Magyar Hirlap, 1932. augusztus (42. évfolyam, 172-195. szám)
1932-08-02 / 172. szám
JtOnroéR, lOngjR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! AB^mmm Jmm ^^****TM^ I Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: I és kiadóhivatal | hóm 2.9a M, évre s. I), én, is peng«. ■ ISl i|| 1110 wWk Pal WwEk 1VL, Aradi ucca 10. szám. ROMÁNIÁBAN: | HMl J5SBB f|ll IpffllSwjgkBf«Ilik1 Telefon: 21-8-47, 23 6-86 és 10*06 lu1Rh(fZL*v’f'A‘s.. . „. I fül KbL JVy |pl (flL..Jpk Ilii Mm [utazási és fürdőiroda csehszlovákiában : I H ül 111 HEMM VL Aradi acca lO. »ám. i hóra 35 cK. *n évre joo eK. | ITelefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 GYAKORLATI KERESZTÉNYSÉG Wolffék zajlása, amelyet az esztergomi nagygyűlésükön elhangzott beszédek indítottak meg . Eckhardt Tibor éles támadása felfokozott, tovább tart: vasárnap Túri Béla mondta el véleményét a párt újonnan kiéleződött problémáiról. Túri Béla eddig elfogultságaiban is higgadt fő volt a párt izzó fejei között s a gyűlölködő ádázság helyett inkább a gyakorlati kereszténység útjait kereste, a keresztény szociálpolitikáét, amelynek mindenesetre nagyobb vonzása van a tömegekre, mint a felekezetieskedésben kimerülő demagógiának. Túri Béla tisztában volt például azzal, hogy az egy felekezetek gazdasági és politikai ellentéteit az egyház egyedül lelki hatalmával nem tudja kiküszöbölni. Túri Béla ezért csatlakozott ahhoz az irányzathoz, amely be akarta bizonyítani, hogy a korszerű szociális követelések és a kereszténység megférnek egymás mellett. A keresztény politikát nem úgy értelmezte, hogy minden kereszténynek mindenáron egy politikai táborban a helye, hanem, hogy olyan keresztény politikát kell inaugurálni, amelyben a legszélesebb keresztény rétegek is megtalálják a helyüket. Éppenezért meglepően hat Túri Béla vasárnapi nyilatkozata, egyrészt a tőle szokatlan túlplasztikus képeivel s még eninél is inkább szembeszökően fonákszemléletével. Azt mondja többek között, hogy „éppen a kifejezett keresztny politika hivatott arra, hogy olyan kérdéseket a keresztény nép javára jól átoldjon, amely kérdésekben a nemkesztény tőke és hatalom keze nyúlik be , akadályozza a megoldást“. Osztjjuk Túri Béla véleményét: ahol a tőke visszaél hatalmával, ott csakugyan erélyesen be kell avatkozni s ha a keresztény politika sikerrel avatkozik be, bizonyára hálásak lesznek neki azok a nem-keresztények is, akik a tőke mértéktelenségének ugyanúgy áldozatai, mint a római, a szakadár s a Luther, Calvin tanait követő többi magyar kisregzisztenciák. A keresztény politika is segítheti: tehát az országon, ha a segítés programjánál nem lenne még mindig sokkal fontosabb számára a régi téveszméivel való viaskodás s ha nem fordítanaannyi energiát a nem keresztények ellen viselt terméketlen küzdelemre és lúdár háborúra, mint amennyivel már sagukon a keresztényeken is lehetnesegíteni. De még e tévedésekben gazdag dialektikából is kirí Túri Béla nyilatkozatának az a passzusa, amelyben a nem keresztény tőke és a kisvárdaiés a terézvárosi kisgazdapárti zsidók között kapcsolatot akar teremteni. Szerinte gyanúsak „az olyan tünetek, amikor pajeszos zsidók kapaszkodnak felaz agrárpolitika szekerére, vagy amikor a Terézvárosban, Budapesten propagálják — pont a határozott keresztény politikával szemben — az agrárpártot“.Turi Béla arra céloz, hogy a kisvárdai pajeszos zsidók és a terézvárosi nempajeszosak azért kapaszkodnak fel a kisgazdapárt szekerére, hogy a kisgazdák segítségével megakadályozzák a kereszténypártot a nem-keresztény tőke túlkapásai ellen való energikus fellépésben. Túri Béla szerint ezúttal mindenki, aki nem keresztény, még ha a csőd szélére sodródott is, született reprezentánsa a tőkének s mindenki, aki keresztény, mégha tízezer holdjai vannak is, tele van szociális jóindulattal s gazdasági önzetlenséggel. vagy a centrummal vagy Papen kancellárral kell megegyeznie Hitlernek A nemzeti szocialisták és a szélsőjobb várakozásait csalódás érte • Józan kibontakozás felé vezet a német politika útja Kétszázhúsz és kétszáznegyven között fog mozogni Hitlerék mandátumainak száma, jósolta a Magyar Hírlap és ez a prognózis eléggé bevált, mert 230 mandátumot szereztek vasárnap a nemzeti szocialisták. És bevált a Magyar Hírlap másik prognózisa is. Az, amely szerint a nemzeti szocialisták, Hugenbergék és a kisebb szélsőjobb pártok együtt sem fogják megszerezni az abszolút többséget, 107 helyett most 230 képviselő fogja kiáltani a német birodalmi gyűlésen minden alkalommal vagy minden alkalom nélkül. Heil Hitler I... Hitlerék azonban megint szövetségeseik vagy valószínű szövetségeseik rovására terjeszkedtek. A hétfő délben kiadott eredmény szerint a Hitler iránt barátságos érzületű pártok közül 16 mandátumából tizenötöt vesztett a Landvolk, 27 mandátumából húszat vesztett a német néppárt, 14 mandátumukból tizet vesztettek a keresztényszocialisták és 23 mandátumából huszonegyet vesztett a gazdasági párt. Ezenkívül még Zingenberg is veszített már eléggé leapadt birtokállományából öt mandátumot Hitler tehát nyert 123 mandátumot. De azok a pártok, amelyek szívesen lépnének koalícióra vele, nem kevesebb mint 75 mandátumot veszítettek el vasárnap. Ellenségnek sem veszélytelen Hitler, barátnak azonban még sokkal veszélyesebb. A nemzeti szocialisták előretörését elsősorban szenvedték meg azok a pártok, amelyek szívesen vállalták volna a segédcsapatok szerepét Hitler napjának virradásával. A három lehetőség Meglepően jól állotta a harcot a szociáldemokrata párt, amely 136 helyett 133 képviselővel tér vissza a birodalmi gyűlésbe. Pedig a jobboldal azt remélte, hogy jóval a száz alá fog süllyedni a szociáldemokrata képviselők száma. A centrum és a bajor néppárt együtt 97 mandátumra tettek szert, tehát nyolc mandátumot nyertek. A centrum és a szociáldemokraták vezetik a harcot a weimari alkotmány fenntartásáért. Ez a két párt szintén 230 mandátumra tett szert Hitlerék 230 mandátumával szemben. Eszerint a weimari alkotmány félretolása mégsem olyan könnyű és egyszerű technikai mutatvány, mint amilyennek Hitlerék képzelték vasárnap estig. . . . Ami a nemzeti szocialistákat illeti, március 13-án, az elnökválasztás első fordulójánál 11.3 millió szavazat esett Hitlerre, 37.6 millió szavazat közül. Most 13.7 millió szavazatot kapott Hitler, pedig az összes leadott szavazatok száma csak 36.8 millió volt. Ez százalékokban kifejezve elég nagy előretörést jelent. De távolról sem akkorát, mint amilyennel azelőtt küzdötte fölfelé magát a nemzeti szoicalista párt. A március tizenharmadika óta elért 2,4 millió szavazat nyereség nem adhatja meg Hitleréknek azt az elánt, amely a hatalom erőszakos átvételéhez kellene, és nem szerelheti le az ellenállást az ilyen puccskísérlettel szemben úgy, hogy Hitler vállalhatná a roham megindítását. A vasárnapi eredmények alapján két lehetőség között van választás a német politikában. Illetőleg van egy harmadik lehetőség is: a kormányzás minden módjának és minden formájának tehetetlenné tétele. A kommunistáknak és a nemzeti szocialistáknak együtt a hétfőn délben kiszámított eredmények szerint 31 szavazat abszolút többségük van. Tehát akkor, ha a nemzeti szocialisták összefognak a kommunistákkal a fel■tétien negáció álláspontjának érvényesítésére, közös erővel lehetetlenné tudnak tenni minden kibontakozást és minden megoldást. E pozitív lehetőségeik közül az egyik az, hogy koalíció jön létre Hitlerék és a centrum között. Az ilyen koalíciónak minden más párt csatlakozása nélkül is közel 30 szavazat abszolút többsége volna az új birodalmi gyűlésen. Már most a helyzet az, hogy elvileg egyik párt sem zárkózik el az ilyen szövetség kiépítése elől. Akármilyen kevés örömmel látja # centrum Hitlerék előretörését, mint adott tényt, elfogadja Hitlerék beleszólási és résztvételi jogát a német politika intézésébe. Amint Hitler is eléggé reálpolitikus ahhoz, hogy belássa: milyen ereje és súlya van annak, ha a most adott körülmények között a centrum nem csupán megtartotta, de még kiszélesítette hatalmi pozícióját. A centrum feltételei eléggé ismeretesek. A német belügyminiszterséget, a porosz belügyminiszterséget és a német hadügyminiszterséget a centrum nem hajlandó átengedni egy koalíció esetén sem Hitleréknek. Ezekbe az állásokba saját embereit akarja ültetni vagy, legalább olyan semleges politikusokat, akiknek tövénytisztelete és alkotmányhűsége, nem kétséges. A nemzeti szocialisták állási pontja viszont idáig az volt, hogy a két belügyi miniszterség és a hadügyminisztérium átvétele nélkül nem lépnek be egy koalíciós kormányba. A hadügyminisztérium kérdése most talán nem okozna nagyobb nehézségeket, mert Hitlerék és a centrum valószínűleg megnyugodnának abban, hogy Schleicher tábornok maradjon helyén. Esetleg elképzelhető a megoldás azon az alapon, hogy a német és a porosz belügyminisztérium közül az egyiket Hitlerék, a másikat a centrum kapja meg. Mert a porosz diktatúra véget érhetne abban a pillanatban, amikor, a nemzeti szocialisták és a centrum kiegyeznek a koalíciós kormány felállításában. Akkor ugyanis a porosz parlamentben kialakulna egy olyan többség, amely megválaszthatná az elmozdított Braun minisz- Máskor és más vonatkozásban viszont minden nem-keresztény született ellensége a kapitalizmusnak, de amikor arról van szó, hogy egyforma helyzetű polgári rétegek felismerik helyzetük egyformaságát s közös politikai fronton próbálnak javulásáért küzdeni, akkor a tönkrement kisvárdai pajeszos zsidót és a tönkrement terézvárosi kispolgárt egyszerre a kartellel és a nagybankkal próbálják azonosítani. Nem gondolnak arra, hogy Kisvárdán és Budapesten az elmúlt tíz év tanulságainak ereje egyre nagyobb tömegeket tanított meg arra, hogy azok az erőszakolt ellentétek, amelyeken az eddigi politikai propaganda alapult, légből kapottak, hogy valójában nincs ellentét falu és város, agrárizmus, merkantilizmus és ipar között, hanem igenis, minden kategóriában megvannak a belső ellentétek a kisegzisztencia és az epéjét túlságosan kiaknázó hatalmasok között. A városi kispolgár és a kisgazdának, parasztnak nevezett vidéki kispolgár között nemcsak hogy nincs kontroverzió, de ugyanazok az erők, amelyek szükségszerű és megokolt gazdasági szerepükben gyakran a gazdasági rendszer kialakulását korlátozzák, akadályozzák őket gazdasági biztonságukban. A kisgazda, a földtelen paraszt és a sokezer holdas nagybirtok között inkább vannak ellentétes érdekek, ahogy a kiskereskedő és kisiparos is inkább a kartellel áll szemben. Ez így van akkor is, ha történetesen a zsidónak van Kisvárdán földje s a kereszténynek van Budapesten, a Terézvárosban kis fűszerüzlete s ezen a helyzeten azzal lehetne legkevésbé változtatni, ha a tőkének csak a felekezete változnék meg s nem az egész mai magatartása, akár kamatot szed ez a tőke, akár földjáradékot élvez. A keresztény politika segítsen a keresztényeken, de ne csupán a nemkeresztények ellen viselt küzdelemmel, amelyről végérvényesen kiderült, hogy, sorozatos győzelmei senkinek sem gyümölcsöznek. Ha Túri Béla azon a csapáson haladna tovább, amelyen eddig haladt s a keresztény eszmét kibővíteni a nagy tömegek időszerű gazdasági és szociális követeléseinek célkitűzéseivel, akkor nemcsak, hogy tömegeit nem kellene féltenie az elszéledéstől, de politikájával — még akarata ellenére is — a nem-katolikusokon és a nem-keresztényeken is segíthetne. .Vasárnapi nyilatkozata azonban erős visszaesést jelent a ffelé az alaptalan, az eszméket közhelyekkel és kraftausdruck-okkal helyettesítő keresztény politika felé, amelybe Túri Béla akkor sem esett bele, amikor az uralkodó szellemi áramlat volt Magyarországon.