Magyar Hirlap, 1932. augusztus (42. évfolyam, 172-195. szám)

1932-08-02 / 172. szám

JtOnroéR, lOngjR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! AB^mmm Jm­m ^^****TM^ I Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: I és kiadóhivatal | hóm 2.9a M, évre s. I), én, is peng«. ■ ISl i|| 1110 wWk Pal WwEk 1VL, Aradi ucca 10. szám. ROMÁNIÁBAN: | HMl J5SBB f|ll IpffllSwjgkBf«Ilik1 Telefon: 21-8-47, 23­ 6-86 és 10*06 lu1Rh(fZL*v’f'A‘s.. . „. I fül KbL JVy |pl (flL­..Jpk Ilii Mm [utazási és fürdőiroda csehszlovákiában : I H ül 111 HEMM VL Aradi acca lO. »ám. i hóra 35 cK. *n évre joo eK. | ITelefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 GYAKORLATI KERESZTÉNYSÉG Wolffék zajlása, amelyet az eszter­gomi nagygyűlésükön elhangzott beszé­dek indítottak meg . Eckhardt Tibor éles támadása felfokozott, tovább tart: vasárnap Túri Béla mondta el vélemé­nyét a párt újonnan kiéleződött prob­lémáiról. Túri Béla eddig elfogultságai­ban is higgadt fő volt a párt izzó fejei között s a gyűlölködő ádázság helyett inkább a gyakorlati kereszténység út­jait kereste, a keresztény szociálpoliti­káét, amelynek mindenesetre nagyobb vonzása van a tömegekre, mint a fele­­kezetieskedésben kimerülő demagógiá­nak. Túri Béla tisztában volt például azzal, hogy az egy felekezet­ek gazda­sági és politikai ellentéteit az egyház egyedül lelki hatalmával nem tudja ki­küszöbölni. Túri Béla ezért csatlakozott ahhoz az irányzathoz, amely be akarta bizonyítani, hogy a korszerű szociális követelések és a kereszténység megfér­nek egymás mellett. A keresztény poli­tikát nem úgy értelmezte, hogy minden kereszténynek mindenáron egy politikai táborban a helye, hanem, hogy olyan keresztény politikát kell inaugurálni, amelyben a legszélesebb keresztény ré­tegek is megtalálják a helyüket. Éppen­­ezért meglepően hat Túri Béla vasár­napi nyilatkozata, egyrészt a tőle szo­katlan túlplasztikus képeivel s még en­­inél is inkább szembeszökően fonák­­szemléletével. Azt mondja többek kö­zött, hogy „éppen a kifejezett keresz­­tny politika hivatott arra, hogy olyan k­érdéseket a keresztény nép javára jól á­toldjon, amely kérdésekben a nem­ke­sztény tőke és hatalom keze nyúlik be , akadályozza a megoldást“. Oszt­­jjuk Túri Béla véleményét: ahol a tőke visszaél hatalmával, ott csakugyan eré­lyesen be kell avatkozni s ha a keresz­tény politika sikerrel avatkozik be, bi­zonyára hálásak lesznek neki azok a nem-keresztények is, akik a tőke mér­­téktelenségének ugyanúgy áldozatai, mint a római, a szakadár s a Luther, Calvin tanait követő többi magyar kis­­regzisztenciák. A keresztény politika is segítheti: tehát az országon, ha a segítés prog­ramjánál nem lenne még mindig sok­kal fontosabb számára a régi téveszméi­vel való viaskodás s ha nem fordítana­­annyi energiát a nem keresztények el­len viselt terméketlen küzdelemre és lúdár háborúra, mint amennyivel már s­agukon a keresztényeken is lehetne­­segíteni. De még e tévedésekben gaz­dag dialektikából is kirí Túri Béla nyi­latkozatának az a passzusa, amelyben a nem­ keresztény tőke és a kisvárdai­­és a terézvárosi kisgazdapárti zsidók között kapcsolatot akar teremteni. Sze­rinte gyanúsak „az olyan tünetek, ami­­kor pajeszos zsidók kapaszkodnak fel­­az agrárpolitika szekerére, vagy amikor a Terézvárosban, Budapesten propagál­ják — pont a határozott keresztény po­litikával szemben — az agrárpártot“.­­Turi Béla arra céloz, hogy a kisvárdai pajeszos zsidók és a terézvárosi nem­­pajeszosak azért kapaszkodnak fel a kisgazdapárt szekerére, hogy a kisgaz­dák segítségével megakadályozzák a kereszténypártot a nem-keresztény tőke túlkapásai ellen való energikus fellépés­ben. Túri Béla szerint ezúttal mindenki, aki nem keresztény, még ha a csőd szélére sodródott is, született reprezen­tánsa a tőkének s mindenki, aki ke­resztény, mégha tízezer holdjai vannak is, tele van szociális jóindulattal s gaz­dasági önzetlenséggel. vagy a centrummal vagy Papen kancellárral kell megegyeznie Hitlernek A nemzeti szocialisták és a szélsőjobb várakozásait csalódás érte • Józan ki­bontakozás felé vezet a német politika útja Kétszázhúsz és kétszáznegyven között fog mozogni Hitlerék mandátumainak száma, jósolta a Magyar Hírlap és ez a prognózis eléggé bevált, mert 230 mandátumot szerez­tek vasárnap a nemzeti szocialisták. És be­vált a Magyar Hírlap másik prognózisa is. Az, amely szerint a nemzeti szocialisták, Hugenbergék és a kisebb szélsőjobb pártok együtt sem fogják megszerezni az abszolút többséget, 107 helyett most 230 képviselő fogja ki­áltani a német birodalmi gyűlésen minden alkalommal vagy minden alkalom nélkül. Heil Hitler I... Hitlerék azonban megint szövetségeseik vagy valószínű szövetségeseik rovására terjeszkedtek. A hétfő délben ki­adott eredmény szerint a Hitler iránt barát­­ságos érzületű pártok közül 16 mandátu­mából tizenötöt vesztett a Landvolk, 27 mandátumából húszat vesztett a német nép­párt, 14 mandátumukból tizet vesztettek a keresztényszocialisták és 23 mandátumából huszonegyet vesztett a gazdasági párt. Ezen­kívül még Zingenberg is veszített már eléggé leapadt birtokállományából öt mandátumot Hitler tehát nyert 123 mandátumot. De azok a pártok, amelyek szívesen lépnének koalícióra vele, nem kevesebb mint 75 mandátumot veszítettek el vasárnap. Ellen­ségnek sem veszélytelen Hitler, barátnak azonban még sokkal veszélyesebb. A nem­zeti szocialisták előretörését elsősorban szenvedték meg azok a pártok, amelyek szívesen vállalták volna a segédcsapatok szerepét Hitler napjának virradásával. A három lehetőség Meglepően jól állotta a harcot a szociál­demokrata párt, amely 136 helyett 133 kép­viselővel tér vissza a birodalmi gyűlésbe. Pedig a jobboldal azt remélte, hogy jóval a száz alá fog süllyedni a szociáldemokrata képviselők száma. A centrum és a bajor néppárt együtt 97 mandátumra tettek szert, tehát nyolc mandátumot nyertek. A centrum és a szociáldemokraták vezetik a harcot a weimari alkotmány fenntartásáért. Ez a két párt szintén 230 mandátumra tett szert Hit­lerék 230 mandátumával szemben. Eszerint a weimari alkotmány félretolása mégsem olyan könnyű és egyszerű technikai mutat­vány, mint amilyennek Hitlerék képzelték vasárnap estig. . . . Ami a nemzeti szocialistákat illeti, már­cius 13-án, az elnökválasztás első forduló­jánál 11.3 millió szavazat esett Hitlerre, 37.6 millió szavazat közül. Most 13.7 millió­ sza­vazatot kapott Hitler, pedig az összes­ le­adott szavazatok száma csak 36.8­­ millió volt. Ez százalékokban kifejezve elég nagy előretörést jelent. De távolról sem akkorát, mint amilyennel azelőtt küzdötte fölfelé ma­gát a nemzeti szoicalista párt. A március tizenharmadika óta elért 2,4 millió szavazat nyereség nem adhatja meg Hitleréknek azt az elánt, amely a hatalom erőszakos átvéte­­léhez kellene, és nem szerelheti le az ellen­állást az ilyen puccskísérlettel szemben úgy, hogy Hitler vállalhatná a roham megindí­tását. A vasárnapi eredmények­ alapján két le­hetőség között van választás a német poli­tikában. Illetőleg van egy harmadik lehető­ség is: a kormányzás minden módjának és minden formájának tehetetlenné tétele. A kommunistáknak és a nemzeti szocialisták­nak együtt a hétfőn délben kiszámított ered­mények­ szerint 31 szavazat abszolút többsé­gük van. Tehát akkor, ha a nemzeti szocia­listák összefognak a kommunistákkal a fel­­■tétien negáció álláspontjának érvényesíté­sére,­ közös erővel lehetetlenné tudnak tenni minden kibontakozást és minden megoldást. E pozitív lehetőségeik közül az egyik az, hogy koalíció jön létre Hitlerék és a centrum között. Az ilyen koalíciónak min­­den más párt csatlakozása nélkül is közel 30 szavazat abszolút többsége volna az új birodalmi gyűlésen. Már most a helyzet az, hogy elvileg egyik párt sem zárkózik el az ilyen szövetség kiépítése elől. Akármilyen kevés örömmel látja­ # centrum Hitlerék előretörését, mint adott tényt, elfogadja Hitlerék beleszólási és részt­vételi jogát a­­ német politika intézésébe. Amint Hitler is eléggé reálpolitikus ahhoz, hogy belássa: milyen ereje és súlya van an­­nak, ha a most adott körülmények között a centrum nem csupán megtartotta, de még kiszélesítette hatalmi pozícióját. A centrum feltételei eléggé ismeretesek­. A német belügyminiszterséget, a porosz bel­­ügyminiszterséget és a német hadügyminisz­­terséget a centrum nem hajlandó átengedni egy koalíció esetén sem Hitleréknek. Ezekbe az állásokba saját embereit akarja ültetni vagy, legalább olyan semleges politikusokat, akik­nek tövénytisztelete és alkotmányhűsége, nem kétséges. A nemzeti szocialisták állás­i pontja viszont idáig az volt, hogy a két belügyi miniszterség és a hadügyminisztérium átvé­­tele nélkül nem lépnek be egy koalíciós kor­­mányba. A hadügyminisztérium kérdése most­ ta­lán nem okozna nagyobb nehézségeket, mert Hitlerék és a centrum valószínűleg meg­nyugodnának abban, hogy Schleicher tá­bornok maradjon helyén. Esetleg elképzel­­hető a megoldás azon az alapon, hogy a német és a porosz belügyminisztérium kö­zül az egyiket Hitlerék, a másikat a centrum kapja meg. Mert a porosz diktatúra véget érhetne abban a pillanatban, amikor, a nemzeti szocialisták és a centrum kiegyez­nek a koalíciós kormány felállításában. Akkor ugyanis a porosz parlamentben ki­alakulna egy olyan többség, amely megvá­laszthatná az elmozdított Braun minisz- Máskor és más vonatkozásban viszont minden nem-keresztény született ellen­sége a kapitalizmusnak­­, de amikor arról van szó, hogy egyforma helyzetű polgári rétegek felismerik helyzetük egyformaságát s közös politikai fronton próbálnak javulásáért küzdeni, akkor a tönkrement kisvárdai pajeszos zsidót és a tönkrement terézvárosi kispolgárt egy­szerre a kartellel és a nagybankkal pró­bálják azonosítani. Nem gondolnak arra, hogy Kisvárdán és Budapesten az el­múlt tíz év tanulságainak ereje egyre nagyobb tömegeket tanított meg arra, hogy azok az erőszakolt ellentétek, amelyeken az eddigi politikai propa­ganda alapult, légből kapottak, hogy valójában nincs ellentét falu és város, agrárizmus, merkantilizmus és ipar kö­zött, hanem igenis, minden kategóriá­ban megvannak a belső ellentétek a kis­­egzisztencia és az epéjét túlságosan ki­aknázó hatalmasok között. A városi kispolgár és a kisgazdának, parasztnak nevezett vidéki kispolgár között nem­csak hogy nincs kontroverzió, de ugyan­azok az erők, amelyek szükségszerű és megokolt gazdasági szerepükben gyak­ran a gazdasági rendszer kialakulását korlátozzák, akadályozzák őket gazda­sági biztonságukban. A kisgazda, a föld­­telen paraszt és a sokezer holdas nagy­birtok között inkább vannak ellentétes érdekek, ahogy a kiskereskedő és kis­iparos is inkább a kartellel áll szemben. Ez így van akkor is, ha történetesen a zsidónak van Kisvárdán földje s a ke­reszténynek van Budapesten, a Teréz­városban kis fűszerüzlete s ezen a hely­zeten azzal lehetne legkevésbé változ­tatni, ha a tőkének csak a felekezete változnék meg s nem az egész mai magatartása, akár kamatot szed ez a tőke, akár­ földjáradékot élvez. A keresztény politika segítsen a ke­resztényeken, de ne csupán a nem­keresztények ellen viselt küzdelemmel, amelyről végérvényesen kiderült, hogy, sorozatos győzelmei senkinek sem gyü­mölcsöznek. Ha Túri Béla azon a csa­páson haladna tovább, amelyen eddig haladt s a keresztény eszmét kibővíteni a nagy tömegek időszerű gazdasági és szociális követeléseinek célkitűzéseivel, akkor nemcsak, hogy tömegeit nem kellene féltenie az elszéledéstől, de po­litikájával — még akarata ellenére is — a nem-katolikusokon és a nem-kereszté­nyeken is segíthetne. .Vasárnapi nyilat­kozata azonban erős visszaesést jelent a ff­elé az alaptalan, az eszméket köz­helyekkel és kraftausdruck-okkal he­lyettesítő keresztény politika felé, amelybe Túri Béla akkor sem esett bele, amikor az uralkodó szellemi áramlat volt Magyarországon.

Next