Magyar Hirlap, 1934. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

^ ,i1"“ I ELŐFIZETÉSI ÁRAK:I AB ^ willlHln ■ni— - Szerkesztőség I mag,.non szagon, fi ^'i.rtfv AHBkHHpT asMat* 4a kiadóhivaSst ■ 1 Wrt 190, 14 évre S. H erre » pengő.1 |jt£ jgjpi­­WV*. £3^1 JpfPjil VI., Aradi nCOft 10. SSflni.9 ROMÁNIÁBAN: | ' Oja «iS W WMk N­P IJjEk Telefon: 21-8-47,23-6-80 és HW-06 H 1 bér­. ISO W, « ewe «X M. g BBS &|ji m£& IPP» B ^ggftk H |p§| JUGOSZLÁVIÁBAN: WBr'~ Ws: 00 §18L Jífáf Wak Hl mm. api gmm | Utazási és fürdőiroda­­­i bér. 00 dinár. S­ta. in dinár. I jjgM ||g| jmM jfpBp | VL, Aradi ucca 10. s*Am.| 88 «. |­­JpL ||^|| B|| jHk Telefón: ti -8-47, 23-6-8 ca 10­0-061 BUDAPEST 1934. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT főszemcesztő, p. friedmann ernő XLIV. ÉVFOLYAM 197. SZÁM ma: az osztaureorsiateh nuzssaiah teljes niwramilmnistaia Ma Richard Katz: Az indiai hegyekben TITKOS VÁLASZTÓJOGOT Legyen szabad nekünk megállnunk abban a viharban, amelyet a magyar közélet fölött egy­ nyilvánosságra került választójogi tervezet kavart —, meg­állni egyetlen egy elvi ponton, minden részletnek mellőzésével s ez a pont: a választások titkossága. A titkosság követelése már nem tá­maszt vihart s nem idéz háborút. A haj­dan radikális program immár hivatalos tervvé szelídült, vagy talán az idő érett hozzá annyira, hogy a kormányzat a maga feltétlen tennivalóinak sorába iktatta. S bár a politikai iskolát kijárt minden polgár tudja könyv nélkül, nem fölösleges, mint minden igazságot, amely még csak elmélet s nem lépte át a gya­korlat küszöbét, elismételni, hogy tudni­illik titkosság nélkül a választás nem választás. Nekünk alapvető tulajdonsá­gunk, hogy szívünkhöz nőtt még olyan elvi kérdésben is igyekszünk egészen tárgyilagosak lenni, megpróbálni az ellenfél szemszögéből nézni, feltenni jó­hiszeműségét és mérlegelni érveit. Is­merjük a szempontokat, amelyek a há­ború előtt a titkosság bevezetését a hata­lom akkori köreiben oly aggályosnak tüntették fel, ismerjük az érveket, meg­fontolásokat, amelyek nem egy kitűnő hazafi és gondolkodó államférfi kezét le­fogták, mert végzetes következményektől féltek. Távol legyen tőlünk, hogy eze­ket a meggondolásokat most utólag iga­zolni akarjuk, vagy osszuk. De bírái sem akarunk lenni abban a könnyű sze­repben, hogy késői jósokként a ,,mi lett volna, ha ...“ kissé gyermeteg játékát játsszuk. Mi azt mondjuk: lehet nagyon tiszte­letreméltó egy olyan felfogás, amely konzervatív, sőt reakciós célokat te­kintve, nem akarja megadni a polgárnak a szabad véleménynyilvánítás tökéletes jogát. Csak azt fűzzük hozzá, hogy a mai viszonyok és államberendezkedés adta lehetőségek közt ez a nem vá­lasztás. Fölösleges volna itt felsorolni mindazt a sérelmet, amelyet a háború előtti és utáni évek politikai történetéből az ellenzék panaszol. Az erőszakoskodástól, a nyílt leterrorizálástól az egészen mű­vészi árnyalatfinomságokig emelt halk befolyásokig minden szerepelt a válasz­tások vádiratában s ha az angyalok tár­gyilagossága töltené is el az embert, egészen lehetetlen föltételezni, hogy ezek a panaszok valamennyien a képzelet szülöttei voltak csupán. És az ok mindig és mindenütt ugyanaz: a nyílt szavazás. Mert akármi történjék, vagy ne történjék a valóság­ban, maga az a tény, hogy a nyílt szín­vallás megnyitja az előzetes befolyáso­lás és utólagos megtorlás lehetőségét — már az ettől való puszta félelem meg­ingathat egy megingathatóbb elhatáro­zást és bizonnyal kedvez a hatalomnak és nem kedvez az ellenzéknek. Az em­beri gyarlóság teszi, hogy nem vagyunk mindnyájan hősök és ingathatatlan fél­istenek. Kenyér, család, üzlet, iroda, munka: mindez összefügghet esetleg va­lakivel s függhet valakitől, akinek a szeme rajta van a szavazói listán és figyeli, kinek a neve melyik jelölté alá kerül. Ne legyen félreértés: volt eset, amikor ez ellenzéki jelöltet segített man­dátumhoz. Volt olyan erős közhangulat valamelyik kuruc kerületben, volt olyan hatalom valamelyik roppant dús úr bir­tokán, hogy éppen olyan félő lett volna kormányjelöltre szavazni, mint a másik kerületben az ellenzékre. De viszont: valóban csak az éteri magasságokba emelkedő tárgyilagosság kedvéért kellett ezt megemlíteni. Mert elvesző kivételek voltak persze az ilyenek a választások legnagyobb részében. S mindezt, össze­véve, már olyan általános hangulat kísérte, hogy néhány évvel ezelőtt érezni lehetett: jönni kell egy kormány­nak most már rövidesen, amely a titkos­ság követelését a magáévá teszi. S így örömet keltett, de meglepetést alig oko­zott, amikor a miniszterelnökségre ke­rült. Gömbös Gyula megtartva elvi alap­ját, a titkos választójogot a megvalósí­tandó kormánytervek és elhatározások sorába iktatta. Mi ezen az egy elvi ponton megállunk. S a részletekkel nem foglalkozunk. Nem azért, mintha a részletek nem lehetné­nek éppen olyan fontosak, nem mintha nem­ tudnók, hogy a részleteken múlhat: vájjon valóban a nemzeti akarat őszinte és szabad megnyilvánulását biztosítja-e majd a reform, vagy korrektívumok al­kalmazásával nem hiúsítja-e meg. Ami másfelől azt jelenti, hogy a korrektívu­­mokat sem hárítjuk el általánosságban — de hiszen ez az a terület, amelyre most rátévedtünk s amelyet kerülni akartunk, a részleteké. Úgy érezzük, az a tervezet, amely most nyilvánosságra került, egy olyan tervezet, amelyet a parlament egyik pártja, vagy annak egyik tagja készített a maga elgondolá­sáról. S aminek ezután következni kell, az szerintünk nem más, mint hogy az egyik párt tervezetét kövesse a másik párt tervezete, ellenzéké és kormányé, kerüljön nyilvánosságra, mutatkozzék meg a közvélemény előtt. S aztán, ha mind itt áll, világosan és éles vonalak­ban megrajzolva, akkor induljon meg felettük a vita. Minél alaposabban, mi­nél szélesebb mederben. Akkor jön el, szerintünk, a részletek és állásfoglalások ideje azokban a kérdésekben, amelyek a titkosság alapelvét körülveszik és a ma­guk szerves összefüggésében érvényesü­lését, becsületes végrehajtását bizto­sítják. Mert a jelzőtábla s az elalkudhatatlan alappillér: a szavazás titkossága. Az „ellenséges" bomba vető repülőgépek másodszor is elérték Párizst Befejeződtek a Párizs-környéki légi hadgyakorlatok, amelyeken ötszáz repülőgép vett részt és amelyek tanulságai a főváros védhetetlen légi támadás ellen Párizsból jelentik. A jövő légi­háborújának csak halottai lesznek, győz­tesei és legyőzöttei azonban nem — írják a péntek esti párizsi lapok a négy napja tartó légi gyakorlatok befejezése alkalmából. A manőver a lapok véleménye szerint kétsé­get kizáróan bebizonyította, hogy ellenséges bombavető gépek támadását majdnem lehe­tetlen elhárítani. A jövő légi háborúja tehát abban áll majd, hogy egyszer az egyik, másszor pedig a másik hadviselő fél légi­flottája bombázza az ellenfél városait. Min­den ilyen bombázás teljes sikerrel jár majd, úgyhogy fokozatosan mind a két hadviselő fél valamennyi vá­rosa elpusztul, anélkü­l, hogy akár az egyik, akár a másik fél győztesnek nyilvá­níthatná magát és legyőzöttnek a másikat. A légi gyakorlat eredményéhez fűzött po­litikai kommentárok intő szóval for­dulnak a világ közvéleményé­hez és felsz­ólítják a hatalma­kat, mondjanak le a légi háború fegyverneméről és kötelezzék magu­kat arra is, hogy kereskedelmi repülőgépe­ket sem használnak fel háborús célokra. Ezt a kérdést sürgősen rendezni kell­­ — írja az Intransigeant —, mielőtt még kitör az új háború. A lap szerint a le­szerelési konferenciának nem lehet sürgő­sebb feladata, mint az, hogy egyezményter­vezetet dolgozzon ki, amelyben valamennyi hatalom lemond a légi háború fegyver­nemének alkalmazásáról. A négynapos légi hadgyakorlat egyébként pénteken délben fejeződön be. A Kelet- Franciaországban állomásozó támadó flotta az utolsó 24 órában ismét két támadást kí­sérelt meg Párizs ellen, amelyek közül az egyiket a rossz lejárás miatt abba kellett hagyni. Ez a félbemaradt támadás éjszakai rajtaütés lett volna, miután azonban éjfél­tájban vad orkán kerekedett, a támadást az utolsó pillanatban lefújták. Ehelyett haj­nalban a Párizst jelképező r­e­­bourgeti repülőtér ellen haj­tottak végre újabb bombatáma­­dást, amely a manőver vezető­ségének véleménye szerint tel­jes sikerrel járt, bár ezúttal a tá­madó repülőraj is súlyos veszteségeket szenvedett. A gyakorlatok végkövetkeztetéseit a ve­zérkar még csak néhány nap múlva vonja le. A gyakor­atokon összesen ötszáz repülőgép vett részt. A Journal des Débats jelentése szerint a vezérkar köreiben az általános nézet az, hogy a támadó erők — a kékek — nagy győzelmet arattak a vörös védelmi erők felett. Erre egyébként már eleve el voltak készülve, de a kékek sikere felülmúlta a várakozást. A kedvezőtlen ködös és felhős időjárás erősen elősegítette a támadó erők munkáját. A rádiófelvevő- és eladókészülékek a gyakorlatok során nem működtek kielégítő módon. A most először kipróbált géptípu­sok egy része jól bevált, más részén azonban bizonyos módosítások mutatkoznak szük­ségesnek. Szovjet-Oroszország felvétele a népszövetségbe biztosítva van - írja a francia félhivatalos Oroszország visszatér az európai nagyhatalmai­ körébe és európai politikát folytat — írja a „Temps“ Párizsból jelentik. A Quai d'Orsay félhi­­vatalos­ lapja, a Temps péntek esti számá­ban meleg hangon üdvözli a szovjetet abból az alkalomból, hogy be akar lépni a nem­zetek szövetségébe. A lap megállapítja, hogy Szovjet-Orosz­­ország felvétele biztosítva van és hogy az oroszok állandó tanácstagságot is kapnak. Szovjet-Oroszország — írja a lap — vissza­tér az európai nagyhatalmak körébe és mostantól kezdve megint európai politikát folytat, miután az elmúlt években folytatott politikája inkább európaellenes és ázsiai

Next