Magyar Hirlap, 1931. június (41. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
10 «nxi» 1.0 Az álom fflDT Bíj BÜIIA?[,I "31 !CNiUS TM í »■■■■III ...." .. gBE8^^aElaBIBaa^^ -----------------------a—TM A fasizmus alien irányú tendencia miatt oszlattatja fel Mussolini a katolikus szervezeteket Mindenütt végrehajtják a kormány rendeletét — A Vatikán tárgyalásai és lépései a konfliktus ügyében AManchester Guardian“ szerint további döntisearnaci varhamiaszországi Rómából jelentik. Mussolini utasította Olaszország valamennyi prefektusát, hogy a katolikus akció szervezeteivel szemben alkalmazzák a közbiztonságról szóló törvényt, amelynek 214-ik §-a megköveteli, hogy a birodalomban vagy a gyarmatokon levő valamennyi társaság, egyesület és intézmény kívánatra tartozik két nap alatt bemutatni a közbiztonsági hatóságoknak alapítási okmányát, alapszabályait, tagjegyzékét és a működésre vonatkozó felvilágosítást. A prefektusoknak joguk van az egyesületek feloszlatására, ha a közbiztonsági törvénynek nem tesznek eleget vagy ha a felvilágosítást megtagadják. Mussolininek ez az intézkedése a katolikus akció szervezkedésével szemben a prefektusok kezébe tette le a megoldást abban a konfliktusban, amely a kormány és a pápa között a katolikus akció működése körül kitört. Az egyes kerületi prefektusok munkája máris megkezdődött, a Vatikán viszont diplomáciai lépést tesz az olasz kormánynál a konfliktus ügyében. Véres epizódja is akadt a konfliktus következtében támadt izgatott tömeghangulatnak. Vasárnap éjszaka Bolognában a város különböző pontjain három petárda robbant fel, de kárt nem okozott. Egy csendőraltiszt kezében felrobbant egy bomba s az altiszt életét vesztette, a kivonult milícia egyik tagja pedig megsebesült. Veronában szerdán este a püspöki palota főkapuja előtt benzinnel gyújtogatni kezdtek, de a kivonult tűzoltóság, rövidesen elfojtotta a tüzet. Velencében csütörtökre virradó éjszaka a katolikus egyesületek helyiségeit megtámadták. Más városokból is hasonló incidensek híre érkezett. Beavatott forrás nyilatkozata a konfliktus okairól Az Olaszország és a Szentszék között fölmerült ellentétekkel kapcsolatban, beavatott forrásból közlik, hogy a katolikus akció — amelynek kereteit a lateráni szerződés is pontosan körülírja — nem tartotta be a megszabott kereteket, hanem lassanként politikai párttá alakult át. A katolikus akció tagjainak igazolványt, jelvényt és zászlót adott, sőt még egyenruhába is öltöztette híveit s nemzetközi kapcsolatokat épített ki a fasizmus ellen irányuló tendenciával. Ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy legutóbb Rómában és néhány más olasz városban incidensek fordultak elő, amelyek azonban távolról sem olyan súlyosak, mint egyes lapok jelentették. Az incidenseket az olasz lakosság és különösen az egyetemi hallgatók spontán reakciójának lehet tekinteni. Az eseményekkel kapcsolatban ismeretessé vált, hogy a Szentszék a vallásszabadság eltörlését követelte a fasiszta kormánytól, amely azonban ennek a kívánságnak nemcsak hogy nem tett eleget, de kijelentette, hogy a jövőben sem hajlandó ilyen lépésre. A Stefani-ügynökség szerint a prefektusok távirati jelentéseiből, amelyek a belügyminisztériumba érkeztek, kitűnik, hogy mindenütt incidens nélkül hajtották végre azt a parancsot, amely elrendelte mindazoknak az ifjúsági szövetségeknek azonnali feloszlatását, amelyek nincsenek közvetlenül a fasiszta pártnak, vagy a balista-szervezetnek alárendelve. t nyílt választás, TITKOS PROGRAM Zsitvay Tibor igazságügyminiszter Kecskeméten tartott beszámoló- vagy ha úgy tetszik, programbeszédében kijelentette, hogy gróf Bethlen István miniszterelnöknek van egy minden eshetőségre kész gazdaságpolitikai tervezeteamelyet egyelőre nem hoz nyilvánosságra, mert hiszen az efajta tervek sikere, ahogy a haditerveké is, attól függ, hogy kellő diszkrécióval kezeljék őket. Természetesen minden kétely nélkül elhisszük az igazságügyminiszternek, aki mégis csak jobban ismeri a miniszterelnök intimitásait, mint mi, hogy gróf Bethlen István tarsolyában hordja a megváltó gazdaságpolitikai programot és csupán azt vagyunk bátrrak hangsúlyozni, hogy szerintünk már régen aktuálissá vált amaz eshetőségek egyike, amely szükségessé tenné aprogram nyilvánosságra hozatalát. Idejét múltnak és túlzottnak tartjuk a titkolódzást, taktikátlannak a halasztást, mert itt a legfőbb ideje, hogy legalább jegy program erejével alátámasszák az országban az optimizmust, amelyetállandón követelnek tőle. Itt van ilyen program — már pedig kell, hogy legyen, ha az igazságügyminiszter mondja —, s akkor ki vele, a sajtóba és a falragaszokra, a választási propagandabeszédekbe —, hogy legalább legyen megtokolása, magyarázata az idő előtti Házi feloszlatásnak és gyors választásnak: új korszak, új program! Az ország mohóbban várja a programot, mint az eltikkadt vetés az esőt — üdítsék fel vele, ha egyszer van, készen van s ha is jó a program, szerezzenek vele akár mammuttöbbséget, de valóban csak aprogrammal szerezzék meg, az okos,hasznos elgondolások és a szakszerű gyakorlati kivitel eszközeinek harmonikus összeegyeztetésével. A titkolódzásra semmi ok sincsen — csak rontja a hangulatot, csökkenti a bizalmat, mint az alchimista, aki nem adja ki kezéből az aranycsinálás receptjét, csak éveken át ígérgeti, hogy ólomból aranyat csinál. Az efajta misztifikációból táplálkozik a kétely és nő ki a hitetlenség — de mi úgy érezzük, itt a pillanat, amikor a kormánynak a kétely és a bizalmatlanság országos idegállapotát a nemzet további lelkiereje érdekében meg kell változtatnia. Mi sem könnyebb fennél — hiszen a program készen van , csak publikálásán és életbeléptetésén múlik, hogy a kormány a mai gazdaságpolitika nehézkes álmát a munka és a termelés arányává változtassa vele. Nagy kérdés természetesen, hogy az a program, amelyet a kormány minden eshetőségre késznek szánt, valóban ennyire tökéletes-e s hogy miképpen fest az ellenzék és a szakértelem kritikáján keresztül? A második nagy kérdés, hogyha a program a legtökéletesebb is, megvan-e a kormányban a hajlandóság arra, hogy végrehajtsa? Mi például nem vagyunk nagyigényűek s már régen megelégedtünk volna azzal, ha a kormány végrehajtotta volna parlamenti többségével az egységes párt eredeti programját, amelyben többékevésbé csakugyan benne van minden, amit egy konzervatív, de valóban „fontolva haladó" polgár ma követelhet. Azzal is megelégedtünk volna, ha a miniszterelnök végrehajtotta volna azt a programot, amelyet 1926-ban manifesztált debreceni programbeszédében: a szabadságjogok fokozatos helyreállítását, a takarékos büdsepolitikát, a lendületes és egyenletes gazdaságpolitikát. Sajnos, sem az ősprogramból, sem az 1926-os programból nem valósultak meg a leglényegesebb pontok s most kár volna a tyúk és a tojás prioritásáról folyó vitát fölvetni, hogy miért nem: azért-e, mert a gazdasági válság egyre súlyosbodott vagy pedig, ahogy Teleszky János és egész sereg szakférfiú állítja, hogy a gazdasági válság éppen azért súlyosbodott, mert a programpontok közül a legszükségesebbeket se valósították meg. De most ne rekrimináljunk, hanem követeljük a programot, amelyről tegnap óta autentikus szájból tudjuk, hogy van: a legkevesebb, hogy a nyílt választást ne titkos programmal küzdje végig a kormány. Nem tudjuk elképzelni, milyen veszély származik abból, ha a magyar iparos, kereskedő és földművelő megtudja, hogyan hangzik a rosszul álló egzisztenciális csatáját győzelemre segítő haditerv. Sokkal veszélyesebbnek tartjuk, ha az ország közvéleménye az OTI szanálási javaslat s a termelés és vállalkozás mesterséges megzavarását panasztó mai felsőházi beszédek hatása alatt készül a választásra s ezekből következtet a titokban tartott program jellegére és tartalmára. Tanácskozások a Vatikánban A Vatikánban hétfőn délután kollégiumra ültek össze a bíborosok. Az értekezlet két óra hosszat tartott. XI. Pius pápa részletesen ismertette az elmúlt hét eseményeit, a katolikus szervezetek ellen intézett támadásokat, az Azione Cattolica üldöztetését és a katolikus szervezetek ellen intézett támadásokat. A Szentatya elsősorban a lateráni szerződések szempontjából vizsgálta meg a bekövetkezett tényeket, majd ismertette az olasz kormánynál tett diplomáciai lépéseket. A bíborosok gyülekezete egyhangúan szolidárisnak nyilvánította magát a pápa magatartásával. Későbbi jelentés szerint a pápa kihallgatáson fogadta a Quirinálnál akkreditált pápai nunciust, Monsignore Francesco Borgognini Ducát, akivel az Azione Cattolica ellen indított fasiszta kampányról tanácskozott. A fasiszta sajtó egyébként változatlan hevességgel folytatja támadó hadjáratát a katolikus akció ellen és a Lavoro Fascista azzal vádolja meg a Vatikánt legújabb cikkében, hogy a katolikus szövetségeket láthatatlanná akarja tenni s a vallás köpenye alatt előkészíteni esetleges politikai változásokra. A délolaszországi városokban különben a tüntetések állandóan kiújulnak. A fasiszta ifjúsági szervezetek állománya A fasiszta ifjúsági szervezetek állománya 1931 május 31-én a következő volt: 780.280 balilta, 255.496 avant-gárdista, 608.476 olasz kislány, 44.182 ifjú olasz nő, összesen 1,718.434. 1930 április 30-án a létszám 1,604.605 volt. A szaporodás tehát 113.818. A 16—18 év közötti mindkét nembeli gyermekek között 270.250 balesetbiztosítási kötvényt osztottak ki. A francia és angol sajtó a konfliktusról Párizsból jelentik. A francia közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel kíséri a Szentszék és a fasiszta kormány között felmerült konfliktust. A francia állam és a Vatikán évtizedes kultúrharca, amely csak az utóbbi években csendesedett el, még mindenkinek az emlékezetében van. A párizsi sajtó általában nyugodtan és tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet s inkább a Szentszék pártjára hajlik. A Temps hétfői vezércikke többek közt a következőket írja: — Amikor Mussolininak sikerült megoldani az egyház és az állam viszonyának messzemenő problémáját a lateráni szerződések révén, mindenki úgy tekintette ezt a megoldást, mint hatalmas diplomáciai eredményt, mint az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai eseményét. Úgy látszik azonban, hogy a kísérlet mindkét félnek csalódásokat hozott és hogy a lateráni szerződések alapján kialakult rendszer kétértelműségen nyugszik. A fasizmus nem tud megbarátkozni a katolikus szabadsággal és a katolikus egyházzal, amely viszont nem mondhat le univerzális jellegéről, ha nem akarja magát kitenni annak a veszélynek, hogy az egész világra kiterjedő katolikus egység megbomlik. A Szentszék nem játszhatja azt a szerepet, amelyben a fasiszta uralom látni szeretné, és nem lehet a fasizmus türelmes szolgája vagy társa. Az ügyet minden bizonnyal el lehet majd simítani, hiszen a fasiszta kormánynak nem áll érdekében, hogy erőszakos politikával még jobban kiélezze a konfliktust, mert tudnia kell, hogy ebben az