Magyar Hirlap, 1933. július (43. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

Y­­*"'7 « • * i o ^ io fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! AB ,, ■ |iiiil|■ IW|| i, Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: I ^S kiadóHivatal 1 hóra 2­00. tt évre 8. H erre IS pengi. | jgSSppT |H| E&B BnB W$$k TOSS LttWwi. VI., Aradi ucea 10. SZÓID. ROMANIABAN: g BBft JUHI HM ill MM £ill ff M fj§l Wlk Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10^06 lMnuoH XémMU. I HB ppp Mmfg ß' Ipj^ JUGOSZLÁVIÁBAN: if1 gSgf |H PPL, |Jpy fill IL mm, Mm JmM | Utazási és fürdőiroda | 1 Mr, 00 dinir. * fr« 100 dinár. U g|jg Hjffl H| Ilii B VI*» Aradi UCCB 10. SZÓDI. 1«, «. I Ilinél, JBBh«Bll JhF%L jRmjLM Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10­0-06 BUDAPEStSsnfiuUn^ZOMBA^^^Ts!!!!!!!!!!^ ■—»—■■——i■ — Hindenburg szembefordult a nemzeti szocialistákkal az egyház körüli kérdésben Írta: FELEKY GÉZA A TELJES SZOCIALIZMUS FELÉ Emberfeletti harc a 11 eltemetett bányász életéért A Nagpi Hírlap kiküldött munka­társa a solymári bányakatasztrófa színhelyén Most pedig sarkára áll a birodalmi elnök: ez lehetett Hugenberg érzése, mi­kor aláírta a lemondó­ levelet. (Mivel Hugenberg mindig az erős, töretlen op­timizmus embere volt.) Jogi alapja is lehetett volna Hugenberg malasztásának. "Az a körülmény, hogy a birodalmi gyű­lés az egész Hitler-kormánynak és nem személy szerint Hitler kancellárnak adta meg a felhatalmazást a diktatúra négy­­­esztendős gyakorlására. Az utolsó remény ugyanúgy szétfosz­­lott, mint Hugenberg többi reménye és többi számítása. Hindenburg a neudecki kastély kapuja előtt várta vendégének érkezését... Hitler minden előterjesz­tését jóváhagyta és magánál marasztotta egy kis pihenésre a kancellárt. Pedig ez volt igazán az utolsó alkalom, amikor a birodalmi elnök óvást emelhetett volna Hitler politikája ellen. De a Hugenberg által remélt óvás­a elmaradt. ★ Január végén, Hitler kancellárrá ki­nevezésénél a nemzeti szocialisták ve­zére csak egy párthívét tudta tárcanél­küli miniszterséghez segíteni. Göring azóta­­ igazi miniszter lett. (Azonfelül porosz miniszterelnök.) Majd pedig Göbbels is helyet kapott a birodalmi kormányban. És „csatlakozott“ a horog­­kereszt pártjához Seldte közmunkaügyi miniszter, az acélsisak vezére. Hugenberg egyik tárcáját, a közélel­mezési miniszterséget most Walter Darré vette át. Jóval a negyvenen alul. Hitler régi fegyvertársa. A nemzeti szocialista parasztszervezetek vezére. (Darré egy­idejűleg a porosz kormányban is átvette Hugenberg örökét.) Darré kétségkívül szakember és ala­posan ért a mezőgazdasági problémák­hoz. Nem csupán a kisgazdák, a mező­­gazdasági munkások megagitálásához. És a­­ negyedik nemzeti szocialista miniszter, abban a birodalmi kormány­ban, amelyben — izolálni akarták Hit­lert a polgári jobboldal naív vezérei. ★ Hugenberg másik tárcáját a biro­dalmi kormányban — és egyik tárcáját a porosz kormányban — egy nagy né­met biztosítási konszern, az Allianc ve­zérigazgatója vette át: dr Kurt Schmitt... Szintén még aránylag fiatal ember. És az évek sora óta 90 százalékos híve a f­iffer-mozgalomnak. (Már akkor is, amikor az ilyen állásfoglalás csak ár­tott és nem használt egy gazdasági kon­szernnek.) A gazdasági élet technikáját bizonyára jól ismeri, jól kezeli Kurt Schmitt. És nyugodtan lehet őt a biro­dalmi kormány ötödik horogkeresztes tagjává minősíteni. Schmitt személyénél azonban jóval fontosabb a mellé kinevezett államtit­kár, Gottfried Feder, aki így­­ fél­amnesztiát kapott. Ez az építészmérnök dolgozta ki erede­tileg a horogkereszt mozgalmának egész gazdasági programját. Egy végsőkig ra­dikális gazdasági programot, amelyet 1922-ben tett magáévá Hitler akkor még kicsiny pártja. A kamat jobbágyság jel­szavát ugyanúgy Feder kalapálta ki, mint azt a többi jelszót, amely a magán­­tulajdon fokozatos eltörlésére irányul. Feder elméletileg és gyakorlatilag egyaránt jól ismeri a gazdasági életet. Néhány éven át briliáns munkát vég­zett, mint egy német napilap közgazda­­sági rovatának szerkesztője. Részt vett Hitler müncheni puccsában és az akkor kinevezett „nemzeti kormány“ pénzügy­minisztere lett. Feder bizonyára már jó ideje sokkal nagyobb szerepet töltene be a harmadik birodalomban, ha a győzelem küszöbén­­ nem hagyja cserben vezérét. Amikor Schleicher, a „szociális“ tá­bornok 50:50 százalékos alapon akart kiegyezni Hitlerrel, Feder a kiegyezés mellett foglalt állást. Nem, mint a mér­séklet embere. De mivel úgy látta, hogy politikailag és pénzügyileg a csőd szélén áll a nemzeti szocialista mozgalom. (Így ítélte meg akkor a helyzetet Hitler leg­régibb fegyvertársa is, Gregor Strasser, a gazdag gyógyszerész, aki egész vagyo­nát Hitler céljainak szolgálatába állí­totta, mikor még csak a kezdet kezdetén járt Hitler.) Hugenberg és Papén korlátlan korlá­toltságára nem mertek számítani sem Strasser, sem Feder. Ez a korlátlan kor­látoltság adta Hitler kezébe a hatalom 100 százalékát, akkor, amikor már két­ségtelen volt a nemzeti szocialista moz­galom éles dekadenciája ... Csak az kel­lett volna, hogy még három hónapig tűrjék meg a kormány élén Schleicher tábornokot Papén és Hugenberg. Egyébként­­ Papén helyét is betöl­tötte már Hitler, mialatt Papén al­­kancellár még tárgyal Rómában a Vati­kánnal a német katolikusok helyzeté­nek rendezéséről. A német birodalmi kormány hatodik nemzeti szocialista tagja a „Vezér“ egyik legrégibb, leg­szorosabb barátja, Rudolf Hess. A nemzeti szocialista párt élén már hetek óta a Führer teljes hatalmi helyettese. Meghívása a német birodalmi kormány minisztertanácsaira nyilván ugyanezt a helyettesi hatáskört biztosítja neki a­­ kancellár mellett. Akár átveszi Papén a vatikáni német követség veze­tését Rómában, akár nem: odahaza már csak „előkelő idegen“. És helyét távolléte alatt sietve betöltötték. * Kétségtelen tehetségénél, még kétség­telenebb energiájánál és forradalmi lendületénél fogva Feder államtitkár lesz az új német gazdaságpolitika igazi vezére. Nem pedig főnöke, Schmitt gazdasági miniszter. Teljes amnesztiát nem akart egy csa­pással adni az­­­ árulónak Hitler. Annak a régi barátnak, aki a legválsá­gosabb órában támadta hátba. De a fél­amnesztiát bizonyára azért adta meg, mert gazdasági területen Feder­ szavát, Feder tempóját akarja érvényesíteni. És mi Feder útja? Az elmúlt hetek során mindig legjobban értesült Täg­­lische Rundschau most ezeket írja: A második nemzeti szocialista hul­lámverés elsöpörte a liberális gondol­kozás utolsó maradványaként Hugen­­berget. (A liberalizmus szó itt­­ kapi­talizmust jelent.) Hugenberg volt az utolsó képviselője egy olyan politikai és gazdasági gondolkozásnak, amely­nek nincsen helye többé a nemzeti szocialista államban. Kíméletlenül kell eltávolítani a politikából a jobboldali gondolkozás maradék képviselőit. De ugyanilyen kíméletlenséggel kell érvé­nyesíteni a totalitás gondolatát gazda­sági területen is. A szocializmus gondo­latának totális érvényesítését kell ki­vívni. Itt még csak a kezdet kezdeténél tartunk. Itt kell most az új államnak a legnagyobb erőpróbát kiállnia. Igaz, hogy az Állam és a gazdasági élet ke­rekei, csavarai nagyon bonyolultak. De a szocializmus teljes megvalósítása a mérés és nem a mérés kérdése...“ Mérni és nem mérni: ez Feder állás­pontja. Wagen und nicht wagen... Úgy látszik tehát, a luteránus és a katolikus egyház lehengerelését, az összes polgári pártok megsemmisítését most ugyan­ezzel az energiával követni fogja — a nagybirtok lehengerelése, a nagyipar kisajátítása, néhány hónapon belül. Mindig mindent mérni, nem pedig mé­regetni a következményeket: ez Feder álláspontja, így akar eljutni a gazda­sági szocializmus teljes, maradéktalan megvalósításáig. * Merni és nem mérni: ez volt egyéb­ként Schleicher tábornok jelszava is. De Schleicher a kapitalista rend meg­mentésénél akart érvényesíteni ilyen módszert. Nem a kapitalista rend­ek megsemmisítésénél. Pilisszentiván, június 30. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) A pilisvörösvári vasúti megállóhelytől ne­gyedórás autóút vezet Pilisszentiván közsé­gen keresztül a Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársaság szénbányájához, amelyben szerdán délben a borzalmas bányakatasztrófa történt, amelynek tizenegy szerencsétlen bá­nyász-áldozata szerda dél óta holtan vagy súlyos sebekkel fekszik a kő-, beton-, ce­ment- és vas-síntörmelékek közt a szünte­lenül hatalmas erővel tóduló jéghideg talaj­vízben. Éjjel-nappal szünet nélkül folynak a men­tési munkálatok. Minden erőfeszítés azonban reménytelennek látszik, a bányászok mégis halált megvető bátorsággal, saját életüket kockáztatva küzdenek szerencstelen társaik életéért. Pedig tudják, hogy nem valószínű, hogy mást találnak, mint összeroncsolt holt­testeket ... Pilisvörösvár és Pilisszentiván községek­ben a gyász néma csöndje. Legszomorúbb a Pilisszentiván határában elterülő úgyneve­zett „kolónia“, ahol úgyszólván kizárólag bányászok laknak. Férfiakat itt nemigen látni a házak körül Csak asszonyok és gye­rekek állnak a házak előtt, halkan beszél­getnek, könnyeiket törölgetik, várják a híre­ket. Ezek a hírek mind szomorúak, nem éb­resztik fel a reményt. — Egy összeroncsolt csizmát találtak ... — Egy karbidlámpa felsőrészét találták meg a betonfaltörmelék alatt. — Meglelték az egyik áldozat vízmentes ruhájának ujját... — Még legalább két napig eltart, amíg el­jutnak az áldozatokhoz ... A szörnyű bányaszerencsétlenség Elhagyjuk Pilisszentivánt és a „kolóniát*", és néhány perc múlva megáll az autó a bá­nyatelep bejárata előtt. Felmegyünk az Iro­dába, onnan a hatalmas elektromos beren­dezésű kellős felvonóhoz, amelyen szerdán reggel 150 bányász leereszkedett a Solymári­­aknába, hogy nyolc óra hosszat dolgozza­nak a föld gyomrában. Szerdán délben a le­vegőt megremegtette az ágyúdörgésszerű ro­baj, a bánya mélyén megkezdődött a pánik­szerű menekülés és 150 bányász helyett csak 139 jött ki a felvonóval az aknaszájon. Ti­zenegyen: Albrecht Vencel, Marnok István, Richolm János, Cserny Ignác, Drevenka Pál, Bessendorfer Ferenc,­ Batta Ottó, Trizna Gáspár, Szőcs János, Szlávik Mihály és Ma­­róczi István még most is lent küzdenek az aknaszájtól eltorlaszolva a halállal, vagy már összeroncsolt testtel, holtan fekszenek a kőtörmelékek között... A bányában most is folyik a munka. A Solymári-akna szájánál szünet nélkül mű­ködik a felvonógép és okádja az iparvágá­nyon futó kis vagonokba a barnaszenet, amit a lent dolgozó 150 munkás kibányászott a földből. Itt fent semmi sem emlékeztet a borral­

Next