Magyar Hirlap, 1934. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

4 1934 január 5. tója­­a azt táviratozza lapjának, hogy Olaszország eddig még semilyen irány­ban sem kötötte le magát és hogy a végleges olasz álláspontot még nem szögezték le a leszerelés kérdésében. Sir John Simon külügyminiszter a Reuter­­iroda római távirata szerint elsősorban a leszerelés kérdéséről és a népszövetség re­formjáról is fog tárgyalni Mussolinival. A leszerelést illetőleg az angol és olasz állás­pont némileg letér egymástól. Olaszország nem helyesli Németország felfegyverkezési javaslatait, mert attól tart,­­hogy azok újból megindíthatnák­­ a fegyverkezési versenyt, •'"?­f­r­fezt pedig Olaszország feltétlenül kerülni aka­rja. A népszövetség reformja tekinteté­­be­n meglehet, hogy Mussolini határozott tervet közöl majd Simonnal. A megbeszélések — folytatja a ta cfrat —­­minden valószínűség szerint érinteni fogják Annyit mindenesetre megjegyez a Temps, hogy az olasz közvélemény általában véve hajlandó hozzájárulni Németország bizo­nyos mértékű felfegyverzéséhez, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg bevezetik az általá­nos nemzetközi­ fegyverkezési ellenőrzést is, a dunai államok gazdasági helyzetét is, így azt a javaslatot is, amelyet Olaszország a múlt ősszel Ausztria és Magyar­­ország gazdasági újjáépítése érdekében Genfben előterjesztett. Az is meglehet, hogy Olaszország a trianoni béke ama határozmányainak végrehajtását fogja ajánlani, amelyek szabadkikötői jogot biztosítanak Ausztriának és Magyarország­nak Triesztben és Fiuméban. Olaszország ugyanis szeretné ez országok tengeri keres­­kedelmjén­ek egy részét az adriai kikötőkbe átkelni. . A négyhatalmi egyezményről — fejezi be a tudósító — valószínűleg csak közvetve lesz szó, miután a négy nagyhatalom ta­nácskozása nem várható a közeljövőben. Magyarország gazdasági újjáépítésének ügyét is megvitatják a római tanácskozásokon Lunacsarszki holttestét elhamvasztották Moszkvából települk. Lunacsarszki volt népbiztos holtteste előtt, amelyet Moszkvába szállítása után a szakszervezeti ház egyik termében ravataloztak fel, hétfőn az embe­rek ezrei vonultak el, hogy az elhúnytnak megadják az utolsó tiszteletet. Hétfőn este a holtestet elhamvasztották. Kedd délelőtt az urnát közszemlére helyezték. Az urnánál díszőrséget állítottak fel, amelyet ötpercen­ként váltottak. Délelőtt az urnát nagy pom­pával a Vörös téren ünnepélyesen elhelyez­ték a Kreml falában. Az ünnepségen részt vett csaknem valamennyi diplomáciai kép­viselő, köztük a német ügyvivő is. ... ■ri­ Dugulás és aranyeres bántalmak, gyo­mor- és bélzavarok, máj- és lépduzzadás, hát- és derékfájás ellen a természetadta „Ferenc József“ keserűvíz, naponként több­ször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Wassermann Jakob Wassermann, a híres német regényíró újév hajnalán alt-ausseei vilidjuhan meghalt. 61 évet ért meg. Ar­íg élt, nem tudtam hinni neki és még kevésbé tudtam hinni benne. Most azonban elém rajzolódik néhány alakja. Néhány helyzet és fordulat regényeiből... Sok év távolságából is élesen, világosan. Ezek a helyzetek, ezek a fordulatok — élnek. Talán mégis több volt, mint amennyinek tartottam. Talán igazságtalanná tett engem vele szemben írásainak szándékossága és tudatossága. Ha a szó nem volna kellemet­len, azt mondanám: „kiagyalt“ regényekkel lett reprezentatív író. Előbb a német olvasó­közönség szemében és később a külföld előtt is. Többnyire egészen magas követeléseket állított fel magával szemben. (Olvasóival szemben is.) Nem kereste az olcsó és könnyű sikereket. A Fa­f Maurizius meséje szerint, detektívregény is lehetne. De egészen máshol keresi a feszültségeket és a hatá­sokat. (A nagy közönségsiker részben onnan származhatott, mert annyira másként ke­zelte témáját Wassermann, mint a detektív­­regények odáig megszokott változatai.) Ahogyan­ mos­t visszasiklik pillantásom 'Wassermann'' hőseinek és hősnőinek galériá­jára, ezekre a problémák nevében, problé­mák jegyében született emberekre: úgy ér­zem, hogy vannak percek, sőt vannak órák, mikor sokan közülük a lélegzetű kezdenek. Kilépve sápadt és hűvös elvontságukból. Rendszerint csak' Nachempfinder volt. Valaki, aki élesen, pontosan látta, milyen eszközökkel ért el nagy hatásokat néhány valóban nagy regény. És ügyesen, írnom hallással, biztos kézzel mintázta meg re­gényalakjait — majdnem ugyanúgy. Ez a „majdnem“ igen komoly eredmény, mert élőképeit az írás legmagasabb rangosztá­­lyából válogatta össze. Ugyanakkor azon­ban széles szakadék is ez a „majdnem“, mert Wasermann nagy regényei olyan terü­leten járnak, ahol a legvégsőbb árnyalat dönt el mindent. Néha mégis több volt Wassermann, mint kivételesen finom és fogékony Nachempon­­der. Itt és amott, egyszer három-négy, más­kor öt-hat oldalakkal regényei átlépik az okos, tiszta „agymunka“ határvonalát. Az élettől is tanult valamit Wassermann. Nem csupán irodalmi — őseitől. (Az „ős“ szót itt igazán zárójelbe kell tenni. Mert az ősök egy része kortársa volt. Sőt akad olyan „ős,“ is a családfán, aki fiatalabb volt nála.) * Zsidó származását erősen hangsúlyozta. És sokan tartották a német irodalom legna­gyobb zsidó tehetségének, Heine óta. De ez az értékelés nem illette meg. (Bécsben töl­tötte írói pályájának egy hosszú korszakát és a bécsi zsidó írók között is akadt leg­alább kettő, aki szerencsés óráiban jóval föl­jebb jutott el.) Mindenesetre érdekes vegyü­lök. Mert sok volt benne a talmudistából, de sok volt benne az északnémet elem is. Irodalmi hagyatékát kár túlbecsülni és nem szabad lebecsülni. Kialakult világfelfo­gása volt és kialakult életszemlélete. Tudott fárasztóan hosszadalmas lenni és gyakran túlhalmozta a részleteket, a finomságokat. De azért kitűnően értette a regényépítés tech rókáját és kitűnően bán­ a német nyelv ki­fejezési eszközeivel. Talán Thomas Mann hatása alatt kereste többször a monumentális arányokat. És ez nem tett jót regényeinek. De azért széles kö­zönség tartott ki mellette. Pedig nem tett en­gedményeket és ha írt, a hang fontosabb volt számára, mint a siker. Az utóbbi években, Emil Ludwig, Maurois, Stefan Zweig nyomán áttért az evocation műfajára­ a történeti portréfestésre. És tá­voli tájakat, messze vidékeket választott színhelyéül. Talán azért is, mert így akart menekülni a körülötte sivárrá vált világtól. Kolumbusz útját Amerikába, Stanley merész előretörését Afrika mélyére mondotta el Szép könyv mind a kettő, sok finom szem­ponttal és sok finom részlettel. Csak a Bain Matari fejezeteinél mindig zavar a visszaem­lékezés Stanley száraz, rideg riportjára Stanley nem volt nagy stiliszta, nem volt csiszolt fej, de nyugodt, egyszerű mondatai­ban néha több a súly, több a plasztika, mint Wassermann „artisztikus“ beállításaiban. Az egyszerűség adománya hiányzott a Fali Maurizius és az Etzel Andergast írójából. ♦ Természetesen a proskribáltak közé ke­­rült Hitler eljövetelével. De csak egyik hu­záját vesztette el így. Mert „másik hazája“ mindig Bécs volt és Ausztria. Inkább ber­lini, mint bécsi író volt. De sokkal többet élt Bécsben, mint Berlinben. A kis villia AM-Aussee mellett hozzá­tar­tozottt írói egyéniségéhez. Mert vannak mon­datok és könyvek, amelyeket csak teljes magányban és teljes csöndben lehet leírni. Nem nagy városokban. (Stefan Zweig írá­sainak is „tartozéka“ a kis ház a Mönsch­­berg oldalán, kilátással Salzburgra. És Stefan George mögé kellett mint háttér a Rajna mentén ■ a szelíd nyugalom.) Mindent összevéve: Wassermann nem tar­tozott az egészen nagyok közé. De gyakran ugyanazt akarta, amit az egészen nagyok csinálnak — akaratlanul. (1. . ) HIPLAP Az egyetemi zavargások ügye Pest megye kis­­közgyűlése előtt Pest vármegye kisközgyűlése kedden dél­előtt Prészig Elemér főispán elnöklete alatt ülést tartott. A főispán megnyitóbeszédében boldog újévet kívánt a megyebizottsági ta­goknak. J­áry Albert napirend előtti felszólalásá­ban megdöbbenéssel jdentette ki, hogy Fényes László, mialatt gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor Angliában a revízió ér­dekében harcoltak, olyan cikket írt a Manchester Guardian-ba, amely miatt, véle­ménye szerint, érdemtelenné vált arra, hogy magyarnak nevezzék. Fábián Béla teljes ,­mértékben magáévá tette Váry Albert felfogását, majd elmon­dotta, hogy az angliai agitáció­ alkalmával kihasználták velünk szemben az egyetemi verekedéseket is. Kijelentette, hogy mindig, amikor külföldön magyarok a revízióért küzdenek, itthon megkezdődnek a magyar jellemhez méltatlan pofozkodások, amelyek­kel azután tele van a magyarellenes külföldi sajtó. Kijelentette, hogy fontos lenne kinyo­mozni, ki rendezi ezeket a verekedéseket, mert bizonyos, hogy nem az egyetemi ifjú­ság tömegei, hanem csak egyes csoportok vesznek részt a zavargásokban. Az ország­nak joga van követelni, hogy a belső béke megzavaróival szemben a törvényt teljes szi­gorával alkalmazzák. Preszly Elemér főispán kijelentette, hogy a közgyűlés a vármegye közönségének ne­vében köszönetét fogja tolmácsolni azoknak, akik Angliában Magyarországért küzdöttek. Fényes László cikkére vonatkozólag kijelen­tette, hogy az ilyen magáról megfeledkezett magyart megtagadjuk és sem­mi közösséget nem vállalunk vele. Mihályi Ferenc a szociáldemokraták ne­vében jelentette ki, hogy megvetéssel fordul­nak el a „Manchester Guardians"-ban megje­lent támadó cikk szerzőjétől. Kifogásolta ezután az ínségakció megszűkítését. Preszly főispán válaszában kijelentette, hogy az Szerda 1934 új korszak kezdete a cukorbetegek tápellátásában. A szénhydrátmentes Thswmh BHBBBBBBMM——MM—BT tápszerek korlátlan fogyasztás mellett is ftrialistianois. Kérjen inilyen tájékoztatót: Trés rt., Budapest, V. Gr. Tisza István­ u. 7. Tel.: 8.­5-15 ■II l—l—l—ll — l IMN­M ■ l—l egész megyében megindultak az ínségakciók. Ezután a napirendre tűzött kérdéseket tár­gyalták. Hitlerista tüntetés volt kedden este Bécsben A rendőrség a legerélyesebb eszközökkel lépett fel . Horogkeresztesek újabb merényleteket követtek el Innsbruckban és Bregensben Bécsből jelentik. Báró Alvensteben, dr Steidle merénylőjének édesatyja, kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársaság elnöké­hez és hivatkozott háromévi fegyházra ítélt fiának súlyos tüdőbajára. A köztársasági elnök a kegyelmi kér­vénynek helyt adott és báró Alvens­­lebent Szilveszter estéjén szabadlábra helyezték. Báró Alvensleben Salzburgon keresztül el­hagyta Ausztria területét. Újév napján az ügyész javaslatára megszüntették az eljárást Frauenfeld Alfréd nemzeti szocialista vezér ellen, aki a wöllersdorfi táborban volt vizs­gálati fogságban. Frauenfedet szabadlábra helyezték. Az osztrák fővárosban kedden este nagy nemzeti szocialista tüntetések voltak. A nemzeti szocialisták felvonulást ren­deztek a főbb útvonalakon, hogy megünnepeljék a bécsi körzet volt nemzeti szocialista vezérének, Frauenfeld városi tanácsosnak szabadlábra helyezését. Főleg a Ringen és az opera előtt gyűltek össze nagy nemzeti szocialista tömegek. Lelkes Heil Hitler-kiáltások hallatszottak és a tömeg a Horst Wessel-dalt énekelte. A rendőrség a legerélyesebb eszközök­kel lépett fel és ott, ahol a tüntetők rranaw ■in———ács——■—­ nem oszoltak fel azonnal, gummibotot alkalmazott velük szemben. Számtalan letartóztatás történt. Komolyabb kilengésekre nem került sor. Münchenből jelentik. Mint az osztrák sajtószolgálat közli, a legutóbbi napokban Tirolban és Vorarlbergben sorozatos tünte­tések voltak, amelyek Szilveszterkor érték el tetőpontjukat. Kéményeken és nagyfe­szültségű villanyvezetékeken horogkeresztes zászlók voltak láthatók. A kormány táborához tartozó nevesebb személyek­­ ellen robbanó mozsarakkal merényleteket követtek el. Innsbruckban Fischer keresztényszocialista polgármester lakásán mozsárrobbanás kö­vetkeztében valamennyi ablaktábla be­törött. A Tyrolla-nyomdában, ahol Tirol valamennyi keresztény­szocialista lapját nyomják, egy szellőztető aknán át robbanó­mozsarat dobtak az udvarra. A robbanás következtében itt is betörtek az ablakok. Bregenzben, a keresztén­yszocialista „Vorarl­berger Volkswaen­t“ épületében, Ender osztrák alkotmányügyi miniszter lakásán és a tartományi kormány épü­letében hasonló robbanások jelentős anyagi kárt okoztak. A tetteseket sehol sem sikerült kézrekerí­­teni s ezért a hatóságok ismét túszok le­tartóztatását rendelték el Rassay Károly nyílt levele a­­Manchester Guardian­-ban A Manchester Guardian december 29-i számában Békerevízió Európában, demo­krácia és nacionalizmus címmel Rassay Ká­roly nyílt levelét közli, amelyben felel a december 15-én megjelent Fényes Lászl­ó­­féle levélre. Rassay nyílt levelében kijelenti, hogy a közvélemény ma sokkal kevésbé van meggyőződve a trianoni békeszerződés csalhatatlnságáról, mint pár évvel ezelőtt volt. A magyar álláspont a békerevízió kér­désében teljesen világos, a Magyarországtól elcsatolt, túlnyomóan magyarlakta területek visszaadását kívánja, a kevert lakosságú te­rületeken pedig népszavazást. Rámutat arra, hogy tizenhárom éve folytat ellenzéki poli­tikát és követeli a liberális és demokratikus intézmények tökéletesítését, de a demokra­tikus fejlődésnek azok teszik a legrosszabb szolgálatok akik a demokrácia elveit és a nemzeti jogok és szabadság alapvető köve­teléseit szembe állítják. Lehetetlenség de­mokráciát követelni az állam polgárai szá­mára és ugyanakkor megtagadni az állam­polgárok összessége, a nemzet számára a demokrácia és szabadság elemi jogait. Liewellyn-Jones angol képviselő nyilatkozata Londonból jelentik: F. Lleellyn-Jones képviselő a MTI londoni levelezője előtt nyi­latkozott és elmondotta, hogy gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor legutóbbi látoga­tása még jobban felkeltette az érdeklődést Angliában a magyar követelések sürgőssége iránt. Meggyőződése szerint 1931-ben még erősödni fog az az általános kívánság, hogy megismerkedjenek a magyar ügy érdemi ré­szével és nem lehet nagyon távol az az idő, amikor az angol államférfiaknak lépéseket kell tenniök abban az irányban, hogy az illetékes nemzetközi szervezet döntését ki­eszközöljék. Meggyőződése szerint a trianoni szerződés aláírása óta sohasem voltak a mó­dosítás­ kilátásai ily kedvezőek.

Next