Magyar Hirlap, 1933. december (43. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-10 / 280. szám
Vasárnap Crépe-ratin genves-sal. .ho-HsziHabátok.hu~ Alapítva 1895-ben KERTÉSZ PÁL CSASZ. ÉS KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓ URIDIVAT ÉS FEHÉRNEMŰ VI. Teréz-körut 12. 1933 december 10. 9 filKLAP Levél egy ifjú kisgazda- vezérhez Irtás ILLYéS GYULA A műfaj hagyományos invokációja szerint örülnöm kellene, hogy bátor támadásoddal, keményhangú leveleddel, mely a parasztkérdés területéről visszaparancsol a magam kis ii odaírni köreibe, alkalmat adsz a feleletre. Sajnos, nem örülök neki, kedves barátom. Leveledet üresnek találtam, önérzetes szavaid, hogy „mi, akik az erő és tisztaság vagyunk“, meg hogy „mi, a megfontolt nép“, mintha légneművé tették volna személyedet, aki iránt pedig, tudod, őszinte rokonszenvvel viseltetem. Ahogy az effajta kifejezések erősödtek és sűrűsödtek, olyan mértékben törpültél és halványodtál te; alakodon át olyan területre láttam, melytől magad is megriadnál. Leveled vége felé, mikor a falu „megingathatatlan erkölcsnek“ és már a felsőbb köröket is meghódító divatjának uralomrajutásától vársz mindent, úgy eltűntél szemem elől, mintha nem is te beszéltél volna. Valóban nem te beszéltél. Betűid vonásai arcod vonásait idézték elém, de szavaidat mintha valami rémdráma szelleme harsogta volna a kulisszák mögül. Ahogy írod, kardot a nép nevében vontál megállapításaim ellen, melyek e népet, sajnos, nem az őserő és tisztaság és még kevésbé a megingathatatlan erkölcs jegyében festették. De nem a nép nevében beszéltél. Talán egyszer sikerül megállapítanunk, miféle hang, kinek hangja kísérte ezúttal az Ézsau-kezet, melyet én kardosan is megismerek és változatlan szeretettel szorítanék a magaméba. A nép nevében beszélni — el fogsz csodálkozni, kedves barátom —, ez a legnehezebb. Persze, valóban a nép nevében és nem a nép helyett. Úgy, ahogy Petőfi mert beszélni és ahogy már Arany sem mert, őszintén, keményen és kegyetlenül, ha kell, még e nép irányában is, mely, sajnos, nem csupán tagadhatatlan erények hordozója, de sebeké és nyavalyáké, sőt bűnöké is, bár e bűnökre neki minden mentsége megvan, elsősorban az, ami e földön minden elnyomottnak az idők végtelenségéig igazat szolgáltat, az, hogy nem ő intézte sorsát, tehát nem is felelhet érte. Még azokért sem felelhet, akik nevükben beszélnek. Ismétlem, nehéz mesterség ez s az, hogy valaki, mint te is, a népből származik, ez a körülmény csak nehezebbé teszi. Ha a piacon felállsz a nagykocsmából kicipelt asztalra, ha minden szavadat éljenzés kíséri, akkor is legfeljebb csak a népnek beszélsz. Hogy igazi mondanivalóját megtaláld, ahhoz elmélyedés kell, nemcsak a néplélekbe, de egy kicsit a történelembe és olyan gyanús hangzású tudományokba is, mint például a szociológia. Hogy aztán ezt a mondanivalót világgá is kürtöid vagy, mint te mondod, kapukat döngess vele, ehhez olyan bátorság kell, barátom, amilyenre Petőfi példája óta kevesen vállalkoztak- Azért idézem ismét Petőfit, mert az ő ragyogó koponyáját, melyben minden gondolat a népért vívódott és csillogott, ez a nép nem rózsafüzérrel, hanem fütykösökkel akarta illetni, mikor első ízben szemtől-szembe került vele, Lacházán, mint te is tudod. Hogy mi fejezi ki a nép hangját, az nekem is gyötrelmes kutatás, pedig én is belőle kerültem ki és, nem tagadom, bennem is megvan a törekvés, hogy képviseljem, ha nem is ott és nem is olyan formában, ahogy te. Meglehet, hogy én csak sóhaját fogom képviselni, vagy azt a mondanivalóját, amit már maga sem tudott kinyögni. Amit már maga is szégyell kimondani, vagy amit már meg is tagad, mert úgy eltévedt, hogy maga sem tudja, mi kell neki. Ismerem az ódákat a Paraszt-Sphinxhez és az Őserőhöz. Abban a kedvező helyzetben voltam, hogy nagy részüket meg is értettem. Volt köztük, melynek harsány ditirambusa félnapra is feledtette velem azokat a nyomortól összeaszott, tüdővészes, rongyokban tengő lengő kétkezi embereket, akik körében akkortájt éltem, hazánk legáldottabb tájain. Egy ideig gyűjtöttem is őket, azt hittem, útmutatást lelek majd bennük e nép lelkének megismeréséhez, mely minden lényeges kérdésem előtt szfinkszi némaságba burkolódzott. Később más természetű idézeteket kezdtem gyűjteni. Például ilyeneket: „Somogymegye 1908. évi májusi közgyűlésének alispáni jelentése szerint a drávamenti Darány községben a nép egy anyát, aki egymásután többször szült, mikor a gyermekágyból fölkelt és az utcára először kiment, megcsúfolt és szidalmakkal illetett“. Egy tudós katolikus pap könyvéből ezt másoltam ki: „Egyik vasmegyei család két leánya közül az egyik Baranyába, a másik Zalába ment férjhez. Évekig nem is leveleztek. Végre hat év múltán eszébe jutott a baranyainak, hogy zalamegyei testvérét meglátogatja. Felcicomázta egyetlen gyermekét és útrakelt. Mily nagy volt azonban meglepetése, mikor testvére házában mindenütt csak gyereksírást hallott: lépten-nyomon bőrcsőkbe, meg gyerekkocsikba botlott! Mindez előtte oly gyűlöletes volt, mindez oly méregbe hozta, hogy valósággal átkozódni kezdett. Nénjét — testvéri csók helyett — mindennek elnevezte házinyulakhoz, sőt patkányokhoz hasonlította s azzal fejezte be, hogy: „szégyelje magát!“ Be kell vallanom, kedves barátom ezek a kifejezések ismerősebbek voltak fülemnek, mint az ódák magas fordulatai; ismerősebbek voltak a te magasröptű kifejezéseidnél is. Ezen a nyomon indultam tovább s csakhamar a statisztikai évkönyvekhez jutottam. Engedd meg, hogy a te kivont kardod ellenében ezeket a köteteket emeljem fejem fölé. Oly adatokra bukkantam bennük, melyek minden szablyánál élesebben hasítottak szívem abba a sarkába, ahol bennem a magyarság iránti szeretet és aggodalom, lappang. Ezekből a szürke adatokból több keserűség és tűz csapott elmémbe, mint a legszárnyalóbb lírai alkotásokból. A népnek szavát is tisztábban véltem hallani ezekből. Engedd meg, hogy csak egyet eléd bocsássak. Azt tudod, hogy ne tudnád hisz agitációs utaidon gyakran megfordultál arra, hogy Baranya megye lakossága keverten magyar és német. Az előbb említett tudós pap, Pezenhoffer Antal kiszámította, az egy-egy csoportba tartozó községekben a két nemzet születési arányszámát. Alapul a születési arányszámot vette, vagyis azt hogy minden száz lakosra hány születés esik. Megállapította, hogy a magyarok a legalacsonyabb születési arányszámhoz tartoznak, a németek a legmagasabbhoz. Vagyis azokban a községekben, ahol az ellentét a magyarok és németek közt, amely a szomszédos megyék némelyikében még ennél is nagyobb, megmagyarázhatatlan. Miért pusztul a magyarság és miért gyarapodik a németség, ugyanazon a területen, látszó ízölelés arányszána magyar nem 10-15 97.4% 1% 15—20 93.5% 3.2% 20—25 78.1% 6.2% 25—30 60.4% 25.5% 30—35 43.0% 43.5% 35—40 31.6% 58.3% 40-45 20.6% 68.8% 45—50 16.7% 74.2% 50-nel több 12.5% 70.3% BORKÖTÉSBEN 4.80 P ROMAIN HOLLAND üdüdnest, AZ ELVARÁZSOLT LÉLEK IV. RÉSZE tag egyforma gazdasági és szellemi körülmények között? Erre a kérdésre s e kérdés mellékkérdéseire szerettem volna feleletet kapni, elsősorban azoktól, akik e nép vezetésében és képviseletében felelősek, vagy felelősek lesznek. Tőled már megkaptam. Azt még ezek után is feltételezem rólad, hogy nem tartasz a magyarság ellenségének. Igyekeztem feltárni a bajt, a Dunántúl magyarságának halálos pusztulását, — gondolhatod, hogy nem kárörömből tettem. Nem is azért, mert irodalmi kis köreimben kifogytam volna minden tennivalóból Gondolhatod, hogy a magyarság gyalázása sem lehetett célom. A parasztság ellen sem szóltam egy szót sem. Tudoma, hogy nem hibáztatható sorsáért a nép, amely sorsába sohasem szólhatott bele, aki legfeljebb csak védekezni próbálkozott a maga módján. Tudom, hogy halála is védekezés. Valaha kedvenc jelszó volt, hogy: szabadság vagy halál. íme, ők betartják a jelszót, halálra ítélik magukat Ha másról nem tudnánk, ha saját szavukból sose tudtuk volna meg, ebből megtudhatjuk azt is, hogy mi hiányzott nekik. Ebből következtethetünk arra, hogy ma is mi hiányzik nekik. Vannak, akik azt állítják, hogy ha ma földet adnának a parasztnak, elegendő földet, ami életet, levegőt, vagyis szabadságot jelent, az sem vetne véget a pusztulásnak. Nem tudom. A pusztulás indítóoka a legkiválóbb kutatók szerint is a földhiány volt. Tehát most utólag a tudomány is azt hangoztatja amit a nép annak idején csak susogni mert, é annak idején, az egyke megindulása és a kivándorlás korában. Akkor ez volt a népnek szava, a te dolgod volna, kedves barátom, hogy kifüleld, mit susog most. Vagy mit hörög szörnyű fuldokolásában. S azt hangoztasd, ha van hozzá bátorságod. Ha megengeded, rajta leszek, hogy segédkezet nyújthassak, így talán leteszed az ellenem emelt kardot* amely már csak azért sem illik közénk* mert nemcsak mi nem forgattuk soha, de jobbágy őseink sem igen forgatták. Ha múltbéli szimbólumra lenne szükségünk, válasszuk, testvér, a deres tartó,zékát, a híres somfabotot, kevesebb kárt teszünk egymásban. Felállították a kultuszminisztériumban a diplomás ifjúság ügyosztályát Gömbös Gyula miniszterelnök az egyetemi ifjúság kiküldötteivel folytatott megbeszélésén közölte, hogy a kultuszminisztériumban a diplomás ifjúság elhelyezése ügyének intézésére külön ügyosztály létesül, amely kizárólag ezzel a problémával foglalkozik. Wolfman Bálint kultuszminiszter már intézkedett is az ügyosztály felállítása iránt és kijelölte ennek vezetőjét, Olay Ferenc miniszteri tanácsos személyében. Az ügyosztály előadója Pogány-Schöftin Károly miniszteri osztály* tanácsos lesz és az új ügyosztály Szily Kálmán államtitkár felügyelete alá tartozik. Egyébként Klomm Bálint kuluszminiszter legközelebb újabb tanácskozást fog folytatni az egyetemi ifjúság kiküldötteivel a diplomás ifjak elhelyezése ügyében. ELKAN szűcsáruház végleg megszűnik! Az elismerten príma minőségű bundák és egyéb szőrmeáruk rendkívüli likvidációs árakon kerülnek eladásra. Wáei ueca 22« ’ r. „ ví ■ I . i