Magyar Hirlap, 1934. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-02 / 198. szám

8 Í934 szeptember 2. HIMÄS Nejelejtse^j hogy csak szeptember 21-éig kap 1-re 1-et Ingyen a szenzációs élű GMB sz GYOB kékacél luxus.................... 30 fillér Gms kékacél superluxus 40 fillér tizenöt, húsz kisebb községben lesznek kény­telenek faluzni. Hogy volt a múltban? Csodálatosképpen a vidéki színtársulatok a múltban — erre már csak az idősebb nem­zedék emlékezhetik vissza, — az általános magyar színjátszás szempontjából is rend­kívül jelentősek voltak. Ezt mindig el kell mondani, amikor az erdélyi színjátszás ka­tasztrófáiig csődjére gondolunk. Ott van pél­dául Arad. Száz évvel ezelőtt egy Hirsch­ Jakab nevű aradi zsidó polgár már színhá­zat csinált és Pergő Celestin társulata ját­szott benne. Az aradi színészek bejárták Szegedet, Szabadkát, Baját és Pécset. Kre­­icsányi idejében érte el a színház a fény­korát és olyan előadásokat produkált, ame­lyet Budapesten emlegettek. Nagyváradon a Fekete Sas nagytermében már a tizennyolca­dik század végén játszottak magyar színé­szek. A háború alatt Erdélyi Miklós olyan pazar kiállításban hozott ki darabokat, hogy mindenki csak álmélkodott. Az ország „leg­nagyobb kirakatrendezője“ mondották róla, néhány évtizedig bírta szusszal, nemrégiben halt meg koldusszegényen a kórházban. Hí­res színészet volt Temesváron (Krecsányi­­korszak) egy időben Marosvásárhelyen, sőt Szatmáron is. De a kolozsvári színészet ha­gyományai a leggazdagabbak voltak. Kolozs­vár színháza „nemzeti“ köztulajdonban ál­lott. A régi farkasutcai kőszínházban, amely­ben 1827—1892 között játszottak Prielle Cornéliától E. Kovács Gyuláig, a magyar­­színésztörténelemnek csaknem minden büsz­kesége megfordult. A régi színházépületet most restaurálják, téli uszoda lesz belőle. Valamikor ez a színház a bécsi Ring-szín­­házban 27 előadást tartott... Tündéridők Voltak ezek, a Ditrói, Bölönyi József, Me­­gyery Dezső idejében. Hű maradt e színház nagy híréhez Janovics Jenő is, aki a ma­gyarországi színpadokat is megelőzve, iroda­lomtörténeti, görög-latin klasszikus, Sheke­­speare- és Molik­e-ciklusokat varázsolt elő. Ez a színház megbízta, hogy XVI. század­beli páros drámát és Plautus-darabokat ját­szanak benne. A magyar jellemszínészek egész sora innen, Kolozsvárról indult ki: Jászai, Beregi Oszkár, a Góth-pár, Hegedűs Gyula, Pálmay Ilka és a többiek. Még az újabb korszakban is halála végéig a kolozs­vári Magyar Színház tagja volt Szentgyörgyi István, a legnagyobb magyar jellemszínészek egyike. Képzeljük el ezt az óriási, szűkös anyagi viszonyok között, nyomorúságok és bajok közepette, vándorolni egyik városból a másik városba, épület, sem alkalmas korszerű színpadi tel­jesítmények bemutatására. A kolozsvári szín­háznak éppen úgy nincs forgószínpadja, mint a többi erdélyi színházaknak. A színtár­sulat beszorult egy télen táncmulatságokra, nyáron operett- és mozielőadásokra szánt vasbeton hodályba, amelynek akusztikai hiá­nyai egyenesen legendásak. A színház mai vezetői forgatják is agyukban a szép tervet, hogy belátható időn belül Koós Károllyal új színházat építtetnek Kolozsváron és remélik, nem alaptalanul, mert valamennyien hiszünk az erdélyi magyar színjátszás megújhodásá­­ban, hogy az új épület és a magyar közön­ség társadalmi megszervezettsége el fogja érni, hogy az erdélyi magyarságnak végre meg­legyen a maga nemzeti színháza. Ám boldoguljanak a maguk módjuk szerint a magántársulatok, osztozkodjanak az olcsó és múló sikerű operettújdonságokon, a közel kétmiilliónyi magyar kisebbségnek éppen úgy ki kell termelni azt a modern, komoly szín­játszó intézménnyé, melyet a csehek kiter­meltek annak idején kisebbségi sorsban: a prágai Narodni Divadle-t. Ennek az egy színháznak hűnek kell maradni az erdélyi magyar színjátszás múltjához, függetleníteni kell magát szokványos műsoroktól, meg kell találnia nemcsak sajátos játékstílusát, de azt a művészi programot is, amely önállóan alkalmazkodik a kolozsvári vezetőszínészek színjátszó természetéhez és alkalmat nyújt az erdélyi magyar íróknak is, hogy kifejlesz­­szék ezúttal nem közvetlen exportképpen, de idebenn Erdélyben is a még ki nem bon­takozott erdélyi drámairodalmat. Természe­tesen számolnunk kell, hogy ez a premier­­színház nem támaszkodhatik kizárólagosan a kolozsvári közönség érdeklődésére. Ennek a színháznak a székelyföldi, bánsági, maros­vidéki, partiumbeli magyarságnak a színháza kell hogy legyen és bizonyos időpontokban be kell zarándokolnia egész Erdélyt, sőt Bu­karestet is, hogy a dobogóról elhangzott szó ugyanaz az áhitatos ige legyen, mint ami­lyen a múltban volt. Mároknak nem ad játszási engedélyt. Nincs más mód tehát, mint sürgősen megoldani az utánpótlásnak a kérdését. Egyik másik színész kísérletezett ugyan színésziskolával, de ezek az iskolák igen primitívek voltak. Komoly, tanerőkkel ellátott magas színvonalú iskolára van szüksége és ezt sem tudja meg­oldani senki más, mint éppen a kolozsvári Magyar Színház. Meg kell álllapítani, hogy Erdélyben áldatlan körülmények között is bukkannak föl kiváló színészemberek. A há­ború utáni korszakban kerültek ki Erdély­ből budapesti színpadokra Dayka Margit, Neményi Lili, Zilahy Irén, Kun Magda, Ro­már Julis, nem is szólva a megelőző évjá­ratban Tőkés Annáról, Titkos Ilonáról, Tá­­ray Ferencről, stb., stb. Jó színészanyag most is van Erdélyben. És lesz a jövőben is. Fiú- és leány­intézeti fehérneműek, ruhák és cipók nagy választékban Székely Jenő IV J Petőfi Sándor u. 9* A mai kolozsvári szính­áz A kolozsvári Magyar Színház igazgatója, Parlaghy Lajossal együtt Kádár Imre, ismert helikoni író, kiváló és ambiciózus rendező, ők ketten vállalták a pokoli nehézségű mun­kát, hogy a színház színvonalát amennyire csak lehet, fenntartsák. Sok minden nehéz­ség állja útjukat, hogy reális eredménykhez jussanak. Egyrészt a közönség immár tar­tós elhidegülése. Másrészt a színház, mint A Kolozsvári színház mérlege Legjobban szeretnék felállítani az összes erdélyi magyar színházaknak a mérlegét. Fáj­dalom, nagy általánosságban kevés a mon­danivalónk. A Fekete Ihász-társulat, amely Temesváron játszott, de módjában volt más nagyobb vidéki színházakban is játszani, tu­dott ugyan elfogadható előadásokat nyújtani, de anyagi eszközök híján nagy terveiből édeskeveset valósított meg. Föl­jegyzésre méltó mozzanat, hogy Szabadkai Józsefnek, aki Szatmáron, Nagybányán és Mármaros­­szigeten tartott fenn társulatot, ügyes szín­házi politikával sikerült egyensúlyban tar­tani a színház költségvetését, telt házakat vonzani és azt a kevés fizetést, amit ígért a színészeinek, pontosan, dátumszerűen ki­fizetni. Erdélyben ez is igen nagy dolog. A kolozsvári színház ennél mindenesetre töb­bet produkált. Volt néhány jó tagja, akik normális körülmények között akármelyik budapesti színháznál is megállották volna a helyüket. Kádár Imre bemutatta egyéni ren­dezésben Az ember tragédiáját, melynek vá­ratlanul nagy sikere volt, gondolom, vagy harminc ízben adták. Kádár most néhány szabadtéri előadást is forgat agyában, me­lyeket még az ősz elején bemutat. Érdekes, hogy az ő színészei magánvállalkozásban Nagyváradon szabadtéri előadásban bemu­­­tatták Hamletet is. Még egy külön erénye van Kádár Imrének: a szimata. Fölfedezni fiatalokat és kicsikarni belőlük mindazt, ami értékes. Ez ma mindenütt (de hol nem?) különösen fontos és az egész színjátszásnak központi problémája. Említettük, hogy a kormányzatnak szi­gorú álláspontja az, hogy magyar állampol­ a NEMZETI (Erzsébet tér) * Minden nap reggel 9-től d. a.6 óráig | fflfiBhasszahhitea szép!. IMo, * BaicnM 30 fiSi. I | | , !!,„■ i - v ,i wmmmHmmmmmmmmKBatmnammnmmmmJ Vasárnap Most már csak az a kívánatos, hogy a fölfe­dezett és kitenyésztett színpadi tehetségeket meg tudjuk tartani és ne engedjük kivinni Erdélyből. Védvámpolitikát kell gyakorolni nekünk is kifelé is, hogy minden jó színész a helyén maradjon és megtalálja a számítá­sát és ne kényszerüljön az első hívó­jelre összecsomagolni és útrakelni. FAKIR, AZ ALBÉRLŐ Egypengős látogatás Fakir grafológusnál — Aki a tenyérjóslás művészetét is gyakorolja Fakir grafológus, rendel 5—7-ig Rákóczi-út......... szám, 11. 25 (Hirdetés napilapban). A grafológus egy albérleti szobában gra­­fologizál, a szoba berendezése meglehetősen szerény, ami arra vall, hogy a grafológus csekély forgalmat bonyolít le. Egyébként igénybe veszi a csillagokat is, amire kevés rezsije van. A többi felszerelés néhány könyvből kitépett gyűrött lap, néhány szelet papír és egy ceruza. Csekély befektetése van erre az üzemre. Lekötelező szívélyességgel, bűvölő tekin­tettel fogad. Végignéz, aztán alig észrevehe­tően biccent, mint aki máris tisztában van a kuncsaft egész jelje­mrajzával. Azt kérdez­zük tőle, hogy miért nevezi magát Fakír­­grafológusnak? — Fakír a művésznevem, — mondja és önmagáb­a mutat, nehogy eltévesszük, kiről van szó. — Fakir mester vagyok, a grafoló­gus. ★ Ez a derék, ötven év körüli, kissé őszülő­hajú úr a tenyér­jóslás csalhatatlan művé­szetét összeköti a grafológia tudományéval és a csil­l­aghoroszkópok felállításával. Azzal a határtalan bizalommal, amellyel az ember egy híres sebész műtőkése alá fekszik, le­ülünk a gyóntató székbe. A mester arra kér, írjuk le születésünk dátumát, továbbá né­hány sor szöveget, amelyből jellemünk min­den intimitása napfényre kerül. — Szabad kérnem becses jobb­ tenyerét? — mondja, miután elmélyedt az írás tanul­mányozásába. Odaadjuk becses jobbtenyerünket, amelyet hosszasan vizsgál és ugyanilyen alapos gon­dossággal tanulmányozza baltenyerünket Végül kimondja ítéletét: — Ön nagyon egyenes, nyílt jellem, sze­rencsés csillagkép alatt született, egziszten­ciája biztosítva van. Előkelő származása bi­zonyos öntudatot biztosít. Régi földbirtokos­­családból származik és nagy összeköttetései vannak az államnál és a városnál. — De mester — mondjuk megdöbbenve —, úgy látszik, hogy tenyerem vonalai nem tükrözik vissza pontosan származásomat. Családom ugyanis nagyon szerény társadal­mi helyzettel dicsekedhet csupán. Nagyapám egyszerű üvegfestő volt, szerény és derék iparos, de nincs tudomásom arról, hogy bir­tokai lettek volna. Apám kereskedő. Kegyes­kedjék jobban utánanézni a horoszkópban. Felemeli a tenyerét, sok méltósággal és öntudattal, mint aki nem tűr ellentmondást. Mit tudhatok én, gyatra és szánalmas em­beri figura, a csillagok képleteiről? Ha a csillagképlet azt mutatja, hogy régi föld­birtokoscsaládból származom, — egyszerűen nincs ellentmondás. — ön — folytatja látnoki hangon — jogi pályán működik és ezen a téren rövi­desen nagy sikerei lesznek. Van egy politi­kai párt, amely szívesen fogadná az ön közreműködését. Úgy látom, politikai am­bíciói is vannak. Nem mertünk ellentmondani. Az ember nem ismeri tökéletesen a saját jellemét és rejtett, tudatalatti vágyak mindig lappanga­­nak bennünk. Ki tudja, hátha titokban kép­viselői mandátumra vágyunk és csak merő­v tévedésből választottuk jelenlegi pályánkat. A mester, látva arcunkon a tökéletes meg­elégedettséget, folytatja: — Az ön szellemi képességei még fejlődő­ben vannak (nem sértés ez?). Ezért azt aján­lom, hogy tanulmányait folytassa. Különö­sen a jog és a filozófia terén munkálkodjék. Ha a politikai konstelláció úgy alakul, hogy pillanatnyilag kellemetlenségei is lesznek, nem kell semmitől sem tartania, mert ön erős akaraterővel legyőzi ezeket a kellemet­lenségeket, önben rendkívül akaraterő van. Olyan, ellentmondást nem tűrő hangon közölte ezt velünk, hogy egy pillanatig ma­gunk is elhittük, noha saját akaraterőnkről mindeddig nem éppen a legjobb vélemény­nyel voltunk. A mester most intimebb rész­letekre tér át. — Életében egy nagy szerelmet látok, amely házassággal fog végződni, önt általá­ban érzelmei nagymértékben befolyásolják: (hogyan fér ez össze az akaraterővel?). Há­zasságát is kizárólag érzelmi szempontok irányítják, ön nem köt érdekházasságot. (Ez csak a házasságkötés után fog kiderül­ni.) Most pedig elkészítem a horoszkópját. ★ Gondosan tanulmányozza a rongyos lapo­kat. Néhány sort aláhúz, aztán ábrákat raj­zol. Mi lehet ez, álmoskönyv? Mintegy tíz­­percnyi pöszmételés után a következő szö­vegű horoszkópot nyújtja át: „Úgy a mú­lt év, mint a jelen, elég sok bajt és nehézséget jelentettek önre nézve. Augusztus és szeptember bizonyos családi viszályt rejtegettek, vagy rejtegetnek ma­gukban. Financiális helyzetére szintén be­folyással lesz e rossz hónap. Lehet, hogy csak a vidéki, vagy távolabbi családtagok nézeteltéréséről van szó, de valami befo­lyása lesz ennek az ön életére, mert pénz­ről van szó, önnek jelentkeznie kell, igényt támasztani valahol. Novemberben jobb eredménnyel fog dolgozni, jó kere­sete lesz, működését elismerik, valamelyes technikai működéssel k­apcsolják egybe. Vagy autón fog járni dolgozni, kis vasúti utak is szóba jönnek. Szívügyében ez a hónap előnyös lesz, legyen résen, hasz­nálja ki. December újra izgalmakkal, baj­jal jár, de semmi katasztrófa nem érheti, mert élete egyébként ment a túl nagy ro­mantikától. Veszélyek mindazonáltal lesz­nek. Egy politikai pártban szívesen látott tag lesz.“ Hátradől a széken és kimerülten kérdi: — Van valami megjegyzése? Nem, semmi megjegyzésünk nincs. Külö­nösen, amikor még megtudjuk azt is, hogy Tisza István és Marconi is a mi csillagké­pünk alatt született. A mester egyébként egy pengőt számít egy „konzultációért“. Tőlünk azonban nem kér pénzt, úgy látszik, kollégának tekint. Egy pengőért ennél több jót és szépet iga­zán nem lehet kívánni. (n. b.) A MAGYAR HÍRLAP előfizetési árai: 1 hóra 2.90 P. Vi évre 8 P. Vi évre Ifj .

Next