Magyar Hirlap, 1933. július (43. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
Y*"'7 « • * i o ^ io fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! AB ,, ■ |iiiil|■ IW|| i, Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON: I ^S kiadóHivatal 1 hóra 200. tt évre 8. H erre IS pengi. | jgSSppT |H| E&B BnB W$$k TOSS LttWwi. VI., Aradi ucea 10. SZÓID. ROMANIABAN: g BBft JUHI HM ill MM £ill ff M fj§l Wlk Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10^06 lMnuoH XémMU. I HB ppp Mmfg ß' Ipj^ JUGOSZLÁVIÁBAN: if1 gSgf |H PPL, |Jpy fill IL mm, Mm JmM | Utazási és fürdőiroda | 1 Mr, 00 dinir. * fr« 100 dinár. U g|jg Hjffl H| Ilii B VI*» Aradi UCCB 10. SZÓDI. 1«, «. I Ilinél, JBBh«Bll JhF%L jRmjLM Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 100-06 BUDAPEStSsnfiuUn^ZOMBA^^^Ts!!!!!!!!!!^ ■—»—■■——i■ — Hindenburg szembefordult a nemzeti szocialistákkal az egyház körüli kérdésben Írta: FELEKY GÉZA A TELJES SZOCIALIZMUS FELÉ Emberfeletti harc a 11 eltemetett bányász életéért A Nagpi Hírlap kiküldött munkatársa a solymári bányakatasztrófa színhelyén Most pedig sarkára áll a birodalmi elnök: ez lehetett Hugenberg érzése, mikor aláírta a lemondó levelet. (Mivel Hugenberg mindig az erős, töretlen optimizmus embere volt.) Jogi alapja is lehetett volna Hugenberg malasztásának. "Az a körülmény, hogy a birodalmi gyűlés az egész Hitler-kormánynak és nem személy szerint Hitler kancellárnak adta meg a felhatalmazást a diktatúra négyesztendős gyakorlására. Az utolsó remény ugyanúgy szétfoszlott, mint Hugenberg többi reménye és többi számítása. Hindenburg a neudecki kastély kapuja előtt várta vendégének érkezését... Hitler minden előterjesztését jóváhagyta és magánál marasztotta egy kis pihenésre a kancellárt. Pedig ez volt igazán az utolsó alkalom, amikor a birodalmi elnök óvást emelhetett volna Hitler politikája ellen. De a Hugenberg által remélt óvása elmaradt. ★ Január végén, Hitler kancellárrá kinevezésénél a nemzeti szocialisták vezére csak egy párthívét tudta tárcanélküli miniszterséghez segíteni. Göring azóta igazi miniszter lett. (Azonfelül porosz miniszterelnök.) Majd pedig Göbbels is helyet kapott a birodalmi kormányban. És „csatlakozott“ a horogkereszt pártjához Seldte közmunkaügyi miniszter, az acélsisak vezére. Hugenberg egyik tárcáját, a közélelmezési miniszterséget most Walter Darré vette át. Jóval a negyvenen alul. Hitler régi fegyvertársa. A nemzeti szocialista parasztszervezetek vezére. (Darré egyidejűleg a porosz kormányban is átvette Hugenberg örökét.) Darré kétségkívül szakember és alaposan ért a mezőgazdasági problémákhoz. Nem csupán a kisgazdák, a mezőgazdasági munkások megagitálásához. És a negyedik nemzeti szocialista miniszter, abban a birodalmi kormányban, amelyben — izolálni akarták Hitlert a polgári jobboldal naív vezérei. ★ Hugenberg másik tárcáját a birodalmi kormányban — és egyik tárcáját a porosz kormányban — egy nagy német biztosítási konszern, az Allianc vezérigazgatója vette át: dr Kurt Schmitt... Szintén még aránylag fiatal ember. És az évek sora óta 90 százalékos híve a fiffer-mozgalomnak. (Már akkor is, amikor az ilyen állásfoglalás csak ártott és nem használt egy gazdasági konszernnek.) A gazdasági élet technikáját bizonyára jól ismeri, jól kezeli Kurt Schmitt. És nyugodtan lehet őt a birodalmi kormány ötödik horogkeresztes tagjává minősíteni. Schmitt személyénél azonban jóval fontosabb a mellé kinevezett államtitkár, Gottfried Feder, aki így félamnesztiát kapott. Ez az építészmérnök dolgozta ki eredetileg a horogkereszt mozgalmának egész gazdasági programját. Egy végsőkig radikális gazdasági programot, amelyet 1922-ben tett magáévá Hitler akkor még kicsiny pártja. A kamat jobbágyság jelszavát ugyanúgy Feder kalapálta ki, mint azt a többi jelszót, amely a magántulajdon fokozatos eltörlésére irányul. Feder elméletileg és gyakorlatilag egyaránt jól ismeri a gazdasági életet. Néhány éven át briliáns munkát végzett, mint egy német napilap közgazdasági rovatának szerkesztője. Részt vett Hitler müncheni puccsában és az akkor kinevezett „nemzeti kormány“ pénzügyminisztere lett. Feder bizonyára már jó ideje sokkal nagyobb szerepet töltene be a harmadik birodalomban, ha a győzelem küszöbén nem hagyja cserben vezérét. Amikor Schleicher, a „szociális“ tábornok 50:50 százalékos alapon akart kiegyezni Hitlerrel, Feder a kiegyezés mellett foglalt állást. Nem, mint a mérséklet embere. De mivel úgy látta, hogy politikailag és pénzügyileg a csőd szélén áll a nemzeti szocialista mozgalom. (Így ítélte meg akkor a helyzetet Hitler legrégibb fegyvertársa is, Gregor Strasser, a gazdag gyógyszerész, aki egész vagyonát Hitler céljainak szolgálatába állította, mikor még csak a kezdet kezdetén járt Hitler.) Hugenberg és Papén korlátlan korlátoltságára nem mertek számítani sem Strasser, sem Feder. Ez a korlátlan korlátoltság adta Hitler kezébe a hatalom 100 százalékát, akkor, amikor már kétségtelen volt a nemzeti szocialista mozgalom éles dekadenciája ... Csak az kellett volna, hogy még három hónapig tűrjék meg a kormány élén Schleicher tábornokot Papén és Hugenberg. Egyébként Papén helyét is betöltötte már Hitler, mialatt Papén alkancellár még tárgyal Rómában a Vatikánnal a német katolikusok helyzetének rendezéséről. A német birodalmi kormány hatodik nemzeti szocialista tagja a „Vezér“ egyik legrégibb, legszorosabb barátja, Rudolf Hess. A nemzeti szocialista párt élén már hetek óta a Führer teljes hatalmi helyettese. Meghívása a német birodalmi kormány minisztertanácsaira nyilván ugyanezt a helyettesi hatáskört biztosítja neki a kancellár mellett. Akár átveszi Papén a vatikáni német követség vezetését Rómában, akár nem: odahaza már csak „előkelő idegen“. És helyét távolléte alatt sietve betöltötték. * Kétségtelen tehetségénél, még kétségtelenebb energiájánál és forradalmi lendületénél fogva Feder államtitkár lesz az új német gazdaságpolitika igazi vezére. Nem pedig főnöke, Schmitt gazdasági miniszter. Teljes amnesztiát nem akart egy csapással adni az árulónak Hitler. Annak a régi barátnak, aki a legválságosabb órában támadta hátba. De a félamnesztiát bizonyára azért adta meg, mert gazdasági területen Feder szavát, Feder tempóját akarja érvényesíteni. És mi Feder útja? Az elmúlt hetek során mindig legjobban értesült Täglische Rundschau most ezeket írja: A második nemzeti szocialista hullámverés elsöpörte a liberális gondolkozás utolsó maradványaként Hugenberget. (A liberalizmus szó itt kapitalizmust jelent.) Hugenberg volt az utolsó képviselője egy olyan politikai és gazdasági gondolkozásnak, amelynek nincsen helye többé a nemzeti szocialista államban. Kíméletlenül kell eltávolítani a politikából a jobboldali gondolkozás maradék képviselőit. De ugyanilyen kíméletlenséggel kell érvényesíteni a totalitás gondolatát gazdasági területen is. A szocializmus gondolatának totális érvényesítését kell kivívni. Itt még csak a kezdet kezdeténél tartunk. Itt kell most az új államnak a legnagyobb erőpróbát kiállnia. Igaz, hogy az Állam és a gazdasági élet kerekei, csavarai nagyon bonyolultak. De a szocializmus teljes megvalósítása a mérés és nem a mérés kérdése...“ Mérni és nem mérni: ez Feder álláspontja. Wagen und nicht wagen... Úgy látszik tehát, a luteránus és a katolikus egyház lehengerelését, az összes polgári pártok megsemmisítését most ugyanezzel az energiával követni fogja — a nagybirtok lehengerelése, a nagyipar kisajátítása, néhány hónapon belül. Mindig mindent mérni, nem pedig méregetni a következményeket: ez Feder álláspontja, így akar eljutni a gazdasági szocializmus teljes, maradéktalan megvalósításáig. * Merni és nem mérni: ez volt egyébként Schleicher tábornok jelszava is. De Schleicher a kapitalista rend megmentésénél akart érvényesíteni ilyen módszert. Nem a kapitalista rendek megsemmisítésénél. Pilisszentiván, június 30. (A Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) A pilisvörösvári vasúti megállóhelytől negyedórás autóút vezet Pilisszentiván községen keresztül a Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársaság szénbányájához, amelyben szerdán délben a borzalmas bányakatasztrófa történt, amelynek tizenegy szerencsétlen bányász-áldozata szerda dél óta holtan vagy súlyos sebekkel fekszik a kő-, beton-, cement- és vas-síntörmelékek közt a szüntelenül hatalmas erővel tóduló jéghideg talajvízben. Éjjel-nappal szünet nélkül folynak a mentési munkálatok. Minden erőfeszítés azonban reménytelennek látszik, a bányászok mégis halált megvető bátorsággal, saját életüket kockáztatva küzdenek szerencstelen társaik életéért. Pedig tudják, hogy nem valószínű, hogy mást találnak, mint összeroncsolt holttesteket ... Pilisvörösvár és Pilisszentiván községekben a gyász néma csöndje. Legszomorúbb a Pilisszentiván határában elterülő úgynevezett „kolónia“, ahol úgyszólván kizárólag bányászok laknak. Férfiakat itt nemigen látni a házak körül Csak asszonyok és gyerekek állnak a házak előtt, halkan beszélgetnek, könnyeiket törölgetik, várják a híreket. Ezek a hírek mind szomorúak, nem ébresztik fel a reményt. — Egy összeroncsolt csizmát találtak ... — Egy karbidlámpa felsőrészét találták meg a betonfaltörmelék alatt. — Meglelték az egyik áldozat vízmentes ruhájának ujját... — Még legalább két napig eltart, amíg eljutnak az áldozatokhoz ... A szörnyű bányaszerencsétlenség Elhagyjuk Pilisszentivánt és a „kolóniát*", és néhány perc múlva megáll az autó a bányatelep bejárata előtt. Felmegyünk az Irodába, onnan a hatalmas elektromos berendezésű kellős felvonóhoz, amelyen szerdán reggel 150 bányász leereszkedett a Solymáriaknába, hogy nyolc óra hosszat dolgozzanak a föld gyomrában. Szerdán délben a levegőt megremegtette az ágyúdörgésszerű robaj, a bánya mélyén megkezdődött a pánikszerű menekülés és 150 bányász helyett csak 139 jött ki a felvonóval az aknaszájon. Tizenegyen: Albrecht Vencel, Marnok István, Richolm János, Cserny Ignác, Drevenka Pál, Bessendorfer Ferenc, Batta Ottó, Trizna Gáspár, Szőcs János, Szlávik Mihály és Maróczi István még most is lent küzdenek az aknaszájtól eltorlaszolva a halállal, vagy már összeroncsolt testtel, holtan fekszenek a kőtörmelékek között... A bányában most is folyik a munka. A Solymári-akna szájánál szünet nélkül működik a felvonógép és okádja az iparvágányon futó kis vagonokba a barnaszenet, amit a lent dolgozó 150 munkás kibányászott a földből. Itt fent semmi sem emlékeztet a borral