább oly biz­tosan nem szállítana neki. Abba, hogy például az egyetem is klerikalizálódik, sem a Creditanstalt, sem az Alpine nem őszül bele. Az ő fiúk kap helyet a pa­dokban, ha diák s a katedrán, ha eszébe jutna, hogy tudós legyen. S a grossdeutschok? S a landbündle­­rek? A német birodalmi Thyssen úr ma az Alpine-Montangesellschaft révén ura az osztrák gazdaságnak s a pénz révén, amit nem sajnált tőle, ura a Heim­­wehrnek. Mit várhat többet a gross­­deutschoktól, mi érdeke abban, hogy ezek megerősödjenek? A keresztény­­szocialisták, a nagytőke ellen ordítozott Lueger volt pártja, egyenest a Thyssen úr kedvéért tette el láb alól az inkább Rothschildékhoz húzó Schobert. Thyssen úrnak semmiféle grossdeutschok nem szállíthatják jobban Ausztriát, mint szállítják a klerikálisok. Ami pedig a landbündlereket illeti: ezek az osztrák kisgazdák. Ezeknek nem a szabadság s a nemzetiség a fontos, hanem a ga­bonaár s hogy a disznójukat hogy tudják eladni. S ne adj Isten, hogy egyébre, gabonamonopóliumra, ki- és bevitel államosítására s bármi más igazi segítségre gondolnának, mint inkább — sicher ist sicher! — csakis vámokra, vá­mokra, mindig csak vámokra és notopferra, ami egy kutya a mi bolé­­tánkkal, mert végső soron ez is azt je­lenti, hogy vagy egyenest vagy adó út­ján a hazai kenyérfogyasztó s hús­emésztő fizet rá, hogy az élet és a ser­tés ára kiadós legyen. Mindez pedig nem fáj a nagypolgárságnak, mert ő viszont ennek fejében úgy emeltetheti az ipari vámokat, ahogy kedve tartja ... Nem, nem: a nagypolgárságnak semmi oka, hogy külön állampártot alapítson, mikor mindig s mindenesetre övé az ország, a hatalom s a dicsőség, legyen kormányon bárminő párt. Viszont a kisebb polgárság, amennyiben van j még mit harapnia, e kenyere révén úgy függ a nagytól, hogy van esze, hogy meg ne mukkanjon, ha pedig semmije nincs, akkor annyira nincs semmije, hogy megy szocialistának, ha ugyan nem még véresebbnek s szélsőbbnek. Tanulságos volna összeszámolni, hogy az osztrák kommunisták és hackenkreutzlerek közt mennyi a klienstelen ügyvéd, a páciens­­telen orvos, a katedrátlan tanár s az állástalan hivatalnok. Vagyis éppen az a polgárság, melyet nehéz volna Schober úrnak állampárttá csoportosítania, mi­nek utána most három éve az állam megmentésére lövetnie kellett bele. Állampárt ma már csak kettő van: a Mussolini é­s a Staliné. Minden egyéb kísérlettel elkéstek. I.. Húsz százalékkal csökkentik Hindenlurg, a miniszterek és a képviselők fizetését A birodalmi közalkalmazottak illetményeit 6%-kal szállítják le . A legszigorúbb takarékosságon alapszik a Brüning-kormány gazdasági és pénzügyi programja Berlinből jelentik. A Brüning-kormány nagy érdeklődéssel várt programját kedden délután nyilvánosságra hozták. A kormány­­program hivatalos címe: A birodalmi kor­mány gazdasági és pénzügyi tervei. A program bevezető része megállapítja, hogy az új tervek a mai idők nagy gazdasági nyomorából születtek meg. Az árak össze­omlottak, a nyersanyagok és a mezőgazda­­sági termékek világpiaci pozíciója meg­rendült. Kiderült, hogy revízió alá kell venni a háború utáni évek gazdasági világszemléletét, amely abból indult ki, hogy a népek lényege­sen magasabb árak mellett élnek, vagyis az arany vásárlóereje csökkent. A mostanában beállott árösszeomlás követ­kezményei természetesen még nem terjedtek ki a német nép valamennyi szükségleti cikkére, miután az általános olcsóbbodásnak még útjában állnak a magas termelési költ­ségek, amelyek a fizetésektől, bérektől, adók­tól és társadalmi terhektől függenek. A gaz­dasági romlás eredménye a munkanélküli­ség állandó növekedése és az adóbevételek tartós csökkenése. Az 1930. év költségvetési előirányzatában ily körülmények között 750—900 millió márkás deficittel kell szá­molni. Ennek a deficitnek a fedezése külön alapból történik, még­pedig a következő három év költségvetési előirányzatának ke­retén belül. A következő évi költségvetést az 1930. évi költségvetéshez képest kereken egymilliárd márkával csökkentik. A kiadások csökkentését a legkülönbö­zőbb intézkedésekkel hajtják végre, így első­sorban a közalkalmazottak fizetésének álta­lános csökkentésével. A birodalmi elnök, a miniszterek és a képviselők fizetését húsz százalékkal csökkentik, a közalkalmazottak fizeté­sét, ellátási illetékeit, várakozási illeté­keit és nyugdíját pedig hat százalékkal. A birodalmi vasutaknál és a birodalmi bank­ban hasonló arányú fizetésleszállítást vettek tervbe. A birodalmi kormány reméli — mondja a kormánynyilatkozat —, hogy a köztisztviselői kar, amely mindenkor az ál­lam legbiztosabb támaszának bizonyult, ezekben a nehéz időkben is magára veszi az átmenetileg szükségessé vált áldozatot a köz érdekében. A közalkalmazottak fizetésének csökkentése a tartományok és községek ré­szére átutalandó birodalmi hozzájárulás összegét is csökkenteni fogja százmillióval. Ami már most a munkanélküliek biztosí­tásának fontos fejezetét illeti, ezt a biztosí­tást a jövőben a birodalmi költségvetés meg­terhelése nélkül kell végrehajtani A kor­mány alapvető reformot készít elő a munka­­nélküliek biztosítása terén. A költségvetési előirányzat kiadásai téte­leiben keresztülvitt csökkentések összege ke­reken háromszáz millió márkára rúg. A bi­rodalmi kormány biztosítani akarja a taka­rékosság elvének egységes végrehajtását s ezért megállapodást köt az egyes tartomá­nyokkal, amelyeknek értelmében a tartományi költségvetések felállításá­nál ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint a birodalom költségvetési előirány­zatában. A tartományok és községek költségvetési jo­gát minden tekintetben hozzá kell illeszteni a birodalom adópolitikájának alapelveihez. Birodalmi törvény útján lehetővé fogják tenni, hogy a birodalom felülvizsgálhassa a tartományi és községi háztartásokat. A jog­szolgáltatás büntetőszankcióira nézve is meg­felelő törvényjavaslatot készítenek elő. Tervbe vették a közigazgatás egységes egy­szerűsítését is, amit a birodalom szintén a tartományokkal egyetértésben fog végrehaj­tani. Az adóügy terén ugyancsak messzemenő egyszerűsítésekre van szükség. A birodalmi pénzügy- és adóigazgatás ez idő szerint több, mint ötszázmillió márkába kerül, tehát az adóbevételek négy és fél százalékába. Ez az arány az angol költségvetésben mindössze két százalék. Németországban természetesen egyelőre még nem lehet elérni ezt az ala­csony százalékarányt, azt azonban feltétlenül keresztül kell vinni, hogy a pénzügyi és adóigazgatás költségeit a minimumra kell redukálni. A birodalmi kormány ezért egész csomó adótechnikai újítást határozott el, amelyek­nek végrehajtása a legrövidebb időn belül megtörténik. Ilyen például a jövedelmi adó adómentes határának húszezer márkában történő megállapítása. Az adómentes határ felemelésével igen sok jövedelmi adóalany nem szerepel többé az adóigazgatásban. Mentesítik többek közt a forgalmi adó alól azokat a vállalatokat, amelyeknek összforgalma nem több ötezer márká­nál. A pénzügyi program ezután a lakásgaz­dálkodás reformját ismerteti. Az 1931. évi költségvetés 215.000 állami lakás építését irányozza elő. Ezek között 165.000 kislakás lesz. A szükséges eszközöket a birodalmi kormány a hátbéradóból teremti elő. Az alapelv az lesz, hogy a nagyváro­sokból el kell távolítani a tömegeket és a városokon kívül kell folytatni a la­kásépítést, villaszerű kertgazdaság for­májában. Az ingatlanadó csökkentését illetően azt mondja a kormánynyilatkozat, hogy a la­kásépítésnek a hátbéradó felhasználásával történő finanszírozása négyszázmillió már­kát szabadít fel, amely összeget az ingat-­­lanadó csökkentésére fordítják. A kormányprogram ezután az agrárt­­örvényhozás kifejlesztéséről beszél. A mező­­gazdasági termékeket standardizálni fogják és erre vonatkozóan törvényes rendelkezé­seket adnak ki. Törvényes úton akarják megkönnyíteni a belföldi mezőgazdasági ter­mékek elhelyezését is. A birodalom, a tartományok és a közsé­gek pénzügyi egyensúlyának biztosításával egyidejűleg meg fogják állapítani, hogy mekkora lehet a közkiadások maximuma. Külön törvény útján fogják biztosítani, hogy a gazdasági válság nyomása alatt minimumra csökkentett kiadások három éven belül sem az birodalmi, sem a tartományi és községi háztartásokban ne emelkedhessenek. Amennyiben a bevételek esetleg emel­kedni fognak, úgy az előálló fölösleget az adóterhek csökkentésére fordítják. A birodalom részére külön takarékossági törvény készül, amely további államháztar­tási megtakarításokat irányoz elő. A birodalmi kormány új programja a né­met nép valamennyi rétegétől áldozatokat követel — mondja végül a kormánynyilat­­kozat. Németországnak azonban még a hu­szonnegyedik óra előtt alkalmazkodnia kell a világgazdaságban beállott nagy fordulat­hoz, amelynek fő jellemvonása az árnívó csökkentése. Amit a birodalom a fizetések csökkentésével megtett a német közgazdaság érdekében, ugyanannak természetesen a ma­gángazdaságban is meg kell történnie. Úgy a vállalkozóknak, mint az alkalma­zottak és a munkások minden rétegé­nek hozzá kell illeszkednie az alacso­nyabb fizetéshez és az alacsonyabb élet­­standardhoz. A német árucikkeknek olyan árt kell bizto­sítani, amely lehetővé teszi, hogy Német­ország sikerrel vehesse fel a versenyt a kül­földi árucikkekkel. A termelés csak így fog újból megélénkülni és csak így lehet meg­szabadítani a német népet az egyre növekvő

Next