Magyar Hirlap, 1932. május (42. évfolyam, 96-119. szám)

1932-05-01 / 96. szám

• . • ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AB MiiifflWi­ifc ‘'TTT* Szerkesztőség és klatívhivatal magyarországo­n : VI., Aradi ucca 10. szám. 1 kóra 2.80. ■.n évre 8. évTM u peng«. Ejjjll WM IPflS 188®^ Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 **TM«o*. |S III Bwk H gft Utazási Ilii­l ft# m II M§ Iroda és liókkiadóhivatal csehszlovákiában: KsliJ raji ||||| jjllfflsSSk ligll M jür V., Nádor ucca 28. szám. 1 bóra S5 eK. ||4 évre 100 eK. ||||| Spiwi Jm Telefon: 12-1-21 BUDAPE A népszövetség budapesti képviselője szerint „a pénzügyi egyensúly Magyarországon kilátásban van“ Választáson Franciaországban írta: FELEKY GÉZA A háború óta Franciaország most va­sárnap választ negyedszer. És a kama­rai választások eredménye igen fontos európai kérdés, a német fegyverletétel napjától fogva. 1919 novemberében győzött a nem­zeti blokk, amely azután 1924 tavaszáig diktálta a kíméletlenség politikáját a háborúvesztes országokkal szemben. Pe­dig ez a nemzeti blokk csak a technikai okoknak köszönhette győzelmét: nem a francia választók akaratának. Clemenceau régi híve volt a lajstro­­mos szavazásnak. Mert nem szerette a renitens, a független képviselőket, akik engedetlenek, és nem követik a párt­vezér utasításait. 1919-ben azután Cle­menceau megvalósította régi tervét. Még­pedig egy korrektúrával. Ha a szavazatok több mint 50 százalékát kapta meg valamelyik lajstrom, akkor az ilyen lajstromnak jutott valamennyi mandátum. És csak ott osztották el a mandátumokat a szavazatok arány­száma szerint, ahol egyik párt sem érte el az 50 százalékos határt. Mivel a­­jobboldal egységes lajstrommal indult harcba, a baloldal pedig nem­: ez a „trükk“ erős többséget biztosított a Millerand által összekovácsolt nemzeti blokk részére. Pedig a nemzeti blokkra kevesebb szavazat esett, mint a baloldali pártokra. A francia nép ugyanolyan kevéssé fe­lelős Párizs hatalmi politikájáért, aho­gyan a német nép nem felelős a hábo­rúért. Ez igazán kiderült 1919 novembe­rében, amikor a baloldal a méltányosság jelszavával vette fel a választási harcot Franciaországban. Vezérek nélkül ... Mert a szocialisták még nem találták meg Jaurés utódát. (Jaurés öt évvel volna fiatalabb, mint Dourer köztársa­sági elnök, ha még élne, és nagyszerű fizikumánál fogva bizonyára jól bírná a harcokat, ha idestova 18 év előtt nem fúrja át mellét az a bizonyos revolver­golyó.) Ami a polgári baloldalt illeti: igazi vezére, Caillaux fogház-cellában „időzött“ a választás idején. A másik vezér, Malay, 1919 végén kezdte meg az ötéves­ száműzetés kitöltését. És nem mozoghatott szabadon Briand sem, mert Clemenceau szerette volna őt is letartóz­tatni.­ (Briand akkor talán csak Lou­cheur pártfogásának köszönhette a me­nekülését.) így került a polgári baloldal élére valaki, aki odáig nem volt a ka­mara tagja, és 1919-ben vállalt először képviselő jelöltséget Herriot részéről nagy­szerű gesztus volt akkor, hogy vállalta a letartóztatott Caillaux, a száműzött Malay, az üldözött Briand üres helyé­nek betöltését. De választási tapasztala­tai igazán nem voltak és nem volt politi­kai rutinja, sem­ , Jaurés nélkül, Caillaux nélkül mégis több szavazat esett a baloldalra 1919 novemberében, mint a nemzeti blokkra. ♦ 1924 májusában azután a baloldal is egységes lajstrommal indult a válasz­tási harcba. A nemzeti blokk mintájára létrejött a baloldali kartell, a polgári baloldal és a szocialisták közös listája. A feloszlatott kamara baloldali elnöke, Pérez tiltakozott a „polgári eszme“ ilyen elárulása ellen, nem akart jelöltséget vállalni olyan listán, ahol szocialisták is szerepelnek, és így a tizenhét tarto­mány lajstromán kapta meg az első he­lyet, természetesen a nemzeti blokktól. (Azóta majdnem börtönbe került Pérez, mert mint igazságügyminiszter és mint pénzügyminiszter kissé szokatlan szíves­ségeket tett Oustric bankárnak.) De 1924 májusában nem használt Pérez tüntetése. Nem használt az sem, hogy Millerand köztársasági elnök a hagyományok által követelt pártatlan­ság helyett a nemzeti blokk mellé állt. A baloldali kartell fölényesen győzött. Millerand kénytelen volt lemondani a köztársasági elnökségről. És Herriot lett miniszterelnök. Szép május, szép május Május szép hava, énekli Yvette Guilbert egyik híres chan­son-jában. Az 1924. évnek szép má­jusa volt Franciaországban ... Annál inkább, mert Angliában akkor Mac­Donald töltötte be a miniszterelnöki hivatalt. Úgy látszott tehát, hogy Mac­Donald és Herriot most a postafordul­tával megmentik Európát... Nem így történt. A francia baloldali többség valószínűtlenül rövid idő múlva kénytelen volt lemondani a hatalomról. polgári pártok koncentrációs kormánya következett. Az élén Poincaréval. Pedig 1924 májusában úgy látszott, hogy Poin­caré végleg befejezte politikai pályáját. A baloldali kartell három volt minisz­terelnöke közül Herriot a közoktatás­­ügyi tárcát, Painlevé a hadügyminisz­­teri tárcát, Briand a külügyminisztérium vezetését vette át Poincaré koncentrá­ciós kormányában. * 1928 májusában még mindig Poincaré volt a miniszterelnök. (De közben visz­­szaállították a kerületi választást és el­temették a lajstromos választási rend­szert.) A franica szavazópolgárok pedig nem igen ismerték ki magukat. Mert a polgári baloldal és a jobboldal felvették ugyan a harcot egymás ellen. A két front vezérei azonban­­ egymás mellett ül­tek a kormány padjain és együtt kormá­nyozták Franciaországot. A jobboldal három legexponáltabb vezére, Tardieu, Louis Marin és Maginot — miniszter­­társa volt a baloldal néhány exponált vezérének .. . , 1928 májusában megint az történt, mint 1919 novemberében és mint 1924 májusában: a szavazatok többségét a baloldal kapta meg. Sőt a baloldal kapta meg a mandátumok többségét is. És így bajos volt előrelátni, hogy a baloldali többség mellett a négy évre választott kamarában mindössze egy vagy másfél hónapig fog kormányozni a baloldal. Poincaré koncentrációs kormánya nem bukott meg. Sőt talán még mindig ilyen koncentrációs kormány vezetné a francia politikát. De 1929 nyarán Poin­caré kénytelen volt váratlanul lemon­dani, súlyos megbetegedése miatt. És azóta a Radikális szocialista párt bal­szárnya nem akarta belátni, hogy inkább legyen egy mérsékelt baloldali politikus a miniszterelnök, de ne a jobboldal kormányozza Franciaországot. A mér­sékelt baloldal nem akart elfogadni egy szélsőbal miniszterelnököt. A radikális szocialista párt balszárnya csak saját emberét akarta támogatni a kormány élén. Így történhetett meg, hogy egész rövid megszakításokkal a jobboldal ke­zében maradt a kormány. Noha a fran­cia kamarában a baloldalnak volt több­sége. "* Az most sem kétséges, hogy a sza­vazatok többségét a baloldal fogja meg­kapni. Május elsején és május nyolcadi­kén. Csak megint igen kétséges: lesz-e gyakorlati haszna és gyakorlati követ­kezménye a baloldali többségnek? Közel 80 milliárd frank aranykészlet felhasználásának módja. A világ legna­gyobb hadseregének irányítása. Egy ka­tonai és financiális eszközökkel szélesre épített szövetségi rendszer mozgósítása. Európa jobb jövőjéért, vagy Európa jobb jövője ellen ... Ilyen kérdésekről kell döntenie a francia választásnak. De a francia baloldal éléről megint egyszer­­ hiányzik a vezér. Illetőleg: hiányoz­­­nak a vezérek. A mérsékelt baloldal legfontosabb pártja Loucheur mögé sorakozott fel. És Loucheur meghalt. Aránylag fiatalon. Mielőtt még kifutotta volna igazi formáj­­át. A radikális baloldal legokosabb, legi józanabb politikusa, Maurice Sarraut, aki háromszor utasította vissza a minisz­terelnökséget és egyszer nem fogadta el a köztársasági elnök hivatalát, most végleg hátat fordított a napi politikái­nak és még a szenátorságról is lemo­n­dott. Néhány hete meghalt az öreg f­uc, egy nagyszerű, ezerkezű újságíró, akii­nek döntően fontos része volt a Sarraut-i lapvállalatok felvirágoztatásában. Mau­­rice Sarraut ezért most lapvállalatainak irányítására akarja fordítani minden erejét. Tehát nem vállal többé szerepet a politikában. Megtartani és megmenteni a radikális szocialista párt egységét: ez volt a viszs­szavonulás előtt Sarraut kívánsága. Az ilyen feladat elvégzésére valóban Herriot a legalkalmasabb. Csak ma már hiányzik belőle az a vezéri bátorság, amelynek gyönyörű példá­ját adta 1919 novemberé­­ben és 1924 májusában ... Az élettől, a kormányzati prakszistól Herriot la­s­san megtanulta az alkalmazkodás művé­szetét. De az alkalmazkodás művészeté­vel nem lehet csatákat vezetni és csatá­kat nyerni. Megint egyszer baloldali többség — baloldali győzelem nélkül. Ez a francia választások legvalószínűbb prognózisa, és Tardieu számára nagy szerencse, hogy a baloldal kiszemelt, predesztinált vezére — nincs a helyén. Majd ha jönnek a váalsztások, még egy­­szer kezembe veszem a vándorbotot és elindulok, mint zarándok, végigjárni Franciaországot, üzente nem is olyan régen Briand ... Izgalommentese­n várja Franciaország: a sorsdöntő­s fi­m­a 9­0 A választás napjai Nagyobb rendőri készültséget csak Párizsban vontak össze Párizsból jelentik. A választási agitáció szombaton este befejeződött. A harc egész Franciaországban mindenütt nyugodtan folyt le s komolyabb rendzavarások úgy­szólván sehol sem voltak. Egyedül a bor­­deauxi választókerületben fordult elő né­hányszor, hogy a választói népgyű­lések botrányos vere­kedésekbe fulladtak, aminek az az oka, hogy a kerület eddigi képviselője, George Mandel ellen igen éles közhan­gulat nyilvánult meg. Magában Párizsban úgyszólván semmi sem mutat arra, hogy milyen fontos döntésre készül az ország közvéleménye. Csak a köz­épületeken és a városi hirdetőoszlopokon kifüggesztett hivatalos közlemények tesz­nek tanúságot a küszöbön álló nagy ese­ményről. A meteorológiai jelentés szép tavaszi va­sárnapot jósol, úgyhogy a részvételi arány­szám előreláthatóan elég magas lesz. 7­5— 80 százalékos részvétellel számolnak. A vá­lasztóknak 15—20 százaléka Franciaor­szágban mindig tartózkodni szokott a sza­vazástól. Választói jogosultsága kerek számban 11,5 millió francia állampolgár­nak van, vagyis körülbelül a lakosság egy­­harmadának. A választás eredménye csak hétfőn hajnaltájban válik majd közismertté. Franciaországban a telefont a választási eredmények közlésénél nem tekintik hiva­talos útnak, mint Németországban s az eredményeket az egyes irodákból kerék­páros küldöncök viszik be a polgármesteri hivatalokba, így azután az eredmények ki­hirdetésében természetesen késedelem áll be. A hatóságok minden intézkedést meg­tettek, hogy biztosítsák a választás első menetének nyugodt lebonyolítását, de na­gyon vigyáztak arra is, hogy ne keltsék azt a látszatot, mintha a választópolgárokat rendőri felügyelet alá akarnák helyezni. Nagyobb rendőri készültséget csak Párizs­ban és külvárosaiban vontak össze, noha itt sem volt már évek óta május elsején komolyabb zavargás. A kommunista mozgalom különben is alkonyulóban van Franciaországban, úgyhogy különösebb rendőri intézke­désekre aligha lesz szükség. A­ választási irodák előtt mindenütt csak

Next