Magyar Hirlap, 1934. március (44. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-09 / 55. szám

6 1931 március 9. «jwpBiwy« ;7iW|'IMyr'-fr"TT ’n~T-TznrTiTirrrnrr TrriBiii­n­t — ff® porodtak is a rendelkezések fontossága mér­tani arányban emelkedik. Ezzel semmikép­pen se­m­ tartott lépést az állampolgárok jogvédelmi berendezése. A sárga könyv sür­geti tovább a háború esetére szóló kivételes intézkedések még hatályban tartott részének megszüntetését is. A jelentés kitér az esküdtbíróságokra is, amikor a következőket mondja: ,,Remélni merjük, hogy az esküdt­bíróságok működésének legalább is poli­tikai pörökben való felfüggesztésének és a sajtójog terén még fennálló kötöttség megszüntetését az igazságügyminiszter kezdeményezni fogja. Hiszen már jogász­­generációk nőttek fel, amelyek az esküdt­széket csak úgy ismerik, mint a gyermek a tündérvilágot, a mesékből. Kérnünk kell a perrendtartási értékhatárok kom­petenciáját, perorvoslati kategóriák és a társasbírósági rendelkezések visszaállítását Ezek az eljárásjogi közjogi berendezések nem illeszthetők be tételként az állam ta­karékossági programjába, mert az igaz­ság nem anyagi értékmérővel található jó­szág és nincs kétféle — drága és olcsó — igazság. Az ügyvédi kar gazdasági válsága A sárga könyv hosszasan foglalkozik az ügyvédi kar helyzetével. Mindenekelőtt meg­állapítja, hogy a bírósági ügyforgalom a házassági bontóperek kivételével nagy mér­tékben apad. A gazdasági élet aléltsága folytán a munkanélküliség egyre emelkedik, a zugirászat még mindig megszállva tartja az ügyvédi munkaterületeket és a fővárosi ügyvédi létszám az elmúlt évben újabb har­mincfőnyi többletet mutat. A korban egyre fokozódó öngyilkosságok, de majdnem olyan tragikus gyakori agy- és szívszélfürdés által okozott hirtelen halálesetek, amelyek mö­gött elképzelhetetlenül súlyos, gondterhes évek, tépelődések, vergődések, végsőkig fe­szült idegi­zgalmak állanak, időközönként újból és újból feltárják az ügyvédi kar ka­tasztrofális helyzetét. Sajnálattal állapítja meg a kamara, hogy az elmúlt év folyamán egyetlenegy olyan reformot sem hozott a kormány, amelyet az ügyvédség a maga javára könyvelhetne el Ezzel szemben a gazdamoratórium sú­lyosan érintette a fővárosi és a vidéki ügy­védséget. Ilyen helyzetben fokozott köteles­ségük az ügyvédeknek egyre hangosabban és nagyobb nyomatékkal hangsúlyozni azt a meggyőződésüket, hogy a világválság el­szomorító éveiben is enyhíteni lehetne az ügyvédség helyzetén. A sárga könyv ezután megemlékezik a kontárok elleni küzdelemről, a gu­gírászat­­ról, sérelmi panaszokról és azokról a belső mozgalmakról, amelyek az ügyvédi kamara életében a múlt év folyamán lezajlottak. A kamara pénzügyi helyzetével szemben hang­­súlyozzák, hogy a kamara vagyonállaga a nyugdíjintézettel szemben fennálló terhek figyelembevétele nélkül kielégítő lenne. A kamara az elmúlt évben a nyomorgó ügy­védek között 23.000 pengő segélyt osztott ki és 22.000 pengő ára ebédsegélyt adott. Az érdekes jelentést a kamara 1933. évi zárszámadása egészíti ki. A gyerekből férfi lesz írta: FRÁTER LAJOS A gyerek meglapulva les ki a konyha­sarokból. Nézi az anyját, aki kint áll a gan­gon, a konyhaajtó előtt. Egyik keze a csí­pőjén, másik kezében pattogva, szikrázva hintát a tüzesedő vasaló. Most egypárszor megrázza a vasat, belefúj az apró kipiro­sodó lyukakba és a bel­ől felszálló fehér h­amucsővel bejön a konyhába. A szobában, egyetlen szobájukban ma az apja az úr. Ma vasárnap van­ munkaszünet. Az apja betű­ről kiabál. Furcsán hallatszik a hangja a csukott ajtó mögül, mint mikor a szomszé­­d­éknál van veszekedés. — Megint most vasalsz? Mikor már men­nék.­­ Az anyja bespricceli az inget. Behajtja az ing két ujját, összegöngyöli, rácsapkod s úgy mondja: Mingyárt meglesz az inged. Csak ne pe­relj már megint. Erre felcsapódik a szoba ajtaja. Az apja h­álóingben megáll az ajtóban. — Még hogy én ne pöröljek! Az ember egész héten dolgozik, mint egy állat és va­sárnapra nincs inge. Az anyja szelíden feleli, de már sírás re­zeg a hangjában. — Ha nem volt pénz szénre... csak este hoztál pénzt. A gyerek most arra gondol, ha megnő és keresni fog sok pénzt, mind oda fogja adni az anyjának, hogy ne veszekedjen vele az apja. Majd mosónőt fogadnak, mint a szom­szédban, akiknek két accal szobájuk van. —■ Mért nem vasaltál az este? — Este mostam csak ki, szappan is kel­lett. Az apja morogva indul a szekrény felé. Elveszi fekete ruháját. Olyan furcsa az is, ahogy a hálóingben áll és kezében magasra tartja a felaggatott fekete ruhát. Nevetni kellene ezen. De most nem szabad nevetni, csak ha­mar elment. — Kikefélted? — Ki. Most egyszerre kirobban. — Hát a cipőm?­! — Jézusom ! még lent van a suszternál. — Ahhoz is szappan kellett? — Ó, Istenem, pénz nélkül hoztam volna el? Még a gyermeknek se adhattam pénzt füzetre.. — Már megint a kölyköd! Minek tanul? Az apja cipőjével törődne inkább! Mért nem ugrik, mikor hallja, hogy nincs az apjának itt a cipője? Erre tanítják a pénzemért? Most róla van szó. Feláll. Bizonytalanul. Nyurga, vékony teste felibe hajlik, hogy kisebbnek lássák. Szívja az orrát, fölrántja a vállát. — Mit állsz? le mamlaszt De m­ár felé h­ajlik az anyja hangja. — Menj le, édes fiam, a cipőért, hadd Vasalom be az apád ingét. Csörren a pénz. — Vigyázz, el ne szórd! Né 22 körül a kocsiúton, mielőtt átméssz! — Ne féltsd azt a hülyét .Vigyáz az a bőrére. Jobban, mint az apja cipőjére. Ezt már kívülről hallja. Örül, hogy kint van. Csak vasárnap ne lenne! Inkább isko­lába menni. Most a suszterhoz kell menni. Pedig, hogy nem szereti az öreget. A buta viccét, amit mindig elmond. Hogy hogy van megelégedve a tanárjával? Ez neki egy vicc? Hát, amit a Csillag mondott,­­akkor mi? Jó pofa az!­­ Az utcáról nem lehet bemenni. Le van húzva a vasredény. Bekerül az udvarba. Kopog, kinyitja az ajtót. — Jó napot kívánok. A papa cipőjéért jöt­tem. — Mingyárt, fiatalúr — mondja a susz­ter, nagybajszos ember. Ül a bankfin, rá sem néz. Most félhomályban észreveszi a nőt a­ széken —­ Még mindig szorít? — kérdi a susz­ter. A nő hangja csendül. — Bizony, Dobos bácsi, fáj. Itt, látja —­ és a cipőjéhez hajol, mutogat a cipőjén. Selyemruha van rajta. Rövid. Ahogy ke­resztbe veti a lábát, térde fölé csúszik a ru­hája. Selyemharisnya feszül a lábán. Csil­lan a homályban. A gyerek nézi a harisnyát. Milyen érdekes egy ilyen láb. Milyen érde­kes a formája. Alul keskeny, felfelé széle­sedik, a térd alatt újra keskenyedik. Most a nő leveszi a cipőt. — Még egy kicsit tágítsa ki. Ezt olyan hangon mondja, mintha azt mondaná, hogy szerelem a krémest! És mozgatja közben a ládaujját a harisnyában. Milyen különös ez is. Úgy mozog mindegyik, mintha csápók lennének. Megcsillan a h­arisnya­kötő csatija és min­gyárt mellette csak egy kis darabon egy kis folt. Rózsaszín bőre. Ilusa. A gyerek szeme rátapad. Feje kinyúlik­­ a kinőtt kabátból. Szája lassan kiszárad. Arca kipirul. Foga vacogni kezd. Valami különös zsibongást érez a hátában, mintha hangyák mászkálná­nak rajta. •4- Most tessék megpróbálni. A nő felemeli a lábát. Megtámasztja a suszter térdén. Az felhúzza a cipőt Most a nő újra a cipőhöz hajlik. Nyomogatja. A kis rózsaszínű fölt­arasznyira nő. A gyerek ajka már cserepes a láztól. Olyan száraz a torka, hogy alig bír nyelni. És a szíve­­is, mintha a torkában dobogna. Egy pillanatra átvillan az agyán, hogy susz­ter lesz, akkor ő is próbálhat cipőket a szép nők lábára. És megigazíthatja a harisnyát, him most a suszter. — Persze. Összegyűrődött a harisnya. Azért nyom. Most a nő kacag. —­ Hogy erre­ nem gondoltunk előbb, kopogtatnak. Kinyílik az ajtó. Szent Istent az apja­ a cipőért! — Itt bámulsz? Én meg várom a cipőt! Most elcsendesedik az apja hangja. Meg­látja ő is a nőt. — Lódulj fel! A pénzt hadd itt. Kimegy. Lassan, szédülő fejjel. — Várj! Vidd fel ezt a papucsot! — hallja az apja hangját és már érzi a hátában a papucsot. Az anyja a zsámolyon ül. Sír. Kendőt szorít az arcához. A fehér kendőn előbb gombostűnyi piros pont, aztán mint egy lencse, majd egy fillér és mind nagyobb lesz. Odabújik az anyja mellé. — Megütött? — Dehogy. Beleütöttem a kredenc szé­­lébe, ő azonban tudja, hogy az apja volt. Át­öleli az anyja nyakát. Fejét az anyjához dörzsöli. —­ Ne sírj. Majd ha megnövök, suszter leszek és akkor minden jó lesz. •— Te csak tanulj. Ne legyél mester­ember. Azok mind durvák. Ül az anyja mellett. És,újra előtte van A Selyemharisnyás láb. Az arasznyi rózsaszín folt. Milyen jó volna most leszökni és be­­tesekedni az ablakon! De neki most itt a helye az anyja mellett, meg kell vigasztalni az anyját. És a gyerek úgy érzi, hogy most ő a hős. Csak egy kicsit fáj ez a hősiesség. Az első küzdelem a nőért. Az első összeütközése a kötelességnek a Nővel. Éjjel a selyemharisnyás lábáról álmodik. Aranycipőről, melyet ő csinált és amelyért megkapta a két lábat. De nem tudta, mit kezdjen vele. SIGVARD SVÉD HERCEG ÉS PATZEK ERIKA ESKÜVŐJE­I Az esküvő a nyilvánosság kizárásával folyt le Londonból jelentik: Westminster kerület anyakönyvi hivatalában csütörtök délben kötöttek házasságot Sigvard svéd királyi herceg és Patzek Erika. A vőlegény és a menyasszony is egyszerű sötétkék ruhában jelent meg az esküvőn; a herceg kalapot sem viselt. .­ menyasszony láthatóan elfo­gó­dot­t volt. Tanuk voltak a menyasszony részéről Georg Patzek, a vőlegény részéről pedig Sigvard herceg ügvédje. Az esküvő a nyilvánosság teljes kizárásá­val ment végbe; még a londoni svéd követ­ség tisztviselői is az előszobában várakoz­­tak, hogy gratulálhassanak az ifjú párnak. Az anyakönyvvezető-hivatal előtt már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg gyűlt egybe, amelyet az erős rendőri készültség csak nehezen tudott visszaszorítani. Amikor az új pár megjelent, a tömeg lelkesen ün­nepelte őket. A vőlegény a házassági tanúsítványt még mint Sigvard svéd királyi herceg írta alá; utoljára használta ezt a címet. Útlevele — amelyet a svéd konzul állított ki — már Bernadotte névre szól. Az ifjú pár pénteken Olaszországba uta­zik nászúira. A bürokrácia felelős a tavaszi közmunkák késedelméért A főváros törvényhatósági tanácsa csütör­tökön délelőtt ülést tartott, amelynek napi­rendje előtt Scheuer Róbert szóvátette, hogy Budapesten ijesztően terjednek a ven­ereás be­tegségek. Ennek legfőbb okát abban a régi népjóléti miniszteri rendeletben látja, amely szerint nemi betegeket közkórházakba nem lehet felvenni. Megfelelő intézkedést sürge­tett. Liber Endre alpolgármester kijelentette, hogy a venereás betegek elhelyezése ügyében el fog járni az illetékes kormánytényezőknél. Rassay Károly a fővárosi tavaszi közmun­kák megkezdését sürgette. Három közmunka m­egindí­tása aktuális: az Erzsébet sugárút megnyitása, a Tabán újjáépítése és a Ru­­dasfürdő átépítése. Valószínű, hogy ismét el fog múlni az idei szezon is anélkül, hogy a munka meginduljon. Ezért kérdést intéz a polgármesterhez, hogy milyen adminisztrá­ciós akadályok állanak az Erzsébet sugárút megnyitásának, a Tabán újjáépítésének és a Rudasfürdő átépülésének útjában? A tör­vényhatósági tanács már eleve elhárít magá­tól minden felelősséget a közmunkák meg­indításának elhalasztása tekintetében. Huszár Aladár főpolgármester válaszában közölte, hogy a legfőbb baj az, hogy minden kér­désbe több hatóságnak van beleszólása, ami végül is elgáncsolja magát a problémának a megoldását. A Tabán újjáépítésével kapcso­latban pedig Borvendég Ferenc alpolgármes­ter kijelentette,­ hogy a részletkérdések tisz­tázására vonatkozólag fölhívta a Közmunka­tanács elnökét, hogy hívjon össze értekezle­tet és reméli, hogy annak megtörténte után gyors tempóban haladhat előre az előkészítés munkája. A hivatalos részről elhangzott föl­­szólalásokra Balsay Károly kijelentette, hogy ezek nem nyugtatták meg, mert éppen az adminisztráció teljes tehetetlenségét bizonyít-t ják. Az autonómia mindent megtett a maga idejében és a bürokrácia hibás a késede­lemért. A napirend tárgyalása során újból élénk vita volt a Beketow Cirkusz bérlete miatt. A polgármester azt javasolta, hogy a cirkusz bérletét egy évre adják a Beketow-örökösök­­nek. Payr Hugó ellenezte a polgármesteri előterjesztés elfogadását, Bü­chler József pe­dig azt hangoztatta, hogy a Beketow-örökö­­söknek a botrányos előzmények után nem le­­het odaadni a bérletet A tanács az előter­jesztést nem fogadta el, hanem utasította a polgármestert, hogy négyhetes terminusra új pályázatot tűzzenek ki. A fővárosi újabb csatornaépítésre és a járulékok kivetésére vonatkozó polgármesteri jelentés körül hosz­­szabb vita volt, vég­ül úgy határoztak, hogy amíg az új szabályrendelet elkészül, addig a csatornázási járulékok behajtását felfüggesz­tik. Végül elfogadták a svábhegyi fogaske­rekű­ vasút tarifájának reformját, amely a díjakat átlagban 40 százalékkal szállította le. A Tetteitért zsebtolvaj Veszedelmes zsebtolvajt sikerült ártalmat­lanná tennie csütörtökön este a rendőrség­nek. Kelemenfalvi Thernovszky Ferenc ítélő­táblás bíró az Erzsébet híd pesti hídfőjénél a 19-es villamosra várakozott. Észrevette, hogy hátsó zsebében valaki kotorász és las­san, óvatosan kihúzza a pénztárcáját. Meg­fordult és egy idősebb embert látott állni a háta mögött. Mikor kérdőre akarta vonni, az futásnak eredt, de a tálbilabíró több em­bert segítségül hívott és elfogta a zsebtolvajt, akit átadott a közeliben őrszemes szolgálatot teljesítő rendőrnek. Bekísérték a rendőr­ségre, ahol megállapították, hogy a zsebtol­vaj azonos Csendőr Pál 45 éves ügynökkel, aki zsebtolvajlásért már többször el volt ítélve. A tetten ért zsebtolvajt a rendőrségen őrizetbe vették. az ön hashajtója is Péntek meghalt Pál Alfréd, volt munkapárti képviselő Csütörtökön este a Korányi-klinikán h­osz­­szas szenvedés után meghalt Pál Alfréd volt országgyűlési képviselő. Pál Alfréd 1877-ben született és jogi tanulmányainak végeztével Nógrád vármegyében közigazgatási gyakornok­ lett. Huszonhárom éves korában Máramaros megyében szolgabíró, egy évvel később árva­­széki ülnök, majd az ökörmezői járás fő­­szolgabírája kft. 1910-ben került be a parlamentbe és 1913-ban a képviselőház jegyzőjévé választ­­ották, 1915-ben pedig a budapesti József­­műegyetemen a közigazgatás jogi magán­tanára lett. Pál Alfréd lelkes híve volt gróf Tisza Istvánnak, akinek szőkébb gárdájá­hoz tartozott. Igen rokonszenves, képlett politikus volt, akit a politikai életben páárt­­különbség nélkül mindenki szeretett. JAU Alfréd szakirodalmi munkásságot is fejtett ki, „Bosznia-Hercegovina politikai szervezete“ című könyve annak idején nagy feltűnést keltett. A kom­mim alatt mint ezenforradalmárt, börtönbe vetették és öt hétig ült a fogságban. Az utóbbi években sokat betegeskedett. Két héttel ezelőtt a Korányi-klinikára szállították, ahol csütörtökön ötvenhét éves korában meg­halt. Temetéséről még nem történt intéz­kedés. mr - LÓSPORT Ügetőversenyek A csütörtöki ügetőversenyek eredménye: 7. 1. Első fia (Deák, 2); 2. Ráma (Marschall, 10); 3. Rejtély (Maszár 1., 12). I. m.: Tempó, Jedrenko. Tol.: 10 27, helyre 15, 28, olasz 42. — //: 1. Ica (Kovács II­, 5,10 reá); 2. Vág (Maszár F, 5); 3. Gurka (Feiser, 5). I. m­.: Gyurka, Pezsgő, Lord Favoriati. Tot.: 10,15, helyre 15, 22, olasz 34. — 111. 1. Holtverseny­ben H. Boriska (Simkó, 7,lö­reá) és Olivia (Benkő, 4). 3. Esély (Steinitz, 4). I. m.: Nincs tovább, Feri D., Lacy, Delila, Ili, Ragyogó, Tal­lér. Tot.: 10,8 (H. Boriska), 80 (Olivia), h­elyra 14, 23: 20, olasz 27 H. Boriska), 40 (Olivia). — Kettősfogadás: Ica—H. Boriska 10:11, Ica—Oliv­­via 10:316. — IV. 1. Marokkó (Kallinka, 3); 2. Krítatica (Maszár I., 2H); 3. Opál (Fi­vó, pari), I. m.: Sony boy II. Tot.: 10:70, olasz 32. - V-1. Oszlámj (Maszár F., 1'/t); 2. Győző (Maszár I., 214); 3. Tündér (Filyó, 8:10 reá). I. m.: Mephisto. Tot.: 10:43, olasz 22. 1. A VI. futám­ elmaradt, -I- VII. 1. Eber B. (Steinitz 8:10 reá); 2. Bessie (Dózsa, 5); 3. Jeles O. S. (Hartsmann, 2). I. m.: Suhanc B., Express, Hol vagy?, Bru­tus, Nurmi, Sámson. Tot.: 10:10, helyre 14: 18, 28, olasz 37.—­ V///: 1. Torkos (Kass, 4,10 reá); 2. Rátáré (Vecseklőy, 6); 3. Vava (Soldos, 3). I. m.: Eladó, Vinkó. Tol.: 10,13, helyre 10, 11, olasz 50. — Kettősfogadás: Oszlány—Éber B. 10:176. — IX. 1. Capitol (Treso, 4); 2. Lugos (Marschall, 8); 3. Mámor (Wiesster, 5). I. m.: Salvia, Zavar, Rebeka, Pajkos, Hanna the Great, Paulina, Marika, Bubenyik, Kohinov. Tot.: 10,96, helyre 32: 20, 74, olasz 74. — Ket­tősfogadás: Torkos—Capital 10:133.

Next