Magyar Hirlap, 1930. október (40. évfolyam, 222-248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
hírlap Két Heimwehr-vezérrel a miniszterek közt megalakult a Vaugoin-kormány Szerdára várják a parlament feloszlatását (A Magyar Hírlap bécsi tudósítójától.) A keddi napon gyorsan követték egymást az események, természetesen mindenben Seipel diktátuma szerint és késő délután már megtörtént az új kormány kinevezése. A nagynémeteket és a gazdaszövetséget Seipel sem tudta megnyerni, tehát a 165 képviselő közül csak 73 állana Vaugoin mögött, ha a nemzeti tanácsnak módja volna az állásfoglalásra. Ellenben egy másik eredményt elért Seipel, amennyiben ezt eredménynek lehet nevezni. Hétfőn még igen energikusan kijelentette Starhemberg herceg, hogy a Heimwehr nem támogathatja a keresztényszocialista kisebbségi kormányt és csak akkor vállalhatnak miniszterséget a Heimwehrvezérek, ha a három polgári párt visszaállítja az antimarxista front egységét. Huszonnégy óra sem telt el és a fiatal Starhemberg Rüdiger vállalta a belügyminiszterséget Vaugoin kisebbségi kormányában, míg az igazságügyminisztérium vezetését dr Hueber salzburgi közjegyző vette át, mint a salzburgi Heimwehr parancsnoka. Így újból bebizonyult az, milyen szoros a viszony Seipel prelátus és a Heimwehr közt. Starhemberg kétségkívül Seipel kérésére változtatta meg hétfőn elfoglalt álláspontját. De az alku nem volt olcsó, mert kissé különös, ha valaki Starhemberg korában lép a fontos belügyminisztérium élére. A két Heimwehr-vezéren kívül a kormány tagjai a keresztényszocialista párthoz tartoznak. Kivéve Judi pénzügyminisztert, aki még Schober alatt lett miniszteri osztályfőnökből a pénzügyi tárca vezetője. Seipel természetesen külügyminiszter, Schmitz, a keresztényszocialisták jobbszárnyának másik vezére alkancellár. Heinl kereskedelmi, Czermak közoktatásügyi, Thaller földművelésügyi miniszterek az elmúlt évek alatt már vezették egy ideig ezeket a tárcákat, az egyik, vagy a másik Seipel-kormányban, és feltétlen hívei Seipel prelátusnak. Tehát az új kormány feje kétségkívül Seipel. Vauguin a kancellárság mellett megtartotta a hadügyminiszterséget. Este fél hétkor megtörtént az új kormány eskütétele, amelyen dr Hueber igazságügyminiszter nem vett részt, mert még nem érkezett meg Salzburgból. Miklas szövetségi elnök rendkívül meleghangú kéziratban mentette fel Schober kancellárt. Két nap óta igen erősen kapacitátták Schobert, hogy térjen vissza a bécsi rendőrség élére, ahonnan csak szabadságolva volt kancellársága alatt. De most az a helyzet, hogy Starhemberg Rüdiger volna Schober főnöke, és így újból kérdéses: várjon Schober meghozza-e a tőle kért áldozatot, amikor a belügyminiszter a fia lehetne. Szerdára várják a parlament feloszlatását és november tizenhatodikán lesznek az új választások. A keresztényszocialisták és a Heimvrehr közös lajstromától reméli Seipel azt a 12—15 mandátum nyereséget, amelyre szükség volna azért, hogy az új kormánynak többsége legyen. Felakasztotta magát egy halálraítélt gyilkos a pestvidéki törvényszék fogházában Kedden délután szokatlan körülmények között követett el öngyilkosságot a pestvidéki törvényszék fogházának egyik rabja. Maró Menyhért 32 éves napszámos. Maró 1928 június 9-én került a pestvidéki törvényszék fogházába. Nagykátán ugyanis, ahol két hold földje volt, 58 késszúrással megölte az anyósát. Az asszonyt egyik reggel a kút mellett találták meg vérében fagyva. A csendőrség gyanúja azonnal Maróra irányult, akit le is tartóztattak s a napszámos nem is tagadta tettét, öt hónapig ült vizsgálati fogságban. A főtárgyaláson azt vallotta, hogy azért ölte meg anyósát, mert felesége elhagyta és ő abban a hiszemben volt, hogy anyósa beszélte rá feleségét arra, hogy hagyja el őt. A pestvidéki törvényszék Martontanácsa kötél általi halálra ítélte és fellebbezés után a tábla jóváhagyta az ítéletet. Az ügy ezidőszerint a kúria előtt van s Maró azóta, tehát több mint két esztendeje a pestvidéki fogház rabja. Maró mindig csendesen viselkedett és őreinek aránylag igen kevés gondot okozott. Ezért nem is gondoltak arra, hogy milyen terveket forgat agyában. Kedden délután az inspekciós rendőrőrmester végigvizsgálta a cellákat és amint az egyik kémlőlyukon benézett, látta, hogy a két méter magasságban lévő ablak rácsán emberi test lóg. Azonnal felnyitották a cella ajtaját, berohantak és a cella ablakrácsán nadrágtartójára felakasztva találták Maró Menyhértet. A bíróságoknak a legnagyobb szigorral kell elbírálni az autógázolásokat — mondotta Vargha főügyész Prihoda festőművész autógázolási bűnügyének táblai főtárgyalásán Három évvel ezelőtt, 1927 május 1-én Prihoda István festőművész autókirándulásra ment jóbarátjával, dr Tóth Kálmán pénzügyminiszteri titkárral, ennek feleségével és leányával Gödöllőre. Az autót egy darabig a sofőr vezette, Kerepesen túl azonban a volánt Prihoda vette át a vezetőtől. Tóth Kálmán, akit, úgy látszik, balsejtelmek gyötörtek, ekkor figyelmeztette is Prihodát, hogy vigyázzon, nehogy valami baj történjék. Pár perccel a figyelmeztetés után, éppen, amikor az autó lejtős úton és kanyarulaton haladt, három biciklista bukkant fel az országúton. A távolság köztük és az autó között olyan kicsiny volt, hogy az összeütközést nem lehetett másként megakadályozni, csak úgy, hogy Prihoda a kormányt hirtelen elfordította. Szerencsétlenségre, az autó két kereke ugyanekkor defektet kapott, a nehéz kocsi felborult és maga alá temette a bennülőket, akik közül Tóth Kálmán nyomban meghalt, míg felesége súlyos combtörést szenvedett. Az ügyből kifolyólag megindult a büntetőeljárás, amelynek során a pestvidéki törvényszék halált okozó súlyos testi sértés vétsége miatt Prihodát egyévi fogházra ítélte. A bíróság súlyosbító körülménynek tekintette azt, hogy Prihoda előzetes figyelmeztetés ellenére vette át a vezetést, holott nem is volt hajtási igazolványa és így az autó vezetésére sem volt jogosult. Dr Vajda Ödön, Prihoda védője, az ítélet ellen fellebbezést jelentett be a budapesti ítélőtáblához, amelynek Harmati-tanácsa több tárgyaláson foglalkozott az üggyel. Az ügyvéd bejelentette a bíróságnak, hogy Prihoda a baleset időpontjában már több mint egy éve vezetett autót, bár a vizsgát akkor még nem tette le. Megvolt tehát a kellő jártassága ahhoz, hogy a volán mellé üljön. Azóta a festőművész a hajtási igazolványt megszerezte. A balesetet nem az ő vigyázatlansága idézte elő, hanem az a váratlan körülmény, hogy a heves forduló alkalmából a gépkocsi kerekei felmondták a szolgálatot, kérte tehát, hogy a tábla Prihodát vagy mentse fel, vagy legrosszabb esetben is a súlyos büntetést enyhítse. A főügyészség ezzel szemben a vádlott büntetésének felemelését indítványozta. A tábla már régebben kihirdetett határoztával elrendelte a tényállás tisztázását és szakértői vizsgálatot rendelt el arra nézve, hogy a baleset milyen körülmények között játszódott le és mennyiben lehet érte Prihodát felelőssé tenni. A kihallgatott szakértők egyértelműen azt a nyilatkozatot tették, hogy a szerencsétlenség jórészben annak a körülménynek tudható be, hogy egyszerre két kerék is defektet szenvedett, mégpedig éppen abban a kritikus pillanatban, amikor Prihoda a fordulót végezte. Ezek után a tábla újabb határnapot tűzött ki az ügy folytatólagos tárgyalására, amelyen a felek képviselői tették meg észrevételeiket. Dr Vargha József főügyész, aki az ügyben a vádat képviselte, továbbra is fenntartotta azt a kérelmét, hogy Prihoda büntetését emeljék fel. A főügyész vádbeszédében rámutatott arra, hogy az utóbbi időben az autóbalesetek sajnálatos módon elszaporodtak. Ezek ellen a küzdelmet két fronton kell felvenni: a közigazgatási hatóságoknak mindent meg kell tenniök, hogy csak arra jogosult egyének kapjanak igazolványt és hogy a közlekedési szabályokat betartsák. A másik frontot azonban a bíróságnak kell tartania, elvégre emberek életéről van szó és a helyzet javulása csak akkor várható, ha a bíróságok a hasonló ügyeket a legnagyobb szigorúsággal bírálják el és olyan büntetést rónak ki, amely elveszi a könnyelmű emberek kedvét attól, hogy mások életével és családok boldogságával játszanak. A legtöbb vezető nem törődik sem saját utasaival, sem pedig a járókelők testi épségével. Itt elrettentő példát kell statuálni és meg kell tisztítani az uccát a lekiismeretlen, kalandra törő, vakmerő autóvezetőktől. Annak, akinek sofőrvizsgája nincsen, semmi keresnivalója nincs a kormánykeréknél és ha ez ellen a szabály ellen vétett, a legsúlyosabb módon kell érte lakolnia. Az egyévi fogház tehát, amelyet a törvényszék kiszabott, nem áll arányban sem a vádlott bűnösségi fokával, sem pedig a bíróság feladatával, amelynek elrettentő példával kell ilyenkor szolgálnia. A vádbeszéd elhangzása után a bíróság közölte a felekkel, hogy ítéletét október 4-én fogja kihirdetni, , Jr. 1930 október T. 3 ÍZ OH ÉRDEKE hsfpj meiftízstatö Gépé! vástroigon Női és férfi, bel- és külföldi szövetek, ruha- és kabátkelmék a legolcsóbb árakon PANNÓNIA POSZTÓ és DIVATHÁZ mi, karoly Kiraiy-u? 3/B. Ufesseiésiyl-iiica saras. Rögtön levágták a kötélről, értesítették a fogházorvost, sőt a szomszédos Erzsébet- kórházból is átjött a szolgálattevő orvos, azonban már csak a beállott halált állapíthatták meg. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. ■aiMiiMWimfi nana/—«mib—mama«—an—am A BÉKÉTLEN BÉKÉS A békési megyegyűlés ellenzéke akkor sem tudott volna sok újat és rendkívülit mondani, de Feilitzsch főispán szónokaiba egymásután bele nem fojtja a szót. Amiről a békési parasztok, munkások, iparosok, kereskedők panaszkodtak volna, százszor elpanaszolta az egész ország. De a békési főispán nyilván azt ambicionálja, hogy megyéje az úgynevezett „csöndes“ vármegyék közé tartozzék, hogy a kormánynak aféle közigazgatási mintagazdaságává legyen, amely csak bizalmi nyilatkozatot és díszpolgárságot termel és az ellenzéki panaszok dudváját csirájában elfojtja. Erőskezű főispán Feiltzsch Berthold és ha erős kezével nem is tudja megmozdítani a gazdasági és szociális nyomorúság szikláit, amelyek alatt vármegyéje lakosságának többsége vergődik — olyan pontosan eltalálja a bátor és őszinte, tehát „veszedelmes“ gondolatokat, mint a biztoskezű vadász a repülő madarat. És mindezek után Békésben nincs semmi baj? A radikális módszer, amellyel a főispán végkép kétségessé teszi a törvényhatósági ülések csekélyke konzultatív szerepét is, amit a közigazgatási reform meghagyott, egyúttal a mezőgazdasági és ipari munkanélküliség és a sokféle szociális nyavalya megoldásának módszere is? S a rideg hatalmi túlzás, amellyel a főispán a 114 főnyi ellenzéki blokk szólásjogát kezeli, hozzájárul ahhoz, hogy a különböző társadalmi osztályok ellentéte a közeledő télre legalább idegileg csökkenjen Békésben, ahol amúgy is egészségtelenül szélesek és mélyek az elválasztó szakadékok? Vájjon az-e a hivatása a törvényhatóságok élén a főispánnak, hogy amikor amúgy is elég tárgyi alap van az ellenzékiségre, az elégedetlen közhangulatot az indulatok felkeltésével is fokozza? Nem hisszük, hogy a kormány csak azért küld ki főispánokat a vidékre, hogy prakszist szerezzenek a parlamenti viharelnökséghez. Lehet, sőt valószínű, hogy Feilitzsch főispán az eddiginél is jobb „Beschreibung“-ot kap a kormánytól, mert csöndet teremtett a békési megyeházán. Nyilván az ő éles szeme vette észre azokat a veszedelmes szándékokat is, amelyeket a huszonöt nap óta megjelenő Alföld című Kossuth-párti újság táplál az állam rendjével szemben, amikor Kossuth demokráciájának és szociális igazságának érvényesülését követeli az Alföld népe számára. A kormány huszonötnapi fennállás után elvette a kolportázsjogot az ellenzéki újságtól, megvonta tőle a nyilvánosság jogát, ahogy a főispán , a szólást a 114 főnyi ellenzéktől. Szája és szeme bekötve Békésnek — ennél alaposabban nem dolgozott a közigazgatás vagy hét évtized óta. Lehet, sőt valószínű, hogy a kormány ezzel a megyefőnöki eréllyel rendkívüli módon meg van elégedve, de nem hisszük, hogy Békés békésebb lett tőle. S a kormánynak manapság mégis csak az lenne fontosabb, ha harcos főispánok helyett minél több megbékélt vármegye fölött rendelkeznék. Ám gazdasági és szociális rendszere épúgy alkalmatlan a tárgyi bajok kiküszö*bölésére, mint ahogy az „erős kéz“ tíz év óta diadalmaskodó s egész államéletünkre decentralizált politikája az elkeseredett tömegidegállapot megnyugtatására. A Párizsból hazaérkezett magyar atléták fogadtatása Kedden este többszázfőnyi közönség várta a Párizsban diadalmasan szerepelt magyar atlétakat a pályaudvaron. Ott volt a kultuszminiszter képviseletében dr Karafiáth Jenő, az OTT elnöke, gróf Tolvaj-Takách altábornagy, Molnár Dezső altábornagy, a MASZ társelnöke, Felicides. Román miniszteri tanácsos, Sztankovics Szilárd* a MASZ elnöke, aki az atlétákat Párizsba vezette, de repülőgépen már előbb hazaérkezett és még igen sokan sportéletünk kitűnőségei közük A párizsi gyorsvonat pontosan 9 óra 55 perc* kor futott be a pályaudvarra s az egybegyűlt tömeg harsány éljenzéssel köszöntötte az ablakokból kitekintgető atlétákat. Amikor az atléták kiszálltak a vonatból, Molnár Dezső altábornagy lelkes beszédben üdvözölte őket párizsi sikerükért. Utána dr Karafiáth Jenő a kultuszminiszter üdvözletét tolmácsolta. Elmondotta, hogy a magyar atléták nagyszerű munkáját a kora esti órákban világgá röpítette a rádió és azóta a magyar testnevelés székházén a magyar trikolor is hirdeti teljesítményük nagyságát. A győztes atléták nevében Misángyi Ottó válaszolt, aki kijelentette, hogy a versenyzőket a nemzeti küldetés tudata hatolja át és szívvel-lélekkel, odaadással küzdöttek azért, hogy az atlétikának oly sikeres esztendejét a legnagyobb diadallal, a franciák legyőzésével fejezzék be. Ezután az atléták családtagjaik kíséretében, a közönség lelkes éljenzése közben, elhagyták a pályaudvart. Alapítja es magszüntdi a fejfájást sem és izületi fájdalmaseat Kérdezze meg amosátt Mirudnis m lAm iwrmrhrm bmattalo.