Magyar Hirlap, 1934. május (44. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

10 ÜLLEK ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Jm __ Szerkesztőség Hagwarorszagon: mm* és kiadóhivatal­i táram % *rr* is pengd. Ojfl 8g&?­S VL, Aradi ucca 10. szám. Romániában­. WMk ____ .m­pf EsaS 11%1 B mm. Hl lük Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 1 bora 150 lel. * *m 10 W. \Mf tfAft jjfSfffi 118118 M Wmk JUGOSZLÁVIÁBAN: Ilii 1 H Ilii B Ilii fWm I Utazási és fürdőiroda I I bara 90 óin®. H. »«• iw dir», §|gl |||i |||| §||| * VI., Aradi ucca 10. azAm. te cR. |reletCD:21-3-^ ^es].v,y.ic .................................. iiiiiiiiiiiiwiiiiiiiíiiibibii ii iMM iii mm mii 'nwnwimrani BUDAPEST 1934. MÁJUS 1. KEDD főshorjesztő: Dr friedmann ernő (3)*^XIIV. ÉVFOLYAM 97. SZÁM I "''' ' ' ■ ' " A BÉCSI TEMETÉS Temetésre szól az ének .. . Temetőbe kit kísérnek? Az osztrák népképviseleti alkotmány temetési ceremóniája ment végbe a hét­fői napon. Azé az alkotmányé, amely születése szerint egyidős a magyar alkot­mányos rend 1867-ben történt feltámasz­tásával. Sőt még az általános, titkos vá­lasztás rendszere sem volt forradalmi vívmány Ausztriában. Mert ez a radiká­lis választási reform „felülről lefelé" győzött, Ferenc József akarata szerint, nyolc esztendővel a háború előtt. Milyen formában történjék az „új rendszer“ életbeléptetése? Ez a fogas kérdés kísértett már jó ideje. Mert a mi­nisztertanács kibocsátott ugyan tizen­három hónap alatt 451 törvényerejű rendeletet, hivatkozással a háborús jog egyik emlékére, amely 1917-ben a kivételes viszonyok fennállásáig kivé­teles hatalmat adott a minisztertanács­nak — gazdasági kérdések szabályozá­sára, de ez az amúgy is rendkívül labilis közjogi alap mégsem tűnt alkalmasnak az új „alkotmány“ bevezetésére. A mi­nisztertanács javaslatainak népszavazás alá bocsátása? Az ilyen út sem volt aján­latos, mert nagyon kétségesnek látszott: várjon többséget kapna-e a kormány? * így merült fel az a szükségmegoldás: szavazza meg az új alkotmányt a szocia­listáktól „mentesített“ parlament. A ha­tározatképességhez a képviselők felének jelenléte kell: tehát 165 képviselő közül 83 szükséges a határozat meghozatalá­hoz. Mivel pedig ma is van még 92­ és nem csupán 83 képviselő, aki „nincsen akadályozva“ a megjelenésben ... Ez a közjogi elmélet mereven formá­lis. Először az alkotmány megváltoztatá­sához minősített többség kell és ezt a minősített többséget a 92 képviselő egy­hangú állásfoglalása sem adja ki. Má­sodszor a nagynémetek részéről elhang­zott tiltakozások szerint még az egyszerű többségtől is igen távol maradt volna az alkotmányreform, ha a képviselők teljes számban részt vehetnek a szavazáson. Végül is a 78 megjelent képviselő kö­zül 76 szavazott a kormány javaslatai mellett. 165 képviselő közül 76 ... Azért ennyi, mert a keresztényszocialista pár­tot szintén a feloszlatás akut veszélye fenyegette és a keresztényszocialista képviselők a most tanúsított lojalitással próbálták biztosítani a párt fennmaradá­sát, legalább szerény keretek közt. Más­ként alighanem 40 keresztényszocialista képviselő szavazott volna a javaslatok ellen ... * De legalább simán játszódott le az aktus. Az 1933 március tizennegyedikén „felfüggesztett“ ülést 1934 április har­­mincadikán „folytatta“ a nemzeti tanács. A kormány álláspontja ugyanis tavaly március óta az volt, hogy az elnök és a három alelnök lemondása miatt nem lehet új ülésre összehívni a nemzeti ta­nácsot. Így következett be az az ex lex, amelynél fogva a Dollfuss-kormány át­tért a törvényerejű rendeletek kibocsá­tásának rendszerére. Az idáig vallott közjogi felfogást most bajos lett volna revideálni. De felmerült az a mentőötlet: a tavaly március tizen­negyedikén tartott ülést csak felfüggesz­tette Renner volt kancellár, aki akkor az elnöki székben ült és az ülés formális berekesztésére nem került sor többé. Szóval: a tavaly márciusban megkezdett ülés tart még ma is és így csak­­ foly­tatni kell az akkor kezdett ülést. Ramiek volt kancellár, mint aki a jegyző szerepét töltötte be ki 50 hét előtt megszakadt ülésen, elnök és al­elnökök hiányában megnyitotta hétfő délelőtt féltizenegy órakor a­­ folytató­lagos ülést és felhatalmazást kért arra, hogy 11 órára új ülést hívhasson össze, ezzel a napirenddel. A 451 szükségrende­let jóváhagyása és az új alkotmány le­­tárgyalása... Elég bő napirend. De 12 óra 40 perckor véget ért a második ülés is. Tehát pontosan 2 óra 10 percig tartott az osztrák parlamentarizmus te­metése, a tavaly márciusban életbelép­tetett rendszer utólagos legalizálása és az új közjogi struktúra életbeléptetése. A parlament előtt nem nyilatkoztak terveikről és szándékaikról a kormány tagjai. Ellenben az adott körülmények­hez képest rokonszenves volt az a mód, ahogyan a kis Vorarlberg tartomány alacsonynövésű, de magashomlokú ve­zére, Ender volt kancellár előzetesen megmagyarázta az új alkotmány szüle­tését. Lelkesedés nélkül... Nem ünnepelte alkotását. És éreztette azt; a kényszerhelyzet nyomása felelős azért, ami történt. ígéretet tett a demo­krácia szellemének lehetőleg teljes mél­tánylására a korporációs rendszer kere­tein belül. ígéretet tett arra: alulról fel­felé és nem felülről lefelé fog kiépülni ez a rendszer Ausztriában. Elnézést kért azért, mert rögtönözve lép életbe valami, ami igazán jól csak egy hosszú, fokoza­tos fejlődés szerves eredménye gyanánt alakulhatna ki. És az egész elgondolás háttereként a Quadragesimo anno szép, nagy szavait állította. Elég merészen. Mert ha azt hirdette is akkor a Vatikán, hogy a szociális gondo­lat érvényesülése Isten akarata: ebből még nem következik az, mintha a Vox Populi helyét a Vox Dei válthatná fel. Főleg pedig nem következik az, mintha akármilyen kormány az „isteni szó“ le­téteményesének tekinthetné magát és ilyen címen, ezen a jogon kikapcsolhatná a nép szavát. Kivált, akkor az osztrák szocialistákat mégis csak bajos a­­ szociális gondolat ellenségeivé minő­síteni. ............ 38 * • Azért mégis szabad azt hinni: a Quadragesimo anno szellemét szeretné követni az új Ausztria. És noha az új alkotmányjavaslat előadója Führer gyanánt jelölte meg Dollfuss kancellárt: nagyon lényegesek az eltérések a harma­­dadik birodalomhoz képest, Ausztria javára. Nem csupán a zsidókérdés tekin­tetében. Ausztriában is minden hatalom a kor­mányé. Mert a sok különféle tanács kö­zül csak az államtanács gyakorol egy­előre reális jogokat. És az államtanács tagjait a köztársasági elnök nevezi ki, a kancellár előterjesztésére. De a magán­lakás szentségén kívül a magánszemély és a magánvélemény szabadságát is aránylag nagy mértékben respektálja az új osztrák rend. És a politika irányítását kiveszi ugyan a „nép“ kezéből, de leg­alább a magánélet iránt tanúsít méltány­lást. És azt, ami történt, nem dicsőséges eredmény gyanánt könyveli el. Hanem úgy, mint szomorú kényszerűséget. I­I Ausztriában megkezdődött Dollfuss kancellár átmeneti diktatúrája A parlament a nagynémetek tiltakozása ellenére hozzá­járult az alkotmányreformhoz — A nemzeti tanácsban elbúcsúzott az elnök a parlamentarizmustól — Nincs szó egyelőre kormányrekonstrukcióról Bécsből jelentik. Az osztrák parlament hétfőn tartotta utolsó ülését, hogy meg­szavazza a Dollfuss-kormány 451 szükség­rendeletét, közöttük az új alk­otmányt is. Zsúfolásig megteltek a karzatok, az ülés­terem padsoraiban azonban annál nagyobb hézagok tátongtak, miután a szociáldemo­krata pártot feloszlatták és így a szociál­demokrata képviselők nem vehettek részt az ülésen. Az utolsó napokban nagy nehézségek merültek fel a kormány és a két megma­radt párt: a nagynémetek és a Landbund között. Dollfuss kancellár megbízta Buresch minisztert, hogy folytasson kompromisszumos tárgyalá­sokat, hogy azok ne gördítsenek aka­dályokat a parlament utolsó ülésének sima lefolyása elé. Még hétfőn reggel hét órakor is utolsó kísérletet tett Buresch a két párt megnye­résére, de ezek sem jártak eredménnyel. Ramek, a kormány által megbízott elnök fél 11 órakor nyitotta meg az osztrák par­lament utolsó ülését azzal, hogy az 1933 március 14-én felfüggesztett ülés folytatá­sáról van tulajdonképpen szó. Nyomban a megnyitó után felállt a nagynémet párt megbízásából Hampel képviselő és kijelen­tette, hogy az ülés összehívása házszabály-, sőt alkotmányellenes. Pártja szerint az egyetlen alkotmányos út a parlament feloszla­tása és új választások kiírása, tekintve, hogy csak a parlament valamennyi tagjá­nak, 165 képviselőnek jelenlétében hozhat­nak határozatot. Ramek elnök ezzel szem­ben azt vitatta, hogy a kormányrendelet alapján összehívott ülés jogilag hatályos és kötelező, majd nyomban­­ berekesztette a tárgyalást és 11 órára újabb ülést hívott össze. ünnepélyesen tiltakozott a mostani kor­­mányzat, a mérhetetlen üldözések, a humanizmus elveinek megsértése, az internálótáborok, az árulkodás és a spielirendszer meghonosodása ellen. A nagynémet párt elnöke, aki tudvalevőleg nagyon rokonszenvezik a nemzeti szo­cialista mozgalommal , deklarációt olva­sott fel, amelyben az ülést az alkotmány megszegésének bélyegezte. Követelte, hogy népszavazás döntsön az alkotmányreform felől, oszlassák fel a csonka parlamentet és írjanak ki új választásokat. Az Anschluss mellett foglalt állást, majd kijelentette, hogy a nagynémetek továbbra is kitartanak elveik mellett. Aigner keresztényszocialista képviselő is­mertette a kormányzópártok állásfoglalását és beszéde közben percekig éljenezték Dollfuss kancellárt, aki helyéről felállva meghajtotta magát. Aigner azt fejtegette, hogy Ausztriának önállónak kell maradnia és a kormány mindenki ellen el fog járni, aki ez ellen harcol. Ausztria nem enged a katolicizmusból és tradícióiból. Minden a jó Istentől ered és csak azt kéri, hogy Dollfuss Isten segítsé­gével tovább is vezethesse az országot. Linsauer, az alkotmányjogi bizottság elő­adója beszédében bejelentette, hogy a par­lamentarizmus a mai nappal megszűnt Ausztria életében és beláthatatlan teljhatal­mat kaptak azok, akik az ország élén áll­nak. Dollfuss kancellár a hazafias Ausztria vezére és mindenki tőle várja a boldogulást. Az elnök ezután szavazásra tette fel a kérdést és ekkor izgalmas jelenetek ját­szódtak le. A régi alkotmány szerint csak akkor mondható ki az alkotmány megvál­ A nagynémetek ismételt tiltakozása Ramek elnök az újra megnyitott ülésen bejelentette, hogy a kormány 451 rendeletet terjesztett a parlament elé, köztük az új alkotmányról szóló törvényt is. Ismét fel­függesztette az ülést és a szünetben össze­ült a parlament alkotmányozó bizottsága, hogy az alkotmányreformot megtárgyalja. Negyed tizenkettőkor Ramek már megint megnyitotta az ülést és ekkor dr Hampel ismét szólásra emelkedett és a nagynémetek nevében kijelentette, hogy minden rendelet, amelyet a há­borús felhatalmazási törvény alapján bocsátott ki a kormány: alkotmány­ellenes. Igen éles szavakban foglalt állást az ellen, hogy egy ilyen törvénytelenül összehívott ülésen döntő jelentőségű törvényeket hoz­zanak. Ramek elnök ezzel szemben arra hivat­kozott, hogy az alkotmányjogi bizottság nem emelt kifogást a rendeletek ellen, így tehát mindjárt tárgyalásra terjeszti azokat. Előterjesztését a nagynémetek két jelen­levő megfigyelőjén kívül mindenki el­fogadta. A keresztényszocialista párt egyik tagja ismertette az alkotmányreformot és azt el­fogadásra ajánlotta. Foppa, a nagynémet párt elnöke nyomban szólásra emelke­dett és

Next