Magyar Hirlap, 1932. augusztus (42. évfolyam, 172-195. szám)

1932-08-02 / 172. szám

Ke­dd Minisztertanács tárgyalja Bécsben a magyar-osztrák ideiglenes szerződés ügyét A magyar—osztrák árucserét ideiglenesen szabályozó megegyezés minden valószínűség szerint kedden megkapja az osztrák nemzeti tanács főbizottságának­­ jóváhagyását és már ezen a héten életbe is lép. A provizórium két hétre szól, amely alatt Ausztria 2,340.000 schilling értékű árut vesz át Magyarország­tól és ezzel szemben 1,840.000 schilling ér­tékű árut szállít nekünk. A magyar kontingens, hír szerint, 23.000 mázsa lisztet, 6000 mázsa almát és körtét, 300 vágómarhát és 800 sertést, azonkívül né­hány más mezőgazdasági árucikket tartal­maz. Ausztria kontingense 66.000 mázsa kü­lönböző minőségű fára, 1800 mázsa megha­tározott minőségű papíranyagra és néhány más iparcikkre vonatkozik. A magyar kereskedelmi bizottság kedden tovább tárgyal Bécsben a végleges kereske­delmi szerződésről, amelyre nézve hétfőn Burgly Emil földművelésügyi miniszternél beható tárgyalások voltak. A végleges szer­ződés hamaros létrejöttének kilátásait ked­vezően ítélik meg. Bécsből jelentik: A magyar—osztrák ke­reskedelmi szerződésről tárgyaló két dele­gáció hétfő délután 5 órától este fél 10 óráig ülésezett. Tanácskozásaik tárgya a végleges szerződés részleteinek megvitatása volt. Ami a provizóriumot illeti, a két dele­gáció között megállapított szöveg átvétele végett minisztertanács ült össze. A nemzeti tanács főbizottságának össze­hívása keddre várható. Egy skót szobafestő követeli Amerikában a 80 millió dolláros Wendel-örökséget Az örökösödési perek tárgyalása a bíróság előtt (A Magyar Hírlap newyorki tudósítójától.) Többször is beszámoltunk már a Magyar Hírlap hasábjain arról a harcról, amely a híres IWendel-milliók körül tört ki és amelyben mintegy 80 millió dollár sorsáról kell majd az amerikai bíróságnak döntenie. Nem kevesebb mint 1600­­jelentkező követeli magának a néhány hónap előtt elhúnyt excentrikus Ella Wendel örök­ségét és — mint azt annak idején megírtuk — több magyar igénylő is bejelentette, hogy jogot formál a vénkisasszony millióinak legalább egy részére. A bíróság most kezdte m­eg a hatalmas örökséggel kapcsolatban fölmerült pörök tárgyalását és először is az állítólagos igényjogosultakat hallgatják ki arra vonatkozólag, hogy milyen alapon kö­vetelik maguknak a nyolcvanmillió dollá­ros vagyont. Az 1600 jelentkező közül ter­mészetesen a túlnyomó többség már az első rostálások során kiesett, amennyiben olyan hihetetlen és képtelen mesékkel pró­bálták igényüket alátámasztani, hogy a bí­róság a további eljárást már be is szüntette. Egy skót szobafestő szenzációs bejelentése Az­ első szenzáció a Wendel-milliók ügyé­ben most következett be, amikor egy skót szobafestő, Thomas Patrick Morris, aki a skóciai Dundeeben folytatja mesterségét, olyan adatokat terjesztett a hagyatéki bíró­ság elé, hogy a tárgyalási elnök maga is el­­képedten kijelentette, hogy: „Vagy ez a világ legvakmerőbb szélhámossága, vagy pe­dig a történet, amit Morris előadott, az ab­szolút igazság.“ A derék skót szobafestő nem kisebb dolgot állít, mint hogy ő a most el­­hunyt Ella Wendel bátyjának, John Gottlieb Wendelnek a törvényes fia, úgyhogy ő a legközelebbi rokon, tehát a 30 milliós Wendel-örökség teljes egészében őt illeti. Eleinte mindenki csak mosolygott Tho­mas Morris fantasztikus állításán, azonban az elővigyázatos skót, aki nem sajnálta még az útiköltséget sem Dundeeből New Yorkba, nyomban előállt bizonyítékaival is és amennyiben ezek hiteleseknek bizonyulná­nak, úgy kétségtelenül őt illetnék meg a Wendel-milliók. Morris először is felmuta­tott egy házasságlevelet, amely azt tanúsítja, hogy John Gottlieb Wendel titkos házassá­got kötött Mary Ellen Vivine-nel, bár azután is mindenütt mint agglegény szerepelt és házasságát a legnagyobb titokban tartotta. Ez már magában véve is igazolná a skót mázoló jogát a Wendel-örökséghez, azon­ban Thomas Morris egyéb meglepetéseket is tartogatott a bíróság számára, tudniillik, biztonság okáért magával hozta John Gottlieb Wendel állítólagos végrende­letét is, amely ugyan csupán egy regény utolsó üres oldalára van írva, azonban egyébként mindenben megfelel a törvényes követelményeknek. Ebben John Gottlieb Wendel ismételten elismeri, hogy Mary Ellen Divine gyermeke az ő törvényes fia és kifejezi azt az óhaját, hogy halála u­tán a Wendel-vagyont ez a fiúgyermek örökölje. Egész sor más bizonyítékot is hozott még fel Thomas Morris az örökséghez való jogának igazolására, így például azokat a leveleket, amelyeket John Gottlieb Wendel titkos feleségéhez intézett. A skót mázoló ezután a jelenlevők általános derültsége kö­zepette táskájába nyúlt és eg­y pár óriási bakancsot húzott ki belőle, amelyek ponto­san ugyanolyanok voltak, amilyeneket John Gottlieb annak idején New York köz­­derültsége közepette tüntetőleg viselt. Igazi skót humorral elmesélte Morris azt is, hogy édesapja egyszer megpróbálta bemutatni őt, mint a fiát a Wendel-családnak is, azon­ban a híres Fifth Avenue-i Wendel-palotá­­ban alig néhány percig maradhatott csak, mert ,,megjelent egy magas, fekete asszony, aki rászólt apámra: Tüstént takarodj, a kölyköddel együtt!“ — mondotta Morris. A Magyar Hírlap előfizetési árai: 1 tóra 2,90­0. 0 évre 8 F,­l évre 15 . HÍ PIÁD —— ——N­ !X?31 augusztus 2, 3 Mit mond a végrendelet végrehajtóinak ügyvédje Ella Wendel végrendeletének végrehajtóit annyira meglepték ezek az adatok, hogy nem is próbáltak szembeszállani a skót mázoló bizonyítékaival, csupán egy részlet­­kérdés tekintetében igy­ekeztek megcáfolni Morris adatait. A nyolcvanmillió dolláros örökségért jelentkező Morris ugyanis azt mondta, hog­y édesapja többször is ellátoga­tott Dundeebe, felesége és fia felkeresésére, így többek között állítólag 1901 júniusában is Dundeeben járt volna. A végrendelet végrehajtóinak ügyvédje, John M. Harlan erre vonatkozólag kijelentette, hogy adatokkal tudja igazolni azt, hogy Wendel 1879 óta egyáltalán nem hagyta el az Egyesült Államok területét, azt pedig egész határozottan tudja, hogy John Gottlieb Wendel 1901 júniusában nem járhatott Dundee-ben, miután a kérdéses időpontban newyorki bankja több csekket is beváltott, amelyeket ő állított ki. Erre vonatkozólag Morris azzal védekezett, hogy ezeket a csekkeket édesapja vagy előbb ál­lította ki és csak ebben az időpontban vál­tották be, vagy pedig Angliából továbbítot­ták New Yorkba. Kihallgatták a Wendel-család két öreg cselédjét is ezekre a dolgokra vonatkozólag és egyikük általános meglepetésre megerősítette a bíróság előtt az­t, hogy John Gottlieb Wendel tényleg titkos házasságot kötött, sőt őneki bizalmasan el is árulta, hogy ebből a házasságából egy fia született, úgy ez az öreg cseléd, mint egy másik, a Morrisszal való szembesítés után kijelentet­ték, hogy a skót mázoló feltűnően hasonlít John Gottlieb Wendelre, olyannyira, hogy először szinte azt hitték, hogy egykori gaz­dájukkal állanak szemben. Thomas Patrick Morris kilátásai a nyolc­vanmillió dolláros Wendel-örökségre ilyen­formán kétségkívül igen jóknak mondha­tók, ahogy azt a bíró maga is elismerte az első tárgyalás után, azonban ennek a fantasztikusan nagy örökségi pernek a további tárgyalások során még ennél nagyobb szenzációra is el lehet ké­szülve a közvélemény és nagyon könnyen lehetséges, hogy a még fennmaradó 1599 jelentkező még ennél is meglepőbb adatokat produkál! A pennsylvaniai Johnstown városban gyülekezik a veterá­nok hadserege New Yorkból jelentik. A pennsylvaniai Johnstown városában, a Washingtonból el­kergetett veteránh­adsereg új főhadiszállá­sán egyre nő az izgalom. A hetvenezer la­kossal bíró városka közvéleménye nagy nyugtalansággal figyeli az eseményeket, annál is inkább, minthogy a veteránok hosz­­szabb időre rendezkednek be a város kör­nyékén. Johnstown polgármestere táviratot küldött az amerikai vöröskeresztnek és utalt arra a veszedelmes helyzetre, amely Johntownban a veteránok bevonulásával előállott. Ezer és ezer veterán, akik asszonyaik­ és gyermekeikkel együtt jöttek Johns­­townba, a legkétségbeesettebb helyzet­ben van. Sürgősen szükségük van élelmiszerekre, ru­hára és szállítási eszközökre — mondja a távirat. A polgármester Hoovernek is küldött táv­iratot a következő szöveggel: „Az emberies­ség nevében felszólítom önt, bizonyítsa be, hogy jó amerikai polgár és adjon utasítást a Vöröskereszt Egyesületnek a segélyakció meggyorsítására.“ A veteránsereg vezéreinek azt a tanácsot adta a polgármester, hogy küldjék haza a frontharcosokat. A helyzet azonban egyáltalán nem olyan, mintha ezt a tanácsot valóra lehetne váltani. M­aters őrnagynak, a veteránok fővezérének esze­­ágában sincs hazakü­ldeni híveit. Az őrnagy Végre nem húz többé! Feltétlenül biztos él, tökéletes lágy simaság jellemzik az új Gillette-pengét A régi típusú­­h­á­r­o­m f­u­r­a­t új készülékekben ír használható és vezérkara Mailand államba vonult vissza, ahol egy dúsgazdag földbirtokosnő rendelkezésükre bocsátotta kastélyát. Ebben a kastélyban akarják előkészí­teni a veteránok vezérei a nagy elnök­választási propagandaharcot Hoover ellen. Waters legutóbb úgy nyilatkozott az újság­­írók előtt, hogy számít valamennyi egykori frontharcos szavazatára és reméli, hogy sikerül törvényes úton kiragadni a hatalmat a pénzhatalmasságok kezéből és visszajut­tatni a nép kezébe. A Bru­ce-Mzaspát startja az időtartamrepülés megdöntésére Londonból jelentik: Bruce híres angol repü­lőnő hétfőn férjével együtt felszállott háromm­otoros gépén, hogy megdöntse a több mint 553 órás világrekordot az idő­­tartamrepülésben. A repülőgép minden ké­nyelemmel van berendezve, el van látva fürdőszobával és tornaszerek is vannak benne. A házaspár felváltva fogja vezetni a gépet. Kétóránként látják el őket élelemmel és a gépet benzinnel. Az útirány a rádión kapott időjelzések sze­rint fog alakulni. Az első felszálláskor egyórai repülés után túlterhelés miatt kénytelenek voltak le­szállói, de rövid szünet után tovább foly­­tatták útjukat. Liberális bolsevistának nevezi H. G. Wells-t egy volt angol miniszter Izgalom és felháborodás a hírneves író oxfordi előadása miatt Londonból jelentik: I­. G. W­ells, a hír­neves regényíró, az oxfordi liberális nyári tanfolyamon tartott feltűnést keltő előadásá­ban heves hangon támadta az angol politikai pártokat. A munkáspártot sekély észjárású, fegyel­mezetlen, g­­­igeelméjű, gyengeakaratú gyis­­levész hordának minősítette, amely a „taj­tékzó szájak, kapkodó kezek és híg agy­velők“ pártjának bizonyult. A szocialista külpolitika nem volt egyéb, mint egy kis nyálkás érzelgősség Genf iránt és amidőn rászakadt az arppystandard prob­lémája, a munkáspárt széthullott. Wells ezután élesen támadta a liberaliz­must és a parlamentarizmust. — Ügyes csődtömeggondnok kellene, aki átvenné a fizetésképtelen világot. Ha nem érvényesülnek hamarosan új eszmék, akkor összeomlik a düledező civilizáció és eljön a banditák világa. A királyt sem kímélte Wells. — Az uralkodó — mondotta — rossz tanácsadókra hallgatva, eltért az eddigi po­litikától és a szocialista semlegességtől és élére állt a kicsinyes takarékossági mozga­lomnak, amely a szűkölködőket az adó­szedők javára nyomorgatja. Egyetlen angol ember sem akadt a munkáspártban, hogy megmondja azt, amit meg kellett volna mondania a királyról és erről a nyomorult, ostoba takarékosságról, amely beárnyékolta az 1931-es esztendő végét. Wells előadását a hallgatóság fagyos csöndben fogadta. A királyra vonatkozó ki­tételek az összes politikai körökben párt­­kü­lönbség nélkül nagy megbotránkozást keltettek. Lansbury, az ellenzék vezére, nyilatkozatában kijelentette, hogy a király miniszterei tanácsára cselekedett, akik neki takarékossági rendszabályokat ajánlottak. Kennworthy volt szocialista képviselő Wells beszédét az uborkaszezon méltó befejezésé­nek nyilvánította. MacDonald miniszterel­nök, akivel az előadás tartalmát közölték, csak ennyit jegyzett meg: — Nem hiszem, hogy célszerű volna, ha most nyilatkoznám. Morrison volt szocialista közlekedésügyi miniszter erélyes hangú támadást intézett H. G. Wells ellen, akit liberális bolsevistának nevez. Nem hiába volt kereskedősegéd Wells, mondja Morrison, gondolkodásmódja ma is megfelel a háború előtti kereskedősegéd gondolkodásmódjának. Aki annyira meg­veti a szocialista eszméket, hogy a kispol­gári intelligenciától várja, hogy az országot az igére­t földjére vezessék, azt a szocialisták szintén megvetik. SBBBViaBKCSK'Z­ZeSSnBK'tBHBK Kivégeztek Peruban 44 kommunistát Limából jelentik: Truillo perui kikötő­várost, amely a július elején kitört véres lázadások során kommunisták kezére jutott, most a kormánycsapatok, kétnapos harc után, visszafoglalták. A lázadó kommunis­­ták felett rögtön ítélő bíróság ítélkezett és a kormány hivatalos jelentése szerint 44 kom­munistát, akik a lázadásnál résztvettek, ki­végeztek. ■ima szülő, kinek leánya neveltetése gondot okoz, kérjen prospektust a Bulyovszky-által fieánvnegfele­ íntézet és infernállás újonnan megnyílt Gyakorlati Úti képzőjétől. Budapest, VI. Bulyovszky-utca 10 Telefon: 15—6—93

Next