Magyar Hirlap, 1933. március (43. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-12 / 59. szám
6 1353 március 11 HÍRLAP megverik a 74 éve fennálló Stern Józsefe Araraktárát Rendkívül olcsón Árusítunk: Valódi angol női és térd szöveteket, francia selymeket, bársonyokat és vaszonárot Árusítás reggel 9-től este 6-ig. Szervita-tér 5. Kicsit kiforgattuk természetéből s természetességéből ... Itt volna az ideje, hogy tudott legyen végre előttünk, kicsodánk és mink volt és van mindenkorra egy-egy nagy emberünkben, s e tudásnak nálunk is kialakuljon tudománya s meglegyenek tudósai. Utóirat. 1. »A közvetett tatárjárás edmil múlt vasárnapi cikkemre két reklamációt kaptam, melyből arra kell visszakövetkeztetnem, hogy n**n pontosan mondtam meg, ami a mondanivalóm volt. Tehát, egész pontosan: ha a bolsevizmus nem lett volna s nem volna, vagyis ha az ipari munkásság egy része gyakorlatba nem kívánná átvinni azt az elméleti igényt, hogy mindenki mást elnyomva parancsoljon a társadalomnak (mikor is, természetesen, mindenki másnak az az első gondolata, hogy miért és miért ne önt), úgy az ipari munkásság , a tőle rosszat nem váró parasztság, kispolgárság s vagyontalan értelmiség együttvéve elég erő is tett volna, hogy akii tartsa a kapitalizmus a feudalizmus ellenforradalmát, a erőben tartsa a demokráciát... a a demokráciával egyebek közt az ipari munkás emberi rangját, ellátottságát, biztosítottságát s az üzemi demokráciát, mint ezek kezességét Ahhoz, hogy „Oroszország a világ szerencsétlensége", hozzá lehet tenni, hogy a bohevinma az ipari munkás öngyilkossága. 3. Ugyanezen cikkben több fájdalmas sajtóhiba közül egy különösen lesújtó, mégis csak ki kell javítanom. A második, kikezdés elején a nyomtatásban az áll, hogy sem Marx, sem Engels nem a Bakunbék anarchizmusa miatt voltak antimoszkovitáik, „bár, igen helyesen, ebben iz fonákságát, tehát következését látták a dsingizi hagyományoknak." Ennek így semmi értelme — én azt írtam volt, hogy fonákját... s valaminek a fonákja igenis lehet e valaminek következése. Bélrenyheség, a máj ég az epeutak bántalmai, gyomor- és bélhurut, aranyeres bajoknál a természetes „Ferenc József" keserűvíz gyorsan, fájdalom nélkül megszünteti a hasiszervek pangását Sok évi kórházi tapasztalat igazolja, hogy a Ferenc József víz használata a bélnyűködést kitűnően szabályozza. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. Dr Heller Rózsi szombaton bíróság előtt állt Bécsből jelentik: Dr Meller Rózsi szombaton délelőtt bíróság elé került Egyelőre csak az egyik kártérítési per tárgyalását kezdte meg a törvényszék, míg Meller Rózsi többi rágalmazási és csalási ügyében később lesz fötárgyalás. Ezt az első kártérítési pert Rotstock Ottó fogtechnikus, Hugo Bettauer, az ismert író gyilkosa indította Meller Rózsi ellen. Meller Rózsi, mint emlékezetes, a színlelt merénylet után azt vallotta a rendőrségen, nem tartja kizártnak, hogy a merényletet ugyanaz a Rotstock Ottó követte el ellene, aki megölte Hugo Bettauert. Rotstockot a vallomás alapján február 4-én letartóztatták és egy éjszakát vizsgálati fogságban kellett töltenie. A fogtechnikus most 500 schilling kártérítést kér Meller Rózsitól. A szombati tárgyaláson a bíró kiegyezést ajánlott Meller Rózsinak, mondván, hogy ezzel az 500 schillinggel aránylag még simán ússza meg a dolgot. Meller Rózsi azonban hallani sem akart kiegyezésről és illetékességi kifogást jelentett be a bíróság ellen. A bíró erre elnapolta a tárgyalást. Budapesttől három kontinensen keresztül — a bolhacirkuszig... Kávéházi beszélgetés a tehenész-magyar íróval, kalandos életéről A magyar Jack London Neve: Remenyik Zsigmond. Kora: 13 év. Foglalkozása: tejnagykereskedő és tehenész. Szenvedélye: az írás. „Bolhacirkusz“ című regényéről éppen a Magyar Hírlap hasábjain emlékeztünk meg. Furcsa, kesernyés hang, kicsit kiábrándult,, fölényes, melankólikus írás. Olyan, mint ő maga, az ember. Keserves sorsa három kontinensen hajszolta végig. Reményei nincsenek, illúziói még kevésbé. Ehhez túl sok mindenen ment keresztül. Szikár alak, csupa ín, csont és izom. Keskeny, szögletes, energikus áll. Vékony, erős, izmos kezei, mint a sas karmai. Kemény, határozott mozdulatok. Az egész ember olyan, mintha verekedésre, küzdelemre teremtődött volna. A múlt század aranyásói, elszánt gyarmati települői lehettek ilyenek. A csontos arcban két lázas szem, amely néha elborul, néha kigyullad, mint egy transzparens. Ezek az elboruló szemek, a művész szemei, egy belső kétely árulói. Mintha azt mondaná: „az élet célja mégsem annyi csak, hogy megtömjük a bendőnket és legyen ruhánk, lakásunk." Ülünk szemben egymással a kávéházban. „Mennyibe kerülhet egy fekete?" — kérdi. Megmondom, mire a mellényzsebén keresztül kitapogatja, mennyi a pénze. „Hozzon egy feketét“ — mondja aztán a pincérnek könnyed fölénnyel. Aztán három perafás Mirjamot vesz a trafikosnál és beszélni kezd, néha szaggatott, néha szabatos mondatokban, mint aki súlyt helyez arra, hogy amit mond, érdekes és lenyűgöző legyen. Mintha tartalmi kivonatban mondaná el regényét ... Útipoggyász: egy fogkefe, egy szappan, egy alsónadrág — Hol is kezdjem... El kell mondanom milyen voltam tizenhárom év előtt, húszéves koromban, amikor ez a cirkusz kezdődőlt. Milyen naiv, lelkes, rajongó, milyen fiatal!... Milyen húszéves író akartam lenni. Ez az a kor, amikor az ember azt hiszi, hogy egy verssel vagy regénnyel meg tudja változtatni a világot. Ha most visszafelé pergetem ezt a filmet és látom magam előtt azt a borzashajú, kapkodó, ambiciózus fiatalembert, aki voltam, jóindulattal gondolok rá, mintha a fiam lenne. Hol vagyok én már attól!... A fene egye meg, de jó lenne még egyszer olyannak lenni... Az embernek kopni kezd a haja, csendesebb lesz és belenyugszik abba, hogy sohasem írja meg azt a könyvet, amit húszéves korában akart, ön hány éves?... No, hát akkor talán ... De nagyon kell sietni... (Eldobja a félig elszitt cigarettát és másikra gyújt. Erősen dörzsöli a homlokát, hogy felelevenítse az elhomályosodó emlékeket. Most már elfogta a beszéd kényszere, örül, hogy jól kibeszélheti magát.) — Szóval gondoltam arra, hogy kimegyek valahová a világba, kevés itt nekem a sevegfl. Volt bennem jó adag kalandorhajlam. Először Hamburgba mentem, mert csak a kikötővárosok vonzottak, ahonnan tovább lehet menni. Hamburgban hallottam, hogy az Amszterdamból Dél-Amerikába induló hajókon szívesen alkalmaznak idegeneket nehéz hajómunkákra. Fizetés: teljes ellátás és maga a hajójegy ára. Át Amszterdamba! Hetekig ácsorgok a kikötőben, várva, hogy alkalmazást kapjak egy Dél- Amerikába induló gőzösön. Közben rakodómunkát végzek egy zöldséges hajón, ami London és Amszterdam között jár. Egy napon végre felvesznek hajósütőnek. Boldog vagyok. Nem tudtam, mire vállalkozom. — Az utolsó napon eltűnik a poggyászom a matrózszállóban. Lármát csapni nem volt tanácsos, mert a leglassúbb matrózbicska is gyorsabban van az ember bordái közt, mint a leggyorsabb kikötői rendőr a helyszínen. Felmentem a magyar követségre, ahol kaptam tíz forintot. Abból vettem egy fogkefét, egy szappant és egy alsónadrágot. Ez volt a poggyászom. Másnap behajóztunk. Pokol a kazánházban A szolgálat tizenkét órából állott. Később, amikor tropikus égövi vizeken mentünk, nyolc órára redukálták. A hajó egy tizenhatezer tonnás tehergőzös volt, tulipánhagymát és gyapjút szállított. — Uram, a szenvedéseknek olyan pokla szakadt rám, hogy a gerincem remegni kezd bele, ha most rágondolok« Ál ember szénport lélegzik le« levegő helyett Ez az átkozott anyag belemarja magát a bőrébe, pórusaiba, idegeibe. Lemosni, kiszellőztetni nem lehet. Ha kifújja az orrát, fekete lesz a zsebkendő. Sokszor azt hittem, a szénpor az orromon keresztül az agyamba jutott A hőmérséklet a kazánházban 60 fok Celsius. Már maga a létezés is kín Egy lélegzetvételnél már csurogni kezd a verejték az emberről. Mázsás taligákban kellett tolni a szenet a raktárból a kazánhoz. Ha kinyitották a kazánajtót, azt hittem, megvakulok. Szolgálat után hullamerev tagokkal zuhantam a szalmazsákra. Uram, úgy sírtam, mint egy gyerek, akit megvertek. Addig sírtam, míg elaludtam. — Mégis bírtam ezt az életet három hétig. Akkor már csak nyolc óra volt a szolgálat. A kazánházban 70 fokot mutatott a hőmérő. Egyenlítői égöv alatt jártunk. Amellett kezdett elővenni a tengeri betegség. Amíg lenn dolgoztam, mélyen a kazánházban, nem is éreztem belőle semmit, de ha feljöttem a fedélzetre, kitört rajtam. Már harmadaik napja nem aludtam, csak feküdtem félig eszméletlenül, mintha lebunkóztak volna. Nem bírtam tovább. A térdem folyton reszketett, émelygett a gyomrom, halálosan kimerült voltam. Odaálltam a kazánmester elé és megmondtam, hogy nem bírom tovább a munkát. Szó nélkül intett két alaknak, mire azok nekem estek. Az egyik lapátnyéllel fejbevágott. Rázuhantam egy szénrakásra és azok ketten nem kímélték az öklüket. Úgy látszik, nem volt ritka eset, hogy kidőlt egy új fűtő. Az ilyen emberre rettenetesen haragudtak, mert így több munka esett rájuk. Úgy megvertek, hogy egy bordám kificamodott és két ujjam eltört. Három napig feküdtem és aztán könnyebb munkára osztottak be. Én mosogattam a fűtők után, sikáltam a kabinjukat, takarítottam, ruhát mostam. Tizenöt kilót fogytam, mire Buenos Airesbe megérkeztünk. Aki izomlázt kap a zongorázástól — Most csak hézagosan mondom tovább ... Buenos Airesben először kifutó voltam egy sorsjegyüzletben. Loholok reggeltől estig. Egy hónap múlva ablaktisztító vagyok. Elég jól élek, már tudniillik viszonylagosan. Később, hogy kezdem törni a spanyol nyelvet, már pincéd állást vállalok. Szinte megelégedett vagyok. Van ruhám, lakásom, kosztom. Ekkor nagyszerű jövedelmi forrás kínálkozik: a csempészet. Egyik államból a másikba visszük a posztot. Állandó életveszély. A határőrök többször ránklőnek. Közben cserekereskedés az indiánokkal. Én szövetet adok nekik, ők állatbőrt és ezüstöt Van pénzem. — Az ördög sohasem alszik. Mihelyt tudok spanyolul, motoszkálni kezd bennem a kényszer: írni. Ez aztán rögeszmévé fejlődik. Úgy látszik, nincs más bajom. Megírom a regényt: Tentation de los assesmis — A gyilkosok megkísértetése. Keresek vele ötven dollárt. Már nem szok többé dolgozni. Közben fogy a pénz. Lassan mindent elírok, amit verejtékes munkával összecsempészkedtem. Nincs maradásom. Gyerünk tovább. — Montevideo... Tűzföld... Chile ... álomszerűen gyors, átfutó állomások az életemben! Hogy miből éltem? Tudom is én ... Nem volt az a piszok munka, amit nem vállaltam volna. „Hé, barátom, fogja csak meg azt a ládát..." vagy „öregem, ha nem nagyon kényes az orra, kereshet egy pár pesot". Tudniilik, olyan izé helyen kellettillemhelyen ... Hát így valahogy éltem. Chilében zongorista voltam egy matrózbárban. Nyolc órát kellett zongorázni egyhuzamban. Már az első nap izomlázat kaptam. Két hét múlva megszöktem. — Peru ... Callao... Hotel International... Finom kis hely, mondhatom... Csupa olyan ember, hogy egy rézgarasért az apjukba is belevágják a kést. Nekem is volt dolgom velük, nézze, itt viselem a nyomát a karomon. Kacagnom kell, ha arra gondolok, hogy nemrég Heinet olvastam, Franceot, Shawt, Tolsztojt... Feleségem, Aganida Aramibar — Csak tovább, tovább innen is... Lima... Találkozom egy magyar barátommal. Szövet-részletüzletet nyitunk. Később elválunk, az üzlet az enyém marad. Megnősülök. — Feleségembenszülött indián leány. Aganida Aramibar Reyes a neve. Nagyon szép nő, igazi race. Ő a feleségem... már tudniillik csak úgy... nem az anyakönyvbe mondtuk be az adatokat.. . Egy teherhajó kormányosa adott össze... Nagyon jól eltűnt három évig. Gyerekünk is született, de T Véres zavargások a spanyol egyetemeken Madridból jelentik. A vidéki egyetemeken többhelyütt zavargások voltak. A sztrájk mellett kardoskodó diákok összetűztek azokkal a kartársaikkal, akik nem csatlakoztak mozgalmukhoz. Sevillában a két tábor hívei revolverekkel lövöldöztek egymásra, öten megsebesültek. A rendet a rohamgárda állította helyre. Valenciából szintén összetülést jelentenek. Itt is többen megsebesültek. Vasárnapi pár hónap múlva meghalt. Az asszony is meghalt tüdőbajban. Akkor kezdtem gondolni arra, hogy hazajövök .Csend. Nagyon sokáig hallgat. A hamutartóban gyűlnek a cigarettavégek. Ábrákat rajzol a márványlapra. Végre nehezen megszólal. — Szóval itthon lennék ... Kicsit öregebb vagyok, kicsit kopottabb ... Fejem a teheneket, abból élek. Közijén megírtam a „Bolkacirkusz"-t. Nagyon jól esett megírni. Benne van az egész életem. Igaz, hogy tavaly télen nem tudtam fűteni a lakásban, mert kellett a pénz nyomdaszámlára. Da hát egy kis szenvedés, oda se neki, kimegy a mosásból... (Fizet. Az asztal alatt megszámolja a pénzt, maradt-e villamosra. Megy haza Angyalföldre megfejni a teketért. Magyar iré.) Nógrádi Béla Démon kerestetik Párizsból írják: Franciaországban, úgy látszik, egyre jobban kiveszőben vannak a „démonok", vagy legalább is ezt mutatja az a különös verseny, amelyet Franciaország egyik legismertebb filmrendezője rendez most már több mint egy hét óta. A híres rendezőnek legújabb filmje elkészítéséhez szüksége lett volna egy igazán ellenállhatatlanul csábító nőre, de hiába próbált erre a szerepre alkalmas színésznőt találni a francia filmsztárok között A rendező sorra vette ezután a színházakat is, de itt sem talált megfelelő „démont" filmje számára. Végső kétségbeesésében pályázatot írt ki, amelyben felszólította mindazokat a párizsi szépségeket, akik hajlamot éreznek magukban a démon szerepének eljátszására, hogy jelenjenek meg Párizs egyik legnagyobb filmszínházában és ott, rövid jelenet keretében, a nyilvánosság előtt mutassák be ellenállhatatlan szépségüket és csábítói képességüket A nagy boulevard egyik legelőkelőbb mozijában rendezték a „démon-versenyt“. Az egyes előadások befejezése után felszólították a hallgatóság hölgytagjait, hogy aki hajlamot érez magában a démon szerepének betöltésére, jöjjön fel a színpadra és amennyiben őt tartanák a legjobbnak, vele játszatják el a készülő új film főszerepét. Nem volt olyan előadás, amely után legalább négy-öt jelentkező nő akadt volna. Szebbnél-szebb leányok és asszonyok siettek fel kipirult arccal a színpadra és a mozielőadás közönsége előtt mutatták be azután, hogy mit tudnak. A jelentkezők túlnyomó többsége esetében a közönség harsogó derültsége közepette természetesen kiderült, hogy egyáltalán semmi csáberejük nincsen és nemcsak, hogy nem démonok, hanem valósággal a tisztesség és szerénység megtestesítőjei. Mindennap akadt azért néhány olyan szép asszony és leány is, aki legalább félig-meddig elnyerte a közönség, sőt a filmrendező tetszését is. Ezeket a jövendőbeli „férfifalókat" külön csoportosították azután és a legközelebbi napokban közös versenyen vesznek majd részt, hogy ezen döntsék el, ki Franciaország legjobb „démonai“. A különös verseny a legnagyobb meglepetésre egy fiatal, 19 éves, német leány diadalával végződött. „A legszebb francia démon** büszke címét egy szőke, karcsú, német leány, Leni Nest nyerte el huszonkét társnője közül, ami egyben annyit is jelent, hogy ő fogja eljátszani a készülő új, nagy francia film vezetőszerepét. A fiatal német leány szorosan záródó, magasnyakú estélyi ruhában, ártatlan mosolylyal az ajkán sétált végig „a világot jelentő deszkákon“. Igazán egészen más volt, mint ahogy a közhit szerint a démonok öltözködnek. Társnői fekete karikákat festettek szemeik köré, estélyi ruhájuk elől-hátul mindent elárult, amit csak el lehetett árulni, de így persze annál nagyobb hatása volt Leni Nest szigorúan zárt ruhájának. A fiatal német leány különben már nyolcéves filmszínésznői múltra tekinthet vissza, amenynyiben a világhírű Pabst rendező szeme egyízben már megakadt rajta egy berlini parkban, ahol a tizenegyéves kislány barátnőivel játszott Pabstnak annyira megtetszett a szép szűk« gyerek, hogy vele játszatta el Bettauer híres regényének, a „Freudlose Gasse“-nak gyerekszerepét, amely azután diadalútban járta be Európa, sőt Amerika filmszínházait is. -Megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett Édesanyánközv. Rádai Lászlóid március 10-én, pénteken délután 3 órakor, 50 éves korában, hirtelen elthunyt. Soha meg nem szűnő fájdalommal gyászoljuk. Leánya: Ringter Gézáné, veje: Ringter Géza, rokonai és ismerősei.