Magyar Hirlap, 1932. május (42. évfolyam, 96-119. szám)
1932-05-01 / 96. szám
• . • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AB MiiifflWiifc ‘'TTT* Szerkesztőség és klatívhivatal magyarországon : VI., Aradi ucca 10. szám. 1 kóra 2.80. ■.n évre 8. évTM u peng«. Ejjjll WM IPflS 188®^ Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 **TM«o*. |S III Bwk H gft Utazási Iliil ft# m II M§ Iroda és liókkiadóhivatal csehszlovákiában: KsliJ raji ||||| jjllfflsSSk ligll M jür V., Nádor ucca 28. szám. 1 bóra S5 eK. ||4 évre 100 eK. ||||| Spiwi Jm Telefon: 12-1-21 BUDAPE A népszövetség budapesti képviselője szerint „a pénzügyi egyensúly Magyarországon kilátásban van“ Választáson Franciaországban írta: FELEKY GÉZA A háború óta Franciaország most vasárnap választ negyedszer. És a kamarai választások eredménye igen fontos európai kérdés, a német fegyverletétel napjától fogva. 1919 novemberében győzött a nemzeti blokk, amely azután 1924 tavaszáig diktálta a kíméletlenség politikáját a háborúvesztes országokkal szemben. Pedig ez a nemzeti blokk csak a technikai okoknak köszönhette győzelmét: nem a francia választók akaratának. Clemenceau régi híve volt a lajstromos szavazásnak. Mert nem szerette a renitens, a független képviselőket, akik engedetlenek, és nem követik a pártvezér utasításait. 1919-ben azután Clemenceau megvalósította régi tervét. Mégpedig egy korrektúrával. Ha a szavazatok több mint 50 százalékát kapta meg valamelyik lajstrom, akkor az ilyen lajstromnak jutott valamennyi mandátum. És csak ott osztották el a mandátumokat a szavazatok arányszáma szerint, ahol egyik párt sem érte el az 50 százalékos határt. Mivel ajobboldal egységes lajstrommal indult harcba, a baloldal pedig nem: ez a „trükk“ erős többséget biztosított a Millerand által összekovácsolt nemzeti blokk részére. Pedig a nemzeti blokkra kevesebb szavazat esett, mint a baloldali pártokra. A francia nép ugyanolyan kevéssé felelős Párizs hatalmi politikájáért, ahogyan a német nép nem felelős a háborúért. Ez igazán kiderült 1919 novemberében, amikor a baloldal a méltányosság jelszavával vette fel a választási harcot Franciaországban. Vezérek nélkül ... Mert a szocialisták még nem találták meg Jaurés utódát. (Jaurés öt évvel volna fiatalabb, mint Dourer köztársasági elnök, ha még élne, és nagyszerű fizikumánál fogva bizonyára jól bírná a harcokat, ha idestova 18 év előtt nem fúrja át mellét az a bizonyos revolvergolyó.) Ami a polgári baloldalt illeti: igazi vezére, Caillaux fogház-cellában „időzött“ a választás idején. A másik vezér, Malay, 1919 végén kezdte meg az ötéves száműzetés kitöltését. És nem mozoghatott szabadon Briand sem, mert Clemenceau szerette volna őt is letartóztatni. (Briand akkor talán csak Loucheur pártfogásának köszönhette a menekülését.) így került a polgári baloldal élére valaki, aki odáig nem volt a kamara tagja, és 1919-ben vállalt először képviselő jelöltséget Herriot részéről nagyszerű gesztus volt akkor, hogy vállalta a letartóztatott Caillaux, a száműzött Malay, az üldözött Briand üres helyének betöltését. De választási tapasztalatai igazán nem voltak és nem volt politikai rutinja, sem , Jaurés nélkül, Caillaux nélkül mégis több szavazat esett a baloldalra 1919 novemberében, mint a nemzeti blokkra. ♦ 1924 májusában azután a baloldal is egységes lajstrommal indult a választási harcba. A nemzeti blokk mintájára létrejött a baloldali kartell, a polgári baloldal és a szocialisták közös listája. A feloszlatott kamara baloldali elnöke, Pérez tiltakozott a „polgári eszme“ ilyen elárulása ellen, nem akart jelöltséget vállalni olyan listán, ahol szocialisták is szerepelnek, és így a tizenhét tartomány lajstromán kapta meg az első helyet, természetesen a nemzeti blokktól. (Azóta majdnem börtönbe került Pérez, mert mint igazságügyminiszter és mint pénzügyminiszter kissé szokatlan szívességeket tett Oustric bankárnak.) De 1924 májusában nem használt Pérez tüntetése. Nem használt az sem, hogy Millerand köztársasági elnök a hagyományok által követelt pártatlanság helyett a nemzeti blokk mellé állt. A baloldali kartell fölényesen győzött. Millerand kénytelen volt lemondani a köztársasági elnökségről. És Herriot lett miniszterelnök. Szép május, szép május Május szép hava, énekli Yvette Guilbert egyik híres chanson-jában. Az 1924. évnek szép májusa volt Franciaországban ... Annál inkább, mert Angliában akkor MacDonald töltötte be a miniszterelnöki hivatalt. Úgy látszott tehát, hogy MacDonald és Herriot most a postafordultával megmentik Európát... Nem így történt. A francia baloldali többség valószínűtlenül rövid idő múlva kénytelen volt lemondani a hatalomról. polgári pártok koncentrációs kormánya következett. Az élén Poincaréval. Pedig 1924 májusában úgy látszott, hogy Poincaré végleg befejezte politikai pályáját. A baloldali kartell három volt miniszterelnöke közül Herriot a közoktatásügyi tárcát, Painlevé a hadügyminiszteri tárcát, Briand a külügyminisztérium vezetését vette át Poincaré koncentrációs kormányában. * 1928 májusában még mindig Poincaré volt a miniszterelnök. (De közben viszszaállították a kerületi választást és eltemették a lajstromos választási rendszert.) A franica szavazópolgárok pedig nem igen ismerték ki magukat. Mert a polgári baloldal és a jobboldal felvették ugyan a harcot egymás ellen. A két front vezérei azonban egymás mellett ültek a kormány padjain és együtt kormányozták Franciaországot. A jobboldal három legexponáltabb vezére, Tardieu, Louis Marin és Maginot — minisztertársa volt a baloldal néhány exponált vezérének .. . , 1928 májusában megint az történt, mint 1919 novemberében és mint 1924 májusában: a szavazatok többségét a baloldal kapta meg. Sőt a baloldal kapta meg a mandátumok többségét is. És így bajos volt előrelátni, hogy a baloldali többség mellett a négy évre választott kamarában mindössze egy vagy másfél hónapig fog kormányozni a baloldal. Poincaré koncentrációs kormánya nem bukott meg. Sőt talán még mindig ilyen koncentrációs kormány vezetné a francia politikát. De 1929 nyarán Poincaré kénytelen volt váratlanul lemondani, súlyos megbetegedése miatt. És azóta a Radikális szocialista párt balszárnya nem akarta belátni, hogy inkább legyen egy mérsékelt baloldali politikus a miniszterelnök, de ne a jobboldal kormányozza Franciaországot. A mérsékelt baloldal nem akart elfogadni egy szélsőbal miniszterelnököt. A radikális szocialista párt balszárnya csak saját emberét akarta támogatni a kormány élén. Így történhetett meg, hogy egész rövid megszakításokkal a jobboldal kezében maradt a kormány. Noha a francia kamarában a baloldalnak volt többsége. "* Az most sem kétséges, hogy a szavazatok többségét a baloldal fogja megkapni. Május elsején és május nyolcadikén. Csak megint igen kétséges: lesz-e gyakorlati haszna és gyakorlati következménye a baloldali többségnek? Közel 80 milliárd frank aranykészlet felhasználásának módja. A világ legnagyobb hadseregének irányítása. Egy katonai és financiális eszközökkel szélesre épített szövetségi rendszer mozgósítása. Európa jobb jövőjéért, vagy Európa jobb jövője ellen ... Ilyen kérdésekről kell döntenie a francia választásnak. De a francia baloldal éléről megint egyszer hiányzik a vezér. Illetőleg: hiányoznak a vezérek. A mérsékelt baloldal legfontosabb pártja Loucheur mögé sorakozott fel. És Loucheur meghalt. Aránylag fiatalon. Mielőtt még kifutotta volna igazi formáját. A radikális baloldal legokosabb, legi józanabb politikusa, Maurice Sarraut, aki háromszor utasította vissza a miniszterelnökséget és egyszer nem fogadta el a köztársasági elnök hivatalát, most végleg hátat fordított a napi politikáinak és még a szenátorságról is lemondott. Néhány hete meghalt az öreg fuc, egy nagyszerű, ezerkezű újságíró, akiinek döntően fontos része volt a Sarraut-i lapvállalatok felvirágoztatásában. Maurice Sarraut ezért most lapvállalatainak irányítására akarja fordítani minden erejét. Tehát nem vállal többé szerepet a politikában. Megtartani és megmenteni a radikális szocialista párt egységét: ez volt a viszsszavonulás előtt Sarraut kívánsága. Az ilyen feladat elvégzésére valóban Herriot a legalkalmasabb. Csak ma már hiányzik belőle az a vezéri bátorság, amelynek gyönyörű példáját adta 1919 novemberében és 1924 májusában ... Az élettől, a kormányzati prakszistól Herriot lassan megtanulta az alkalmazkodás művészetét. De az alkalmazkodás művészetével nem lehet csatákat vezetni és csatákat nyerni. Megint egyszer baloldali többség — baloldali győzelem nélkül. Ez a francia választások legvalószínűbb prognózisa, és Tardieu számára nagy szerencse, hogy a baloldal kiszemelt, predesztinált vezére — nincs a helyén. Majd ha jönnek a váalsztások, még egyszer kezembe veszem a vándorbotot és elindulok, mint zarándok, végigjárni Franciaországot, üzente nem is olyan régen Briand ... Izgalommentesen várja Franciaország: a sorsdöntős fima 90 A választás napjai Nagyobb rendőri készültséget csak Párizsban vontak össze Párizsból jelentik. A választási agitáció szombaton este befejeződött. A harc egész Franciaországban mindenütt nyugodtan folyt le s komolyabb rendzavarások úgyszólván sehol sem voltak. Egyedül a bordeauxi választókerületben fordult elő néhányszor, hogy a választói népgyűlések botrányos verekedésekbe fulladtak, aminek az az oka, hogy a kerület eddigi képviselője, George Mandel ellen igen éles közhangulat nyilvánult meg. Magában Párizsban úgyszólván semmi sem mutat arra, hogy milyen fontos döntésre készül az ország közvéleménye. Csak a középületeken és a városi hirdetőoszlopokon kifüggesztett hivatalos közlemények tesznek tanúságot a küszöbön álló nagy eseményről. A meteorológiai jelentés szép tavaszi vasárnapot jósol, úgyhogy a részvételi arányszám előreláthatóan elég magas lesz. 75— 80 százalékos részvétellel számolnak. A választóknak 15—20 százaléka Franciaországban mindig tartózkodni szokott a szavazástól. Választói jogosultsága kerek számban 11,5 millió francia állampolgárnak van, vagyis körülbelül a lakosság egyharmadának. A választás eredménye csak hétfőn hajnaltájban válik majd közismertté. Franciaországban a telefont a választási eredmények közlésénél nem tekintik hivatalos útnak, mint Németországban s az eredményeket az egyes irodákból kerékpáros küldöncök viszik be a polgármesteri hivatalokba, így azután az eredmények kihirdetésében természetesen késedelem áll be. A hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy biztosítsák a választás első menetének nyugodt lebonyolítását, de nagyon vigyáztak arra is, hogy ne keltsék azt a látszatot, mintha a választópolgárokat rendőri felügyelet alá akarnák helyezni. Nagyobb rendőri készültséget csak Párizsban és külvárosaiban vontak össze, noha itt sem volt már évek óta május elsején komolyabb zavargás. A kommunista mozgalom különben is alkonyulóban van Franciaországban, úgyhogy különösebb rendőri intézkedésekre aligha lesz szükség. A választási irodák előtt mindenütt csak