Magyar Hirlap, 1934. június (44. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: m gi­pflpig —tonm« Szerkesztőség maotarorszapon: ~ és kiadóhivatal stígfr EH Bfl ® la Brmk WV Vl., Aradi ucca 10. »Am. t sx IBLJh H 11 smim M wk. H m 2i«7'23-iw* Trrr,. mim H IfkJ^ Sl „ &A H Jy utazási és fordsiroda CSEHSZLOVÁKIÁBA»: fejj fill EPflffilBlfv Pill M jw vi** Aradi ucca 10. szám.­­ hóra MdL­­i, cm wc eV gpia |loPf fagA Jfif Telefon: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 PÉTRIN MARSALL AZT ÜZENTE... Tekintettel a jelenlegi helyzetre, ez a rövid, tömör indokolása annak a tör­vényjavaslatnak, amely újabb 3100 mil­lió frankot kér a francia kamarától ka­tonai célokra. 100 és 50 millió frankon­ként szállították le az állami kiadásokat, emelték fel az állami bevételeket abban a hosszú szanálási küzdelemben, amely­nek során öt kormány vérzett el, és vé­gül a nemzeti koncentráció kormányá­nak kellett a feladat befejezését vá­lal­nia. Daladier első kormánya megbukott egy olyan tételért, amely csak 15 vagy 25 millió frankot jelentett... De most a jelek szerint simán, sőt a polgári sza­vazat egyhangúságával fog tető alá ke­rülni egy olyan javaslat, amely 3100 millió frank, tehát 700 millió pengő kiadási többletet jelent. És így ellen­súlyozza egy nehezen megvalósított, sok harc árán kiépített szanálási program egész eredményét. Formailag az öreg Pétain tábornagy áll a javaslat mögött 78 évével, fényes múltjával, nevének nimbuszával és va­rázsával. Valójában természetesen az új katonai javaslat szellemi apja Weygand tábornok, ez a­­nagyon tehetséges, na­gyon energikus és nagyon hallgatag ka­tona. A mozgalmas februári napok dik- tátorjelöltje, akiről akkor senki sem tudta: van-e valóban kapcsolata a pár­­izsi utcákon megmozdult erőkkel vagy ! sem? Amint most senki nem tudja:­ nem lesz-e holnap már újból diktátor-! jelölt vagy éppen diktátor Weygand.­­ Csak az bizonyos: kis politikai ambíciói­ nincsenek az esetleges új háború francia­ fővezérének, ha vannak politikai am-­ bíciói. Mert lehet: másoktól eredt és a­ tábornok jóváhagyása nélkül került­ a nyilvánosság elé az a terv, hogy Hitlerl német birodalmát Weygand Francia-1 országával lehet csak ellensúlyozni. ★ Ma azonban nem Weygand esetleges­ egyéni ambícióiról van szó. Ellenkező-­­leg: az új katonai javaslat külpolitikai­­ alátámasztását a francia közvélemény, a­­ francia kamara túlnyomóan nagy része­ magáévá teszi, tekintet nélkül a párt-i célokra és a pártszempontokra. A há­­ ború hívei azért, mert háborúra készül-­ nek. A béke hívei azért, mert azt hiszik,­­ csak az erős francia fegyverkezés bizto-­ síthatja a békét a harmadik birodalom-­ mal szemben. A 3100 millió frankos újj katonai javaslat már most leszámítolja a a genfi konferencia több mint valószínű | kudarcát. Előre számol azokkal a bo-| nyodalmakkal, amelyek a Saar-vidék| kiürítése körül fognak támadni. Főleg| pedig számol azzal a primér alaplény-| nyel, hogy a német birodalom tizenhat­ hónap óta teljes erővel fegyverkezik.­ Illuzórius volna akármiféle feltevést­ kockáztatni arról: vájjon hány százezer­­ re­ több embert tud fegyver alá állítani­ Németország ma, mint 1933 januárjá-­­ban és illuzórius minden kívülről fel-­ állított számítás abban a tekintetben,s mennyivel szélesedett ki a német had-­ sereg technikai és ipari hátvéde a múlt­­ év elejétől fogva. Egyes hírek és kom-­ binációk egész bizonyosan messze meg-| haladják a valóságot, de bizonyára­­ rendkívül frappánsak volnának a hiteles­ statisztikai adatok is, ha a német kor­mány szükségesnek tartaná az ilyen sta­tisztikai adatok közlését. Az mindenkép valószínű: Francia­­országnak ma is van még 100 százalékos katonai fölénye, a német kiwlakmal szemben. Mivel pedig a német birodalom lakossága több mint másfélszerese a francia köztársaság lakosságának, a helyzet az, hogy Franciaország felfegy­­verzettségi foka ma is még háromszor akkora, mint a német birodalomé ... De elég súlyos mérlegelések támasztják alá azt a párizsi felfogást, hogy a „100 százalékos fölényt katonai területen tar­tani kell Berlinnel szemben, mert ilyen katonai fölény nélkül Franciaország nem fogadhatná el Hitler békeígéreteit. Sőt talán Hitler nem ismételné meg eze­ket a békeígéreteket. ♦ Az adott helyzet mindenkép az: Fran­ciaország csak addig érzi magát bizton­ságban, amíg katonailag kétszerte erő­sebb a német birodalomnál és Francia­­ország csak addig tart ki a békepolitil mellett, amíg biztonságban érzi magát. Viszont kiegyenlíteni, sőt kétszerte ki­eagni aJUBi 2a buUai la­kossgi többletét katonai területen, akkor, ha Németország is erősen fegy­verkezik, ez olyan feladat, amely eleinte mindig nagyobb, azután mindig teljesít­­hetetlenebb követeléseket állít fel úgy a francia em­beranyaggal szemben, mint a francia adófizetők zsebe­­ és erszénye ellen. A most kért 3100 millió franknál is már sokan fogják számolni, mit je­lent reájuk nézve anyagi következmé­nyekben ez a tehertöbblet. És ha „tekin­tettel a külpolitikai helyzetre“ félév múlva újabb 3100 milliót kérne a fran­cia adófizetőktől Pétain tábornagy a hadügyminisztérium nevében,­ akkor így már jelentékenyen fokozódnék az idegeknek az a feszültsége, amely előbb vagy utóbb explozióhoz vezet. A most kért 3100 millió frankot talán lehet úgy beállítani, hogy a francia biztonsági őrke­zés ilyen megszilárdítása inkább a bélse, mint a háború felé billenti a mérleget De­­ Pétain-javaslat most már a határ­vonalat jelenti. A legvégsőbb határvona­lat, amelyen túl minden lépés veszé­lyessé, sőt végzetessé válhat a békére nézve. •­t­­ • Az akut nyugtalanság még nem indok , költ, akármennyire fájdalmas is az, hogy újabb 700 millió pengő jut katonai célokra. Akkor, amikor már amúgy is a muníciós ipar csinálja a legvirágzóbb üzleteket szerte a világon. De ezt az egy teherokozást még elbírja Európa ideg­­rendszere és politikai „egyensúlya“, amennyiben szabad és lehet ma egyen-­­súlyról beszélni. Mostantól fogva azon­ban komoly határozottsággal, józan cél­tudatossággal, szilárd energiával kell azon dolgozni: ne következhessék még egy újabb terhelési többlet. Mert az újabb terhelési többlet felbillentené, sőt felborítaná a, már amúgy is rendkívül labilis egyensúlyt. Az idegrendszerekét és a politikai erőkét. (L­z.) Megjelent Borvendég Ferenc főpolgármesteri kinevezése Újabb kormányzói elismerés a távozó Huszár Aladár főpolgármesternek • A békés együttműködés politikáját hirdeti a főváros új vezetője A Magyar Távirati Iroda je­lenti: A kormányzó a belügymi­niszter előterjesztésére dr Huszár Aladárt, Budapest székesfőváros főpolgármesterét saját kérelmére ettől az állásától felmentette és egyúttal megengedte, hogy ré­szére odaadó és buzgó szolgála­táért újólagos elismerését tudtul adják. Ugyancsak a „Magyar Távirati Iroda“ közli, hogy a kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére Borvendég Ferencet, Budapest székesfőváros alpolgármesterét, Budapest székesfőváros főpolgár­mesterévé kinevezte. Borvendég Ferenc főpolgármesteri kine­vezése kemény lépés a „birt­kalássan“ és a „kedves pajtás“ rendszere ellen. Ezt a rendszert ismételten elítélte és támadta be­szédeiben Gömbös Gyula, most pedig a fő­polgármesteri kinevezés előreláthatólag gyakorlati bizonyítéka lesz annak, hogy megszűnik az összeköttetések, a barátsá­gok, a nexusok uralma egy, széles területen, a budapesti városházán. Borvendég Ferencről nem egyszer mond­ták, hogy rossz ember. Pedig csak a pro­­tektorok ajánlásai elől zárkózott el gyak­ran és a protekció helyett inkább mást né­zett: az érdemet. A protektorok annyira el voltak kényeztetve az évek sora óta, hogy bizonyára teljes jóhiszeműséggel minősí­tették rideg, kíméletlen, rossz embernek azt, aki előtt az érdemnek, a tárgyilagos­ságnak nagyobb szava volt, mint a protek­cióknak. Most csak azt kell kívánni a fő­város érdekében: nagyobb hatalommal fel­ruházva, Borvendég Ferenc legyen még sokkal rosszabb ember, mint amilyen volt idáig. Mert ha sikerül egészen rossz em­berré lennie, akkor sok jó ügynek fog tenni jó szolgálatot. Arról fölösleges beszélni: a hiánytalan teljes tájékozottság és a makulátlanul tiszta­ kéz embere. Karrierjét is elsősorban ennek­ köszönheti, mert soha nem volt nyájas és előzékeny, soha nem volt olyan hajlékony és szolgálatkész, mint a városháza néhány m.'~ főtisztviselője. Kemény az érdemben, kedves a formákban: még ezt a latin szót sem lehet reá alkalmazni. Mivel Borvendég nem csupán az érdemben volt kemény. A formák nyájasságára sem sok súlyt helye­zett. Mogorva, vagy legalább szűkszavú ember, nem közlékeny, kevéssé barátkozik. De van benne egy olyan nyugodt férfias­ság, amely tiszteletet ébreszt. Kissé hajlott a tartása, erős növésű bajusz ül az ajka fölött, éles vágású az arca, csöndes a szava, rezervált a modora. Jobban szeret hall­gatni, mint beszélni, de ha beszél, kevés szóval tisztán tudja elmondani azt, amit akar. Magánéletéről alig lehet beszélni, mert magánélete jóformán nincs. Talán soha nem érdekelte más, mint a­ munka. És az bizonyos: semmi soha nem érdekel inkább, mint a munka. Borvendég sok jó és sok ritka kvalitást visz magával új hivatalába. Kemény, férfias gerincet, nyugodt, ki­egyensúlyozott határozottságot, feltétlen jó­hiszeműséget és a hozzáértés kivételes fo­­kát a fővárosi problémák széles sorával szemben. Tud gyorsan határozni, de soha nem dönt felületesen és könnyelműen. Jó adminisztrátor és amint mondani szokták: expeditív kéz. Politikai elfogultságai talán vannak, sőt valószínűleg vannak. De soha nem akart politizálni, valószínűleg most sem fog politizálni, és a nagy vagy a kis kérdéseket ugyanolyan kevéssé akarja po­litikai szempontokból elbírálni, mint a ba­ráti kapcsolatok felől. El kell ismerni: Bor­vendég kinevezésével a kormány bebizonyí­totta, hogy a városháza szanálásának, sú­lyos feladatához igazi szakembert, igazi férfit keresett. Nem pedig valakit, aki­­egy politikai rendszer expozitúrájává akarja tenni a főpolgármesteri állást. ■ Borvendég nagyon mogorva lesz akkor is, ha esetleg felülről kívánnának, vagy kérnének , tőle valamit, ami nézete és érzése szerint ellen­kezik a főváros érdekeivel. A kinevezés hatása a városházán Borvendég Ferenc főpolgármesteri kine­vezése nem jött váratlanul, bár a hosszú vá­rakozás előzte meg a kormányzó dekrétu­mát, mert az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy Huszár Aladár, akinek föltétlenül nagy érdemei vannak, megmarad-e továbbra is a főpolgármesteri pozícióban, vagy pedig az új fővárosi törvény életbelépésével egy­idejűleg Borvendég Ferencet ruházzák fel a városházán diktatórikus hatalommal. . . A kormányzó kinevezése nemcsak­­vá­rosházi körökben, de mindenütt nagy megelégedést keltett, mert Borvendég Ferenc személyében kiváló szakember kerül a főváros élére, aki a sza­nálási programot az autonómia megsértése nélkül tudja­ végrehajtani. Az új főpolgármester pályafutása Borvendég Ferenc 1876-ban született a komárommegyei Ács községben. Egyszerű szülők gyermeke, aki középiskolai tanul­mányai idején a maga erejére, a maga munkájára volt utalva. Hamarabb ismerte meg a küzdő életet, mint sok más ifjú, de hamarabb is szerezte meg az edzettséget, a fugékonyságot az élet változó viszonyaival szemben, mint más. Amikor hetedikes gim­­nazista volt, akkor került Budapestre és amint ő mondja, már eleget gyűjtögetett magának az élet tapasztalásaiból és hideg józansággal tudta látni a nagyváros életét. Amikor az érettségit letette, 1897-ben a fő­városhoz került és ez az év lett határkő élete pályáján. A főváros ebben az időben lázas, lüktető fejlődésének egyik periódusát élte és a lüktető előrehaladás magával ra­gadta munkakedvét, amely magasabb célok felé hajtotta. .­­ Borvendég Ferenc hat év múlva mint a középítési ügyosztály fogalmazója, szor­goskodott, 1923-ban mint­ tanácsjegyzőt abba az ügyosztályba helyezték, ahol­­ -a főváros nagy üzemeivel, a Gázmű­vekkel, Vízművekkel és az Elektromos-7 f­g

Next