Magyar Hirlap, 1931. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

­S - 10 HUÉR ^ 1O ram H. G.WELLS .. MAGYAR­ HÍRLAP lEnlDlI SZ 1JL JMN­ 1 1 NEM SZABAD MÉGEGYSZER... ist das Land oppositionsmüde? — az ország fáradt az ellenzékiséghez? — kérdezte egy hét előtt a Pester Lloyd illusztris cikkírója és mindjárt vála­szolt is, még pedig igennel. Az igazi válasz azonban, amelyet most az or­szág adott, pontosan az ellenkezőjét bizonyítja. Százezres tömegek szavaz­tak le az ellenzékre az országban, an­nak ellenére, hogy közel hetven kerü­letben egyáltalában nem szavazhattak, mert az ajánlási rendszer jóvoltából a kormány jelöltje egyedül maradt a porondon. Százezres tömegek vonultak fel az ellenzék mellett, holott alig akad ebben az országban ember, akinek nyílt kiállása ne járt volna súlyos, egyéni életébe vágó kockázattal. S ha figye­lembe vesszük, hogy milyen sokan vol­tak, akiket a túl gyorsan kitűzött záróra, a kordon és a többi technikai bravúr ütött el a szavazás jogától s az óriási tömeget, amely nyilván azért tartózko­dott a szavazástól, mert semmiképpen sem vállalhatta az ellenzékiség nyílt szavazással járó következményeit, vi­szont lelkiismeretével sem akart ellen­kezésbe kerülni — akkor a kormány megsemmisítő győzelme egészen más­ként fest, mint a képviselői statisztikán keresztül. Igenis, az ország feszül az ellenzékiségtől s ezt a kormánynak,­ha nyugodtan mérlegeli a helyzetet, na­gyon komolyan tudomásul kell vennie.­­Számolnia kell azokkal a tömegekkel, amelyek, ha még az önmagában lelki terrort jelentő nyílt szavazást is meg nem toldják az ajánlási rendszer és az apparátus­ eszközeivel, a képviselői statisztikát is lényegesen megváltoztat­ták volna. És főként, lovagiasnak kell lenni velük szemben, mert a kormány­nál senki sem tudja jobban, mit jelen­tett nyílt kerületben ellenzékinek lenni, milyen lelki, sőt testi bátorság és ellen­állóképesség kellett hozzá! Ha ebben a heroizmusban rejlő erkölcsi értéket a kormánynak appreciálnia kell, ha po­litikailag kényelmetlen tünet is a léte­zésük, mert ezekben a tömegekben van az igazi magyar életképesség, ezek a tömegek tudnak vállalni nehéz helyzet­ben eszméikért és igazukért minden megpróbáltatást... Olyan sokan van­nak és olyan erkölcsi biztonságot, ge­rincességet és a velük történt méltány­talanságok után is annyi fegyelmezett­séget tanúsítottak, hogy nem lehet fe­lettük a formai győzelem fölényével el­­siklani, sőt az is lehetetlen, hogy abban a parlamentben, amely most, e lesújtó előzmények után összeül, ne érződjék meg a hatásuk s ne tekintsék őket a közvélemény olyan integráns részének, amely nélkül politikát csinálni többé nem lehet. Az ország nem fáradt bele az ellenzékiségbe, sőt ez az ellenzékiség most tápászkodott fel a tízéves ájultság után , és a kormány csak akkor cse­lekszik okosan, ha ennek az ellenzéki­ségnek tartalmát nem becsüli alá, ha­nem, ha már az ellenzéki képviselők nem juthattak mandátumhoz, politiká­ját úgy idomítja át, hogy a megfelelő képviselet nélkül maradt közvélemény és a parlament között csökkentse a szakadékot. Azok a képviselők, akik bekerültek a parlamentbe, gondoljanak arra, hogy ezt a „kisebbséget“ is kép­viselniük kell, mert ez a kisebbség több­nyire legalább annyira kétséges, mint az ő­­ többségük. Mi büszkék vagyunk a magyar népre, amely ilyen erős volt s meg­őrizte józanságát olyan helyzetekben is, amelyek a legcivilizáltabb népét is próbára tették volna. És lelkes rokon­szenvvel gondolunk azokra a száz­ezrekre, akiknek annyira lelki ügyükké nemesedett a politikai állásfoglalás, hogy inkább tartózkodtak a szavazás­tól és e krajcáros gondokkal teli idők­ben vállalták a pénzbírság következmé­nyét, semhogy meggyőződésük elle­nére a kormányra szavazzanak. Gróf Apponyi Albertnek százszor igaza van: ez a nép érettebb az alkotmányos jog gyakorlására, mint bármelyik európai nép s ha hibák vannak, a vezetőkben vannak. Ezt a népet nem szabad, er­kölcsi lehetetlenség még egyszer bele­dobni a nyílt választási rendszer örvé­nyébe, ez a nép, amely ilyen erőt mu­tat az igaza és a törvényes magatartás mellett ilyen kitartást, nem érdemli meg a felső osztályoktól, hogy türelmét, fegyelmezettségét még egyszer próbára tegyék a könnyedséggel, amellyel a kormány túlbuzgó hatóságai sok he­lyen a törvényt értelmezték és al­kalmazták. Nem szabad, nem lehet ebben a nagyszerű népben, amely egyetlen törvénytelenséggel sem vála­szolt mindarra, ami történt — ne is­mételjük el ezredszer újra, hogy mi történt —, azt a látszatot kelteni, hogy az állam és a haza két különböző fo­galom , hogy az állam praktikákkal és karhatalommal védekezik a haza ellen! Ez a nép, ha valamikor, most letette az érettségit: sem gazdasági válsága, sem szociális bizonytalansága, sem a válasz­tási kampány élményei nem tudták le­sodorni a civilizált, erőszakmentes ma­gatartás alapjáról, tehát a törvények ré­széről is járnak neki ugyanazok a civi­lizált alkotmányos formák, amelyeket rajta kívül már minden európai nép megkapott. Egyelőre nem akarjuk rész­letezni az új parlament feladatait, de a legsürgősebb feladata, hogy olyan civilizált választási törvényt alkosson, amely a nép színvonalának megfelel! El kell tűnnie a nyíltszavazásos rendszernek minden mellékeszközével együtt, hogy a magyar parlament és a magyar nép kultúrfoka között helyre­álljon az egyensúly. Függetlenül attól, hogy mikor lesz ismét választás Ma­gyarországon, azonnal meg kell alkotni a titkos választójogról szóló törvényt, hogy a parlament legalább valamit jóvátegyen a hibákból, amelyeknek lété­tezését nagyrészt köszönheti. A budapesti választáson a választók 74-75 százaléka, Körnibeid­ 244.000 Kedden este tíz óráig választó szavazott to minden kerületben lezárták a szavazást és a körzetek urnáit beszállították a választási központokba . A többi titkos kerületben is lezárták a szavazást Miskolcon az első urnák szerint vereség fenyegeti a kormánypártot Hétfőn este véget ért a fővárosban és Pestkörnyéken a szavazás. A választás két napja alatt sem a budapesti, sem a pest­­környéki kerületben semmiféle komolyabb incidens nem fordult elő, néhány apróbb jelenettől eltekintve, mindenütt teljes rend­ben folyt a szavazás, s az utcák külső képe sem árulta el, hogy választás van. Este 8 óra után a legtöbb helyen befe­jezték a szavazást, csak itt-ott akadt egy­­egy szerzet, ahol­ még 8 óra után is jelent­kezett választó és ezeken a helyeken a zár­órát meghosszabbították. Tíz órára azon­ban mindenhol lezárták a szavazást, a sza­vazóurnákat beszállították a központba és szerdán reggel megkezdik az összeszámlá­­lást. Mint a választás első napján, kedden is lassú volt a választás menete, a szavazók korántsem mutattak olyan érdeklődést, mint a községi választások idején, nagyon sokan maradtak távol az urnáktól és így történt meg, hogy a választóknak csak körülbelül het­venöt százaléka élt szavazati jogával. Minthogy a szavazatok összeszámlálása meglehetős hosszú időt vesz igénybe, a vég­leges eredmény kihirdetésére csak csütör­tökön lehet számítani. Az egyes kerületekből alábbi tudósí­tásaink számolnak be: : Budán a választók hetvenhat százaléka szavazott kedden Budapest I. választókerületében, Budán még kisebb érdeklődés nyilvánult meg a választások iránt, mint hétfőn. Csak­nem minden körzetben lényegesen keveseb­ben szavaztak le, mint a választás első nap­ján. A szavazás mindenütt példás rendben folyt. A budai választókerületben több mint 78 ezer választó közül csak 59.140 sza­vazott le, tehát a választóknak körül­belül 76 százaléka. Valamennyi körzetben este 8 órára tűzték ki a zárórát. Este 8 órától 9 óráig körzeten­ként átlag csak 5—10 szavazó jelentkezett, kivételt csak az óbudai körzetek alkottak, amelyekben este 8 óra után még százával vonultak fel a munkáscsoportok, hogy lead­ják szavazatukat. A legtöbb körzetben este 9 órakor, egyes helyeken azonban csak féltíz óra felé zárták le a szavazást. A körzetek ve­zetői ekkor a bizalmi férfiak jelenlétében lepe­csételték az urnákat és autótaxikon rendőri fedezet mellett szállították a budai Vigadó kistermébe, ahol a választási bizottság rezi­­deál. A budai Vigadóba este 9 óra 10 perckor érkezett meg az első urnaszállító taxi. A 81-ik körzetben végeztek először, ez a kör­zet a Kelety Károly utcában, a Statisztikai Hivatal épületében volt. Dr Morvay Zsigmond elnök vezetésével vette át a választási bizottság az urnákat. Minden körzetből két urnát hoztak, az egyikben a hétfői, a másikban a keddi szavazatokkal. Minden körzet vezetői behozták a válasz­tási bizottsághoz a jegyzőkönyveket, vala­mint a körzet pecsétjét is. A nagyteremben 8 hosszú asztalt állítot­tak fel, a bizottság beosztotta, hogy melyik asztalhoz melyik körzet urnái kerülnek, ezeknél az asztaloknál kezdik meg szerda reggel 8 órakor a szavazatok számlálását. Este fél tíz óra után már tömegesen jöttek a budai Vigadó elé a választókerület külön­böző körzeteiből az urnákat hozó autó­­taxik. Előfordult, hogy egyszerre öt-hat autó is állt a főkapu előtt. A választási bi­zottságnak egyik tagja utalványokkal fizette ki a szürketaxikat, majd két-két ember át­vette az urnákat és fölvitte a nagyterembe. Néha valóságos urnatorlódás állt be, úgy­hogy még a választási bizottság tagjai is se­gítettek az urnákat felvinni. Este féltizenegy óra után már az urnák legnagyobb része ott sorakozik az asztalok mellett. A terem bejáratainál rendőrök áll­nak és csak szigorú igazoltatás után bocsát­ják be a bizottság tagjai a bizalmi férfikat és a sajtó képviselőit a terembe. Nagyon szigorúan őrködnek, hogy senki még csak meg se érinthesse a lepecsételt szürke fa­ládákat, amelyekben a szavazatok vannak. Tizenegy óra után már nagyon kevés urna hiányzik. Csak azoknak a körzeteknek sza­vazatai nem érkeztek még meg, ahol a vá­lasztás „finis“-ében érkeztek nagyszámban választók és így a végleges zárórát csak este fél tíz órakor vagy még később mondhatták ki. Tizenegy órakor két embert minden iga­zoltatás nélkül beengedtek a rendőrök a nagyterembe: a vendéglő pincéreit, akik hosszúlépéseket és söröket hoztak a válasz­tási bizottság kimerült tagjainak. Este tizen­egy órakor a főváros egész területén meg­szűnt a szesztilalom. Tizenegy óra után néhány perccel végre megérkeztek az utolsó körzetekből is az ur­nát: tizenegy óra 4 perckor a XIV. körzet (kelenföldi állomásnál lévő iskolaépület), tizenegy óra hét perckor a 41-ik körzet (vö­­rösvári úti óvoda), tizenegy óra tíz perckor a 12-ik körzet (Váli út). Végre tizenegy óra 12 perckor az utolsó, a 6-ik körzet (Fehér­sas tér) urnáját hozták be. A választási bizottság tagjai azonnal hozzáfogtak a beérkezett szavazatok össze­adásához. A több mint 78 ezer választó közül hétfőn 43 százalék, 32.249 választó szavazott le, ezzel szemben kedden csak 32 százalék, 26.891 választó járult az urnák elé, összesen tehát 59,50-en szavaztak le Bu­dán. A legtöbb szavazó: 2686, a 16. körzet­ben, a legkevesebb: 399, a 22. körzetben jelentkezett. Tekintve, hogy az első választókerület­nek 6 mandátuma van és a szavazatoknak, mint minden választáskor, körülbelül öt

Next