Magyar Hirlap, 1933. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

ÚJÉV NAPJÁN Írta: FRIEDMANN ERNŐ Vájjon mit hoz az új év? Vájjon iga­zolni fogja-e a XIX. századnak azt az ismételt tapasztalatát, hogy a gazdasági dekonjunktúra élettartama többnyire negyven hónap, és a negyven hónap le­teltével megindul a javulás? Hiszen van­nak olyan elméletek is, amelyek iga­zolni próbálják, hogy szükségszerűség, nem pedig véletlen az, ha a gazdasági dekonjunktúrák jó része negyven hóna­pig tartott. És ez a negyven hónap most telt le, mert 1929 őszén kezdődött ez a mostani dekonjunktúra-periódus. Akár­milyen kétséges és bizonytalan is a negyvenhónapos ciklus elmélete, újév napján legyünk kissé hiszékenyek. Ha már Szilveszter az ólomöntés éjszakája. Jósolni nem hálás feladat. A most egy éve felállított jóslatok is sorjában meg­dőltek. De azért bizonyos, hogy a ja­vulás akadályai közül a múlt év néhá­nyat kiküszöbölt és az is bizonyos, hogy mutatkozik a javulásnak némely, de távolról sem kielégítő mértéke. A válságnak voltak olyan korszakai, amelyek alatt sikertelen és eredményte­len lett volna minden gyógykezelés. Most azonban mintha közelednék az az idő­pont, mikor a helyesen, szerencsésen választott gyógymód valamilyen ered­ményt hozhat. Talán gyorsabb ered­ményt, mint ahogy a sok csalódás után hinni lehetne. Alighanem Keynes is érettnek tartja Wis tervezetében már az időt egy nagyszabású beavatkozásra a köz­gazdaság működésébe. Mert azzal Keynes is kétségkívül tisztában van, hogy terve önmagában nem indít­hatja meg a gyógyulást. Csak elősegít­heti és gyorsíthatja a gyógyulási folya­matot, ha az előfeltételek amúgy is ki­alakultak már. Ez a terv, — ha őszinték vagyunk —, mégis inflációt jelent, de olyan inflációt, amely valóban „korlátolt“ és egyenlete­sen terjed ki az egész világra. A keretek jóval szélesebbek, az alap szilárdabb, a körülhatárolás sokkal tisztább, sokkal szigorúbb, mint az idáig felmerült el­gondolásoknál. Amit Keynes akar, az az „Ankurbe­lung“ kísérletének elvégzése, egyidejű­leg az egész világgazdaságban, egységes vezetéssel és irányítással, a szükséges financiális eszközök legegyszerűbb és legolcsóbb előteremtésével. Mert a finan­szírozás kérdését egy kézmozdulat, vagy­ *— ha úgy tetszik —, egy bűvészmutat­vány oldja meg. A bázeli nemzetközi bank, vagy egy más újonnan felállított nemzetközi pénzintézet osztana ki aranybizonylato­kat 5 milliárd dollárért, a világ jegyin­tézetei között. Ez adna fedezetet a bank­jegyforgalom bizonyos mértékű kiszéle­sítésére. Az új bankjegyek fedeznék át­menetileg az állami kiadások egy részét. Tehát az államok az adók csökkentése mellett is többet költhetnének, mint az elmúlt évben. Részint az állami befek­tetések által, részint a közterhek csök­kenésével következnék be a vásárlóerők­nek az a megnövekedése, amelynek az­után — csodát kell tennie. Egy ilyen nagy „Ankurbelung“ már valóban tett egyszer csodát. De most ép­pen ennek a csodának fizetjük a drága számláját. 1923-tól fogva indultak el Londonból és Newyorkból azok a köl­csönök, amelyeknek segítségével foko­zatosan kialakul a nagy látszatkonjunk­­túra 1926 és 1929 között. Senki nem vállalhat felelősséget egy másik olyan összeomlásért, mint ami­lyen ezt a látszatkonjunktúrát követte De Keynes tervének vannak előnyei a tíz év előtt kialakult hitelpolitikával szem­ben. Nem keletkeznének olyan súlyos kamatterhek, mint az elmúlt esztendők során és nem következnék be az orszá­gok egy­ sorának újabb terhes eladóso­dása a külföld felé. 1923-ban és a követ­kező években ötletszerűen folyósították a hiteleket. Az egyik ország aránytalanul sokat kapott, a másik aránytalanul ke­veset. És a hitelek felhasználásánál nem volt semmiféle egységes munkaterv, semmiféle ellenőrzés vagy akárcsak irá­nyítás, Így történhetett meg, hogy az adósságok nagy részében vagy egészen ter­méketlenül, vagy fölösleges, sőt káros túldimenzionálásokra költötték a kül­földi hiteleket. Most világszerte arányo­san történnék a keretek tágítása és egy­séges gazdasági haditerv szerint in­dulna el az új, nagy Ankurbelung. Amint innen kerülhetne ki a financiális fedezet arra, hogy az egész vonalon bekövetkez­­hessék a teljes visszatérés a túlméretezé­sektől a reális alapokhoz. Mivel a túl­méretezések lebontása is költségekkel jár. Nem csupán a felépítésük. Vagy például a sokfelé már megvalósított, ná­lunk is sürgetett és előkészített bank­koncentráció helyes végigvezetéséhez szintén szükségesek bizonyos anyagi ál­dozatok. Ezeket azonban más források­ból is elő lehet teremteni. Fedezet­e egyáltalán a Keynes által elővarázsolt aranybizonylat. Ez leg­alább is vitás. De nem kevésbé vitás volt a Rentenmark alá épített fedezet és a Rentenmark azért kifogástalanul töl­tötte be a neki szánt szerepet. A pénz értékét másként is lehet sza­bályozni, mint a klasszikus aranyfede­zettel, amelyről kisebb-nagyobb mérték­ben amúgy is letért most a világ fele. A Keynes-féle fedezet elméleti és gya­korlati fogyatékosságai magukban véve még nem dönthetik el azt a kérdést, hogy alkalmas-e a megvalósításra a most ajánlott terv vagy sem. Az inflációval kapcsolatos veszélye­ket nagyrészt kiküszöböli Keynes terve. Mert szélesíti ugyan a bankjegyforgal­mat, de azért pontosan körülhatárolt keretek között tartja. Nem változtatja meg az internacionális értékarányokat a valuták között, mint ahogy ezt egyes országok egyéni akciói tennék. Az egyes országokon belül a hatás nem volna más, mint amilyen hatással az árak színvonalának 20—30 százalékos emel­kedése járna. Már­pedig az árnívó ilyen emelkedésének szükségességére nézve nem térnek el a felfogások. Legkevésbé akkor, ha bizonyos, ma mesterségesen vagy erőszakosan „feltornászott“ árak nem vesznek részt az ilyen nívó-emelke­désben. És mivel az átértékelés interna­­cionálisan, világszerte egyenletesen tör­ténnék, nem kell félni ezen a területen sem a nemzetközi kereskedelem újabb megzavarásától. Végül lehetővé teszi és biztosítja is a Keynes-terv az egyes or­szágok bankjegy-politikájának nemzet­közi ellenőrzését. De igazi sikere csak akkor lehetne a tervnek, ha megnyitná a fokozatos visszatérés útját a szabadabb gazdasági mozgás felé vagy legalább elvezetne a legnyomasztóbb korlátozások lebontá­sához. Pedig még a kötött devizaforga­lom fenntartása mellett sincsen teljesen biztosítva a Keynes-terv sima funkcio­nálása. A terv megvalósításával párhuzamo­san és az ideiglenes könnyebbségek fel­használásával természetesen reorgani­zálni kell az egész gazdasági életet, sok részletében és nagy vonalaiban. Az egyes országok gazdasági életét csak­úgy, mint a világgazdaság szerkezetét és szervezetét. Mert enélkül az ilyen kísérlet csak néhány hónapra hozhat élénkülést és lendületet, de nem lehet kezdete egy tartós, komoly javulási fo­lyamatnak. Azt már bőven elég tapasz­talatból tudjuk, hogy az injekciók által elért rövid lendületeket milyen keserves visszaesések követik. Erre tehát nem szabad felhasználni az amúgy is össze­sorvadt rezervákat. Mert Keynes volta­képpen ezeket a rezervákat mozgósítja tervével. A hatások mérlegelését nehézzé teszi a lélektani faktoroknak nagy szerepe is. A holnap közgazdaságtanában sokkal több lesz a lélektani fejezet, mint volt idáig. Mert például 1926 nyarán tisz­tára csak bizalmi válság szorította le ér­tékének egy tizedére a francia frankot, amely gazdasági mérlegelések szerint kétségkívül konzerválhatta volna béke­árfolyamának 50 százalékát. Míg most egy nagy bizalmi hullám akarja mindig újból a „belérték“ fölé emelni az angol­fontot. Mivel az arany­alap feladása nem tette idegessé az angol közönséget és nem indította meg a menekülést a fonttól, ahogyan ezt kontinentális gon­dolkozás szerint várni kellett volna. El­lenkezőleg az angol közönség kitartása a font mellett majdnem nagyobb, amint az gazdasági okokból kívánatos volna. Ami most a gazdasági válságot illeti, egészen kétségtelen, hogy a ma elért mélypontot nem a dekonjunktúra tisz­tán gazdasági tényezői idézték fel. Itt szintén igen erős lélektani hatások érvé­nyesültek. A pesszimista hangulatnak, a teljes bizalmatlanság atmoszférájának leküzdése, a visszatérés a gazdasági adottságok objektív mérlegeléséhez ma­gában is elég lényeges javulást hoz­hatna. Olyan javulást, amely teljesen reális. Bizonyos irányokban, legalább egyes gazdasági alaptételek érvényesítésére, igen reális hatalmat ad a Keynes-terv annak a nemzetközi banknak, amely az aranybizonylatokat bocsátaná ki. Most először történnék meg, hogy egy helyre koncentrálódik a világ gazdaságpolitiká­jának és pénzügyi politikájának irányí­tása. Ez lehet szerencsés fordulat, ha avatott kezekbe kerül a vezetés, ha gyor­san, simulékonyan követi az eseménye­­ket ez a nemzetközi bank és ha a tel­jes szakszerűség, a teljes tárgyilagosság szempontjai érvényesülnek tevékenysé­génél. Amint biztosítani kell a szociá­lis gondolatnak, a szociális mérlegelé­seknek érvényesülését is. Mert minden erőfeszítés és minden áldozat kárbavész akkor, ha Bázelben, vagy ahol az ilyen nemzetközi bank letelepednék, megint az egyoldalú hitelezői érdekek és szem­pontok dominálnának. Bár még ez is haladás volna, egyes olyan kísérletek­hez képest, amelyek engedmények fel­ajánlása, segítség nyújtása nélkül veszik körül lángsövénnyel a hitelezők formá­lis igényeit és követeléseit. A tervezett nemzetközi banknak világ­hatalommá emelkedéséből komoly baj lehet akkor is, ha egy­­pénzügyi nép­­szövetség alakul ki, nehézkes, lassú gé­pezettel, az erős hatalmak dominálásá­­val, a gyengébb országok háttérbeszo­­rulásával, gyors, tiszta munka helyett elkésve érkezett diplomáciai félmegol­dásokkal. A nyersanyag-piacok nagy részén tisz­tázódott a helyzet annyira, hogy szaná­lásuk és megszilárdításuk nem lehetet­len többé. Azok a pénzintézetek és vál­­lalatok, amelyeknek van életerejük a jövő vállalására, az állítólagos „jó évek** irreális túlértékeléseit szinte már min­denütt leírták — internül, tehát ezek­nél csak az intern leírásokat kell nyíltan végigvezetni, a mérlegvalódiság vissza­állítása végett. A gazdasági élet politi­kai alákötései részben eliminálódtak, vagy legalább már eliminálhatóak. Akár Keynes tervére gondol valaki, akár más megoldási lehetőségekre, mintha adva volna a pillanat, amikor meg kell kezdeni a gyógyítást, ha van még gyógyulás. A gyógyítás kétségkívül kockázatait. ’ ÚJÉVI SZÁM 2^iemÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ^ sze^ j

Next