Magyar Hirlap, 1931. június (41. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
Kedd hírlap Doumergue elnök hétfőn délelőtt megnősült A 68 éves elnök J. Graves asszonyt, régi ismerősét vette feleségül Párizsból jelentik. Doumergue elnök, az Elysée távozó lakója, általános meglepetésre megházasodott. Hétfőn este rövid közleményt kaptak a lapok, amely bejelentette, hogy Doumergue elnök hétfőn délelőtt a legnagyobb csendben feleségül vette J. Graves asszonyt. A polgári esküvői szertartást az elnök magántermeiben tartották meg az Elysée-palotában.Anyakönyvvezetőként a nyolcadik párizsi kerület polgármestere, Drucker szerepelt. Az esketésnél csak a két násznagy volt jelen. Doumergue elnök tanúja Jules Michel volt, az Elysée főtitkára, Graves asszonyé pedig egy párizsi gyáros, az elnök egyik személyes barátja. Madame Doumergue kedden elutazik Dél-Franciaországba, ahová két hét múlva férje is követni fogja. Doumergue június 13-án távozik az Elyséeből. Graves asszony régi ismerőse volt az elnöknek és már alig várta hivatali ideje lejártát, hogy feleségül vehesse szíve választottját. Doumergue elnök egyébként most tölti be 68. életévét és mindmáig legényéletet folytatott. A német tisztviselők és munkások mozgalma . . . a jóvátételi terhek enyhítéséért A német miniszterek angliai látogatásán a jóvátételi problémát vitatják meg (A Magyar Hírlap berlini tudósítójától.) Chequersben néhány nap múlva nemcsak a német—osztrák vámunió tervével foglalkoznak majd, mely tervet Genfben már jóformán agyonütöttek és eltemettek, hanem a leszerelés kérdésével s a német—angol kereskedelmi szerződés vitás kérdéseivel is s mégis az egész világot az izgatja, hogy a német jóvátétel szóba kerül-e és hogyha igen, elhatározó lépések történnek-e abban az irányban, hogy a Young-terv revízió alá vetessék és hogy Németország jóvátételi terheit csökkentsék. Ma már körülbelül bizonyos, hogy a német—osztrák vámunió nem jön létre, vagy legalább is nem jön létre olyan formában, ahogy azt gondolták. Az unió tervének felvetése azonban egy eredménnyel mégis járt és ez az eredmény abban áll, hogy a jóvátételi fizetések kérdését ismét aktuálissá tette. Ma már nemcsak a németek vannak tisztában azzal, hogy a Young-tervben megállapított fizetések túlhaladják Németország erejét, hanem a győztes államok körében is mind erősebb és erősebb hangok hallatszanak a revízió érdekében. Borah szenátor, az Egyesült Államok legismertebb politikusa és a kongresszus külügyi bizottságának elnöke, néhány nappal ezelőtt rádió útján beszédet intézett az Egyesült Államok polgáraihoz, amelyben a békeszerződések revíziójának szükségét hangoztatta s azt mondta, hogy az egész leszerelési mozgalom kilátástalan addig, amíg a békeszerződések revíziója, amibe a jóvátételi kérdés is beletartozik, meg nem történt. Ismerve azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok politikai életében Borah szenátor játszik s ismerve azt a befolyást, amelyet az Egyesült Államok közvéleményére gyakorol, ezt a beszédet nem lehet csak egyszerű kortesbeszédnek tartani, hanem kétségtelen jele annak, hogy az amerikai közvélemény is ma már más szemmel nézi az európai kérdést, mint nézte csak egy évvel is ezelőtt. Az angol munkáspárt hivatalos lapja, aDaily Herald is feltűnést keltő cikkben foglalkozik a néhány nap múlva megkezdődő chequersi tanácskozásokkal és a jóvátételi problémát fontosabbnak tartja, mint a napirenden szereplő egyéb kérdéseket. Szerinte a német miniszterek azzal a követeléssel fognak fellépni, hogy a Young-tervben megállapított és úgynevezett nem biztosított annuitások megfizetésére Németország két-, vagy háromévi moratóriumot kapjon s hogy a megállapított annuitások összegét összhangba hozzák a pénz vásárlóerejével, ami a jóvátételi terheknek 20%-os leszállítását jelentené. Követelni fogják az említett lap szerint a németek azt is, hogy a bázeli nemzetközi bank külön bizottságot küldjön ki Németország fizetőképességének megvizsgálására, mert a Young-terv szerint Németországnak joga van az évi annuitások leszállítását követelni, ha gazdasági és pénzügyi helyzete képtelenné teszi ezeknek az évi részleteknek megfizetésére. S a németek végül követelni fogják egy új nemzetközi konferencia összehívását abból a célból, hogy ezen a konferencián minden reparációs kötelezettség és minden háborús adósság megfizetésére az adós államok két-, vagy háromévi moratóriumot kapjanak. De nemcsak a Daily Herald foglalkozik ezzel a kérdéssel, hanem az angol konzervatív lapok is tárgyalják azt a kérdést, hogy Németország képes-e a megállapított jóvátételi terheket fizetni. S még a konzervatív Daily Telegraph is azt mondja, hogy bár a háborús adósságok fizetésére megállapítandó moratórium terve az Egyesült Államokban tehát a főhitelező államban, nagy lehangoltságot és nagy ellenkezést fog kiváltani, a kérdéssel mégis foglalkozni kell s alig hihető, hogy akár az angol, akár a német miniszterek a napirendnek ezt a pontját tárgyalásaikból kikapcsolják. A német jóvátételi kérdés tehát ismét aktuális lett. Mindenki tisztában van azzal nemcsak Berlinben, hanem a győztes államokban is, hogy a Young-terv és a hágai egyezmény ezt a kérdést nem rendezte véglegesen , hogy Németország pénzügyi szanálása nem történhetik meg a reparáció kérdésének újabb szabályozása nélkül. Azt a tervet, hogy az antantállamok Németország felsegélyezésére kétmilliárd márka újabb hitelt fognak nyújtani, nem lehet megoldásnak tekinteni, mert a németek nem hajlandók belemenni abba, hogy ennek a kétmilliárd márkának igénybevételével Németország az esedékes jóvátételi részleteket megfizesse, költségvetésének deficitjét fedezze s ezzel azt a látszatot keltse, mintha Németország fizetőképessége változatlanul jó volna s mintha Németország gazdasági és pénzügyi helyzete a jóvátételi terhek revízióját nem tenné elkerülhetetlenül szükségessé. A jóvátétel revíziója érdekében indított harc egyébként egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. A munkás-, alkalmazott- és tisztviselő-szervezetek központi szövetsége hétfőn határozati javaslatot szavazott meg, amelyben kimondja, hogy a német munkások, alkalmazottak és tisztviselők nagy nyomoráért kizárólag a győztes hatalmak telhetetlen kapzsisága felelős. A határozati javaslat felszólítja a birodalmi kormányt, hogy kezdjen azonnal tárgyalásokat a jóvátételi terhek enyhítése ügyében. A felhőzet csökkenésével javuló idő várható A Meteorológiai Intézet jelenti június 1-én este 10 órakor. Légköri zivatarok miatt aránylag kevés adat érkezett. A kevésszámú adatból megállapítható, hogy az európai szárazföldön sokhelyütt volt zivataros eső és a hőmérséklet a sarkvidék felől beáramló levegő hatása alatt különösen a nyugati részeken süllyedt. Délkelet-Európa aránylag még meleg. Hazánkban is sokhelyütt volt zivataros eső. Budapesten a délután folyamán két heves zivatar is vonult át, erős záporral és kevés jéggel. A hőmérséklet általában 25—26 fokig emelkedett. Várható időjárás a következő 24 órára: A felhőzet csökkenése, kisebbedő hajlam zivataros esőkre, egyelőre lényeges hőváltozás nélkül. Árvíz Törökországban Londonból jelentik. Nagy felhőszakadások Törökország több helyén árvizet idéztek elő. Brusszában negyven ház beomlott, de emberéletben nem esett kár. Havzában 15 személy fulladt az árba. V, Bécsi utca 10 FISCHER SIMON ÉS TÁRSAI RT. fehérnemii°osztáIyának nyári slágercikkei: A férfi osztályon A női osztályon: Selyemfényű oxfording C-90 Hímzett fehér sílfon ing 0_ jó minőség, gallérral ............. P Nola anyagból ................................ P u' Pouplining H 50 Színes batiszt kombiné 0.10 divatmintákban...................... P I hímzett és csipkés.................... P S# Panama sporting £.90 Doubl cloth paplan 4 0.00 la anyagból.................. .. . P la kivitel....................................P Aw Zsebkendő _ £C Nyári flanelt takaró £-90 új minták............................. .. P Uv modern minták ...................... . w Csak a közismerten megbízható Fischer-minőségek! Az összes fehérneműt Agy* és asztalnemttek nagy választékban! 1931 június 2. 3 A magyar legitimisták tanácskozásokat folytattak Bethlen miniszterelnökkel, Seipel volt kancellárral és más politikusokkal A legitimista főtanácsban differencia merült fel a végcél tekintetében . Többségben vannak a monarchikus gondolat hívei Az a cikk, amelyet a Magyar Hírlap vasárnapi száma közölt a magyar legitimisták megmozdulásáról és újabb akcióiról, politikai körökben élénk feltűnést keltett és sok vitára adott alkalmat. Úgy a legitimisták, mint az ellenkező véleményen levők sorában sűrűn kommentálták a cikkben közölteket s különösen az keltett nagy feltűnést, hogy rámutattunk a legitimisták akciójának új vonalára, amely a monarchikus gondolat megvalósítása felé halad. Hogy ez az állításunk mennyire híven fedi a valóságot, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyarság című legitimista lap vasárnapi vezércikkét a következőképpen végzi: „Ha tisztában vagyunk azzal, hogy egymagunk nem szerezhetjük vissza létünk és hatalmunk anyagi feltételeit a Duna völgyében, akkor meg kell barátkoznunk valamilyen formában az államközösség gondolatával, mégpedig olyan államéval és olyan nemzetével, amely pozitív és negatív irányban egyaránt alkalmas arra, hogy hatalmi elhelyezkedésünk állandóságát és fensőségét biztosítsa. Ha az osztrák néppel szövetkezünk, nemcsak az a hasznunk származik ebből a közösségből, hogy elvontuk a germán masszívumtól, hanem az is, hogy a közösen felismert dunai érdekek ápolása nevében támogatja a magyarság hatalmi gondolatát anélkül, hogy ezért a szövetségért olyan árat kellene fizetnünk, aminőt Mefisztó kért Fausttól az ifjúság, a tudás és a hatalom csodájáért.“ A magyar legitimisták táborában már évekkel ezelőtt megalakult egy úgynevezett főtanács, amely eredetileg csak Zita királyné, illetve a királyi család ügyeit intézte, később azonban mint a legitimista gondolat sikeréért folytatott akciók politikai tanácsadója is kezdett szerepelni, anélkül azonban, hogy tulajdonképpen erre bárkitől is felhatalmazása lett volna. Ennek az úgynevezett főtanácsnak tagjai gróf Apponyi Albert, gróf Sigray Antal, gróf Csekonics Iván, gróf Károlyi József, gróf Hunyady József, báró Szterényi József, Ugrón Gábor, Kállay Tibor és Gratz Gusztáv voltak. Mikor a német—osztrák vámunió terve, illetőleg a franciák és olaszok ezzel szemben való állásfoglalása nyilvánosságra jutott, a magyar legitimisták úgy látták, hogy elérkezett az idő, amikor ki kell lépni a tétlenségből és meg kell indulni az aktív cselekedetek útján. Azzal valamennyien tisztában voltak, hogy nem belpolitikai, hanem külpolitikai téren vihetik előbbre mozgalmukat s ebben a tekintetben nem is volt közöttük nézeteltérés. Megindultak a tanácskozások, amelyek során azonban lényeges differencia merült fel a legitimizmus végcélját illetőleg. kétféle álláspont küzdött egymással. Az egyik szerint a magyar legitimisták végcélja Ottó főhercegnek a magyar trónra való ültetése és semmi más, míg a másik álláspont azt vitatta, hogy a magyar legitimizmus nem merülhet ki a Habsburg-ház magyarországi restaurálásában, hanem a monarchia feltámasztását kell végcélul kitűznie, ha nem is a régi, de végeredményben az osztrák állammal való közösség formájában olyképpen, hogy mindkét állam uralkodója Ottó legyen. Az első gondolatnak gróf Apponyi Albert és báró Szterényi József voltak a szószólói, míg a fiatalabbak a másik álláspont híveinek vallották magukat. Egy darabig egyik állásponthoz sem csatlakozott gróf Sigray Antal, később azonban ő is a monarchisztikus célért való küzdelem híveinek sorába állt és itt jelent meg az élen gróf Eszterházy Móric, akit — mint előző cikkünkben megírtuk — egyéni kvalitásain kívül főként azért iparkodtak megnyerni, mert ezzel is igazolni kívánták, hogy a legitista mozgalom az eddiginél demokratikusabb alapokra kíván helyezkedni. A dualizmus hívei megkezdették külföldi tárgyalásaikat és mindenekelőtt Ausztriában folytattak tanácskozásokat, mert meg akarták állapítani, hogy az osztrák politikai pártoknál, kikre számíthatnak. Információink szerint a magyar legitimisták néhány vezetője többízben hosszú ideig tartó tanácskozásokat folytatott Seipel volt kancellárral, akit a monarchikus gondolat osztrák vezető képviselőjének tartanak, de voltak megbeszélések más osztrák politikusokkal is. A magyar legitimisták — hír szerint — az Ausztriában folytatott tanácskozások eredményével meg voltak elégedve. Ausztria után, illetőleg ezzel párhuzamosan francia és olasz irányban kezdődtek orientációi, amelyeknek során a legitimista vezérek a francia és olasz külpolitika irányítóival tanácskoztak. Ezek a megbeszélések még most sem értek véget és a magyar legitimisták készenlétben vannak, hogy külföldi akcióikat folytassák. Idehaza sem voltak azonban tétlenek, mert a sűrű belső tanácskozásokon kívül érintkezést kerestek és találtak számos vezető magyar politikussal és ezek között elsősorban gróf Bethlen István miniszterelnökkel. A miniszterelnök és a legitimisták közötti megbeszélés során gróf Bethlen István ismételten annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy a maga részéről a király