Magyar Hirlap, 1934. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-02 / 198. szám
8 Í934 szeptember 2. HIMÄS Nejelejtse^j hogy csak szeptember 21-éig kap 1-re 1-et Ingyen a szenzációs élű GMB sz GYOB kékacél luxus.................... 30 fillér Gms kékacél superluxus 40 fillér tizenöt, húsz kisebb községben lesznek kénytelenek faluzni. Hogy volt a múltban? Csodálatosképpen a vidéki színtársulatok a múltban — erre már csak az idősebb nemzedék emlékezhetik vissza, — az általános magyar színjátszás szempontjából is rendkívül jelentősek voltak. Ezt mindig el kell mondani, amikor az erdélyi színjátszás katasztrófáiig csődjére gondolunk. Ott van például Arad. Száz évvel ezelőtt egy Hirsch Jakab nevű aradi zsidó polgár már színházat csinált és Pergő Celestin társulata játszott benne. Az aradi színészek bejárták Szegedet, Szabadkát, Baját és Pécset. Kreicsányi idejében érte el a színház a fénykorát és olyan előadásokat produkált, amelyet Budapesten emlegettek. Nagyváradon a Fekete Sas nagytermében már a tizennyolcadik század végén játszottak magyar színészek. A háború alatt Erdélyi Miklós olyan pazar kiállításban hozott ki darabokat, hogy mindenki csak álmélkodott. Az ország „legnagyobb kirakatrendezője“ mondották róla, néhány évtizedig bírta szusszal, nemrégiben halt meg koldusszegényen a kórházban. Híres színészet volt Temesváron (Krecsányikorszak) egy időben Marosvásárhelyen, sőt Szatmáron is. De a kolozsvári színészet hagyományai a leggazdagabbak voltak. Kolozsvár színháza „nemzeti“ köztulajdonban állott. A régi farkasutcai kőszínházban, amelyben 1827—1892 között játszottak Prielle Cornéliától E. Kovács Gyuláig, a magyarszínésztörténelemnek csaknem minden büszkesége megfordult. A régi színházépületet most restaurálják, téli uszoda lesz belőle. Valamikor ez a színház a bécsi Ring-színházban 27 előadást tartott... Tündéridők Voltak ezek, a Ditrói, Bölönyi József, Megyery Dezső idejében. Hű maradt e színház nagy híréhez Janovics Jenő is, aki a magyarországi színpadokat is megelőzve, irodalomtörténeti, görög-latin klasszikus, Shekespeare- és Molike-ciklusokat varázsolt elő. Ez a színház megbízta, hogy XVI. századbeli páros drámát és Plautus-darabokat játszanak benne. A magyar jellemszínészek egész sora innen, Kolozsvárról indult ki: Jászai, Beregi Oszkár, a Góth-pár, Hegedűs Gyula, Pálmay Ilka és a többiek. Még az újabb korszakban is halála végéig a kolozsvári Magyar Színház tagja volt Szentgyörgyi István, a legnagyobb magyar jellemszínészek egyike. Képzeljük el ezt az óriási, szűkös anyagi viszonyok között, nyomorúságok és bajok közepette, vándorolni egyik városból a másik városba, épület, sem alkalmas korszerű színpadi teljesítmények bemutatására. A kolozsvári színháznak éppen úgy nincs forgószínpadja, mint a többi erdélyi színházaknak. A színtársulat beszorult egy télen táncmulatságokra, nyáron operett- és mozielőadásokra szánt vasbeton hodályba, amelynek akusztikai hiányai egyenesen legendásak. A színház mai vezetői forgatják is agyukban a szép tervet, hogy belátható időn belül Koós Károllyal új színházat építtetnek Kolozsváron és remélik, nem alaptalanul, mert valamennyien hiszünk az erdélyi magyar színjátszás megújhodásában, hogy az új épület és a magyar közönség társadalmi megszervezettsége el fogja érni, hogy az erdélyi magyarságnak végre meglegyen a maga nemzeti színháza. Ám boldoguljanak a maguk módjuk szerint a magántársulatok, osztozkodjanak az olcsó és múló sikerű operettújdonságokon, a közel kétmiilliónyi magyar kisebbségnek éppen úgy ki kell termelni azt a modern, komoly színjátszó intézménnyé, melyet a csehek kitermeltek annak idején kisebbségi sorsban: a prágai Narodni Divadle-t. Ennek az egy színháznak hűnek kell maradni az erdélyi magyar színjátszás múltjához, függetleníteni kell magát szokványos műsoroktól, meg kell találnia nemcsak sajátos játékstílusát, de azt a művészi programot is, amely önállóan alkalmazkodik a kolozsvári vezetőszínészek színjátszó természetéhez és alkalmat nyújt az erdélyi magyar íróknak is, hogy kifejleszszék ezúttal nem közvetlen exportképpen, de idebenn Erdélyben is a még ki nem bontakozott erdélyi drámairodalmat. Természetesen számolnunk kell, hogy ez a premierszínház nem támaszkodhatik kizárólagosan a kolozsvári közönség érdeklődésére. Ennek a színháznak a székelyföldi, bánsági, marosvidéki, partiumbeli magyarságnak a színháza kell hogy legyen és bizonyos időpontokban be kell zarándokolnia egész Erdélyt, sőt Bukarestet is, hogy a dobogóról elhangzott szó ugyanaz az áhitatos ige legyen, mint amilyen a múltban volt. Mároknak nem ad játszási engedélyt. Nincs más mód tehát, mint sürgősen megoldani az utánpótlásnak a kérdését. Egyik másik színész kísérletezett ugyan színésziskolával, de ezek az iskolák igen primitívek voltak. Komoly, tanerőkkel ellátott magas színvonalú iskolára van szüksége és ezt sem tudja megoldani senki más, mint éppen a kolozsvári Magyar Színház. Meg kell álllapítani, hogy Erdélyben áldatlan körülmények között is bukkannak föl kiváló színészemberek. A háború utáni korszakban kerültek ki Erdélyből budapesti színpadokra Dayka Margit, Neményi Lili, Zilahy Irén, Kun Magda, Romár Julis, nem is szólva a megelőző évjáratban Tőkés Annáról, Titkos Ilonáról, Táray Ferencről, stb., stb. Jó színészanyag most is van Erdélyben. És lesz a jövőben is. Fiú- és leányintézeti fehérneműek, ruhák és cipók nagy választékban Székely Jenő IV J Petőfi Sándor u. 9* A mai kolozsvári színház A kolozsvári Magyar Színház igazgatója, Parlaghy Lajossal együtt Kádár Imre, ismert helikoni író, kiváló és ambiciózus rendező, ők ketten vállalták a pokoli nehézségű munkát, hogy a színház színvonalát amennyire csak lehet, fenntartsák. Sok minden nehézség állja útjukat, hogy reális eredménykhez jussanak. Egyrészt a közönség immár tartós elhidegülése. Másrészt a színház, mint A Kolozsvári színház mérlege Legjobban szeretnék felállítani az összes erdélyi magyar színházaknak a mérlegét. Fájdalom, nagy általánosságban kevés a mondanivalónk. A Fekete Ihász-társulat, amely Temesváron játszott, de módjában volt más nagyobb vidéki színházakban is játszani, tudott ugyan elfogadható előadásokat nyújtani, de anyagi eszközök híján nagy terveiből édeskeveset valósított meg. Följegyzésre méltó mozzanat, hogy Szabadkai Józsefnek, aki Szatmáron, Nagybányán és Mármarosszigeten tartott fenn társulatot, ügyes színházi politikával sikerült egyensúlyban tartani a színház költségvetését, telt házakat vonzani és azt a kevés fizetést, amit ígért a színészeinek, pontosan, dátumszerűen kifizetni. Erdélyben ez is igen nagy dolog. A kolozsvári színház ennél mindenesetre többet produkált. Volt néhány jó tagja, akik normális körülmények között akármelyik budapesti színháznál is megállották volna a helyüket. Kádár Imre bemutatta egyéni rendezésben Az ember tragédiáját, melynek váratlanul nagy sikere volt, gondolom, vagy harminc ízben adták. Kádár most néhány szabadtéri előadást is forgat agyában, melyeket még az ősz elején bemutat. Érdekes, hogy az ő színészei magánvállalkozásban Nagyváradon szabadtéri előadásban bemutatták Hamletet is. Még egy külön erénye van Kádár Imrének: a szimata. Fölfedezni fiatalokat és kicsikarni belőlük mindazt, ami értékes. Ez ma mindenütt (de hol nem?) különösen fontos és az egész színjátszásnak központi problémája. Említettük, hogy a kormányzatnak szigorú álláspontja az, hogy magyar állampol a NEMZETI (Erzsébet tér) * Minden nap reggel 9-től d. a.6 óráig | fflfiBhasszahhitea szép!. IMo, * BaicnM 30 fiSi. I | | , !!,„■ i - v ,i wmmmHmmmmmmmmKBatmnammnmmmmJ Vasárnap Most már csak az a kívánatos, hogy a fölfedezett és kitenyésztett színpadi tehetségeket meg tudjuk tartani és ne engedjük kivinni Erdélyből. Védvámpolitikát kell gyakorolni nekünk is kifelé is, hogy minden jó színész a helyén maradjon és megtalálja a számítását és ne kényszerüljön az első hívójelre összecsomagolni és útrakelni. FAKIR, AZ ALBÉRLŐ Egypengős látogatás Fakir grafológusnál — Aki a tenyérjóslás művészetét is gyakorolja Fakir grafológus, rendel 5—7-ig Rákóczi-út......... szám, 11. 25 (Hirdetés napilapban). A grafológus egy albérleti szobában grafologizál, a szoba berendezése meglehetősen szerény, ami arra vall, hogy a grafológus csekély forgalmat bonyolít le. Egyébként igénybe veszi a csillagokat is, amire kevés rezsije van. A többi felszerelés néhány könyvből kitépett gyűrött lap, néhány szelet papír és egy ceruza. Csekély befektetése van erre az üzemre. Lekötelező szívélyességgel, bűvölő tekintettel fogad. Végignéz, aztán alig észrevehetően biccent, mint aki máris tisztában van a kuncsaft egész jeljemrajzával. Azt kérdezzük tőle, hogy miért nevezi magát Fakírgrafológusnak? — Fakír a művésznevem, — mondja és önmagába mutat, nehogy eltévesszük, kiről van szó. — Fakir mester vagyok, a grafológus. ★ Ez a derék, ötven év körüli, kissé őszülőhajú úr a tenyérjóslás csalhatatlan művészetét összeköti a grafológia tudományéval és a csillaghoroszkópok felállításával. Azzal a határtalan bizalommal, amellyel az ember egy híres sebész műtőkése alá fekszik, leülünk a gyóntató székbe. A mester arra kér, írjuk le születésünk dátumát, továbbá néhány sor szöveget, amelyből jellemünk minden intimitása napfényre kerül. — Szabad kérnem becses jobb tenyerét? — mondja, miután elmélyedt az írás tanulmányozásába. Odaadjuk becses jobbtenyerünket, amelyet hosszasan vizsgál és ugyanilyen alapos gondossággal tanulmányozza baltenyerünket Végül kimondja ítéletét: — Ön nagyon egyenes, nyílt jellem, szerencsés csillagkép alatt született, egzisztenciája biztosítva van. Előkelő származása bizonyos öntudatot biztosít. Régi földbirtokoscsaládból származik és nagy összeköttetései vannak az államnál és a városnál. — De mester — mondjuk megdöbbenve —, úgy látszik, hogy tenyerem vonalai nem tükrözik vissza pontosan származásomat. Családom ugyanis nagyon szerény társadalmi helyzettel dicsekedhet csupán. Nagyapám egyszerű üvegfestő volt, szerény és derék iparos, de nincs tudomásom arról, hogy birtokai lettek volna. Apám kereskedő. Kegyeskedjék jobban utánanézni a horoszkópban. Felemeli a tenyerét, sok méltósággal és öntudattal, mint aki nem tűr ellentmondást. Mit tudhatok én, gyatra és szánalmas emberi figura, a csillagok képleteiről? Ha a csillagképlet azt mutatja, hogy régi földbirtokoscsaládból származom, — egyszerűen nincs ellentmondás. — ön — folytatja látnoki hangon — jogi pályán működik és ezen a téren rövidesen nagy sikerei lesznek. Van egy politikai párt, amely szívesen fogadná az ön közreműködését. Úgy látom, politikai ambíciói is vannak. Nem mertünk ellentmondani. Az ember nem ismeri tökéletesen a saját jellemét és rejtett, tudatalatti vágyak mindig lappanganak bennünk. Ki tudja, hátha titokban képviselői mandátumra vágyunk és csak merőv tévedésből választottuk jelenlegi pályánkat. A mester, látva arcunkon a tökéletes megelégedettséget, folytatja: — Az ön szellemi képességei még fejlődőben vannak (nem sértés ez?). Ezért azt ajánlom, hogy tanulmányait folytassa. Különösen a jog és a filozófia terén munkálkodjék. Ha a politikai konstelláció úgy alakul, hogy pillanatnyilag kellemetlenségei is lesznek, nem kell semmitől sem tartania, mert ön erős akaraterővel legyőzi ezeket a kellemetlenségeket, önben rendkívül akaraterő van. Olyan, ellentmondást nem tűrő hangon közölte ezt velünk, hogy egy pillanatig magunk is elhittük, noha saját akaraterőnkről mindeddig nem éppen a legjobb véleménynyel voltunk. A mester most intimebb részletekre tér át. — Életében egy nagy szerelmet látok, amely házassággal fog végződni, önt általában érzelmei nagymértékben befolyásolják: (hogyan fér ez össze az akaraterővel?). Házasságát is kizárólag érzelmi szempontok irányítják, ön nem köt érdekházasságot. (Ez csak a házasságkötés után fog kiderülni.) Most pedig elkészítem a horoszkópját. ★ Gondosan tanulmányozza a rongyos lapokat. Néhány sort aláhúz, aztán ábrákat rajzol. Mi lehet ez, álmoskönyv? Mintegy tízpercnyi pöszmételés után a következő szövegű horoszkópot nyújtja át: „Úgy a múlt év, mint a jelen, elég sok bajt és nehézséget jelentettek önre nézve. Augusztus és szeptember bizonyos családi viszályt rejtegettek, vagy rejtegetnek magukban. Financiális helyzetére szintén befolyással lesz e rossz hónap. Lehet, hogy csak a vidéki, vagy távolabbi családtagok nézeteltéréséről van szó, de valami befolyása lesz ennek az ön életére, mert pénzről van szó, önnek jelentkeznie kell, igényt támasztani valahol. Novemberben jobb eredménnyel fog dolgozni, jó keresete lesz, működését elismerik, valamelyes technikai működéssel kapcsolják egybe. Vagy autón fog járni dolgozni, kis vasúti utak is szóba jönnek. Szívügyében ez a hónap előnyös lesz, legyen résen, használja ki. December újra izgalmakkal, bajjal jár, de semmi katasztrófa nem érheti, mert élete egyébként ment a túl nagy romantikától. Veszélyek mindazonáltal lesznek. Egy politikai pártban szívesen látott tag lesz.“ Hátradől a széken és kimerülten kérdi: — Van valami megjegyzése? Nem, semmi megjegyzésünk nincs. Különösen, amikor még megtudjuk azt is, hogy Tisza István és Marconi is a mi csillagképünk alatt született. A mester egyébként egy pengőt számít egy „konzultációért“. Tőlünk azonban nem kér pénzt, úgy látszik, kollégának tekint. Egy pengőért ennél több jót és szépet igazán nem lehet kívánni. (n. b.) A MAGYAR HÍRLAP előfizetési árai: 1 hóra 2.90 P. Vi évre 8 P. Vi évre Ifj .