Magyar Hirlap, 1934. január (44. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
4 1934 január 5. tójaa azt táviratozza lapjának, hogy Olaszország eddig még semilyen irányban sem kötötte le magát és hogy a végleges olasz álláspontot még nem szögezték le a leszerelés kérdésében. Sir John Simon külügyminiszter a Reuteriroda római távirata szerint elsősorban a leszerelés kérdéséről és a népszövetség reformjáról is fog tárgyalni Mussolinival. A leszerelést illetőleg az angol és olasz álláspont némileg letér egymástól. Olaszország nem helyesli Németország felfegyverkezési javaslatait, mert attól tart,hogy azok újból megindíthatnák a fegyverkezési versenyt, •'"?frfezt pedig Olaszország feltétlenül kerülni akarja. A népszövetség reformja tekintetében meglehet, hogy Mussolini határozott tervet közöl majd Simonnal. A megbeszélések — folytatja a ta cfrat —minden valószínűség szerint érinteni fogják Annyit mindenesetre megjegyez a Temps, hogy az olasz közvélemény általában véve hajlandó hozzájárulni Németország bizonyos mértékű felfegyverzéséhez, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg bevezetik az általános nemzetközi fegyverkezési ellenőrzést is, a dunai államok gazdasági helyzetét is, így azt a javaslatot is, amelyet Olaszország a múlt ősszel Ausztria és Magyarország gazdasági újjáépítése érdekében Genfben előterjesztett. Az is meglehet, hogy Olaszország a trianoni béke ama határozmányainak végrehajtását fogja ajánlani, amelyek szabadkikötői jogot biztosítanak Ausztriának és Magyarországnak Triesztben és Fiuméban. Olaszország ugyanis szeretné ez országok tengeri kereskedelmjének egy részét az adriai kikötőkbe átkelni. . A négyhatalmi egyezményről — fejezi be a tudósító — valószínűleg csak közvetve lesz szó, miután a négy nagyhatalom tanácskozása nem várható a közeljövőben. Magyarország gazdasági újjáépítésének ügyét is megvitatják a római tanácskozásokon Lunacsarszki holttestét elhamvasztották Moszkvából települk. Lunacsarszki volt népbiztos holtteste előtt, amelyet Moszkvába szállítása után a szakszervezeti ház egyik termében ravataloztak fel, hétfőn az emberek ezrei vonultak el, hogy az elhúnytnak megadják az utolsó tiszteletet. Hétfőn este a holtestet elhamvasztották. Kedd délelőtt az urnát közszemlére helyezték. Az urnánál díszőrséget állítottak fel, amelyet ötpercenként váltottak. Délelőtt az urnát nagy pompával a Vörös téren ünnepélyesen elhelyezték a Kreml falában. Az ünnepségen részt vett csaknem valamennyi diplomáciai képviselő, köztük a német ügyvivő is. ... ■ri Dugulás és aranyeres bántalmak, gyomor- és bélzavarok, máj- és lépduzzadás, hát- és derékfájás ellen a természetadta „Ferenc József“ keserűvíz, naponként többször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Wassermann Jakob Wassermann, a híres német regényíró újév hajnalán alt-ausseei vilidjuhan meghalt. 61 évet ért meg. Aríg élt, nem tudtam hinni neki és még kevésbé tudtam hinni benne. Most azonban elém rajzolódik néhány alakja. Néhány helyzet és fordulat regényeiből... Sok év távolságából is élesen, világosan. Ezek a helyzetek, ezek a fordulatok — élnek. Talán mégis több volt, mint amennyinek tartottam. Talán igazságtalanná tett engem vele szemben írásainak szándékossága és tudatossága. Ha a szó nem volna kellemetlen, azt mondanám: „kiagyalt“ regényekkel lett reprezentatív író. Előbb a német olvasóközönség szemében és később a külföld előtt is. Többnyire egészen magas követeléseket állított fel magával szemben. (Olvasóival szemben is.) Nem kereste az olcsó és könnyű sikereket. A Faf Maurizius meséje szerint, detektívregény is lehetne. De egészen máshol keresi a feszültségeket és a hatásokat. (A nagy közönségsiker részben onnan származhatott, mert annyira másként kezelte témáját Wassermann, mint a detektívregények odáig megszokott változatai.) Ahogyan most visszasiklik pillantásom 'Wassermann'' hőseinek és hősnőinek galériájára, ezekre a problémák nevében, problémák jegyében született emberekre: úgy érzem, hogy vannak percek, sőt vannak órák, mikor sokan közülük a lélegzetű kezdenek. Kilépve sápadt és hűvös elvontságukból. Rendszerint csak' Nachempfinder volt. Valaki, aki élesen, pontosan látta, milyen eszközökkel ért el nagy hatásokat néhány valóban nagy regény. És ügyesen, írnom hallással, biztos kézzel mintázta meg regényalakjait — majdnem ugyanúgy. Ez a „majdnem“ igen komoly eredmény, mert élőképeit az írás legmagasabb rangosztályából válogatta össze. Ugyanakkor azonban széles szakadék is ez a „majdnem“, mert Wasermann nagy regényei olyan területen járnak, ahol a legvégsőbb árnyalat dönt el mindent. Néha mégis több volt Wassermann, mint kivételesen finom és fogékony Nachemponder. Itt és amott, egyszer három-négy, máskor öt-hat oldalakkal regényei átlépik az okos, tiszta „agymunka“ határvonalát. Az élettől is tanult valamit Wassermann. Nem csupán irodalmi — őseitől. (Az „ős“ szót itt igazán zárójelbe kell tenni. Mert az ősök egy része kortársa volt. Sőt akad olyan „ős,“ is a családfán, aki fiatalabb volt nála.) * Zsidó származását erősen hangsúlyozta. És sokan tartották a német irodalom legnagyobb zsidó tehetségének, Heine óta. De ez az értékelés nem illette meg. (Bécsben töltötte írói pályájának egy hosszú korszakát és a bécsi zsidó írók között is akadt legalább kettő, aki szerencsés óráiban jóval följebb jutott el.) Mindenesetre érdekes vegyülök. Mert sok volt benne a talmudistából, de sok volt benne az északnémet elem is. Irodalmi hagyatékát kár túlbecsülni és nem szabad lebecsülni. Kialakult világfelfogása volt és kialakult életszemlélete. Tudott fárasztóan hosszadalmas lenni és gyakran túlhalmozta a részleteket, a finomságokat. De azért kitűnően értette a regényépítés tech rókáját és kitűnően bán a német nyelv kifejezési eszközeivel. Talán Thomas Mann hatása alatt kereste többször a monumentális arányokat. És ez nem tett jót regényeinek. De azért széles közönség tartott ki mellette. Pedig nem tett engedményeket és ha írt, a hang fontosabb volt számára, mint a siker. Az utóbbi években, Emil Ludwig, Maurois, Stefan Zweig nyomán áttért az evocation műfajára a történeti portréfestésre. És távoli tájakat, messze vidékeket választott színhelyéül. Talán azért is, mert így akart menekülni a körülötte sivárrá vált világtól. Kolumbusz útját Amerikába, Stanley merész előretörését Afrika mélyére mondotta el Szép könyv mind a kettő, sok finom szemponttal és sok finom részlettel. Csak a Bain Matari fejezeteinél mindig zavar a visszaemlékezés Stanley száraz, rideg riportjára Stanley nem volt nagy stiliszta, nem volt csiszolt fej, de nyugodt, egyszerű mondataiban néha több a súly, több a plasztika, mint Wassermann „artisztikus“ beállításaiban. Az egyszerűség adománya hiányzott a Fali Maurizius és az Etzel Andergast írójából. ♦ Természetesen a proskribáltak közé került Hitler eljövetelével. De csak egyik huzáját vesztette el így. Mert „másik hazája“ mindig Bécs volt és Ausztria. Inkább berlini, mint bécsi író volt. De sokkal többet élt Bécsben, mint Berlinben. A kis villia AM-Aussee mellett hozzátartozottt írói egyéniségéhez. Mert vannak mondatok és könyvek, amelyeket csak teljes magányban és teljes csöndben lehet leírni. Nem nagy városokban. (Stefan Zweig írásainak is „tartozéka“ a kis ház a Mönschberg oldalán, kilátással Salzburgra. És Stefan George mögé kellett mint háttér a Rajna mentén ■ a szelíd nyugalom.) Mindent összevéve: Wassermann nem tartozott az egészen nagyok közé. De gyakran ugyanazt akarta, amit az egészen nagyok csinálnak — akaratlanul. (1. . ) HIPLAP Az egyetemi zavargások ügye Pest megye kisközgyűlése előtt Pest vármegye kisközgyűlése kedden délelőtt Prészig Elemér főispán elnöklete alatt ülést tartott. A főispán megnyitóbeszédében boldog újévet kívánt a megyebizottsági tagoknak. Járy Albert napirend előtti felszólalásában megdöbbenéssel jdentette ki, hogy Fényes László, mialatt gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor Angliában a revízió érdekében harcoltak, olyan cikket írt a Manchester Guardian-ba, amely miatt, véleménye szerint, érdemtelenné vált arra, hogy magyarnak nevezzék. Fábián Béla teljes ,mértékben magáévá tette Váry Albert felfogását, majd elmondotta, hogy az angliai agitáció alkalmával kihasználták velünk szemben az egyetemi verekedéseket is. Kijelentette, hogy mindig, amikor külföldön magyarok a revízióért küzdenek, itthon megkezdődnek a magyar jellemhez méltatlan pofozkodások, amelyekkel azután tele van a magyarellenes külföldi sajtó. Kijelentette, hogy fontos lenne kinyomozni, ki rendezi ezeket a verekedéseket, mert bizonyos, hogy nem az egyetemi ifjúság tömegei, hanem csak egyes csoportok vesznek részt a zavargásokban. Az országnak joga van követelni, hogy a belső béke megzavaróival szemben a törvényt teljes szigorával alkalmazzák. Preszly Elemér főispán kijelentette, hogy a közgyűlés a vármegye közönségének nevében köszönetét fogja tolmácsolni azoknak, akik Angliában Magyarországért küzdöttek. Fényes László cikkére vonatkozólag kijelentette, hogy az ilyen magáról megfeledkezett magyart megtagadjuk és semmi közösséget nem vállalunk vele. Mihályi Ferenc a szociáldemokraták nevében jelentette ki, hogy megvetéssel fordulnak el a „Manchester Guardians"-ban megjelent támadó cikk szerzőjétől. Kifogásolta ezután az ínségakció megszűkítését. Preszly főispán válaszában kijelentette, hogy az Szerda 1934 új korszak kezdete a cukorbetegek tápellátásában. A szénhydrátmentes Thswmh BHBBBBBBMM——MM—BT tápszerek korlátlan fogyasztás mellett is ftrialistianois. Kérjen inilyen tájékoztatót: Trés rt., Budapest, V. Gr. Tisza István u. 7. Tel.: 8.5-15 ■II l—l—l—ll — l IMNM ■ l—l egész megyében megindultak az ínségakciók. Ezután a napirendre tűzött kérdéseket tárgyalták. Hitlerista tüntetés volt kedden este Bécsben A rendőrség a legerélyesebb eszközökkel lépett fel . Horogkeresztesek újabb merényleteket követtek el Innsbruckban és Bregensben Bécsből jelentik. Báró Alvensteben, dr Steidle merénylőjének édesatyja, kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársaság elnökéhez és hivatkozott háromévi fegyházra ítélt fiának súlyos tüdőbajára. A köztársasági elnök a kegyelmi kérvénynek helyt adott és báró Alvenslebent Szilveszter estéjén szabadlábra helyezték. Báró Alvensleben Salzburgon keresztül elhagyta Ausztria területét. Újév napján az ügyész javaslatára megszüntették az eljárást Frauenfeld Alfréd nemzeti szocialista vezér ellen, aki a wöllersdorfi táborban volt vizsgálati fogságban. Frauenfedet szabadlábra helyezték. Az osztrák fővárosban kedden este nagy nemzeti szocialista tüntetések voltak. A nemzeti szocialisták felvonulást rendeztek a főbb útvonalakon, hogy megünnepeljék a bécsi körzet volt nemzeti szocialista vezérének, Frauenfeld városi tanácsosnak szabadlábra helyezését. Főleg a Ringen és az opera előtt gyűltek össze nagy nemzeti szocialista tömegek. Lelkes Heil Hitler-kiáltások hallatszottak és a tömeg a Horst Wessel-dalt énekelte. A rendőrség a legerélyesebb eszközökkel lépett fel és ott, ahol a tüntetők rranaw ■in———ács——■— nem oszoltak fel azonnal, gummibotot alkalmazott velük szemben. Számtalan letartóztatás történt. Komolyabb kilengésekre nem került sor. Münchenből jelentik. Mint az osztrák sajtószolgálat közli, a legutóbbi napokban Tirolban és Vorarlbergben sorozatos tüntetések voltak, amelyek Szilveszterkor érték el tetőpontjukat. Kéményeken és nagyfeszültségű villanyvezetékeken horogkeresztes zászlók voltak láthatók. A kormány táborához tartozó nevesebb személyek ellen robbanó mozsarakkal merényleteket követtek el. Innsbruckban Fischer keresztényszocialista polgármester lakásán mozsárrobbanás következtében valamennyi ablaktábla betörött. A Tyrolla-nyomdában, ahol Tirol valamennyi keresztényszocialista lapját nyomják, egy szellőztető aknán át robbanómozsarat dobtak az udvarra. A robbanás következtében itt is betörtek az ablakok. Bregenzben, a keresztényszocialista „Vorarlberger Volkswaent“ épületében, Ender osztrák alkotmányügyi miniszter lakásán és a tartományi kormány épületében hasonló robbanások jelentős anyagi kárt okoztak. A tetteseket sehol sem sikerült kézrekeríteni s ezért a hatóságok ismét túszok letartóztatását rendelték el Rassay Károly nyílt levele aManchester Guardian-ban A Manchester Guardian december 29-i számában Békerevízió Európában, demokrácia és nacionalizmus címmel Rassay Károly nyílt levelét közli, amelyben felel a december 15-én megjelent Fényes Lászlóféle levélre. Rassay nyílt levelében kijelenti, hogy a közvélemény ma sokkal kevésbé van meggyőződve a trianoni békeszerződés csalhatatlnságáról, mint pár évvel ezelőtt volt. A magyar álláspont a békerevízió kérdésében teljesen világos, a Magyarországtól elcsatolt, túlnyomóan magyarlakta területek visszaadását kívánja, a kevert lakosságú területeken pedig népszavazást. Rámutat arra, hogy tizenhárom éve folytat ellenzéki politikát és követeli a liberális és demokratikus intézmények tökéletesítését, de a demokratikus fejlődésnek azok teszik a legrosszabb szolgálatok akik a demokrácia elveit és a nemzeti jogok és szabadság alapvető követeléseit szembe állítják. Lehetetlenség demokráciát követelni az állam polgárai számára és ugyanakkor megtagadni az állampolgárok összessége, a nemzet számára a demokrácia és szabadság elemi jogait. Liewellyn-Jones angol képviselő nyilatkozata Londonból jelentik: F. Lleellyn-Jones képviselő a MTI londoni levelezője előtt nyilatkozott és elmondotta, hogy gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor legutóbbi látogatása még jobban felkeltette az érdeklődést Angliában a magyar követelések sürgőssége iránt. Meggyőződése szerint 1931-ben még erősödni fog az az általános kívánság, hogy megismerkedjenek a magyar ügy érdemi részével és nem lehet nagyon távol az az idő, amikor az angol államférfiaknak lépéseket kell tenniök abban az irányban, hogy az illetékes nemzetközi szervezet döntését kieszközöljék. Meggyőződése szerint a trianoni szerződés aláírása óta sohasem voltak a módosítás kilátásai ily kedvezőek.