Magyar Hirlap, 1933. június (43. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
~Z2t Ma : Napoleon szer&Smel FILLER FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! MB ®§§KSB3sr Szerkesztőség magyarokszagon: I ^Zgatm jpllr' JSp||§£* és kiadóhivatal lMr*i.M. U érrel. Vi érre 15 paie«. I ppl Bpja pjjffi igBVk «wEsa M' IbFiWia VI., Aradi DCCa 10. szám. ROMANIABAN: I e»!k. JaM. TOM Mä£ WM mit. ®Sisk Telefón: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 1 bér* 150 kl. H erre 400 W. I WM |||fi W$B PPI M ||W ||£8 f&l&a JUGOSZLÁVIÁBAN: HUL. J&mP ||f§l ||ii JSH I Utazási és fürdőiroda I 1 Mr. TO dinár. H irre 180 dinár. I WM §||g MM §§^8®^' §mi B VI., Aradi UCCa 10. KZam. top «. I JL JL Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és IW _______ • I — TÖRTÉNETI PÖR .A területi revízió kérdéséről pedig nem eshetik szó: ebben állapodtak meg a kisantant országai. És úgy látszik, valóban ígéretet kaptak Paul Boncour külügyminisztertől, hogy a francia kormány csak akkor írja alá a négyhatalmi megegyezést, ha abban nincs gyakorlati út, nincs gyakorlati lehetőség a területi revízió felé. A merev elzárkózás, a rideg intranzigencia álláspontját választják tehát a kisantant országai és velük a francia külügyminiszter. Pedig Paul Boncour sok év óta dísze a párizsi barreau-nak. Sok év óta számít a legkiválóbb francia ügyvédek sorába. Tehát igazán tudnia kell, hogy az elsőfokú ítélet nem jogerős akkor, ha a pervesztes fél nem mond le a fellebbezés jogáról. Minden igazi jogszolgáltatásnak alaptétele, hogy legyen legalább egy fellebbviteli fórum az elsőfokú ítélet revideálására. A magánember tyúkpörét sem döntheti el jogerősen az elsőfokú ítélet. És még kevésbé lehet jogerős az elsőfokú ítélet az országoknak, a népeknek egy nagy történeti perében. * Új nagyhatalom Európában és a világpolitikában a kisantant országai között kialakult szövetség szorosra szövése ... Ez a szó szépen hangzik. De mikor és miáltal válnék eleven valósággá, reális, vitathatatlan nagyhatalommá a kisantant? Csak akkor és csak úgy, ha nem viconcta, nem nyomás alatt, de őszinte szívből, igaz akaratból csatlakoznék a kisantant szövetségéhez Magyarország és az osztrák köztársaság. H Ha így a kölcsönös barátság, a becsületes harmónia jegyében létrejönne az öt Duna-állam közt a Duna-konföderáció, amelynek nagyhatalmi jellegét, nagyhatalmi erejét senki nem vonhatná kétségbe többé. Sem gazdasági, sem politikai vonatkozásban. Ennek vannak bizonyos előfeltételei. Vannak bizonyos áldozatok, amelyeket vállalniuk kellene a kisantant országainak. De igen ,nagy ellenértékeket kapnának ezekért az áldozatokért. A békét, a rendet, a nyugalmat. A szilárd egyensúlyi állapotot, odahaza, saját határaik között, és az egész Duna-medencében. Az erőteljes gazdasági fellendülés bizonyosságát. A vitathatatlan, teljes nagyhatalmi pozíciót... Érdemes-e ehelyett vállalni a káosz érkezésének kockázatát, sőt valószínűségét? Érdemes-e ehelyett felvenni a harcot Mussolini, MacDonald vagy Borah szenátor ellen? Érdemes-e egy elv rideg, merev fenntartásáért vulkanikus talajjá, bizonytalan, veszélyes földrengés-területté változtatni az egész Dana-medencét? Amikor erre a területre egészen más sors, egészen más jövő vár és pedig holnaptól fogva, ha már most, ha már ma elintéződnének bizonyos kérdések. * Érdekes, okos, tárgyilagos emlékirataiban Benes is csak kevéssé palástolja, hogy meglepetés gyanánt érte őt a csehszlovák nemzeti tanács által képviselt követelések százszázalékos érvényesülése. Egy propaganda-célokból készült képeslevelezőlap-térkép alapján ... Benes csöndes, józan, fölényesen okos memoárjai magukban is perdöntően bizonyítják, milyen rögtönzött volt az elsőfokú ítélet a Duna-medence új térképére nézve. A bírák egyidejűleg tíz más, fontos pert is tárgyaltak és így nem érdeklődhettek eléggé a Duna - medence problémájának „részletei“ iránt. " A Berlinből idehívott hitleristák nyílt propaganda ülése a Zeneakadémián Albrecht főherceg magyar—német gazdasági bizottságot szervez Budapesten és Berlinben Zsilinszky Endre a Ház ülésén élesen támadta a hitlerista propagandát A német nemzeti szocialista párt Budapestre küldött gazdaságpolitikai megbízottai szerdán este tartották meg második előadóestjüket a Zeneakadémia kamaratermében. Ez a második vitaest sok mindenre rávilágított, amit még Daitz követ hétfői előadása után is homály fedett. A gazdaságpolitikai eszmecseréből most már egész határozottan politikai, sőt pártpolitikai propaganda lett és világosság derült az előadások rendezésének kulisszatitkaira épúgy, mint azoknak igazi céljaira. Gyülekezés az előadásra Este hét órakor, amikor a vitaest kezdetét hirdették, még csak kevesen voltak a teremben. Magyar szót csak elvétve lehetett hallani, idegen un.k német nyelvű utasításokat osztogattak a rendezőknek. A vezetőség magyar tagjai nagyjában ugyanazok, mint a hétfői előadáson: a budapesti Magyar-Német Kereskedelmi Kamara Arnold nevű elnöke, Feyer Sándor, Meskó Zoltán. A horogkeresztes politika friss magyar hívei között ott volt még az elnöki emelvényen Szernád István, a Hangya igazgatója. A terem lassanként benépesül. A budapesti német kolónia vonul fel mintegy vezényszóra úgy fél nyolc tájban. Idősebb urak, sok nő, egy részük német nevelőnőnek látszik és különösen sok fiatalember, aki csak németül beszél. Német még a fényképész is, aki „Bitte, ein Moment“ kiáltással magnéziumfényt lobbant a fotografálómasina fölött. Ekkorra már a terembe érkezett Albrecht főherceg is, aki a pódium balsarkában felállított karosszékben foglal helyet és élénk érdeklődéssel hallgatja másfél órán át a német előadókat. Szernád István németül üdvözli a főherceget és a megjelenteket és bejelenti, hogy, miután Schmidt-Pauly „neves német publicistánk“ megjelent köztünk, őt kéri fel a bevezető beszédre. Albrecht főherceg elhatározta... Schmidt-Pauly azzal kezdi beszédét, hogy a háború óta nem volt olyan kedvező időpont a magyar—német barátság kimélyítésére, mint a mai. Röviddel ezelőtt — úgymond — Albrecht főherceg elhatározta, hogy a két ország gazdasági kapcsolatainak kimélyítése érdekében egy német komitét alakít. .A budapesti komáénak megfelelően, most alakulóban van Németországban egy magyar komité, azzal a céllal, hogy szellemi közösséget teremtsen a két ország között és hogy a gazdaságpolitikai lehetőségeket tisztázza. E közös cél érdekében történt, hogy dr Wagnernek, a birodalom gazdasági biztosának megbízásából az ő szűkebb környezetének három megbízottja érkezett Budapestre. Ezeknek az előadásoknak egymásutánja és Waldeck hivatalos missziója mutatják, hogy Németország — minden politikától távol — mennyire igyekszik előzékenységet tanúsítani Magyarország iránt és kifejleszteni a két ország szívélyes viszonyát. Most, amikor a régi német színek diadalmasan ismét a magasba repültek, üdvözölhetik a büszke magyar nemzet zászlaját... Azután a Vyx-határok megszabása abban a feltevésben történt, hogy itt csak egy néhány hónapos provizóriumról van szó. Addig, amíg a békekonferencia véglegesen szabályozza a kérdést. A békekonferencia viszont úgy látta, hogy a Brx-határok már befejezett tények, és befejezett tényeket kényelmetlen megbolygatni, akkor, amikor még tüzes a talaj. De a híres Millerand-féle „köntösjegyzék“ már akkor jogi alapot adott a fellebbezésre. A békeszerződés elsietett, improvizált rendelkezéseinek felülvizsgálatára. A merev intranzigencia magyar részről volna az egyetlen magyarázat a kisantant országainak intranzigenciájára. De senki nem vonhatja kétségbe a magyar kormány, a magyar közvélemény, a Magyar Revíziós Liga álláspontjának józanságát, méltányosságát, mérsékletét... Mi igazán reálpolitikát csinálunk. Olyan reálpolitikát, amely számol a Dunamedence végleges politikai nyugalmának, teljes gazdasági rendjének minden feltételével. Mi pro fero interno, saját lelkiismeretünk ítélőszéke előtt már sokkal súlyosabb áldozatokat hoztunk a Duna-medence boldogabb jövőjéért, mint amilyen áldozatokat várunk és várnak olasz, angol, amerikai barátaink a kisantant országaitól. Az ilyen józan és mérsékelt reálpolitikára súlyos hiba volt így válaszolni. Az intranzigens ragaszkodással egy történeti rögtönzés teljes, merev fenntartásához. Akkor, amikor az elsőfokú ítélet meghozataláért felelős bíróság tagjai is elismerték már — egy kivételével —, hogy nagy jogi tévedés volt az általuk hozott elsőfokú ítélet. A lefüggönyzött háttérből egyszerre csak felhangzott a „Deutschland, Deutschland über Alles." Az elnökség, azután a hallgatóság feláll és horogkeresztes üdvözléssel hallgatja végig a német himnuszt. A közönség egy része mozdulatlanul áll és csak akkor melegszik fel, amikor felhangzik a magyar Himnusz, amit a német vendégek szintén horogkeresztes módon üdvözölnek. Ismét az üres tarisznya! Ezután az est színtelenebbik része következett: dr Friedrich Freiherr von Gregorgnak, a porosz országgyűlés tagjának és az NSDAP gazdaságpolitikai megbízottjának előadása. — Örömmel tettem eleget — így kezdte előadását — a főherceg meghívásának. Baráti viszonyt akarunk Magyarország és Németország között, mert ez a garanciája a sikeres gazdasági kapcsolatnak is. Németországban ma nemzeti szocializmus van, természetes tehát, hogy a baráti kapcsolatok a nemzeti szocialistákhoz vezetnek... Bejelenti ezután, hogy Waldeck titkos tanácsos felhatalmazta annak közlésére, hogy az exportkérdésről megindított tárgyalások örvendetesen haladnak. A német delegátus felhatalmazását az utóbbi napokban kiterjesztették és hiszi, hogy azok a remények, melyeket a magyar agrárpolitikusok e tárgyalásokhoz fűznek, ha nem túlságosan messzemenőek, teljesedni fognak. Freiherr von Gregory ezután egy szakszerűnek szánt előadást tartott a tervezett Dunam Odera-csatornáról. Dévénynél indulna ki a csatorna, Oderbergnél torkollnék be az Oderába és a német kormány hivatalos lépéseket tett a csehszlovák kormánynál, hogy együttesen mozdítsák elő a Szilézia számára rendkívül nagyjelentőségű csatorna építését. Pontos adatokkal ismertette a tervet. A pontosság és a szakszerűség csak ott hagyta cserben a német gazdaságpolitikust, amikor bizonyítani kezdte, hogy Magyarországnak milyen nagy előnyt fog jelenteni ez a csatorna, ha 6—10 év múlva kiépül. A német adatokat nem áldjuk ellenőrizni, de annak megállapításához, hogy a magyar agrártermékek Dévényen, Oderbergen és Stettinen mál kitűnő piacot találnak majd Finnországban, Skandináviában, Hollandiában és Angliában — mint ahogyan ezt Freiherr von Gregory állította —, nyilván több fantázia kell, mint szakszerűség. A csatornaépítés finanszírozására részvénytársaságot terveznek, fhregory remeng