Magyar Hirlap, 1932. június (42. évfolyam, 120-144. szám)

1932-06-01 / 120. szám

IQ,»!8 HOL». ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Szerkesztőség Magyarországon : és kiadóhivatal ROMÁNIÁBAN •.,|,e0­*8’ 15pengS' l^jj jf|p l|j|§ VL* Aradi ncca 1°. szám. Csehszlovákiában: EB f^jg gES |i|jE Ék VL, Aradi ncca 10. szám. 1 hóra 35 cft.­­i, évre 100 eK. gflHU JnScj fimn XfJM Telefón: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 — Bud ai——n———B­IM II nm MIMI Rapen képviselőnek ajánlotta fel a kancellárságot Hindenburg Papen elfogadta a megbízást — Az új kancellár vállalkozását ellenzi saját pártja, a centrum — Szélső­jobboldali politikusokból és hivatalnokokból akarják összeállítani a kormányt Hitlerék az új választásokig valószínűleg kívülről támogatják a Papén-kormányt . s Szerdára várták az új kancellár de­­zignálását. Hindenburg azonban már kedd este meghozta döntését és fel­ajánlotta Brüning örökét a szélesebb nyilvánosság előtt szinte ismeretlen Papén porosz képviselőnek, aki a centrum szélsőjobb csoportjához­­ tarto­zik, és idáig igazán nem számított a súlyos szavú politikusok sorába.­­Ilyen meglepetés volt már három a német kancellárok kinevezésénél. (Igaz, hogy ezek közül kettő II. Vilmos ko­rára esik.) Minden politikai múlt és minden politikai iskolázottság nélkül lett herceg Bismarck utódává Caprivi tábornok. Azután a háború legsúlyo­sabb órájában Bethmann-Hohpeg le­mondása után következett a kancellári széken rövid időre Michaelis, odáig a gabonaközpont igazgatója. Szintén „elő­kelő idegen“ a politika területén. Szi­gorúan vallásos ember, naponként több órát imádkozott, fontos elhatározások­­előtt a bibliától kér tanácsot, mást nem igen tudtak róla, mikor a szürke, szorgalmas, bornirt Michaelis fölme­rült a süllyesztőből és a német kor­mány élére lépett. Azután már Ebert elnöksége idején hozott teljes meglepetést Cuno kineve­zése kancellárrá. Az egyik nagy hajó­zási vállalat igazgatója volt Hamburg­ban Cuno, soha nem szerepelt a politi­kában és elég szerény szerepet töltött be a gazdasági életben is. A Ruhr-meg­­szállás fordulataival és a márka zuha­násával végzetes hibákat követett el rö­vid vendégszereplése alatt Cuno. Ez a kinevezés volt Ebert egyetlen súlyos tévedése. Papén és a centrum Engedmény a centrum felé, és elég­tétel Brüning kíméletlen meneszté­séért ... Így tűnhetnék fel Papén dezig­­nálása. De ez a magyarázat is igen bi­zonytalan. Mikor az esti órákban elő­ször merült fel Papen kancellárságának híre, a centrum hivatalos kőnyomatosa éles formában­­ megcáfolta a kombi­nációt és arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a párt részéről csak az elnök­ség jelölhetne valakit a kancellári ál­lásra, ha ilyen felszólítás érkeznék a centrumhoz. Mire a cáfolat megjelent, Papen elfogadta a kancellárságot. Még különösebb az, hogy kedd reggel a centrum egyik legfontosabb lapja, a Germania is arra az álláspontra he­lyezkedett: ha a centrum valamelyik tagja a párt megkérdezése nélkül vál­lalná Brüning helyét, akkor nem tekint­hetné magát többé a centrum bizalmi em­berének. A pikantéria az, hogy a Germania felügyelőbizottságának elnöke nem más, mint­­ Papén, akit már a Cikk megjelenése előtt hívott meg Hin­­­denburg elnök, mégpedig azzal, hogy megbízást fog kapni az új kormány ala­kítására. A centrum a legerősebb polgári párt, vagy inkább az egyetlen erős polgári párt ma a német politikában. Az új po­rosz parlament tagjai közül 69 tartozik soraihoz. Míg Stresemann pártja, a né­met néppárt csak 7, az állampárt mind­össze 2 mandátumot tudott szerezni április huszonnegyedikén a porosz vá­lasztásokon. Aznap voltak a bajor vá­lasztások is. A müncheni parlamentbe 15 mandátummal vonult be a bajor néppárt, a centrum bajor szárnya, míg a nemzeti szocialisták csak 43 mandá­tumot tudtak szerezni. A birodalmi gyű­lésen pedig 87 képviselője van a cent­rumnak. (A bajor néppárttal.) A jobb­oldal tehát csak a centrum bekapcsolá­sával létesíthetne többségi koalíciót. Az ilyen feladat megoldására azon­ban Papén talán a legalkalmatlanabb ember. Mert soha nem jutott hely ré­szére a centrum vezérkarában és min­dig f rendőr volt pártjának hivatalos po­litikájával szemben. Éppen ezért nagy idegességet váltott ki a centrum sorá­ban az, hogy Papén nemrég megsze­rezte a Germania részvényeinek több­ségét. Hindenburg tábornagy tanácsadói­nak szemében az lehetett az ajánló­levél, hogy Papén már évek óta élesen kifogásolta a centrum szövetségét a baloldali pártokkal, és a jobboldali koalíció kiépítését sürgette. Akkor, amikor ennek igazán nem voltak meg a feltételei. Ha egyáltalában szerepelt Papén, akkor ezt extrém nézeteinek köszönhette, és nagy vagyonának, nem pedig egyéni súlyának. Úgy látszik, a dezignált kancellár nem is tulajdonít nagy jelentőséget an­nak, hogy akár csak a jobboldali pár­tok vezéreit bekapcsolja kormányába. Berlinben a késő esti órákban már for­galomba került egy kormánylista, arra az esetre, ha a széles koncentráció ki­építése nem sikerülne. És számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy Papén ki­lép pártjából, ha a centrum szerdára összehívott értekezletén ellene foglalna állást. Mert a dezignált kancellár ak­kor sem szándékozik lemondani kísér­letéről. Az új kancellár pályája Ötvenhároméves Hindenburg volt bi­zalmi embere. A háború végéig tiszt volt. A háború elején a washingtoni német nagykövetség katonai attaséja. Ekkor vált először ismertté neve, mert túlbuzgalmával kellemetlen afférokba keveredett, és hajszál híján egy kínos diplomáciai bonyodalmat idézett fel. Ezért hazahívták és mint alezredest a török frontra küldték. Itt az egyik török hadseregnél a vezérkari főnök állását töltötte be. Tizenkét éve tagja a porosz ország­­gyűlésnek. És vörös posztó lett a polgári baloldal szemében is, éles jobboldalisá­­gával, heves temperamentumával. Ezért gyakran elevenítették fel régi kisiklásai­nak emlékét és néha saját pártja is tehertételnek tekintette. A legérdekesebb név a kedd este kol­­portált kormánylistában kétségkívül Schleicher tábornoké, aki a hadügyi tárca vezetését venné át. Schleicher indította meg a német válságot, mikor a tábornokok palotaforradalmát organi­zálta Groener hadügyminiszter eltávolí­tására, három hét előtt. Brüning akkor felajánlotta neki Groener helyét, de „abban“ a kormányban nem óhajtott többé miniszterséget vállalni Schleicher. Most azonban szellemi vezére is lesz és nem csupán hadügyminisztere a Papen­­kabinetnek, ha ugyan megalakul és így alakul meg az új kormány. Schleicher portréját már megrajzolta a Magyar Hírlap. Mindössze ötvenéves. A háború végén őrnagy volt. Azután a hadügyminisztériumba került és ott mint a szocialista Noske jobbkeze jutott fontos pozícióhoz. A hadügyminiszterek váltakozásának során mindig megtar­totta a­­ jobbkéz szerepét, így lett fiatalon tábornok és államtitkár. Groener is őt tartotta legfőbb támaszá­nak, amíg Schleicher hozta el neki a zöld selyemzsinórt. Sokfelé tájékozott, igen okos ember. Éveken át tartotta a jó viszonyt a szocialista vezérekkel. Solt kapcsolatot tudott találni a politikusod és a sajtó felé. Határozott meggyőző-?­dése nincsen. Inkább a konjunktúráid kihasználásával tör előre. Talán a kan­­cellárság, talán a katonai diktátor sze­­repe felé. Papén súlytalansága kellemes lehet számára. Most már hónapok óta dolgozott a víz színe alatt a jobbfelé orientálódás érdekében Schleicher, ezzel a jelszóval? bekapcsolni Hitleréket Németország, kormányzásába, mielőtt Hitler foglalná le magának az egész hatalmat. A legfontosabb kérdés: tesz-e köte­­l­­ező ígéretet a birodalmi gyűlés fel­­oszlatására és az új választások kiírás­­ára Papén? Sajnos, több, mint való­­színű, hogy ez az ígéret nem marad el. A porosz választások óta újból rom­­lett a helyzet. Vasárnap az Oldenburg- választásokon 46 mandátumból 24 ju­tott a nemzeti szocialistáknak, tehát az abszolút többség. Ha a birodalmi választások nem is hoznának ilyen eredményt, szerencse volna, ha száz­­hétről „csak“ kétszázharmincra szök­nék fel Hitler híveinek száma a német parlamentben. Akkor pedig Hitler nem vár hiába az ősz kezdetéig. Mert a koalíció és a másodosztályú szerep he­­lyett átvehetné Papentől a­­ kancel­lárságot. Amennyiben Schleicher tábor­nok tarsolya nem tartogat valamilyen meglepetést. A többi miniszter Mind a két belügyminiszter-jelölt, báró Gayl és von der Osten a biro­dalmi elnök szoros baráti környezeté­­hez számít. Mind a ketten élesen jobb­­oldaliak, de von der Osten sok barátot szerzett balfelé is, puritán életével és jóhiszeműségével. Egyébként már het­venéves. Csak kisebb állást töltött be a tartományi közigazgatásban. Később képviselő lett és Hugenberg mögé ült. Mint nagybirtokos erősen exponálta magát osztályának érdekei mellett. A munkaügyi miniszterré jelölt Goerdeler lipcsei főpolgármester szin­tén Hugenberg híve volt, amíg árleszo­­rítási kormánybiztossá nevezték ki. Akkor kilépett a német nemzeti párt­­ból. Annak hangoztatásával, hogy poli­­tikai felfogása nem változott meg, Brüning sokáig tárgyalt vele az elmúlt hetekben, de nem tudta megnyerni gazdasági miniszternek. Külügyminisz­ter gyanánt báró Neurath londoni nagykövet szerepel. Talán azért, mert mint római követ nem akarta fogadni Emil Ludwig­ot, aki pedig Mussolini vendége volt az örök városban. (s­­g.) Az új választások Selé Berlinből jelentik hivatalosan. A biro­dalmi elnök kedden fogadta Papent és meg­bízást adott neki nemzeti koncentrációs kormány alakítására. Papen a megbízást elfogadta. Más berlini jelentés szerint a Papen­­kabinetnek valószínűleg a következők lesz­nek a tagjai: Báró Gayl vagy von der Osten: belü­gy. Neurath nagykövet: külügy. Schleicher tábornok: hadügy. Warmbold: volt birodalmi gazdasági mi­niszter: gazdaságügy. Gördeler: munkaügy. Báró Lüningk: közélelmezés. Joel miniszter: igazságügy. Schaetzel miniszter: postaügy. Papén a pénzügyi tárca betöltésénél első­sorban Schmitz titkos tanácsoshoz, a vegyi tröszt pénzügyi szakértőjéhez és gróf Schwerin-Krosigk minisztériumi igazgató­hoz fordul. Gróf Schwerin-Krosigk a biro­dalmi pénzügyminisztérium költségvetési osztályának fejezője ét munkáságáról Brüning is igen elismerően nyilatkozott, amikor nemrégiben Bázelben a nemzetközi pénzügyi szakértők előtt a nehéz német költ­ségvetési viszonyokat ismertette. A nemzeti szocialisták mindenekelőtt attól teszik függővé a koncentrációs kor­mányban való részvételüket, hogy az új kormány sürgősen hatályon kívül helyezi a nemzeti szocialista roham­osztagok betiltásáról szóló szükségren­­deletet. A Hitler-tábor berlini vezére, dr Goebbels azt írja az Angriff kedd esti számában, hogy a betiltás felfüggesztése a legkevesebb, amit a nemzeti szocialisták követelhetnek. Arról sem lehet szó — írja tovább Goebbels —, hogy a régi Brüning-kormány tagjai közül bárki is visszatérhetne. Sem Groener, sem Dietrich, sem a többi lejárt politikus. A Deutsche Allgemeine Zeitung, amely igen közel áll a német nemzeti párthoz, ez­zel szemben még mindig azt állítja, hogy jobbfelé kibővített középpárti kormány alakul.

Next