Magyar Hirlap, 1934. március (44. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

^ »Owiatr IQ —*** ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AB Szerkesztőség maoyakokszagok: tflgpWés kiadóhivatal­i hóra 2.80. % ton Open*«. H jHnf VT«, Aradi ucca 10. szám. romániában: BPI ISI ill *£«$§ Ef&| B Tglk H§§8 IjggJk Telelom 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 i to« no i«t •), tm «0 ml mbH Bffgg mW? B lgj|á jajjra JUGOSZLÁVIÁBAN'. Br H | Bb&L Jbw Ulf mBL JUs A89| | Utazási és fürdőiroda I | Uis • dinár. % «VN no­­mil Hj§ K 9H §||f M VL, Aradi ucca 10. szám. TSTITS.®«. JL JmbJsLJll^L JKjQL I retem.: ii*ft8 Mii.iwi PDAPKn93oÍARnPn^sŐTÖRTÖ^T!sro!KP«r6?D»FR!EDMflNN^RNő"^^^^XUV^VFÖLYA^^^S ROSSZ ÖRÖKSÉG Hát most tehet kiki a vérmérséklete szerint. Gyönyörködhet vagy vállat vonhat, még káromkodhat is, vagy pró­bálhatja az autonómiát gúnyosan le­mosolyogni, mert bizony megtörtént, hogy a főváros egyik kerületében a tisztviselő urak maguknak utaltatták ki a szegények ínséges pénzét karácsonyi különsegélynek s a majdnem legmaga­sabb polcon ülő úr, akinek feladata az ellenőrzés lett volna, maga is jó mélyen belenyúlt a sovány tarisznyába s az elöljáró pedig valami érthetetlen gyen­geségből, mintegy megbűvölve, aláírta a kiutaló cédulákat, bár magának nem vett belőle. Bizony megesett s ezt már sem meg­szépíteni, sem eltitkolni nem lehet, ma­gyarázni legfeljebb, ami meg nem tör­téntté már nem teszi ugyan, de mégis, mert közügy s nagyon is közérdek: megérdemli a bonckés munkáját. S annyit mindjárt a legelején meg kell engedni, hogy az effajta szabály­talanságot s általában a közpénzeknek ilyen kezelését nem a nyolcadik kerület megtévedt tisztviselői találták ki. Ez persze semmikép sem szolgálhat ment­ségükre, még csak tettük enyhítésére sem, csak válaszul azoknak, akik a panamát, visszaélést, hűtlen sáfárko­dást egyetlen vagy egy bizonyos politi­kai rendszer bűnévé próbálják bélye­gezni. Panamák minden korban és min­den politikai rendszerben akadtak s minden országban is. Nem akad fehér folt sem a történelemben, sem a térké­pen — s ha akad, csak azért akad, mert ott még nem járt vakmerő utazó megfelelő felszereléssel, vagy mert a terület — térben, időben — még szűz a pénztől, az emberi haladás e gazda­sági találmányától. De ahol és amióta emberek más emberek javával gazdál­kodnak, mások jószágára ügyelnek, ott és mindig előfordultak hasonló esetek. Nálunk pedig különösen van módjuk a tévedt férfiaknak elődökre hivatkozni. Ez sem ment, ez sem enyhít, de igaz. A baktériumot, amely agyukba férkőzött s ott ezt a visszás gondolatot, hogy tudniillik a szegények segélyén meg lehet takarítani és a megtakarításból tisztviselői segélyt nyújtani, felkeltette .— ezt a csirát valóban örökölték. Akár nevén nevezzük az intézményt, akár nem, mindenki emlékezni fog a rop­pant botrányra, amelyet most kár volna gombolyagként visszagöngyölíteni — amely a titokban kiosztott segélyek la­vinájával borította el a közéletet. Orto­péd cipőkre a megnyomorodott szegé­nyeknek nem tellett mindig — de tellett virágkakétákra és arany cigarettasze­lencékre; a táppénz körül bizonyára nem egy elkeseredett és késhegyig menő vita folyt, fillérekért; de bezzeg nem folyt a cilinderekről és csíkos nadrá­gokról, amelyekben a nyomor hivatalá­nak tisztviselői kellett, hogy feszítsenek. Évekig folyt ez így s tudott róla min­denki, aki közel volt, vagy tájékozott volt, vagy egyszerűen csak nem akarta behúnyni a szemét. Tudott róla min­denki, mert hiszen éppen úgy, mint most a bűnbe esett elöljáróságon, a mellőzött kartársak irigy suttogása nem hagyta szunnyadni a sötétbe kívánkozó botránymagot. És mégis: nem hóna­pokig, de esztendőkig tartott, amíg a vizsgálat megindult s addig érthetetlen tekintély­okokból, egy rosszul értelme­zett nyugalom érdekében visszaszorí­tottak minden, támadást, amely a vissza­élés csatakiáltásával indult rohamra a népjólétinek nevezett bástya ellen. Éjfélig tartó interpellációs ostrom a képviselőházban A leleplezett vámeltitkolások és vámcsalások ügyében szigorú vizsgálatot ígért Imrédy Béla pénzügyminiszter A képviselőház szerdán folytatta a fővá­rosi törvényjavaslat vitáját, de nem sokkal haladt előre, mert mindössze egy szónok be­szélt, a kormánypárti Berki Gyula. A többi szónokra már nem került a sor, mert a Ház hat órakor áttért az interpellációk meghall­gatására. Előzőleg ismét napirendi vita volt, amelynek során a kereszténypárt újólag til­takozott a szovjettel kötött diplomáciai egyez­mény ellen. Tizennyolc interpellációt jegyeztek­ be, de nem került sor valamennyinek az elmondá­sára. Többen elhalasztották interpellációju­kat, így Magyar Pál is, a­ki az ülés folyamán behatóan tanácskozott Imrédy Béla pénz­ügyminiszterrel és az elhalasztás nyilván ez­zel a megbeszéléssel állt összefüggésben. Az interpellációknak jórészét azonban mégis elmondták, úgyhogy éjfél felé haladt már mi óra mutatója, amikor a szerdai ülés véget ért. A fővárosi javaslat vitája Almásy László elnök délután 5 órakor nyitotta meg a képviselőház szerdai ülését, amelyen folytatták a fővárosi törvényjavas­lat vitáját. Berki Gyula, az első felszólaló azzal kezdi, hogy nem lehet a mai állapotot ösz­­szehasonlítani az 1872-es helyzettel, ma már annyira összekeveredett az autonómia hatásköre az államéval, hogy nagyon nehéz szétválasztani őket. Nem érti az ellenzéket, amely idáig mindig a takarékosságot, a költségvetés redukálását követelte. A fővá­ros 300 millió árú mezőgazdasági cikket fo­gyaszt egy évben és ezt 25 százalék fogyasz­tási adó, kövezetvám, illeték terheli. Ezt le kellene szállítani. Malasits Géza: De hiszen ez a belügymi­nisztertől függ, miért nem szállítja le a belügyminiszter a fogyasztási adót? Kabók Lajos: Mindig hiába kértük azt! Berki Gyula: Nem akarja az üzemek kér­désében ellenzéki vezérek régi felszólalá­sait idézni. Tiszta helyzetet kell teremteni a köz­üzemi kérdésben. Olcsóbb villanyt és gázt kell adni a közönségnek. Úogy ő, mint pártja osztja Rassay nézetét, mert a parlamentarizmus híve és a dikta­túra ellensége, de a javaslatban nem látja az autonómia megsemmisítését. Ezt a ja­vaslatot a sorozatos belügyi reformjavasla­tok egy láncszemének látja. Sürgeti a má­sodfokú közigazgatás reformját, valamint a megyei, községi, járási törvényhatóságok reformját. A javaslatot elfogadja, mivel annak sem diktatórikus, sem különleges politikai céljai nincsenek. Almásy László elnök ezután javasolja, hogy a vitát csütörtökön délután 5 órakor folytassák. Napirendi vita Petrovácz Gyulát, az első felszólalót meg­döbbenti az a kommüniké, amely egy kém­­szervezet leleplezését jelenti be, általánosan gyanúsítva az abban való részvétellel a tár­sadalom minden rétegét. Ezt a sajtófőnök úr balfogásai közé sorolja, amelyek közé sorolja az orosz szovjet elismerését beje­lentő kommünikét. Oroszországban tombol az istenellenes propaganda. Malasits Géza: Németországban már állít­ják a bálványszobrokat. Ezt Hitler is meg­teszi. Petrovácz Gyula? Méltóztassék felszólalni, akkor is alá fogjuk írni. Tiltakozik az isten­ellenes orosz propaganda-központ ellen. Pe­kár Gyula, az egységes párt kimagasló tagja cikket írt pár hónaappal ezelőtt az ellen, hogy egyes államok nem átallanak meg­­egyezést kötni a szovjettel s ezzel cinkosai lesznek az istentelen, hóhér­ államnak. (Óriási derültség.) Malasits Géza: Azóta Ankarában járt s hallgatta az Internacionálét Sándor István a napirendi javaslatot, el­fogadja. Tiltakozik az ellen, hogy minden jogalap nélkül egyeseket eltilt­sanak attól, hogy csemegepaprikát ter­meljenek. Paprika-fináncok fognak szaglászni paprika­­termelők után. Rakovszky Tibor: Paprika-élharcosok! Klein Antal ugyancsak elfogadja a napi­rendi javaslatot. A gazda­védelmi rendelet némi javulást jelent, ellenben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Sokkal radi­kálisabb intézkedésre van szükség, amint azt Bethlen István is kifejtette. A közfel­ügyeleti bizottságok a főispánoktól függnek s így nem is végezhetik munkájukat párt­­politikamentesen. Azt is megállapítja, hogy az úgynevezett zsidó nagytőkés hitelezők sokkal humánusabban bánnak a gazda­adósokkal, mint az állam által támogatott altruista intézetek. Az interpellációk A napirendi javaslatot ezután elfogadták. Interpellációkra adott írásbeli válaszokat vettek tudomásul s ezután áttértek a szó­beli interpellációkra. Báró Inkey Pál interpellációjában azt kérte, hogy a bevalláson alapuló személyi adóknál az adóalap megállapítása lelki­ismeretes és komoly nyomozás alapján tör­ténjék. A büntetőszankciók szigorú alkal­mazását sürgeti. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszá­ban kijelenti, hogy a nyomozómunkát új szabályokkal kellene kodifikálni. Eziránt­ban már történtek is kezdeményező lépé­­sek, amennyiben könyvszakértőket alkal­maztak. Gondosan figyelni fog azonban arra, hogy zaklatás esete ne forogjon fenn. Utasítani fogja a pénzügyi hatóságokat a büntetőszankciók legszigorúbb alkalmazá­­sára. Báró Inkey Pál viszonválasza után a Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. A szovjet szerződés Fábián Béla az orosz szovjet elismerés­ ügyében interpellál. Kijelenti, hogy tudja, hogy egy veszett ügyben emel szót. Kérdi, melyek voltak a gazdasági és politikai in­­dokok, amelyek a kormányt az elismerésre bírták és­­gondoskodtak-e az esetleges aknamunka megakadályozásáról? A gyáriparosok pillanatnyi haszonért koc­t­káztatják az egész magyar jövendőt. Átok­ van azon a pénzen, amit ezen a címen a­ mezőgazdaság és gyáripar kapni fog. Azt hangoztatja a kormány, hogy a Balkáni egyezmény ellensúlyaképpen ismerte el a szovjetet. Furcsa, hogy erről az elismerésről éppen a Balkán­paktum egyik tagállamának, Török­országnak fővárosában tárgyaltak! És ha már elismerték, miért nem akkora amikor még keresni lehetett? A szovjet nem tartja be ígéreteit, mert propagandát csinál a vele szerződéses államokban. A 17. kommunista pártkongresszuson a népbiztosok jelenlétében olvasták fel a je­­lentést arról, hogy azokban az államokban, amelyekkel szerződéses viszonyban vannak, a propaganda milyen eredményeket ért el. A szovjet sose mond le a világforradalomáról. Reméli, hogy a magyar kormány talánt mégis megfontolja ezt a lépését. Gál Jenő azért interpellál, mert a minisz­­terek megsértik a parlamentarizmust, amikor a legritkább esetben válaszolnak az­ interpellációkra. Például vétkes mulasztás, hogy a külügyminiszter nem válaszolt az most elhangzott külügyi természetű inter­pellációra. Farkas Géza: Elég az élharcosok jelenté­­sének meghallgatása. Az én vidékemen egy­ elítélt kommunista az élharcos. Gál Jenő: A régi időkben interpellációki­kal minisztereket buktattak. Az ország nyo­ morog, Sínylődik s ha panaszszavuk meg­­jelenik egy-egy interpellációban,, nincs rál hivatalos válasz. Itt van a VIII. kerületi elöljáróságnál történt visszaélések ügye. Ennek a kornak, ennek a múltnak, ennek a szellemnek egyenes örökösei a budapesti nyolcadik kerület kisiklott tisztviselői, innen vették a bátorságot vagy tévhitet vagy cinizmust — nevez­zük akárminek —, amely zsebbe süly­­lyesztett kézben utalványt szorongat, míg az ínséges, kenyérért nyúló kezet érzéketlenül félrelöki. S nem ok nélkül hoztuk fel példának éppen a kimúlt népjóléti intézményét és azt a szívós küzdelmet, amely botrá­nyának kipattanását megelőzte. Mert bár magunk ismerjük el azzal a tár­gyilagossággal, amely bennünket köte­lez akkor is, amikor talán malmunkra vizet hajthatnánk az események kiéle­zésével, hogy panamák minden politi­kai rendszerben megeshetnek, amíg az emberi posztokon emberek állnak — de a botrányok kipattanása, lefolyása és elintézése változik a politikai rend­szerek szerint. Ez mutatja a demokrácia erejét és életrevalóságát. A demokrácia nem fél a botránytól, amellyel a panamák ki­pattanása és felderítése jár, mert nincs oka tőle félni, ő maga saját hatalmának forrása, ő maga saját magának erkölcs­­bírája is. Mihelyt a legkisebb jelét vagy nyomát is látja tehát a visszaélésnek, kíméletlenül leleplezi, mert hiszen a hűtlen sáfárkodás őt magát károsítja meg, azt a polgári közösséget, amely ma­gát a maga akaratából és akaratával kormányozza. Nincs leplezni és szépí­­teni valója. Egy sürgős feladatot érezt csupán: minél hamarább kivágni a­ szervezetből a beteg részt s minél erélyesebben megtorolni a köz kárát, hogy elrettentésül szolgáljon a jövőre. Láthatták éppen most a megtévedt szerencsétlenek, hogy nem volt szándék, de lehetőség akár csak egy pillanatig, amely engedte volna, hogy homályban elsurranjanak a veszélyeztetett reflektor­­fényből. A demokrácia nem habozik s rögtön felkel, hogy leszámoljon a múlt rossz örökségével, a jelen­ veszedelmes kór­ságával.

Next