Magyar Hirlap, 1931. november (41. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-03 / 249. szám
A RENDSZER VÁLTOZATLAN A népszövetségi és 6-os bizottsági jelentések után támadt megdöbbenés bágyadt és óvatos védekezésre tompította a kormánypárti agresszivitást, de mára — valószínűen Bethlen berlini nyilatkozatának bátorítására — megindult az ellenoffenzíva, amely, mintha mi sem történt volna, „ellenzéki aprószentekéről ír, akik a nemzeti többség bizalmából sohasem jutnának a kormány rádjához s most azt hiszik, hogy elérkezett a kedvező alkalom. Megállapítja, hogy groteszk dolog közös kormányzásra invitálni egy pártot s ugyanakkor a legsúlyosabb vádakkal telesítelni. „A kormány mögött nagy és tömör többségi párt áll — írják —, amely emelt fővel azonosítja magát gróf Bethlen István tízéves kormányzásával és politikájának azzal a töretlen folytatásával, melyet gróf Károlyi Gyula kormányzása jelent. Mert ez a párt tudja jól, hogy ha e kormányzásnak voltak is hibái, voltak bizonyos túlméretezettségei, úgy ez semmiesetre a bethleni politikában gyökerezett.“ Szóval, a kormány félhivatalos nem hajlandó a koncentrációra, sem a nagykabinetre — igaz ugyan, hogy eddig az ellenzék parlamenti pártjai is a leghatározottabban elutasították a koncentráció gondolatát. Bennünket nem nagyon érdekel, hogy mit kíván s hogy látja a helyzetet a kormány félhivatalosa. Bennünket egyetlen szempont érdekel: hogy mit kíván az ország s nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy csupán egyet kíván: olyan politikát, amely minden vonalon homlokegyenest ellenkezője annak a politikának, amely itt tíz éven át uralkodott s ma is uralkodik. Gróf Bethlen Istvánnak igaza van: az ő rezsimje és az elmúlt három hónap kormányzása között nem lehet éles határvonalat húzni. Mi nem vagyunk koncentrációsok, mi nem vetjük fel a nemzeti kormány eszméjét, mi csak egyet tudunk, hogy az országnak sem a Bethlen-rendszer, sem a Bethlen-rendszer utóvéde nem kell. Olyan kormányt követel az ország, amelynek van koncepciója s amely nem elégszik meg annyival, hogy gróf Bethlen István politikai marsrutáját végrehajtja. Ez a koncepció, ismételjük, nem lehet más, mint az elmúlt rendszer politikájának merőlegesen ellenkezője. A rendszer védelmezői még mindig a világválságra hivatkoznak — de ha egyébből nem, a népszövetségi jelentésből világosan kiderül, hogy az ország a világválság kétségtelen nehézségeit azért nem tudta kiparírozni, mert tíz év kormánypolitikája szorzószámává lett a világválság súlyának. A népszövetség és a 6-os bizottság jelentései éppen azt állapítják meg precízen, hogy a rendszer mennyiben járult hozzá, hogy Magyarországnak a kelleténél több áldozatot kellett hoznia a gazdasági világháborúban, háborús kifejezéssel élve, hogy az eigene Artillerie mennyi fölösleges vért, erőt és értéket pusztított el. A parlament szerdán összeül s most is gróf Bethlen István az uralkodó planétája. Ettől a parlamenttől nem várjuk, hogy a krízisnek akárcsak másodrendű csomóit kibogozza s erre a parlamentre hitünk szerint nem lehet olyan kormányzati rendszert sem építeni, amely meg tudna vívni a krízis egyre félelmetesebb frontjával. Ez a parlamenti többség ugyanúgy elengedte a a füle mellett a népszövetségi jelentés süvítő számait, ahogy tíz éven át az ország többségének előbb halk sóhaját, majd egyre morajlóbb elégedetlenségét. Ez a parlamenti többség, amely konzervatívnak nevezi magát, bizonyára elengedi a füle mellett egyik párttagjának Tisza Istvánról mondott emlékbeszédét is, amely szintén az elmúlt tíz évnek burkolt kritikája. Ez a többség még csak nem is Tisza István szellemének örököse, ez a többség csak gróf Bethlen István többsége és rendszere. A közvélemény ettől a többségtől és ettől a rendszertől nem vár semmit: a közvélemény olyan férfiakat követel a kormány rúdjához, akik a legnagyobb áldozatot hoznák, hogy töretlen presztízsükkel a többség és a rendszer betegágyába belefeküdnének — aminthogy nincs jóhiszemű és csakugyan tehetséges ember az országban, akit a hatalom megszerzése ma kecsegtetne. Nem pártok koncentrációját, hanem erők és értékek egyesülését követeli az ország, ahogy Angliában a közvélemény akaratából nagy egyéniségek pártok nélkül egyesültek s nagy pártok számarányuktól függetlenül alárendelték magukat az ország gazdasági és pénzügyi talpraállításának. A mai parlamentre csak egy feladat hárulhat: születési hibájának jóvátétele, Rassay Károly fölöttébb időszerű indítványának, a korszerű titkos választójog törvényének megszavazása, hogy a nemzet újjáépítésére munkaképességénél és koncepciójánál fogva hivatott kormány megteremthesse az alkotmányos és bensőséges kapcsolatot a kormányzás másik hivatott tényezőjével, a magyar néppel, amely tíz év kormányzásából épúgy ki volt rekesztve, mint a szakértelem és a felelősség. Hasztalan volt az egész közvélemény és a gazdasági élet tiltakozása A politikai és gazdasági közvéleményt hetek óta igen élénken foglalkoztatja külföldi adósságaink kamatszolgáltatásának kérdése. A „Magyar Hírlap“ még a népszövetségi bizottság munkájának befejezése előtt rámutatott ennek a kérdésnek egyetlen helyes megoldására. A kényszerhelyzet parancsolta ezt az állásfoglalásunkat, az a kényszerhelyzet, melyet a genfi bizottság jelentése is konstatál, bár annak konzekvenciáját nem vonta le. Megállapította a pénzügyi bizottság, hogy a jegybank devizaállománya és az állam pénztári helyzete a legmesszebbmenő takarékosságot követeli az egész vonalon, sőt megállapította azt is, hogy hosszúlejáratú külföldi kölcsöneink kamatszolgálatát csak akkor tudjuk teljesíteni, ha passzív külkereskedelmi mérlegünk aktívvá válik. Minthogy pedig exportunk rohamos fellendülésére a mai körülmények között nem lehet számítani, azt követeltük és velünk együtt követelte minden termelési ág, követelték egymásután a gazdasági érdekképviseletek és legutóbb a 33-as bizottság számos tagja, hogy a kormány ebben a kényszerhelyzetben függessze fel külföldi kölcsöneink kamatainak fizetését és a jegybank rendelkezésére álló devizakészleteket bocsássa a belső munka, a termelés és a kereskedelem rendelkezésére. Azt lehetett hinni, hogy az egységes közvélemény nyomása alatt a kormány még idejében megteszi a szükséges lépéseket és ha kell, diplomáciai úton előkészíti és végrehajtja ezt az akciót. Ez a várakozás, sajnos, nem igazolódott. Mint a „Magyar Hírlap“ értesül, az államkincstár a november elsején esedékessé vált külföldi kötelezettségeinek pontosan eleget tett és a jegybank az esedékességek teljesítésére szükséges devizákat kiutalta. Ezenfelül híre jár, hogy ezt a pénzügyi politikát a kormány folytatni kívánja a jövőben is. A miniszterelnök elutasította a nemzeti koncentráció tervét Hétfőn este bizalmas értekezlet volt a kormánypártban, utána az elnöki tanácsban, a miniszterelnök kijelentette, hogy továbbra is száz százalékig követni akarja Belluion bel- és külpolitikáját A képviselőház a nyári szünet után szerdán délelőtt tartja első ülését, amely iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg nemcsak politikai körökben, de az egész közvéleményben is. Ez az érdeklődés érthető is, mert az utóbbi évek parlamenti történetében kevés nagyobb jelentőségű ülés zajlott le, mint amilyen a szerdai lesz Balos jobboldal teljes fegyverzettel vonul fel, hogy meghallgassa gróf Károlyi Gyula miniszterelnök expozéját, és baloldal, hogy megindítsa a harcot, a jobboldal, hogy megpróbálja visszaverni a támadásokat. Hétfőn a politikai életben már látható volt a szerdai ülésre való készülődés és talán kissé váratlanul is, hétfőn este a belpolitika szempontjából jelentős események, zajlottak le és fontos kijelentések hangzottak el az egységes párt klubjában. Bizalmas értekezlet a kormánypártban Hétfőn délelőtt a kormánypárt elnöksége úgy intézkedett, hogy a pártnak a fővárosban időző tagjai délután jöjjenek össze bizalmas megbeszélésre, utána pedig az elnöki tanács tartson ülést. Délután hat órára körülbelül 30—40 egységespárti képviselő jelent meg a bizalmas értekezleten, amelyet Pesthy Pál elnök nyitott meg hosszabb beszéddel. Pesthy Pál arról tájékoztatta a kormánypártot, hogy tudomása szerint az ellenzék rendkívül éles támadást akar indítani a parlamentben nemcsak a múlt kormány, de a párt ellen is. — Az ellenzéknek az a célja — mondotta Pesthy -, hogy a közvélemény előtt az elmúlt kormányt és kormánypártot diszkreditálja. A pártnak tehát meg kell változtatnia azt a régi harci taktikáját, hogy nem minden ellenzéki támadásra reagál és teljes vértezettel fel kell venni a küzdelmet, kemény harcot kell vívni az ellenzékkel szemben. Pesthy Pál ezután a Bethlen-kormányt védelmezte, azt hangoztatva, hogy az elmúlt kormány semmiféle pazarlást vagy pénzügyi hibát el nem követett. Beszédét azzal fejezte be, hogy a parlamentben az ellenzéki támadásokkal szemben komoly, az országot megnyugtató felszólalásoknak kell a párt részéről elhangzania és éppen ezért vitarendező-bizottságot kell alakítani. A megjelentek helyesléssel fogadták az elnök indítványát, majd Rubinek István szólalt fel, aki arról beszélt, hogy az ellenzék milyen vádakat akar felhozni a Bethlenkormánnyal és a párttal szemben, hogy a pazarlás vádja lesz a fő ellenzéki érv és ez ellen kell védekezni. Ugron Gábor, Lakatos Gyula, Kozma Jenő, Biró Pál és még számosan szólaltak fel, majd elhatározták, hogy az elnök javaslatához képest vitát rendező bizottságot alakítanak és kötelezővé teszik a párt tagjainak, hogy az ett múlt kormányt megvédjék. Elhatározták, hogy minden ellenzéki felszólalásra vála-szolnak és a parlamentben rá fognak huk látni arra, hogy a közmunkákat és a küllönböző beruházásokat az ellenzék sürgette elsősorban. Bethlen csak a parlamenti támadásokra fog reflektálni Az értekezleten szóba került még gróf Bethlen István szereplése is. A miniszterelnökhöz közelállók arról informálták a többieket, hogy a lemondott miniszterelnök tényleg fel akart szólalni a parlamentben, egyelőre azonban megvárja az események kialakulását, főként meg akarja várni, hogy az ellenzék részéről milyen vádakat hoznak fel ellene és kormánya ellen és ő csak azután szólal fel a képviselőházban. Bethlen Istvánnak különben egy nyilatkozata is megjelent már a Deutsche Allgemeine Zeitung-ban. A nyilatkozat szerint az irány belpolitikai és külpolitikai tekintetben a régi maradt. Novemberben miniszterei