Magyar Hirlap, 1931. április (41. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
i : \yypwr 'Mim*** 10 fillér «a&M ^ KCH^pYVT/lAI r IFfI BARTÓK KÖRÜL Nem tudom, mi történt tulajdonkép Bartók Bélával. Lehet, hogy csak ügyetlenség s gondolattalanság — hogy az Operában, ötvenedik születése napja tiszteletére, valóban akarták adni darabját s el is készültek belőle, jóhiszeműen, úgy, ahogy tudtak és szoktak s nem tehetnek róla, hogy a szerzőnek ez a nélküle elkészített előadás nem tetszik, hát inkább elő sem adják, mert ily rövid idő alatt most már nem készíthetik el máskép. Lehet — de bizonyos, hogy így és ez: nem történt s nem esett volna meg Hubay Jenővel, nem, annak idején, Mihálovich Ödönnel — nem értékük s érdemeik miatt nem, hanem mert Mihálovich hivatalos nagyság volt, Hubay ma is az — s nálunk igazgató, rendező, állami színház nyomban máskép kezel egy hivatalos prominenciát, máskép készíti elő darabja előadását s elébb gondol rá, sőt első perctől fogva gondol rá, hogy őneki magának ekörül mi kívánságai lehetnek, mint cselekszi mindezeket egy bármily zseniális s világszerte nagyratartott muzsikussal, kit tulajdonkép szintén megbecsülnek nálunk hivatalosan is, nem tagadnak meg tőle kenyeret, állást, sőt díszt sem, adtak neki katedrát s kitüntetést, de valahogy úgy, mint ahogy Napóleon mondta a régi Ausztriáról, mindig elkésve egy gondolattal. Most, hogy Bartók ötvenéves lett, egy kicsit elügyetlenkedték ünnepeltetését, nyilván mert nem gondoltak oda, mivel csak félszívvel csinálják s az eszük máshol jár: olyan méltóságos és kegyelmes uraknál, kikkel jó nagyon is törődni, mert megadhatja az árát, aki ekörül mulasztásba esik. Bizonyos, hogy néhány évvel halála után Bartókot is ünnepüik majd úgy, mint ahogy tulajdonkép már most is ünnepelhetnék, ha odagondolnának. Most azonban még nem gondolnak oda. Felvetődik a kérdés, hogy tulajdonkép miért nem? Elvégre Bartókkal nem kell olyan gene-ben lenni, mint a külországi katedrákon előadó s laboratóriumokban dolgozó számos egyetemi tanárral, docenssal s egyéb tudóssal, kikről savanyú kényszerűség tudomásul venni, hogy idegenben dicsőséget szereznek a magyar névnek s az idegen a magyart becsüli meg s tünteti ki bennük s akikről szólván a haza hivatalos külképviselőinek nyerniök kell egyet, mivel nem vallhatják meg, hogy a megbecsülésben, a kitüntetésben és a magyar gyanánt való ünneplésben nem vehetnek részt, lévén az illető egyed numerus clausus-os mivoltú, tehát nincs hehe a honban s honpolgár és nemzetfi gyanánt csak másodrendbe vétetik. Bartók Béla nem másodrendű magyar: ő nem szíriai, sőt a legfajabb fajmagyarnak véli és tudja magát — én ugyan, neve után s homloka sorra után, mely olyan, mint egy félistenné szellemetlen drótostótocskáé, távoli szláv származásra gyanakodtam, de ezt ő, beszélgetvén velem egyszer, igen komolyan kikérte s hivalkodás nélkül, de nagyon önérzetesen vallotta magyar voltát. Nemzeti érzésben sincs nála hiányosság, sőt régi zeneakadémikusok emlékeznek, hogy fiatal legényke korában zsinóros magyar ruhában járt. S kivált a nép nemzetinek vallása az ő szájában nem szólásmondás — utána járt a népnek kunyháiba, pusztábra s völgyeibe, úgy hallgatta ki belőle az igaz magyar nóta titkát s újította meg varázsával a zenét nemcsak a magyar, de az egész világ számára. Az egész világ egy legnagyobb géniuszt és újítót csodál és értékel Hetvenöt év óta nem volt olyan hideg március utolsó napján Magyarországon, mint az idén Réthly Károly, a Meteorológiai Intézet igazgatójának érdekes megállapítása a rendkívüli hideg időjárásról . Aránylag még hideg idő, a szelek gyengülése várható A Meteorológiai Intézet igazgatója, Réthly Károly a Természettudományi Közlöny januári számában megírta, hogy milyen idő lesz az év első három hónapjában. Réthly jóslata pontosan bevált. Most közli, hogy jóslatát arra alapította, hogy az utolsó huszonegy hónapban állandóan a normálisnál melegebb volt a hőmérséklet, mégpedig olyan mértékben, amilyenre hatvanöt év óta nem volt példa. Az így összegyűlt hőfelesleg kiegyenlítődésének előreláthatólag feltétlenül be kellett következnie és mint a példa mutatta, be is következett. A hőfelesleg még ma is fennáll ék ennek folytán a hideg idő még tovább is tart. Réthly igazgató megállapította, hogy 1856 óta nem volt ilyen hideg március 31-én, mint most. A hajnali hőmérséklet mínusz 4,2 fok volt, de talajmentén mínusz 8 fokot is elért. Hosszú évekre visszamenőleg csak 1831-ben fordult elő, hogy március 31-én reggel minus egy fok volt. A márciusi középhőmérséklet ezidén plusz 2.3 fok volt, ami hatvan év óta nem fordult elő, mert az átlag hőmérséklet rendszerint 5.1 fok. Az utóbbi napok hőmérsékletéhez hasonló, de csak megközelítően ilyen hideg 1865, 1875 és 1901-ben volt. A Meteorológiai Intézet jelenti március 31-én este 10 órakor. Európa keleti felén az északi hideg légáramlás — amely Lengyelországban és Nyugat-Oroszországban heves viharokban nyilvánul és havazással jár — tovább tart. Az időnek ott teljesen télies jellege van, mert a hőmérséklet nappal is jóval a fagypont alatt maradt. Nyugat-Európa, különösen Franciaország, inkább enyhe óceáni jégáramlás hatása alatt áll. Hazánkban változó felhőzet és hideg északi szelek mellett a hőmérséklet, különösen a keleti részeken, csak néhány fokkal emelkedett a fagypont fölé. Csapadékot nem jelentettek. Várható időjárás a következő huszonnégy órára. Gyengülő szelek mellett aránylag még hideg és változékony jellegű idő. Magyar gazdasági szakférfiak érdekes Magyar vitája a német- osztrák vámunióról ország Középeurópai Intézete nem tartja időszerűnek az állásfoglalást Magyarország Középeurópai Intézete teljes ülésében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a német—osztrák vámunió miként befolyásolhatná Magyarország gazdasági érdekeinek jövő alakulását. A vita Gratz Gusztáv, az intézet elnökének referátuma körül alakult ki. Az első szónok, Hantos Elemér ny. államtitkár utalt arra, hogy a vámunió tervét az érdekelt országok határain túl is örömmel fogadták, mert a terv megvalósulása azt jelenti, hogy a háború után első ízben fognak fennálló vámhatárok megszűnni. Hogy a vámunió terve helyes-e vagy nem, az kizárólag a terv keresztülvihetőségétől függ. Ha sikerül Közép-Európa közgazdaságának kátyúba rekedt szekerét helyes útra terelni, akkor elvitathatatlan az unió kezdeményezőinek nagy érdeme. A német—osztrák vámunió tervének nagyobb koncepciója ennek a vámuniónak középeurópai kialakítása volna. Ez a koncepció egyfelől Francia- és Németország gazdasági megértésén, másfelől a volt osztrák—magyar monarchia utódállamainak gazdasági összefogásán nyugodnék. Ha az európai diplomáciának az a része, amely azt vitatja, hogy az új egyezménnyel Ausztria megsértette az 1922. évi genfi jegyzőkönyvet, a negáció helyett pozitív megoldásra törekednék, akkor azt kívánhatná, hogy mielőtt a tervezett vámszövetséget életbeléptetné, Németország és Ausztria nyújtson módot más államoknak is a vámközösséghez való csatlakozásra. Franciaország feladata volna elsősorban az egész Európa által áhítozott megértést létesíteni. Il.a a vámunió kérdését nem sikerülne diplomáciai úton megoldani és a kérdés a népszövetség vagy a hágai döntőbíróság elé kerülne, úgy ez könnyen visszavethetné a középeurópai gazdasági gondolat kifejlődését. Magyar Pál konstatálta, hogy a szőnyegen levő kérdés komoly feladatok megoldása elé állítja a fiatal intézetet. Nézete szerint nem volna helyes, hogy az intézet a német—osztrák vámunió kérdésében már most állást foglaljon. Ebben az egész kérdésben ugyanis a gazdasági szempontokon túlmenő sokféle politikai szempont van, úgyhogy mindaddig, míg az egész probléma depolitizálása be nem következik, nem érkezett el az időpontja annak, hogy gazdasági teendőink végleges menetrendje összeállíttassék. Arra is figyelmeztetni kíván, hogy a Németország és Ausztria közötti megállapodás még nem végleges, mert számos részletkérdésben, mint például a két országban különbözőképpen alakult monopóliumok és fogyasztási adók kérdésében még megállapodásra van szükség. Nagyon is sok szó fér ahhoz, hogy gazdasági érdekeink szempontjából a német—osztrák vámunió az az alakulat-e, amely a mi gazdasági érdekeink és exporttörekvéseink szempontjából a legkedvezőbbnek tekinthető. Az ideális megoldás a nagy európai gazdasági egység volna. Jelenleg azonban egy adott helyzettel állunk szemben, amellyel számolnunk kell. Mindennél fontosabb, hogy a részletkérdések kellő kidolgozásával előkészüljünk a döntés időpontjára. Báró Madarassy-Beck Gyula szerint Franciaország minden hatalmi eszközt meg fog ragadni a német—osztrák vámunió meghiúsítására. Teljesen lehetetlennek tartja, hogy egy egészséges középeurópai megegyezésmk e, a német—osztrák vámunió képezze az alapját. Csak rendkívül bölcsen és óvatosan irányított gazdasági külpolitika oldhatná meg a reánk várakozó problémákat. Székács Antal az intézet állásfoglalását időelőttinek Bartók Bélában — ahová lábát beteszi, ha egyébért nem, hát hogy, ahogy szokott, ellentmondást nem törően zongorázzon: ünnep van a teremben, a városban, az újságokban s irígylik a magyartól, a kicsiny és gyötrött néptől, hogy aláztatása ideiben még ez a címe is megvan a világban való becsületre. Hátha van művészi hivatalosságunk, mi az ördögre, ha nem, hogy e dicsőség előtt tisztességet téve gyarapítsa s az ország számára hímet varrjon belőle? Ha van magyar királyi opera, hát mire, ha nem, hogy ezt a magyar és királyi művészetet magához váltva s ebben mívelve tökéleteset, mutassa meg, hogy a magyar ebben is mennyire elején jár a mának? Igaz, a Bartók művészete új, sőt forradalmi — de végre sem politikai vagy társadalmi értelemben, mint volt Ady Endréé, kit emiatt életéből kisemmiztek s csak holta után viselik, mint a lopott sapkát. A muzsikától nem kell félni, nem forgat fel semmit — s ha vannak szokványos muzsikusok s hivatalnokai a művészetnek, kik lusták arra, ami új sféltékenyek a géniuszra: arra való az állami művészetpolitika, hogy szétcsördítsen köztük s rákényszerítse őket a genie szolgálatára, ki mikor korszakjelző a világművészetben, egyben hazájának is dicsősége. Nézzenek le s át a Száván, hogy mit mível — s méltán! —Jugoszlávia, a hivatalos is, Mestrovic Ivánnal, a nagy délszláv szobrásszal! Mint halmozzák el megrendelésekkel, mint büszkélkednek vele világvásárokon s világkiállításokon, mint viseli szülő nemzete e nagy fiának dicsőségét mint koronát homlokán, mint virágot övében! Ez politikának is a legnemzetibb s legokosabb — egyszerre kötelesség és gyönyörűség. Minálunk azonban annyira félnek a tehetségtől, hogy még kötelességet is szegnek, csakhogy valahogy, Isten ments, kezére ne találjanak járni. Is