Magyar Hirlap, 1931. december (41. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

30 tí­ 31 december íi­blaB nők, mint az otthonülő „meg nem értett, elnyomott“ asszonyi lelkek, így képzelem én el a ma, 1931 nőjét. — A primadonna ezenfelül mindenféle sportot is űzzön. A mai divat elfiúsította a női alakot s ez az alak ma minden sportra alkalmas lett Nehéz lenne meg­határozni, hogy milyen sport való férfi­nak és milyen nőnek. Az igazi sportlady a céllövéstől a pisztrángozásig mindenhol otthon van és ez ma imponál a férfiak­nak. Milyen álmai vannak a primadonnának? Mi­ a vágya? Kürt Klára — A primadonnának ma egyebe sincs, mint vágyai és álmai. Elsősorban arra vá­gyik, hogy az intrika kissé megszűnjön ellene. Nagyon jól tudom, hogy a sajtóban utóbb megjelent kellemetlen kis hírek és vic­cek, honnét és kitől származnak. De az, ami tegnap történt velem, mégis csak felháborító. Reggel, mikor felébredtem, a színház öreg portása keresett izgatottan. Elmondotta, hogy a Népszínház falát az éjszaka folyamán tele­ragasztották színes cédulákkal. A cédulákon az állott, hogy Küry Klárának ma éjszaka gyermeke született. Kétségbeesetten ugrottam ki az ágyból és minden összeköttetésemet fel­használtam, hogy elnémítsam a legújabb merényletet. Evva Lajos, a színház igazgatója kocsiba ült és személyesen kereste fel a szer­kesztőket, nehogy a lapok megírják az esetet és ezzel még nagyobb publicitást nyerjen az ügy. Utálom kérem a pletykákat, amelyek mindenáron kapcsolatba akarnak hozni a híres főszerkesztővel, egy idősebb mágnással és a török származású lovaggal, aki a mai West társadalmi életében nagy szerepet játszik. Szeretném, ha megszűnnék körülöttem min­den pletyka, intrika. És a legenda, mely Jenő főherceg irántam való olthatatlan szerelméről szól... A színpadnak és a színpadért élek, igazán nem fontos az életemben a pénz és az ékszer. És éppen ezért talán, mert nem fontos: ontja olyan bőven felém az élet. Színpadi si­kerekről álmodom... Honlßi Hanna — A primadonnának ma egyebe sincs, mint vágyai és álmai. A primadonna si­kerre vágyik, mert a siker ma pénzt je­lent. A primadonna gondol arra, hogy elmúlnak az évek és egyszer majd nem arat többé sikert és a félretett pénzből kell megélnie. A mai primadonna mate­riális gondolkozást­, bankbetétjei vannak és csekkfüzete és élet- és balesetbiztosí­tása; a tapsokat és a népszerűséget pénzre váltja fel. — A primadonna szeretné továbbá, hogyha a sajtó nem foglalkoznék magán­ügyeivel, melyek egyáltalán nem érdeke­sek. Általában, higgje el, a primadonna magánélete semmiesetre sem olyan, mint ahogy azt a színházi hírlapírók a kis varróleányoknak lefestik. Ne irigyeljen minket a nagyközönség: a pimadonna kiskutyája nem fürdik kölnivízben, sok primadonna örül, ha magának van kölni­vize. Rabszolgák vagyunk: a mestersé­günk, a divat, a közönség felfokozott igé­nyeinek rabszolgái. A próbák, a munká­, az énekóra, a táncóra, a divatszalon, a napi torna után fáradtan dőlünk ágy­nak. Élünk, de másoknak, mialatt szinte egészen kisiklik kezünkből — a mi éle­tünk ... Milyen operett az, amely a közönségnek tetszik? Kűiy Klára ■— A jó operett. Milyen a jó operett? Le­gyen benne szerelem, romantika, mai zenéje legyen, a második felvonás végén összecsapás a szerelmesek között és a harmadik végén kibékülés. Legyen benne sok jó vicc és a primadonna,— öltözködjék sokat, — Biztosra veszem, hogy az ilyen operett­nél tombolni is fog az én drága közönségem... Hontfij Hanna — A jó operett. Milyen a jó operett? Legyen benne szerelem, romantika, mai zenéje legyen, a második felvonás végén összecsapás a szerelmesek között és a harmadik végén kibékülés, legyen benne sok jó vicc és a primadonna — vetkőz­zék minél többet... Tomboló sikert Péntek KÜLÖNÖS ASSZONYSORSOK ÉRDEKES NŐI FIGURÁK Nagyanyánk idejében egész kivételesen ritka eset volt, hogy egy asszony életútja a megszokott, tradicionális mesgyéből kiugor­­jék. A gyerekszobából kikerülve egy eszten­deig bálozott, aztán mindjárt oltár elé vitte egy gavallér az akkori idők darázsderekúvá fűzött, puffos ujjú, atlasz-selyembe öltözött kisasszonyát. Egy esztendő — és megint csak a gyerekszoba lett az otthona az as­­­szonykának. Agyzól­ván ki se került többé onnét, mert előbb a gyerekeit, majd az uno­káit nevelgette sorra... Ritka kivétel volt, akinek nem ez lett a sorsa. Évekig szó­beszéd tárgya volt a levendulaszagú bieder­­meier szalonokban az az asszony, aki más életútra tért rá. Ilyen volt például Hadik-Barkóczy Ilona grófnő, aki mint a liberalizmus zászlóvivője, aktív részt vett a múlt század második fe­lének politikai és társadalmi mozgalmaiban.­­A zseniális, rendkívüli kultúrájú mágnás­asszonynak nagy szerepe volt Szilágyi Dezső politikai koncepciójának kialakulásában. Családjának erősen katolikus légköréből ki­válva, belekapcsolódott a magyarországi szabadkőműves mozgalomba. A magyar pá­holyokban szabály volt, hogy nő nem lehet tag, de a grófnő rendkívüli egyénisége ked­véért kivételt tettek és őt mégis beválasz­totta az eperjesi páholy. így lett Hadik- Barkóczy Ilona grófnő az egyetlen női sza­badkőműves Magyarországon. Egészen más ízű élet a másik mágnás­asszonyé, aki hol Vay Sarolta bárónő, hol meg Vay Sándor báró néven szerepelgetett és akinek furcsa egyénisége körül egész iroda­lom kerekedett. Váltig találgatták kortársai, hogy a mindig férfiruhában járó író — nő-e vagy férfi. Excentrikus lényéről és furcsa kalandjairól csak suttogva mertek beszélni a dámák... Ugyancsak a múlt század második felére esik egy harmadik arisztokrata hölgy sze­replése. Sok szó esett akkortájt Batthyány Artúr gróf feleségéről, a fejedelmi megjele­nésű, legendás vagyonú Julia hercegnőről, akit Muszkaországból hozott magával a vér­tanú Batthányi unokaöccse. „Thuri“ volt a becéző neve a grófnénak, aki divatot diktált Pesten és orosz származása ellenére, a leg­lelkesebb magyar honleány, az elnémetese­­dett fővárosban a magyar szó apostola volt. Szalonjának állandó vendégei: Liszt Ferenc, Reményi, Prielle Cornélia, Bulyovszky Lilla és az egész magyar Parnasszus. Bőkezű me­cénása a grófné minden hazafias vagy jóté­kony akciónak, patrónusa a budai Népszín­háznak. Ez a Népszínház lett a fátuma ... Itt ismerte meg Molnár Györgyöt, a daliás színészt, akibe halálosan beleszeretett. Ez a szerelem térítette ki eredeti életútjából. Nem éppen csendesen elvált az urától. A botrányok után vagyonának csak kis része maradt meg. De azért még mindig mecénás­­kodik. Blaha Lujzát három énekmesterrel taníttatja és első fellépésekor pazar garde­­robeot állított ki neki. Szerdahelyi Kálmánt külföldi tanulmányútra segítette elő, majd, amikor a Népszínház csődbe került, oda­adta az ékszereit, amelyekért tizenegyezer forintot fizetett a budai takarékpénztár és ezzel megmentette a színházat. Közben be­állt színdarabírónak és a „Honfoglalók“ című darabját, — amelyet Zsoldy Ferenc korrigált, — be is mutatták. Ezután más formában kokettált a színpaddal. Budai Julia néven eljátszta a „Szigetvári vértanúk“ Annájának szerepét, aztán Bánk Bán Melin­dáját, majd Zrínyi Ilonát alakította a szín­padon. Mindig jótékony célra rendezték azo­kat az előadásokat, amelyeken ő szerepelt, de a bevétel java az ő pénztárából került ki. Budán való színpadi szereplésének véget vet egy öltözői botrány. . Egy este Molnár György felesége, Hetényi Laura feldúlt arc­cal, kezében egy összetört esernyővel, meg egy fürt kitépett szőke hajjal rohant ki az arisztokrata dáma öltözőjéből, ahol in fla­granti érte a delikvenseket... Ezután Pá­rizsba költözött Júlia hercegnő, ahol „Ni­­arpa“ néven írta regényeit és francia szí­nésznőnek — Rachel utódjának­­— készült. Maga Kosuth Lajos írt számára a ái­ló leve­let III. Napóleonhoz. Párizsban újra for­dult a sorsa. Egyrészt azzal, hogy megnyerte egy rég húzódó perét, amelynek a révén megint roppant vagyonhoz jutott, másrészt a szíve szólalt meg megint. Ezúttal egy előkelő spanyol arisztokrata gyújtotta lángra, akihez feleségül is ment . Hagyjuk a múltat, ne bolygassuk tovább a zörgő avart, amely befedte a tegnap as­­­szonyainak lába-nyomát. Nézzük inkább azokat a kalandos sorsú nőket, akik még élnek. A háború utáni idők forgatagában, a ma bizonytalan talaján kevés női láb tud biz­tosan haladni eredeti életútján. Sok a meg­torpanás, kitérés, botlás, félreugrá­s ... Fér­fiaknál is így van, nőktől se lehet rossz­­néven venni. Nem ők tehetnek róla, hanem a levegő, amelyben élnek. A múlt beszámolóját egy Batthyány gróf­­néval végeztük, a ma sorakozótá is egy Batthyány grófnéval kezdjük. Az egész vi­lágsajtóban megfordult a neve ennek az asszonynak, aki Batthyány Alberr László Szilveszter grófnak a felesége és aki az át­­kos fátumot hordozó Florentiner Gyémánttal összefüggésben szerepelt nemrégiben. A Habsburg korona-ékszerek ellopá­sával vá­dolta meg a párizsi törvényszék előtt Steiner báró, IV. Károly­ király egykori magántit­kára. Ezt a Steiner bárót’ bízták meg, hogy a hét milliót érő királyi ékszereket, — ame­lyek között volt a hírhedt Florer­tiner gyé­mánt is — értékesítse. Steiner báró elvitte a kincseket Párizsba, de az elszámolással adós maradt és ezért Miksa főherceg bűn­vádi feljelentést tett ellene. A bárót felesé­gével együtt letartóztatták és az árván ma­radt gyermekeire Batthyány grófné — a család jóbarátja — viselt gondot azalatt, míg a szülők fogságban voltak. A grófné be­­kvártélyozta magát Steinerék lakásába, ahol megtalálta az ékszereket. A hírlapi tudósításokból csak homályos és gyakran ellentmondó adatok d­erültek ki arra vonatkozóan, hogy mit csinált aztán a királyi kincsekkel, de az bizony­os, hogy Steiner baronesszel és a fiatal Sh­iner báró­val leutazott a Riviérára, ahol fényűző éle­tet éltek mindhárman és ismert habituéi let­tek a játékkaszinóknak, ahol nagyban ját­szottak. Egy esztendei vizsgálati fogság után felmentették Steiner bárót, aki kiszabadulva rájött, hogy kifosztották ... Most már ő tett bűnvádi feljelentést Batthyány grófné és férje ellen. A párizsi törvényszék el is ítélte az asszonyt, aki börtönbe került. A tárgya­lások folyamán kiteregették a grófné magán­életének titkait és ezek olyan szenzációsak­nak, olyan kalandosaknak bizonyultak, hogy zárt tárgyalást kellett elrendelni. De még a kiszivárgott apró részletek is olyan megdöbbentőek voltak, hogy hetekig másról se beszéltek Párizsban, mint a különös, forró vérű magyar grófné excentricitásairól... Egy másik magyar mágnásassz­ony élet­regénye Bécsben érte el tragikus végét. Ez Esterházy Erzsébet hercegnő, csillagkeresz­tes hölgy, aki fiatal korában Erzsébet ki­rályné udvarhölgye volt. Az elő­kelő mág­násasszony a háború után elvesztette egész vagyonát, csak egy kis szőlője maradt meg. A hercegnő alkalmazkodni akart a mai idők­höz és dolgozni kezdett, hogy fenntartsa magát. Egy volt katonatiszttel társulva bor­kereskedést és borozót nyitott B­éesben. A nagyvilági dáma természetesen nem értett az üzleti ügyekhez, — társa sem volt sokkal járatosabb — így aztán nem ment a bolt. Erre bérbeadták. A szerződés megkötése után a bérlő átvizsgálta a raktá­­t és meg­döbbenve látta, hogy mindössze­­ 16 liter bor van benne. Feljelentést tett és elfogatási parancsot kért a hercegnő és társa ellen. A szerencsétlen asszonyt csak az mentette meg a börtöntől, hogy­­ elmebajosnak deklarál­ták. Most egy elmegyógyintézet zárkájában siratja tört életét a királyi udvar egykori virága... Ugyancsak Bécsben jutott el életének tragikus állomásához Sulkovsky Ida her­cegnő, aki Tagányi Sándor országgyűlési képviselőnek volt a felesége. Apját, a dús­gazdag Sulkovsky herceget mesallience-a miatt gondnokság alá helyeztette a család és a gondnok Tagányi Sándor lett, aki utóbb feleségül vette Ida hercegnőt. A házasság nagyon boldogtalan volt, és miután a férj elverte a vagyont, elváltak. Ida hercegnő még kétszer ment férjhez ezután, de mind­annyiszor szerencsétlenül járt. A második férjről — Schmetton grófról — kiderült, hogy szélhámos, a harmadik, Kunowski, lengyel földbirtokos se tette boldoggá az asszonyt, aki végül teljesen magára maradt. A nábobi vagyonból hírmondó sem volt már és Ida hercegnő olyan nyomorba jutott öreg napjaira, hogy kénytelen volt a cse­lédnek menni. Ma egy bécsi kispolgár családnál „minde­nes“ és havi 30 Schilling bért kap ... Egy újságírónak, aki felkereste, azt mondta, hogy nagyon boldognak érzi magát, mert végre van egy kis kuckója, ahol dolga vé­geztével meghúzódhat és minden napra van ennivalója, — „mert volt már rosszabbul is ★ Szerencsére nem minden magyar asszonyi karrier fordult ilyen tragikusra. A boldogab­bak kalandos élete még színesebb, még for­­dulatosabb. Szendrői Török József gróf Ilona leányá­nak már a születése se volt mindennapi. Szü­lei világkörüli úton voltak, amikor a kisleány Philadelphiában a világra jött, így aztán már pólyásbaba korában globetrotter lett belőle. Nem csoda hát, hogy a kalandozási kedv vele együtt nőtt és felnőtt korában exotikus tá­jakra sodorta. Nagyon tehetséges muzsikus lett a kis comtesse és zongoravirtuózzá ké­pezte ki magát. Pesten is adott egy hangver­senyt, aztán nekiindult a nagyvilágnak és kü­lönböző külföldi városokban koncertezett. Turnéja során eljutott Párisba, ahol éppen akkor ott időzött Abbas Hilmi, az egyiptomi khedive. A fejedelem úgy belegyönyörödött a szép magyar leányba, hogy feleségül kérte. A grófnő szívébe is nagyon beleharangozott a sötétbőrű, villogó szemű férfi, úgyhogy igent mondott, sőt a kedvéért­­ áttért a mohame­dán hitre is. Ez alkalommal a Djavidan Ha­num nevet kapta és ilyen néven szerepelt az­tán a khedive — háremében is. Mert királyi férjének rajta kívül még sok felesége volt,, akiket pompás háremben őrzött. A comtesse sehogyse tudott beleszokni az aranyos rab­ságba és sokat szenvedett, amiért osztoznia kellett szerelme tárgyán a többi asszonnyal. De hát a törvények ellen nem volt apelláta. Egyszer aztán kinyílott az aranykalitka aj­taja. Kinyitotta a­­ politika. A khedive el­vesztette a trónját és kénytelen volt felosz­latni a háremet. Djavidan Hanum kiszaba­dult és első dolga volt — Párisba visszatérve — elválni a férjétől. Amint ez megtörtént, ki­adta az emlékiratait. * A háremhölgyekről sokat tudna mesélni al­kalmasint egy másik, hasonlóan kalandos sorsú magyar asszony, akit a végzete ugyan­csak egy keleti fejedelem udvarába sodort. Molnár Valy színésznő volt Pesten. Szép Ernő Lila akácában lépett fel utoljára. Akkor egyet gondolt és elment szerencsét próbálni Páris­ba. Egy délután a Claridge-ben teázott a gyö­nyörű szőke asszony, amikor jelentették neki, hogy­­ a barodai maharadzsa szeretne vele megismerkedni. India három leggazdagabb fejedelmeinek egyike: Gaykwa Baroda, ugyanis éppen akkor szintén ott teázott a Claridge-ben és megakadt a szeme a pesti szépasszonyon. Megismerkedtek és az ismer­kedésnek az lett a vége, hogy a maharadzsa szerződtette Molnár Vályt — magántitkárnak. Pár hét múlva hazamentek Indiába, ahol a színésznő megkezdte titkári teendőinek vég­zését. Az udvari emberek azonban nem jó szemmel nézték, hogy egy idegen asszony be­leártja magát az ő belső ügyeikbe és aggódva tapasztalták, hogy a titkárnőnek egyre na­gyobb befolyása lesz a fejedelemre. Kezdtek attól tartani, hogy a dolognak a maharadzsa részéről a mesalliance lesz a vége és a szép szőke asszony még Baroda trónjára kerül... Ez keresztülhúzta volna az ő számításaikat és hogy ezt megakadályozzák, még gyilkos­ságtól sem riadtak vissza. Úgy akarták el­pusztítani Molnár Varyt, hogy egy skorpiót csempésztek a hálószobájába. Szerencsére a titkárnő még idejekorán észrevette az ár­mányt és így megmenekült a haláltól. De ezek után jónak látta egyáltalán elmenekülni a barodai maharadzsa közeléből és visszajött Európába, ahol nem várja ugyan fejedelmi trón, de legalább mérges kígyók sem kúsz­nak utána. Állítólag a maharadzsa nem tudja elfelejteni a szép titkárnőt és azzal a gondo­lattal foglalkozik, hogy lemond a trónjáról és utána jön ... * A modern szélhámosnők egyik legérdeke­sebb figurája Schönberger Alice bárónő, an­nak a Schönberger Róza bárónőnek a leánya, aki a 900-as években olyan nagy szerepet játszott Pesten és Bécsben és akinek kalandos életéről nemrégiben folytatásos regényt kö­zölt a Magyar Hírlap. A szép Alice méltó a mamájához ... Először színésznőnek készült, de aztán pilótanő lett belőle és mostanában akrobata repülőmutatványokkal szórakoztatja a nagyvárosok közönségét. Közben azonban kisebb-nagyobb szélhámosságokat követ el, úgyhogy Török- és Görögországból már kitil­tották emiatt. Berlinben is körözik a fiatal, szép svindlert, aki még Amanullaht, az egy­kori afganisztán királyt is elbolondította és megígérte neki, hogy majd utánarepül Ka­bulba. Mikor már nagyon égett a baronesse talpa alatt a föld, akkor elhíresztelte, hogy óceánrepülésre készül egy bajor pilótával, majd a saját halálhírét költötte ... Utoljára a Riviérán látták, hogy miféle szélhámossá­gok kapcsán fogunk róla legközelebb hallani, az még rejtély, de az bizonyos, hogy­­ hal­latni fog magáról.* Számosan volnának, akikről még beszélni kellene, mert kalandos életük, különös figu­rájuk révén ide tartoznak, ebbe a sorako­­zóba. De ha mindenkit felemlítenénk, könyv, lenne a cikkből. Mert nagyon sokan vannak, — és egyre többen lesznek, — akiket a sors kivetett ere­deti életútjukból. Egy kicsit talán mindnyá­jan ilyenek vagyunk, akik ma élünk. Rónay Mária

Next