Magyar Hirlap, 1934. október (44. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
X VZZ~ ' 10 IO FILL&R •»■55 I S3SSS25 IVB $Ha Maik RKW&lk I vi*, Aradi ucca 10. szdm.Ujj IreBa js jEpa yafitk I Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 Skil HL JyPl IzjSk H ifi I Utazási és fürdőiroda HÜ fill Ilii IPfll J9 {PPL,, IVL, Aradi ucca 10. azáni. HÜ ül JfJT llm I Telefon: 21-&47,23-6-8 és 10606 A lk \ —I ..mim ................. lm Mill... II III II IIIM illJlllilllifclililfMiazMi1 ............ BUDAPEST 1931. OKTÓBER 2. KEDD FaszEmcs szrop» friepmann ernő XLIV. ÉVFOLYAM 222. SZÁM TIZENÖT ÉV Másfél évtizede van annak, hogy a nemzeti hadsereg bevonult Budapestre és ezt a dátumot a Nemzeti Munkahét ünnepli meg. Harmonikusan és kifejezően. Mert abban, hogy Magyarország ma a munka és a rend, a fölfelé törés és az egyensúly országa, döntően nagy része van egy fix pontnak, egy erős, kialakult, nyugodt egyéniségnek. Egy olyan férfinak, aki a legmagasabb állás kereteit tölti ki hézagtalanul, a helyes irány, a helyes módszer szilárd lerögzítésével. Egy nagy lelki és politikai rázkódtatás levezetésével kezdődött ez a tizenöt év és elvezetett egy másik nagy lelki és politikai rázkódtatás megelőzéséig. A másfél évtized egyik és másik határköve a béke. A lelkek békéje, a magyar béke. 4. Amikor jött az új korszak és az új korszak élén az új ember, vállán a felelősség rettenetes súlyával a magyarság jövőjéért, talán még súlyosabb volt a helyzet, mint 1526-ban. Mert két nagy történeti válság szakadt egy időben a magyar sorsra. Egyszerre volt 1526 és 152. Egyszerre volt Dózsa György lázadása és Mohács. Az elveszett háború, a frontok és a határok összeomlása összetalálkozott egy végzetes társadalmiés szociális földrengéssel. Voltak hetek, amikor reménytelenül elveszettnek látszott minden és nyomasztóan éles realitást kaptak Vörösmarty sorai, azok a sorok, amelyeknél sötétebben látók nem szerepelnek egy ország nemzeti fohászában sem. A sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében giyászkönny ül... Komor és gyászos ez a látomás. De akkor, azokban a napokban, úgy látszott, hogy a valóság még sivárabb. Mert még a gyászkönnyeket is csak alig találtuk meg a népek szemében, a nagy magyar nemzeti sír körül. Ma pedig? Ami sírhelynek és temetőnek látszott, abból bázisa lett a céltudatos és eredményes munkának. Annak a munkának, amely már idáig is váratlan eredményeket ért el és tovább vezet, előre a feltámadás felé. Magyarország újból erő és érték. Visszanyerte önbizalmát és bizalom fordul feléje mindenhonnan. A lelkek káosza kitisztult, a szenvedélyek lehiggadtak, a gyűlölet felhői szétfoszlottak, magyar a magyarnak újra testvére lett és a nagy keserűségek bénító ólomsúlyát felváltotta az erős hit termékeny lendülete. Az az ország, amely romhalmaz volt 1919 őszén, ma valóban olyan hajó, ahol mindenki a fedélzeten van, mindenki teljesíti kötelességét és mindenki biztos abban, hogy a kormányrúd a jó irányt tartja. 4. Katasztrofális helyzetből vezette ki Magyarországot az irányítás biztonsága és céltudatossága. Amikor pedig az elmúlt két évben megint súrolta a magyar határokat egy nagy földrengés, ez a biztos, céltudatos vezetés megmentette a nyugalom országának a magyar földet. Ha azt nézzük, milyen válságokon és megpróbáltatásokon esett át a szomszédos Ausztriának szelíd temperamentumáról híres népe, ha azt nézzük, hány nagy krízis, majd a kegyetlen testvérharcnak hány véres fordulata követte egymást odaát, akkor tiszteletet parancsol a magyar józanság. És akkor a magyar történelem nevében illeti a hála a valóban történeti cselekedetért azt, aki ma a legfőbb polcon személyesíti meg és szimbolizálja a hagyományos magyar józanságot. Nagy elődök emlékének idézését jelentette, ha a magyar nép és a magyar népképviselet akarata „kormányzó“ kezébe tette le az államfői jogokat. Ritkán választott kormányzót múltjának ezer éve alatt ez az ország, mindig nagy válságok idejét jelezte a kormányzói méltóság feléledése, és a magyar nép életösztöne, éles szeme, tiszta szemmértéke mindig megtalálta a kormányzói méltóságra providenciálisan alkalmas magyar férfit. Így volt ez másfél évtized előtt is. Azon a napon, amelyen övé lett a felelősség az egész országért, az új kormányzó új tábort választott: az egész magyar népet. Új irányt választott: azt a vonalat, amely felejtve a rossz emlékeket a jobb jövő nevében, a nemzet minden értékes pozitív és produktív erejének összefogásával indul el a jövő felé. A kétfeléhasadt ország újból egy lélek lett, egységes hittel, egységes akarattal a balsors leküzdésére, és az elérésére annak az órának, amikor újból nyájasan nevet le a nap a tiszta, kék magyar égről. 4. Békét hozott, hitet hozott, a munka és a feltámadás alapjait fektette le a másfél évtizedes korszak kezdete, az utolsó két év pedig itt nagy krízisen mentette át az első évek történeti munkáját. Az, aki békét adott a lelkeknek, békét adott a nemzeti munkának, nem engedte megingatni békeművét. Az, aki látta a rend, az egyensúly, a konszolidáció nagy eredményeit, megóvta a teljes rendet, a nyugodt egyensúlyt, a zavartalan konszolidációt. És a nagy védelmi feladat elvégzéséhez soha nem kellett kemény eszközökhöz, rideg rendszabályokhoz nyúlni. A békét és az egyensúlyt minden represszálió nélkül védte meg egy monumentálissá növekedett erkölcsi erő. Boldog az a nép, amelynek nincs története, mondták egyszer. És egy alkalmazásban mindenkép igaz a mondás. Boldog az a nép, amelynek évkönyveiből hiányzik a testvérharcok története. És aki testvérharcoktól óv meg egy országot, az a történetiség tiszta, felhőmentes szférájába emelkedett. . . . . Gömbös miniszterelnök rádióbeszéde a kormány eddigi munkájáról és jövő feladatairól Részletesen nyilatkozott külpolitikai helyzetünkről és a választójogi reformról . A miniszterelnök javulást lát gazdasági helyzetünkben és bizakodóan tekint a jövő elé Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn este, kormányralépésének második évfordulóján, rádióbeszédet mondott, hogy beszámoljon az elmúlt két év munkájáról. A miniszterelnök beszédét természetesen nagy érdeklődéssel várta az egész ország közvéleménye. A miniszterelnök a Vigadóból hajtatott a rádió sándorutcai stúdiójába. A beszéd kezdetét 19 órára jelezte a rádióprogram, Gömbös Gyula azonban már 10 19 órakor megérkezett a rádió palotája elé. Mosolyogva ugrott ki autójából, amelyben még Marton Béla képviselő, az egységes párt főtitkára, Bobory György képviselő, Antal István, a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetője és Rákóczy Imre, a sajtóirodai főnök helyettese foglaltak helyet. A bejáratnál Kozma Miklós, Wünscher Frigyes, Hlatky Endre, Havel Béla, Kandó László és Somogyváry Gyula üdvözölték a miniszterelnököt a rádió vezetősége nevében. Nyomban be is vezették a földszinti váróterembe, majd kinyitották az V-ös stúdió ajtaját és a miniszterelnök leült a mikrofon előtti asztalhoz és Antal István társaságában még egyszer átnézte beszéde kéziratát. Ekkor még az V-ös stúdió mikrofonja természetesen nem volt bekapcsolva. Közben megérkezett báró Szalay Gábor, a posta vezérigazgatója, Szörtsey József, Doroghy Farkas Ákos, Mengele Ferenc és még néhányan a miniszterelnök környezetéből. Gömbös Gyula elrendezte írásait, azután kiment a folyosóra, ahol Kozma Miklóssal kezdett beszélgetni. — Sajnos, nem tudjuk a nagy stúdiót megmutatni — mondotta Kozma a miniszterelnöknek —mert a világítás még nincs kész, de azért egy pillantást vethetsz a teremre. A miniszterelnök kicsit meg is szemlélte a nagy stúdió sötéten álló termét, majd visszajött és Kozmához fordult: — Legyen bent valaki, amikor beszélek. A miniszterelnök, úgy látszik, az igazi szónokhoz illően, nem szeret hallgatóság nélkül beszélni. Bár az V-ös stúdió meglehetősen szűk szoba, nyomban néhány széket vittek be és Antal István, Bobory György és Marton Béla máris beültek, hogy hallgatóságul szolgáljanak. Közben az óramutató gyorsan közeledett a félkilenchez, mindössze két perc hiányzott belőle. Ekkor hatalmas íráscsomóval a hóna alatt megérkezett a rádió egyik női bemondója, Tamásné Filótás Lili, akit a miniszterelnök mosolyogva, kézfogással üdvözölt. — Éppen annyi írása van, mint nekem. Udvariasan előrebocsátotta a női szpíkert, majd ő is belépett a terembe, amelynek ajtaját ebben a pillanatban becsukták és kigyulladt a vörös lámpa. Tilos a bemenet. A következő pillanatban már hallatszott is Filótás Lili hangja: — Következik Jákfai Gömbös Gyula magyar királyi miniszterelnök rádióbeszéde. Filótás Lili visszalépett a mikrofontól s a miniszterelnök megkezdte beszédét, amelynek szövege a következő: Megemlékezés a kormányzó bevonulásának jubileumáról — Magyar Testvéreim ! — Kormányralépésem második évfordulóján ismét a mikrofon elé állok, hogy a rádió hatalmas nyilvánosságán keresztül beszámoljak, miként sáfárkodtam az eltelt két esztendő alatt az ország rámbízott javaival és miként irányítottam a gondjaimra bízott magyar politikát. De mielőtt erre rátérnék, legyen szabad egy pillanatra valamivel távolabbi időkre visszaemlékeznem. Néhány hét múlva tizenötödik évfordulója lesz annak a napnak, amikor Magyarország kormányzója a nemzeti hadsereg élén bevonult az ország fővárosába. E másfél decennium minden esztendejét a magyar történelem egykor római számokkal fogja jegyezni és azoknak klasszikus értelemben fog történelmi jelentőséget tulajdonítani. Mert, amint a latin história „ab urbe condita“, a „város alapításától“ számította az időt: egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háború utáni magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indultak neki a jövendőnek. Súlyos küzdelmek között , eltelt 15 esztendő volt ez, amelynek kemény megpróbáltatásai közepette a független Magyarország megállván helyét a népek versenyében, ma a rendnek, a nyugalomnak és a stabilitásnak országa. Hogy ez így van, mindenki érzi. — Ezután a visszaemlékezés után áttérek előadásom tárgyára. — A kormányzó úr őfőméltósága bizalmából két esztendőt töltöttem el immár a magyar királyi kormány élén. Amikor átvettem ezt a felelősségteljes tisztet, mind mért az első napokban részletes és világos kormányprogramot adtam. A rögtöni feladatok megjelölésén kívül egy 95 pontból álló nemzeti munkatervvel léptem a nemzeti közvélemény elé. Ennek a munkatervnek az volt a rendeltetése, hogy világosan megjelölje azokat a célokat, amelyek felé az országot vezetni akarom. Szabatosan körvonalazza azokat az elveket, amelyek kormányom mindennapi tevékenységének keretét alkotják, hogy megérzékeltesse a közvéleménnyel azt a szellemet, amely a rám bízott nagy nemzeti jelszavak megőrzésénél szemem előtt lebeg. Ezt a 95 pontot bizonyos oldalakról eleinte ék, gúny és lekicsinylés fogadta. Ez engem nem kedvetlenített el, mert míg egyrészt tudtam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos