Magyar Hirlap, 1933. december (43. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-10 / 280. szám

­Vasárnap Crépe-ratin genves-sal. .h­o-HsziHabátok.h­u~ Alapítva 1895-ben KERTÉSZ PÁL CSASZ. ÉS KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓ URIDIVAT ÉS FEHÉRNEMŰ VI. Teréz-körut 12. 1933 december 10. 9 filKLAP Levél egy ifjú kisgazda- vezérhez Irtás ILLYéS GYULA A műfaj hagyományos invokációja szerint örülnöm kellene, hogy bátor tá­madásoddal, keményhangú leveleddel, mely a parasztkérdés területéről vissza­parancsol a magam kis ii odaírni kö­reibe, alkalmat adsz a feleletre. Sajnos, nem örülök neki, kedves barátom. Le­veledet üresnek találtam, önérzetes szavaid, hogy „mi, akik az erő és tisztaság vagyunk“, meg hogy „mi, a megfontolt nép“, mintha lég­­neművé tették volna személyedet, aki iránt pedig, tudod, őszinte rokonszenv­­vel viseltetem. Ahogy az effajta kifeje­zések erősödtek és sűrűsödtek, olyan mértékben törpültél és halványodtál te; alakodon át olyan területre láttam, melytől magad is megriadnál. Leveled vége felé, mikor a falu „meg­ingathatatlan erkölcsnek“ és már a fel­sőbb köröket is meghódító divatjának uralomrajutásától vársz mindent, úgy eltűntél szemem elől, mintha nem is te beszéltél volna. Valóban nem te beszél­tél. Betűid vonásai arcod vonásait idéz­ték elém, de szavaidat mintha valami rémdráma szelleme harsogta volna a kulisszák mögül. Ahogy írod, kardot a nép nevében vontál megállapításaim ellen, melyek e népet, sajnos, nem az őserő és tisztaság és még kevésbé a megingathatatlan erkölcs jegyében fes­tették. De nem a nép nevében beszéltél. Talán egyszer sikerül megállapítanunk, miféle hang, kinek hangja kísérte ez­úttal az Ézsau-kezet, melyet én kardo­san is megismerek és változatlan szere­tettel szorítanék a magaméba. A nép nevéb­en beszélni — el fogsz csodálkozni, kedves barátom —, ez a legnehezebb. Persze, valóban a nép ne­vében és nem a nép helyett. Úgy, ahogy Petőfi mert beszélni és ahogy már Arany sem mert, őszintén, keményen és kegyetlenül, ha kell, még e nép irá­nyában is, mely, sajnos, nem csupán tagadhatatlan erények hordozója, de sebeké és nyavalyáké, sőt bűnöké is, bár e bűnökre neki minden mentsége megvan, elsősorban az, ami e földön minden elnyomottnak az idők végte­lenségéig igazat szolgáltat, az, hogy nem ő intézte sorsát, tehát nem is fe­lelhet érte. Még azokért sem felelhet, akik nevükben beszélnek. Ismétlem, nehéz mesterség ez s az, hogy valaki, mint te is, a népből szár­mazik, ez a körülmény csak nehezebbé teszi. Ha a piacon felállsz a nagykocs­mából kicipelt asztalra, ha minden sza­vadat éljenzés kíséri, akkor is legfel­jebb csak a népnek beszélsz. Hogy igazi mondanivalóját megtaláld, ahhoz el­mélyedés kell, nemcsak a néplélekbe, de egy kicsit a történelembe és olyan gyanús hangzású tudományokba is, mint például a szociológia. Hogy aztán ezt a mondanivalót világgá is kürtöid vagy, mint te mondod, kapukat dön­gess vele, ehhez olyan bátorság kell, barátom, amilyenre Petőfi példája óta kevesen vállalkoztak- Azért idézem ismét Petőfit, mert az ő ragyogó kopo­nyáját, melyben minden gondolat a népért vívódott és csillogott, ez a nép nem rózsafüzérrel, hanem fütykösök­kel akarta illetni, mikor első ízben szemtől-szembe került vele, Lacházán, mint te is tudod. Hogy mi fejezi ki a nép hangját, az nekem is gyötrelmes kutatás, pedig én is belőle kerültem ki és, nem tagadom, bennem is meg­van a törekvés, hogy képviseljem, ha nem is ott és nem is olyan formában, ahogy te. Meglehet, hogy én csak sóhaját fogom képviselni, vagy azt a mondanivalóját, amit már maga sem tudott kinyögni. Amit már maga is szégyell kimondani, vagy amit már meg is tagad, mert úgy eltévedt, hogy maga sem tudja, mi kell neki. Ismerem az ódákat a Paraszt-Sphinx­hez és az Őserőhöz. Abban a kedvező helyzetben voltam, hogy nagy részüket meg is értettem. Volt köztük, mely­nek harsány ditirambusa félnapra is feledtette velem azokat a nyomortól összeaszott, tüdővészes, rongyokban tengő lengő kétkezi embereket, akik körében akkortájt éltem, hazánk leg­­áldottabb tájain. Egy ideig gyűjtöttem is őket, azt hittem, útmutatást lelek majd bennük e nép lelkének megisme­réséhez, mely minden lényeges kérdé­sem előtt szfinkszi némaságba burko­­lódzott. Később más természetű idéze­teket kezdtem gyűjteni. Például ilyeneket: „Somogymegye 1908. évi májusi köz­gyűlésének alispáni jelentése szerint a drávamenti Darány községben a nép egy anyát, aki egymásután többször szült, mikor a gyermekágyból fölkelt és az utcára először kiment, megcsúfolt és szidalmakkal illetett“. Egy tudós katolikus pap könyvéből ezt másoltam ki: „Egyik vasmegyei család két leánya közül az egyik Baranyába, a másik Za­lába ment férjhez. Évekig nem is leve­leztek. Végre hat év múltán eszébe ju­tott a baranyainak, hogy zalamegyei testvérét meglátogatja. Felcicomázta egyetlen gyermekét és útrakelt. Mily nagy volt azonban meglepetése, mikor testvére házában mindenütt csak gye­reksírást hallott: lépten-nyomon bőr­csőkbe, meg gyerekkocsikba botlott!­ Mindez előtte oly gyűlöletes volt, mind­ez oly méregbe hozta, hogy valósággal átkozódni kezdett. Nénjét — testvéri csók helyett — mindennek elnevezte házinyulakhoz, sőt patkányokhoz ha­sonlította s azzal fejezte be, hogy: „szé­gyelje magát!“ Be kell vallanom, kedves barátom ezek a kifejezések ismerősebbek voltak fülemnek, mint az ódák magas fordu­latai; ismerősebbek voltak a te magas­röptű kifejezéseidnél is. Ezen a nyomon indultam tovább s csakhamar a statisztikai évkönyvekhez jutottam. Engedd meg, hogy a te kivont kardod ellenében ezeket a köteteket emeljem fejem fölé. Oly adatokra buk­kantam bennük, melyek minden szab­­lyánál élesebben hasítottak szívem abba a sarkába, ahol bennem a ma­gyarság iránti szeretet és aggodalom, lappang. Ezekből a szürke adatokból több keserűség és tűz csapott elmémbe, mint a legszárnyalóbb lírai alkotások­ból. A népnek szavát is tisztábban vél­tem hallani ezekből. Engedd meg, hogy csak egyet eléd bocsássak. Azt tudod, hogy ne tudnád hisz agitációs utaidon gyakran megfor­dultál arra­, hogy Baranya megye la­kossága keverten magyar és német. Az előbb említett tudós pap, Pezenhoffer Antal kiszámította, az egy-egy cso­portba tartozó községekben a két nem­zet születési arányszámát. Alapul a szü­letési arányszámot vette, vagyis azt hogy minden száz lakosra hány szüle­tés esik. Megállapította, hogy a magya­rok a legalacsonyabb születési arány­számhoz tartoznak, a németek a legma­gasabbhoz. Vagyis azokban a közsé­gekben, ahol a­­z ellentét a magyarok és németek közt, amely a szomszédos megyék né­melyikében még ennél is nagyobb, megmagyarázhatatlan. Miért pusztul a magyarság és miért gyarapodik a né­metség, ugyanazon a területen, látszó­ ízölelés arányszá­na magyar nem 10-1­5 97.4% 1% 15—20 93.5% 3.2% 20—25 78.1% 6.2% 25—30 60.4% 25.5% 30—35 43.0% 43.5% 35—40 31.6% 58.3% 40-45 20.6% 68.8% 45—50 16.7% 74.2% 50-nel több 12.5% 70.3% BORKÖTÉSBEN 4.80 P ROMAIN HOLLAND üdüdnest, AZ ELVARÁZSOLT LÉLEK IV. RÉSZE tag egyforma gazdasági és szellemi kö­rülmények között? Erre a kérdésre s e kérdés mellék­­kérdéseire szerettem volna feleletet kapni, elsősorban azoktól, akik e nép vezetésében és képviseletében felelősek, vagy felelősek lesznek. Tőled már meg­kaptam. Azt még ezek után is feltételezem rólad, hogy nem tartasz a magyarság ellenségének. Igyekeztem feltárni a bajt, a Dunántúl magyarságának halá­los pusztulását, — gondolhatod, hogy nem kárörömből tettem. Nem is azért, mert irodalmi kis köreimben kifogytam volna minden tennivalóból Gondolha­tod, hogy a magyarság gyalázása sem lehetett célom. A parasztság ellen sem szóltam egy szót sem. Tudoma, hogy nem hibáztatható sorsáért a nép, amely sorsába sohasem szólhatott bele, aki legfeljebb csak védekezni próbálkozott a maga módján. Tudom, hogy halála is védekezés. Valaha kedvenc jelszó volt, hogy: szabadság vagy halál. íme, ők betartják a jelszót, halálra ítélik ma­gukat Ha másról nem tudnánk, ha sa­ját szavukból sose tudtuk volna meg, ebből megtudhatjuk azt is, hogy mi hi­ányzott nekik. Ebből következtethetünk arra, hogy ma is mi hiányzik nekik. Vannak, akik azt állítják, hogy ha ma földet adná­nak a parasztnak, elegendő földet, ami életet, levegőt, vagyis szabadságot je­lent, az sem vetne véget a pusztulás­nak. Nem tudom. A pusztulás indító­oka a legkiválóbb kutatók szerint is a földhiány volt. Tehát most utólag a tudomány is azt hangoztatja amit a nép annak idején csak susogni mert, é­ annak idején, az egyke megindulása és a kivándorlás korában. Akkor ez volt a népnek szava, a te dolgod volna, ked­­ves barátom, hogy kifüleld, mit susog most. Vagy mit hörög szörnyű fuldoko­lásában. S azt hangoztasd, ha van hozzá bátorságod. Ha megengeded, rajta le­­szek, hogy segédkezet nyújthassak, így talán leteszed az ellenem emelt kardot* amely már csak azért sem illik közénk* mert nemcsak mi nem forgattuk soha, de jobbágy őseink sem igen forgatták. Ha múltbéli szimbólumra lenne szüksé­­günk, válasszuk, testvér, a deres tartó,­zékát, a híres somfabotot, kevesebb kárt teszünk egymásban. Felállították a kultuszminisztériumban a diplomás ifjúság ügyosztályát Gömbös Gyula miniszterelnök az egyetemi ifjúság kiküldötteivel folytatott megbeszélé­sén közölte, hogy a kultuszminisztériumban a diplomás ifjúság elhelyezése ügyének inté­­zésére külön ügyosztály létesül, amely kizá­rólag ezzel a problémával foglalkozik. Wolf­man Bálint kultuszminiszter már intézkedett is az ügyosztály felállítása iránt és kijelölte ennek vezetőjét, Olay Ferenc miniszteri ta­­n­ács­os személyében. Az ügyosztály előadója P­ogány-Schöftin Károly miniszteri osztály* tanácsos lesz és az új ügyosztály Szily Kál­­mán államtitkár felügyelete alá tartozik. Egyébként Klomm­ Bálint kuluszminiszter legközelebb újabb tanácskozást fog folytatni az egyetemi ifjúság kiküldötteivel a diplo­más ifjak elhelyezése ügyében. ELKAN szűcsáruház végleg megszűnik! Az elismerten príma minőségű bundák és egyéb szőrmeáruk rendkívüli likvidációs árakon kerülnek eladásra. Wáei ueca 22« ’­­ r. „ ví ■ I . i

Next