Magyar Hirlap, 1932. október (42. évfolyam, 221-246. szám)

1932-10-01 / 221. szám

~ ppi lOratÉR­ELŐFIZETÉSI ÁRAK:| JhB __-—»Mm...................... ........... Szerkesztőség magyarországon: I és kiadóhivatal 1 hóra 2.90. '14*vr»l «1, tm up«n*6.1 ]h| mai §P|| HHa jrl* VI., Aradi ucca 10. szám. Romániában: 3 Mfl JHB Wm Bill B80I Wm B wmk ipt mm. Telef­on: 21-8-47,23­0-86 és 108-06 í Mr. iw m. •)< *m «0 m. f ffim Wm, WmM WM m íffira isii JUGOSZLÁVIÁBAN: «T.....IPt Hi JEfir WM ál- jPUa fal Ivis« I Utazási és fürdőiroda I I lii |3§ B BSLJBlF VI„ Aradi ncca 10. .zin., a. I ^ Telefon: 21-8-47, »686 és 108-06 BUDAPEST, 1932 OKTÓBER­­, SZOMBAT főszerkesztő: d. friedmann ernő XLII., ÉVFOLYAM, 221. SZÁM A Gömbös-kormány péntek délután megalakult A kormányzó szombaton aláírja a miniszteri kinevezéseket — Az új kormány kedden tesz esküt — Gömbös Gyula szerdán este az egységes pártban Az új Gömbös-kormány rövidesen a Házban is bemutatkozik Programot még nem adott Gömbös Gyula miniszterelnök, de az egységes­párti képviselőnek, aki kinevezése után így aposztrofálta : „Cselekedeteket vá­runk tőled, Gyula!“ — a következőkép­pen válaszolt: „Jönni fognak!“ Most te­hát várjuk a cselekedeteket, amelyek jönni fognak. Hogy ezek a cselekedetek milyenek és milyen irányúak lesznek, milyen tervszerűségbe fognak kapcso­lódni, természetesen mindaddig, amíg Gömbös installációs­ beszédét nem hal­lottuk, nem tudhatjuk. Legfeljebb kö­vetkeztetni lehet rájuk a kormánynév­sorból, amely végre elkészült, miután még az utolsó pillanatban is átesett néhány szépítő ecsetvonáson. A minisz­terek neve bizonyos mértékben progra­mot is jelent, legalább is programot kel­­­lene, hogy jelentsen. A miniszteri tár­cára normális időkben az eredményes, érdemes múlt kvalifikál s e múltból megközelítően következtetni lehet, hogy az új kormányférfinak mi a szemlélete, a koncepciója, más szóval, hogy mi telik ki tőle. Csak a forradalmak vet­nek fel egészen ismeretlen, kiszámítha­tatlan egyéniségeket, akikkel nem lehet eleve számolni. Az új kabinet új tagjai ismerős alakjai a közelmúlt közéleté­nek, ha mindjárt neveik első pillanatra nem is hatnak éles programszerűséggel. Mindegyiküknek tisztes munka van a hátuk mögött, de ezt a munkát több­nyire olyan posztokon látták el, ahol egyéni képességeik és dinamikájuk nem jutott igazán jellegzetes szerephez. A pénzügyminiszteri tárcát Imrédy Béla tölti be, a Nemzeti Bank igazga­tója, akinek nevét kétségkívül már rég­óta számontartották a tehetséges, fiatal szakemberekéi között. Mint a jegybank jelentőskörű funkcionáriusa, főkép a konjuktúra-kutatás terén végzett érté­kes tevékenységet, de bevonták az elvi fontosságú pénzügy-politika intézésébe is s többízben bízták meg a magyar pénzügy képviseletével a nemzetközi fórumok előtt. Imrédynek tehát van múltja s vannak érdemei is, ami ennek ellenére sohasem vált annyira mar­kánssá, hogy ma következtetni lehetne egyéni pénzügy­politikája karakterére. Sohasem látott el olyan önálló hatás­kört, amelyben irányt szabhatott volna s hogy most közmegelégedésre betöltött, de mégis csak beosztott helyzetéből az élre kerül, nem lehet tudni, hogy mi­lyen irányban fog vezetni? Sőt az a kérdés sem teljesen jogosulatlan, hogy egyáltalában tud-e vezetni — ma, ami­kor a vezetésre való alkalmasság felté­telei a lehető legsúlyosabbak és legszi­gorúbbak? Szakértői nagyvonalúság, lélekjelenléttel párosult bátorság, a részletek tökéletes ismerete, a terepen való teljes otthonosság, a bürokratikus formákban és személyi vonatkozások­ban való teljes járatosság nélkül ma pénzügyminiszter nem veheti fel a har­cot feladataival . Imrédével kapcsolat­ban legalább is problematikus, hogy e sokféle feltételnek már ma, hivatalba lépése napján megfelel-e? Nem kétsé­ges, hogy bizonyos idő után a fiatal, tehetséges jegybank-igazgató megsze­rezné e kvalitásokat, de most olyan pénzügyminiszterre van szükség, aki már az indulás pillanatában teljes fegy­verzettel, felkészültséggel áll a munká­nak. A pénzügyminiszter ma nem ér rá rutint szerezni, tökéletesedni, csiszo­lódni, ahogy az operatőr-professzor sem tanulmányozhatja az anatómiát a bete­gen, akit az utolsó pillanatban fektet­nek a kése alá. A magyar pénzügymi­niszternek azonnal operálnia kell, mert a folyton halasztott operáció is hozzá­­járult, hogy a súlyos betegség válsá­gosra fordult. A legnagyobb kérdés te­hát az, hogy Imrédy­ pénzügyminiszter rácáfol-e papírformájára, amely egye­lőre csak a kiváló pénzügyi funkcioná­riusról tud, de az önálló koncepciójú cselekvő kormányférfi körvonalait telje­sen homályban tartja? A másik nagy kérdőjel Puky Endre külügyminisztersége, amely sokkal vá­­ratlanabbul és talán logikátlanabbul is hat a közvéleményre, mint a pénzügy­­miniszteri megoldás. Puky Endréről köztudomásúak egyéni értékei, széles­körű közigazgatási ismerete és gyakor­lata. Alispán volt, majd főispán lett s nyilván ez állásokban elért eredményei alapján tíz év óta minden kormány­változáskor a belügyminiszterség leg­esélyesebb jelöltjei között szerepelt. Arról, hogy a külügyi problémák felé különösebb vagy éppen szakszerű ér­deklődéssel fordult volna, máig nem so­kan tudtak. Mint képviselőházi elnök sokkal inkább volt keménykezű, mint diplomatikus. E pillanatban minden­esetre bőséges magyarázatra szorul, hogy miért éppen vele töltötték be a külügyi tárcát olyan időpontban, ami­kor külpolitikánk élénk aktivitás előtt áll? A kereskedelmi tárcát dr Fabinyi Ti­­hamérnek juttatta Gömbös Gyula — s itt is akad, ami meggondolkoztatja a kommentátort. A válságot tudvalévően siettette a közvélemény és a pártok kartellellenes hangulata, amely cselek­vésre szorította a kormányt , s most az új kormányban a kereskedelmi tárca élére olyan férfiú került, aki az egyik legnagyobb iparvállalat volt jogtanácsos­igazgatójaként pályája javát a nagy­ipari érdeknek szentelte s az indusztriá­­lis politikának egyik legkiválóbb köz­életi dialektikusa volt. A képviselőházba is az a választási stratégia egyengette az útját, amellyel a Bethlen-kormány a fontos gazdasági érdekképviseletek kép­viselőinek megillető helyét pártjában biztosította. Kérdéses, hogy az a férfiú, akit eddig teljes jóhiszeműséggel a nagy­ipar védelmezője volt, most felléphet-e azzal az energiával a nagyipar kinövései és elfajzásai ellen, amelyre a kartellek­nek kiszolgáltatott ország várakozik? Hóman Bálint közoktatásügyi minisz­terségét jogos várakozás fogadja, mert a prominens történész tudományos rangját és pedagógiai sikereit még azok sem vitathatják el, akik a konzervatív s gyakran elfogultan aktuális politikába tévedő tudós szemléleti ellenfelei. Re­méljük azonban, hogy kultúrpolitikai példáit és szempontjait nem a közel­múltból választja , ha­nem a magyar reneszánsz dicsőséges idejéből, legalább az eötvösi és treforti korszakból. Lázár Andor igazságügyminiszternek eddig nem volt ideje, hogy sokféle sze­repében beigazolja sokoldalúságát: rövid honvédelmi államtitkárságát az OTT el­nökségével cserélte fel s most a pecsét­őr szerepében lép a színre. Kétségtelen, hogy jogász, sőt jóhírű jogász, de jog­politikai és kodifikátori képességei telj­­esen ismeretlenek. Végül: a földművelésügyi miniszter Kállay Miklós. Az első, felelőtlen talál­gatások még a kereskedelmi tárca váro­mányosaként emlegették, amiből két­féle következtetést lehet­­levonni. Az egyik, hogy vagy univerzális szak­embere a gazdaságpolitikának, aki min­denhez ért, a másik, amire egy már ak­tív miniszterrel k kapcsolatban nem is merünk gondolni... íme, ennyi talány és belső ellenmon­dás az új miniszterek személyi papír­formájában. Csak egy program tudja összefogni és áthidalni őket, egy pro­gram, amely világosan beszél és többet árul el a neveknél. Nemcsak a minisz­terek neveinél, de Gömbös Gyula mi­niszterelnök nevénél is... elmondja a kormány programját A Gömbös-kormány névsora Pénteken végleg befejeződött a kormány­­válság, mert Gömbös Gyulának huszonnégy óra alatt sikerült összeállítania kabinetjé­nek névsorát, amelyet az államfő az esti órákban jóvá is hagyott, úgyhogy a Göm­bös-kormánynak ez a végleges listája. Miniszterelnök és honvédelmi miniszter: Gömbös Gyula. Külügyminiszter: Puky Endre. Pénzügyminiszter:­­Im­rédy Béla. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hó­man Bálint. Igazságügyminiszter: Lázár Andor. Belügyminiszter: Keresztes-Fischer Ferenc. Földművelésügyi miniszter: Kállay Miklós. Kereskedelemügyi miniszter: Fabinyi Ti­hamér. A Magyar Hírlap pénteki számában megírta, hogy a csütörtök esti kormánylista nem tekinthető véglegesnek, mert Kozma Miklós, Tomcsányi Vilmos Pál és Korniss Gyula személye körül nehézségek támadtak. Tényleg a végleges listában ez a három politikus nem foglal helyet, minthogy az akadályokat Gömbös Gyula csak úgy tudta elhárítani, ha másokat kér fel a külügyi, kultusz- és kereskedelemügyi tárca elvál­lalására. Tomcsányi Vilmos Pállal már az éjszaka közölte Bethlen István és Gömbös Gyula, h°gy jelöltségétől el kell tekinteni, ugyan­csak eltekintettek a már hosszabb idő óta külföldön tartózkodó Kozma Miklós szemé­lyétől is épúgy, mint ahogy mellőzték a Korniss-féle kombinációt. A pénteki tanácskozások Gömbös Gyula pénteken délelőtt folytatta tanácskozásait, amelyeket már reggel nyolc órakor megkezdett. Először Darányi Kál­mán miniszterelnökségi államtitkárral tár­gyalt, majd gróf Károlyi Gyula miniszter­­elnököt kereste fel. A volt miniszterelnököt egyébként meglátogatta Bethlen István is. Gömbös Gyula a miniszterelnökségről la­kására ment, ahol felkereste őt Marschall Ferenc, majd a TESZ háromtagú küldött­sége, azután pedig Wünscher Frigyes, az MTI ügyvezető igazgatója. Pesthy Pál és Mayer János jelent meg ezután a dezignált miniszterelnöknél és nem sokkal később Gömbös lakására érkezett Bethlen István és Darányi Kálmán is. Fél kettőre járt az idő, amikor megérkezett Fabinyi Tihamér és két óra után jött Puky Endre. Együtt folyt a ta­nácskozás fél három utánig, mikor a távozó Pesthy Pál kijelentette az újságíróknak, hogy elkészült a kormánylista, amelyen a tegnapi listához képest néhány változás tör­tént. Gömbös Gyula csak annyit mondott, hogy délután kihallgatásra megy Gödöllőre a kormányzóhoz és beterjeszti kormányá­nak névsorát. Gömbös tárgyalása a kereszténypárttal Délután a dezignált miniszterelnök foly­tatta politikai tanácskozásait. A keresztény­párt két vezető tagját, Wolff Károlyt és Ernszt Sándort kereste fel lakásukon. A kereszténypárt vezetőitől azt a felvilágosí­­tást kapta, hogy a párt személy szerint nem óhajt részt venni a Gömbös-kormányban, egyelőre megőrzi függetlenségét és minden attól függ, milyen lesz Gömbös programja. A kereszténypártban egyébként két csoport van. Az egyik, amely Wolff Károly emberei­ből áll és amely jóindulatú támogatásra hajlandó, míg a nagyobbik csoport semmi esetre sem akarja a Gömbös-kormányzatot általánosságban támogatni, legfeljebb eset­ről esetre.

Next