Magyar Hirlap, 1934. november (44. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

T JT7.n y ■ | 0 K r ------ — i■ * Mai számunkban közöljük a teljes heti rádió­műsort 10 taxER 10 F­IXÉR I ELŐFIZETÉSI ÁRAK: I JBB Szerkesztőség MAS?ÍRORSZÁGON: ~TIBBSr l és kiadóhivatal I | WniH. K*r.s. K tw, s pti«6 I gg|§ 1|| «PS|. ||§| Joliik 9 VI* Aradi ncea 10. szám. P°Mh^A^Nw. ((TnM I flrnfclIllfM (fii S‘r: lllp mm m IPf* l||g f|j|k I Teletón • 21-8-47,23-6-80 és 10-6-06 rz£strSm~. mm S iL-JFIl . jLJk B JÉ 1 JPLJLjL BUDAPEST 1934. NOVEMBER 3.SZOMBATFtelHlKECTT^I^RiEPMANNTO SZERÉNY Irta: BELEKY GÉZA Az ismeretlen lány nyugalmazott ten­gernagya szelíd tekintetével most már az örök vizek titokzatos hullámverését nézi. Jól esett Szerémy Zoltánnak ez az utolsó szerep azért, mert Molnár Ferenctől kapta, és azért, mert neki írt szerep volt. A roskatag, jóságos, öreg kegyelmes úr, aki az utolsó jelenésében kiegyenesedik, keménnyé válik és megvéd egy fiatal lányt... Fáradt szívével, gyulladt torká­val még eljátszotta ezt az utolsó jelenést a végszóig. Azután elment az egyik öltö­zőbe, keresni egy dívánt, ahol meghaljon. Prohászka Ottokár a szószéken halt meg, szentbeszéd közben. Ez a halál illette meg Szerémy Zoltánt, akinek szó­szék volt a színpad és szentbeszéd volt a színpadi beszéd. Az elmúlás nem eshetett nehezére. Mikor a hetvenkét esztendős Zoli bácsi a hosszú szünet után most ősz­kor ú­jból visszatért oda, ahol segített fel­építeni a házat és segített felépíteni egy nagy színpadi stílust; a Főúr szerepét kapta A tanítónő­ben. Mi őszkor szok­tunk meghalni — mondja itt. Apám is, nagyapám is őszkor ment el a gyep alá; akkor, amikor még zöld a gyep... Mi­kor ezeket a szavakat mondta, mindenki­nek könnyes lett a szeme, hiszen az az ár­nyék már ott lebegett fölötte. És valóban őszkor ment el. Az utolsó, egy tavaszian szép őszi napon, amely még ajándék volt, a csúnya tél előtt. Hiába: Szeremy Zol­tán mindig megtartotta a szavát... Csak kissé habozhatott, mielőtt elindult útjára a nagy kérdőjel felé, mert kénytelen volt otthagyni egy szerepet. Természetesen csak akkor, amikor a próbán nem volt többé szükség rá. Ki volt Szerémy Zoltán? A nagy epi­zódista ... Ez a meghatározás szokatla­nul hangzik. Mi növesztené meg az olyan színészt, aki mindig csak jelentéktelen, kis szerepet játszik? Az ilyen megnöve­kedésnek két feltétele van. Az egyik az: a kis, jelentéktelen szerep változzék át gazdag, színes, érdekes szereppé. Míg a másik előfeltételt így kellene megszöve­gezni, a nagy epizódistának legyen ér­zéke az iránt, hogy megnövelésével a szerep sehol ne bontsa meg az arányokat, sehol ne ingassa meg az egyensúlyt, se­hol ne hangsúlyozza túl a neki jutott sza­vakat. Mert például a bécsi színpadon nagy epizódista volt az évek során Hans Moser. (Míg azután epizódistából előlépett a primadonnává.) Azért Hans Moser körül mégis van egy hiba. Keze alatt csillogni és sziporkázni kezd a legjelentéktelenebb szerep is. De úgy, hogy ezáltal eltolódik az előtér és a háttér viszonya. * Szerémy Zoltánnal ilyesmi soha nem történhetett. Ettől megvédte őt művészi tapintata és — úri tapintata. Mert Sze­rémy Zoltán tudott nagy úr is lenni kis szerepeiben, nem csupán n­­Ss színész, és mindig tudott úr lenni kint ítéletben. Illetőleg nem tudott más lenni, csak igazi úr. Az „úr“ szó nála a tisztaságot jelen­tette. A testi és a lelki, az emberi és a szí­nészi tisztaságot. A kiegyensúlyozott nyu­galmat, amely­­ mosolyogva intéz el mindent. Néha derűs mosollyal, máskor fanyar mosollyal. De soha erős szóval, soha heves indulattal. Mosolyogni sok­féle m­ában­ lehet.­­Eldehet szelíden be*­ Francia automatos csapattestek felvonulása a Saar-vidék határán A német lapok szerint a francia törekvések a legkomo­lyabban veszélyeztetik Európa nagy fáradtsággal fenn­tartott békéjét . A francia lapok azt írják, hogy csak előzetes óvintézkedésekről van szó Saarbrückenből jelentik. A saarvidéki helyzet váratlanul kiéleződött, amennyiben dr Knox népszövetségi megbízott jegyzéket intézett a francia kormányhoz, amelyben kifejti, hogy amennyiben a saarvidéki népszavazás a német kormány számára esetleg többséget is hozna, nemzeti szocialista puccstól kell tartani. Dr Knox kifejti, hogy nemzeti szocialista körök abból indulnak ki, hogy Francia­­ország csak abban az esetben lenne haj­landó kiüríteni a Saar-vidéket, ha a bá­nyákért teljes kárpótlást kapna. Miután Németország nincsen abban a helyzetben, hogy ezt a többszáz millió aranymárkára rugó összeget kifizesse, a németek kedvező eredmény esetén nyomban megszállnák a Saar-vidéket. A népszövetségi biztos jelen­tésében kifejti, hogy a saarvidéki rendőrség és csendőrség ebben az esetben nem lenne elegendő a rend fenntartására, éppen ezért a vonatkozó egyezmények alapján francia katonaság közbelépése válnék szükségessé. Franciaország dr Knox jelentése után nyomban csapatösszevonásokat hajtott végre a Saar-vidék határán. A csapatösszevonások híre, amelyről elsőnek a Matin adott hírt, nagy feltűnést keltett az egész francia köz­véleményben és a belpolitikai válság ügye egyszerre háttérbe szorult. A francia sajtó azzal igyekszik magya­rázni a csapatösszevonásokra vonat­kozó intézkedéseket, hogy a nemzeti szocialisták betörésre készülnek, éppen ezért a hadsereg főparancsnokának utasítania kellett a huszadik hadtest pa­rancsnokát, hogy a keleti határok védel­mére minden szükséges intézkedést tegyen meg. A francia lapok kifejtik, hogy ameny­­nyiben fegyveres német csapatok lépnék át a katonailag semlegesített zóna határait, úgy a Saar-vidékre vonatkozólag is automa­tikusan életbe lépnek a locarnói egyezmény szankciós határozatai. A londoni Reuter-iroda párizsi értesü­lései szerint a francia automobilos csa­pattestek a Saar-vidék határán már készenlétben állanak, hogy bármely pillanatban bevonuljanak a népszövet­ségi megbízott kívánságára a Saar­­vidékre. Miután ebben az esetben a gyorsaság döntő tényező lenne, az automobilokon érkező francia katonaság egyetlen éjszaka alatt a helyzet urává válhatnék. A Reuter-iroda képviselője előtt hangsúlyozták Francia­­országnak azt a reményét, hogy végered­ményben mégsem lesz szükség ilyen el­járásra­, mert elegendő lenne adott esetben egy ilyen értelmű figyelmeztetés­ is. A nép­­szövetségi tanács határozatai értelmében a saarvidéki kormánybizottság szükség esetén a Saar-vidéken kívül álló csapatokat is segítségül hívhat, vagyis angol vagy belga katonaságot is, azonban ezek bevonása,­ tekintettel arra az időre, amely ehhez szük­séges, csak elméleti lehet. A Saar-vidék­ francia megszállása különben csak ideigle­nes jellegű lehetne, mert a rend helyre­­állítása után a csapatokat nyomban vissza kellene vonni. . .. • ■ : A londoni Press Association angol rhiva-­­talos". körökből arról értesül, hogy a francia kormány egyáltalán nem kérte fel az angol kormányt arra, hogy küldjön csapatokat a Saar-vidék­re és arról sem volt szó, hogy Anglia vegyen részt a népszavazás sima le­folyását biztosító intézkedésekben. Nagy izgalom Berlinben a francia csapat­­összevonások miatt Berlinben a francia nagykövetség hatá­rozottan megcáfolta azt a hírt, mintha Bi­low német külügyi államtitkár megjelent volna Francois­ Poncet francia nagykövet­nél, hogy tiltakozzék a saarvidéki határon szélni — sokféle akcentussal. Ezeket az egészen kis hangsúlyokat tudta megszó­laltatni Szerémy Zoltán. És tudott moso­lyogni sokfélekép. Az Ördög óta volt Molnár Ferenc ba­bonája, minden vígszínházi darabjában írni egy epizódszerepet Szerémy Zoltán számára. Mivel a színpad palettáján, a színpad skáláján Szerémy olyan árnya­­lat, amelynek soha, semmikor nem sza­bad hiányoznia. Főleg azért nem, mert ez az árnyalat — nem festék Ez az ár­nyalat igazi szín, amely jön valahonnan mélyről, és kisugárzik valamilyen erőnél fogva. Ez az árnyalat nem technikai ügyesség eredménye, nem a színpadi tapasztalatok kémiai keveréke. Ez az árnyalat egészen belülről csillan fel, egészen ösztönszerű, és éppen ezért mindig a hibátlanság ere­jével hat. A hibátlanságnak azzal az ere­jével, amely betölti az egész színpadot akkor is, ha csendesen alig egy mondat­ban szólal meg a színpad egyik szögleté­ből vagy hátteréből..­­ n ’ De ez az egy mondat... Molnár Fe­renc sokszor írt mondatokat Szerémy , számára olyan mondatokat, amilyeneket s az adott helyzetben. — éppen Szerémy mondott volna. De ez a kis '„'álajátszás‘­‘ csak baráti figyelem és baráti kedvesség volt Molnár Ferenc részéről. Mivel Sze­­rémynek nem volt szüksége testére sza­bott mondatokra. Éppen csak néhány — akármilyen mondatra volt szüksége azért, hogy ott legyen a színpadon, jelen­­valóan, teljes elevenséggel, mint tiszta színfolt, amely­­ világít is. Egy árnya­lattal mindig világosabb volt a színpad attól a pillanattól fogva, hogy csöndes, nyugodt lépésével, alacsony növésével, kevéssé lehajtott fejével Szerémy belé­pett a színpadra. *­­Hogyne­ voltak és vannak más nagy epizódisták is. Például Reinhardt színpa­dainak nagy epizódistája volt Hans Wissmann, akinek mindig volt egy torz, kesernyés grimasza, egy olyan élesvonalú arcfintora, amelyet nem lehetett soha el­felejteni. Mikor például az Éjjeli mene­dékhely előadásán ezt a bizonyos mon­datot mondta:,, Ich bin ein gewesener Mensch .. ..Azután van néhány nagytepi­­zódista, aki egy-két mondatával, egy-két gesztusával öt kacagást tud percenként elérni a nézőtéren. De ezek az úgyneve­zett „erős“ eszközök. Szerémy Zoltánnak pedig soha nem voltak erős eszközei. Nem­­volt keserű, és nem kereste a han­gos, sikereket., Csendes szavával, csendes­ mosolyával­ tudott nagy­­epizódistává­lenni. Talált a magyar színpad­ legna­gyobb epizódistájává.. És így ért el olyan művészeti rangot, amelynek nemzetközi értéke volt. Majdnem semmit sem csinált a színpa­don. De ezt a majdnem semmit elvitte magával az egész színházi közönség, mint szép, tartós, jó emléket. És noha most az évek során át hiányzott a szín­padról, senkinek nem kell magyarázni ma sem, ki volt Szerémy, és mit jelentett művészete. Bocsánat az elhasznált szóért, de a szó soha nem volt igazabb, mint ebben az esetben: a „nobel“ ember példájaként fog élni Szerémy emléke. „Nobel“ művész, és ezért megérdemelt volna a magyar színpadtól egy kis Nobel-díjat.­­ * Jó társaság várta Szerémy Zoltánt. Azok, akiket legjobban szeretett és akik őt legjobban szerették. . Hegedűs Gyula nyújtotta feléje kezét, ezt a baráti, férfias kezet. Azután megölelte őt Fenyvesi Emil. És Szerémy Zoltán újra látja már mosolyogni Varsányi Irént, Harmath Hédit. " Szabad-e sajnálni Valakit, aki ebbe a társaságba kerül vissza? Ilyen színészek, ilyen emberek közé. A­­magyar­­színpad­nak egy boldogabb korába, egy­ boldo­gabb, derűsebb, tisztább magyar világba.

Next