Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-31 / 248. szám

8 1933 október 31. HÍRLAP GYAPJÚTAKARÓ 140x190 méretű, egyszínű vagy mintázott, minden színben mélymentesítve, az ár helyett most* P 12-ap GASSNER TERÉZ­ KÖRÚT 19 Betöltötték a zsidókórházi orvosi állásokat A pesti ízt. hitközség elöljárósága hétfőn teste Stern Lamp elnök elnökletével elöljárósága ülést tartott, amelyen betöltötte a hitközség kórházaiban, az összes rendelőorvosi állásokat, ugyanakkor betöltésre kerültek az ez év no­vember 1-ével lejáró az orvosi és segédorvosi állások is. A rendelőorvosi állásokra hirdetett pályáza­ton számos kiváló orvos vett részt és az elöl­járóság a kórházi főorvosi tanács, a kórházi bizottság és a Kaszab-kuratórium meghallga­tása után a következőképpen döntött: A zsidókórház sebészeti osztályának Kaszab­­poliklinikai rendelésére dr Adler Sándort, ed­digi rendelő-főorvosi címének meghagyásával és dr Rosenák István rendelő-orvost nevezték ki A zsidókórház nőgyógyászati osztályának Kaszab-poliklinikai rendelésére dr Bársony Je­nőt nevezték ki, eddigi rendelő-főorvosi címé­nek meghagyásával s egyúttal megbízták őt a nőgyógyászati fiókosztály vezetésével, ugyan­csak a zsidó­kórház nőgyógyászati osztályának Kaszab-poliklnikai rendelésére, eddigi rendelő­­főorvosi címük meghagyásával dr Sándor Gyula és dr Szegő Pál neveztettek ki. A Bródy-kórh­áz sebészeti osztályának ortho­päd-rendelésére, ed­digi rendelő-főorvosi címének meghagyásával idr Farkas Aladárt, a Bródy-kórház sebészeté­nek Kaszab-poliklinikai orthopéd-rendelésére pedig, ugyancsak eddigi rendelő-főorvosi címé­nek meghagyásával dr Scheiber Vilmost nevez­ték ki. A zsidókórház fülészeti osztályának Kaszab-poliklinikai t­­ölelésére, eddigi rendelő­­főorvosi címének meg­hagyásával dr Kepes Pál neveztetett ki. A Bródy-kó­rház belgyógyászati osztálya rendelésének vezetésére, eddigi rendelő­­főorvosi címének meghagyáséval dr Steiner Béla neveztetett ki és melléje rendelő-orvossá !dr Feuer István. A Orddy-kórház sebészetének­­rend­elésére, eddigi rendelő -főorvosi címének meghagyásával dr Nagy József neveztetett ki.­­A zsidókórház belgyógyászati osztálya Bródy­­József és Fanny tüdőgondozó intézetének ve­sztésével, eddigi rendelő-főorvosi címének meg­hagyásával dr Kentzler Gyula neveztetett ki s melléje rendelő-orvossá dr Molnár Tibor. Vé­gül proszektorokká, eddigi orvosi címük meg­hagyásával dr Erőt Gedeon egyetemi magán­tanár és dr Kovács Endre neveztettek k­i. A hitközség elöljárósága őszinte sajnálattal v­ette tudomásul, hogy dr Zirmner Nándor, a Nyomorék Gyermekek Országos Otthona igaz­gató-főorvosa és a pesti izr. hitközség kórháza orthopédiai rendelésének rendelő-főorvosa pá­lyázatát összeférhetetlenség folytán visszavonta. Az elöljáróság megállapította, hogy dr­einner Nándor főorvos távozása veszteséget jelent a hitközség kórházai és­­a szenvedő betegek szá­mára egyaránt, eddig kifejtett eredményes és kiváló működéséért pedig elismerését és kö­szönetét nyilvánította. A továbbiak során az elöljáróság dr Deutsch Ernőt, a Bródy-kórház fertőző­ osztályának fő­orvosát ebben az állásban véglegesítette, dr Leopold Margitot pedig további intézkedésig a kórház Röntgen-intézetében való további mű­ködéssel megbízta. Végül betöltésre kerültek az alomási és segédovosi állások. Alorvosokká neveztettek ki: dr Balázs Erzsé­bet, dr Bányász Andor, dr Barkó Miklós, dr Fohn Tibor, dr Heller Vilmos, dr Hirschfeld István, dr Kornitzer Richárd, dr Neumann Sára, dr Pick Imre, dr Rauschnitz Erzsébet, dr Scheiber Pál, d­r Somogyi László, dr Szántó Imre, dr Szilasi Jenő, Halászii dr Winkler Katalin. Segédorvosokká neveztettek ki: dr Berndorf er Alfréd, dr Blantz Tibor, dr Blich Dóra, dr Boskovitz György, dr Deutsch Béla, dr Fischer Lajos, dr Friedmann László, dr Gerő Sándor, dr Gyarmati László, dr Hauer Ernő, dr Hirsch­­ler Imre, dr Hoffmann Ida, dr Ináig Ilona, dr Julesz Miklós, dr Kertész Margit, dr Klein Lilly, dr Pető Endre, dr Politzer Miklós, dr Rosenzweig Antal, dr Steiner István, dr Svéd Antal, dr Weltner László, dr Zellner Pál A bolgár és a román király találkozása a Dunán Megbeszélések a két ország miniszterei között Bukarestből jelentik: Károly román ki­rály hétfőn reggel hat órakor különvonattal Giurgiuba, háromnegyed tíz órakor pedig Ramadan kikötőbe érkezett. Itt már várta Vajda Sándor miniszterelnök és Titulescu külügyminiszter. Ugyanebben az időpont­ban érkezett Ruszcsuk bolgár kikötőbe Boris bolgár király, akit Musanov miniszter­elnök és külügyminiszter, valamint két szárnysegéde kísért el. A román királyt Ramadan kikötőben Borics polgármester üd­vözölte a kenyeret és sót nyújtott át neki. A román király felszállt a román királyi jachtra, a bolgár király pedig a bolgár ki­rályi jachtra. A két hajó a nyílt Dunán ta­lálkozott. A bolgár király ekkor átszállt a román királyi jachtra. Tíz óra volt, amikor a hajó fedélzetén a két király összeölelke­zett, miközben a román és bolgár parton ágyúlövések hangzottak el. A két király együtt Ramadan kikötőbe ment. A zene­karok a bolgár és a román himnuszt ját­szották. A ramadani polgármester üdvözölte a bolgár királyt, majd a két uralkodó el­vonult a felsorakozott csapatok előtt, ez­után felszálltak a bolgár jachtra és átmen­tek Ruszcsukba. Ruszcsuk kikötőjében nagyszámú közönség várta a két uralkodót. Amikor a két király partra lépett, a zenekar a román királyi himnuszt játszotta. A rusz­­csuki polgármester kenyeret és sót nyújtott át a bolgár királynak. Üdvözlő szavaiban kijelentette, hogy ez a nap felejthetetlen lesz, mert 31 évvel ezelőtt szállott ugyanitt partra I. Károly román király. Nem kétel­kedik abban, hogy ez a találkozó a két nép közötti barátság megerősödését fogja jelen­teni. A két uralkodó ezután elvonult a fel­sorakozott csapatok előtt, majd a közönség sorfala között vonultak el. Ezután ismét felszálltak a román királyi jachtra és a két király és kísérete Nikopol irányában hajó­zott el. Boris bolgár király és Károly román ki­rály a Stefan Cel Mare nevű román királyi jachton Zimnicea Szisztov felé hajózott. Délután 5 órakor a hajó visszatért indulási pontjára A hajó fedélzetén Károly király villás­­reggelit adott Boris király tiszteletére. Ez alkalommal Vajda miniszterelnök és Mu­­sanov bolgár miniszterelnök és külügymi­niszter, úgyszintén Titulescu külügyminisz­ter a hajón hosszabb megbeszélést folytat­tak a két ország kölcsönös viszonyával és a Balkán békéjével összefüggő különféle kér­désekről. A két kormány kifejezésre juttatta, hogy a lehető leggyorsabban rendezni kí­vánják a két ország között függőben lévő ügyeket és azt a szándékukat nyilvání­tották, hogy a szívélyes barátság szellemé­ben működjenek együtt a béke megszilár­dításán FFŐszinte portré a munka egyik hőséről Beszélgetés Theimer Henrik porcellánfestővel, akit ötvenegyévi munka után a Kereskedelmi és Iparkamara díszoklevéllel tüntetett ki őszintén megírjuk impresszióinkét Theimer Henrikről, a munka hőséről. Ezt a derék em­bert a Kereskedelmi és Iparkamara száz pengő­vel jutalmazta és díszoklevéllel tüntette ki, mert 54, azaz ötvenegy évig ugyanazon a munkahe­lyen dolgozott. Türelmes és nyugodt mérséklete ember a kitüntetett porcellánfestő. Rózsaszínű, pufók angyalkákat, fújtató paripákat, merengő pásztorleánykákat festett félévszázadon át. Ta­lán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy új stí­lust hozott a porcellánfestő iparban, meghono­sította a renaissance motívumokat. Belloui és Veronese külön halhatatlanságot nyertek általa kispolgári ebédlők vitrinjeiben, mert a porcel­­lánfestő a nagy mesterek nyomán, dolgozott. Élete a munka nagy apoteózisa. Azé a munkáé, amelyről szállóigék nyomán jól tudjuk, hogy nemesít. A porcellánfestő tehát dolgozott több, mint fél évszázadig, ami így leírva elég ünnepélyesen hangzik. Ámbár könnyekig megrendülve vette át a kitüntető oklevelet, az az alapos gyomunk támadt, hogy nem annyira ezért az ünnepélyes percért dolgozott, mint inkább a heti 16 forin­tért, majd később 35 koronáért, végül jóval ke­vesebb pengőért. Fiatal segéd koráiban fantáziái között bizonyára egy új kék ruha szerepelt, amelyben vasárnap megjelenhet az iparoskör­ben és amelyre fél évig kellett félrerakni egy koronát a heti keresetből Később talán egy házra gondolt, Pesterzsébeten vagy Rákoslige­ten. Egy kis házra, ahol baromfit is lehet tar­tani és a zöldség is megterem a kertben. Ezt az álombéli idillt sohasem tudta megvalósítani. Ha házat nem is szerzett, de szerzett egy krónikus reumát, mert a porcellániparos mindig nedves kézzel dolgozik a forgatókorong mellett... Nem, minden együttérzésünk és rokonszen­­vünk mellett sem vagyunk képesek e derék em­berben a munka hősét látni, összetört ember. — Tovább is dolgoztam volna — mondja — egészen addig, amíg le nem fordultam volna a székről. Sajnos, a cég, ahol dolgoztam, tönkre­ment. Láng. M. porcellángyár és üzlet a Szer­vita-téren. Itt görnyedt a kitüntetett százfényerős lámpa mellett gyerekkorától mostanáig és reszkető uj­jakkal kente a fénymázat a porcellánra. Látott divatokat jönni és divatokat elmenni. — De a porcellán örökké divat marad — mondja. Az a leggusztusosabb anyag, hiába pró­bálkoznak mostanában mindenféle más ásványi anyagokkal. Igaz, hogy ezek olcsóbbak és a kö­zönség azért vásárolja őket... A porcellánt ma már alig tudják megfizetni... Ezen panaszkodik most a porcellán lassú ki­múlásán, mint egy haldokló ipar utolsó mohi­kánja. A porcellángyárak egymásután mennek tönkre. Sajnos, a porcellán nyersanyagát im­portálni kell Csehszlovákiából, bár vannak Ma­gyarországon is porcellánterületek, de kiakná­zásuk olyan drága, hogy még mindig olcsóbb az import. A cégről beszél, ahol életének nagyobb részét ültöltötte. A cég együtt öregedett meg vele. — Nyolcvan éves volt éppen a Láng M. cég, — mondja — amikor tönkrement. Régi, jóneve­, cég volt, talán a legrégibb az országban. Én három főnököt is kiszolgáltam, mindegyik meg ■MM *«! F** [I MENU REVU Kóstold meg ódes... . MOULIN ROUGE novemberi attrakciója Szenes Ernő Szőnyi Lenke Radó Sándor Sárossy Gsai _ . . „ ... Perényi Lili Feleky Kamili Lehel Piri Jolly Linder Csépi és Évi Heller Dudus Leni Volk A menü dessertje: DARLENE WALDERS Premier: november 1. /nyesmester: Kellér Dezső. S1E¥Ü miEMÜ : Kedd A szakmáról beszél, amely olyan kicsi, hogy nincs is konkurrencia benne, összese­n tizenegy porcellánfestő van Magyarországon, igazán nem eszik el egymás elől a kenyeret. Érdekes az is, hogy a gyártás technikája fél évszázad alatt alig fejlődött. — Ugyanaz az eljárás ma is. A porcelláttt megfestjük egy különleges festékkel, aztán be­tesszük a kemencébe, ahol megkapja a fényét. A kemencében 280 fokra kell felhevíteni a hő­mérsékletet, hogy a festék állópépes legyen. Egy munkás élet tanulságait így foglalja össze: — Dolgoztam egész életemen át reggeltől estig. Ha nem is szereztem semmit, de elégedett vagyok, mert a jól végzett munka önmagában hordja jutalmát. . Ha elfogadjuk a megállapítást, hogy a mun­ka nemesít, akkor Theimer Henriknek legalább is grófi rangja van. (n.kb.) Látogatás a Budapesti Kereske­delmi Testület mentházában A Budapesti Kereskedelmi Testület, mint a budapesti kereskedők menházának fenn­tartója, meghívta a társegyesületek és a sajtó képviselőit a menház megtekintésére. Ez az intézmény arra szolgál, hogy falai kö­zött elaggott és rossz anyagi viszonyok kö­zött lévő kereskedők elhelyezést találjanak. Dr Heinrich Dezső testületi elnök üdvözölte a megjelenteket, röviden összefoglalta a menház történetét és utalt azokra a ka­tasztrofális nehézségekre, melyek az intéz­mény továbbá működését veszélyeztetik. Az­után felkérte a sajtó és a társegyesületek képviselőit, hogy a menházat emberbaráti működésében támogassák. A megjelentek nevében Neustadt Miklós mondott köszönetet dr Heinrich Dezső el­nöknek és lelkes munkatársainak azért a küzdelemért, melyet a menház érdekében kifejtenek és ígérte az egyesületek támoga­tását. A menház alapítványosai nevében a legöregebb bennlakó, a 94 éves Sonnenfeld Simon, aki már 1912 óta a menház lakója, megható beszédben mondott köszönetet Lukács Emilnek, a végrehajtóbizottság el­nökének. Azután a megjelentek megtekin­tették a mintaszerűen vezetett intézményt A bécsi orvosszakértő sze­riit Matuska nem elmebeteg Bécsből jelentik. Hoevel professzor, bécsi törvényszéki elmeszakértő ,minden ellentétes szakvéleménnyel szemben kitart amellett, hogy Matuska Szilveszter a legkevésbé sem elmeháborodott, hanem közönséges szimu­láns. Hoevel professzor annak idején egyik kollegájával, Bischoff professzorral együtt hosszas vizsgálódás után arra a megállapí­tásra jutott, hogy Matuska nem elmehábo­rodott s ezt az állítását most dr Donáth, ma­gyar ellenőrző szakértő véleményével szem­ben is fentartja. Dr Donát, mint ismeretes, azon a véleményen van, hogy Matuska hallu­­cinációs paranoiában szenved s közveszélyes őrült. Hoevel professzor most a következők­ben ismerteti álláspontját a Wiener Allge­meine Zeitung-ban: — Donáth szakvéleményét csak az újsá­gok kivonatából ismerem s részletesen nem tudok állást foglalni, de mégis azt hiszem, hogy Matuska Budapesten is szimulált. Ebben a véleményemben az is megerősít, hogy Matuskát Donáth professzoron kívül két más szakértő is megvizsgálta, akik egészen más eredményre jutottak, mint dr Donáth. Ez a két szakértői mindenben osztja a mi vélemé­nyünket s éppen ezért vált szükségessé, hogy a végső döntést a magyar Igazságügyi Orvosi Tanácsra bízzák. Móra Ferenc új könyve a wicoiaja m­ajm kölcsönkööny­vtárában ? Móra Ferenc: Egy cár, akit várnak. Szántó György: Stradivari. Tamási Áron: Ábel az országban. Sásdi Sándor: Szívrehíjlló kő. Kassák Lajos: A telep. Aszlányi Károly: Szilveszter. Tamás István: Egy talpalatnyi föld. Székely László: Őserdőktől az ültetvényekig. Maria Peteani: Az­ones szám. H. G. Carlisle: Vér a véremből. Cortland Fitzsimmons: 70.000 tanú. Alexandra Rachmanova: Szerelem, cseka, halál . . . Alexandra Rachmanova: Studenten, Liebe, Tscheka und Tod (Tagebund einer russischen Studentin). Paul de Kruis: Kämpfer für das Leben (’Ruhmesta­ten grosser Naturforscher und Aerzte). Gerhart Hauptmann: Die goldene Harfe. Henry Bordeaux: I-es déclasség. Ruth Hogard: Dangerous corner. Amedeo Ugolici: I fuggiaschi. Todish Zero in gmore, stb , stb. Olvasási díj csak havi egy pen­gő. Házhoz küldési Andrássy-ut 58. Telefon: 2-­77—83

Next