Magyar Hirlap, 1934. november (44. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-25 / 266. szám
0193. november 23. HÍRLAP B fM Valódi hernyóselyem Krepdesio és Dühin _ 1.90 I J Finom Krepmarokének. 2.90 Satínhátú Marokének. 390 Brokát, a jó kabátbélés —.95 CTffTW 4 n6l fuhokelme o 4 mtr óra összesen 10."“ |W Jp Mintázott kordbársonyok L90 A jó meleg dublflanel . L25 Mintás bársonyflanelek —.75 B NO1 télikabátok -»»önunttumT«l, »égig T«d«linn,l Jöjj,"” Csinos női £Y«*n ruhák 7 80 Kitűnő Honel háziruhák. 3.90 Jó meleg Hanelpongyola 2.90 E E3 Woodi »Viskola« nőt ®SS harisnyák faterén hibám— • J Téli női harisnyák —.68 Finom gyapjúharisnyák ^ SÜ **',% műselyemharisnyák 1.95 Fiúcskaruhák M Felgombolások 2.60 * .o Öltönyök ibHHz. 5.—♦ t — Télikabátok 11.80 ♦ »■T élikabátok 14.50 +■ t»o Saját gyárunkból ! Felmászott a turulmadárra egy munkanélküli géplakatos ! Mennyiség és Időbeni Korlátozás nélkül kombinék -------- 1.50 női nadrágok - 1.50 női kombinék —_1.90 Szombaton új lovagja akadt a Ferenc József-híd turulmadarának. A híd pillérein egy toprongyoson öltözött, torzonborz hajú férfi kúszott fel és meglapult a turulmadár mellett. Többször úgy tett, mintha le akarná magát vetni a magasból. Nagy tömeg verődött össze és a közeli őrszemes rendőr értesítette a tűzoltókat. A tűzőrség Benedek főtiszt vezetésével, 28 tűzoltóval, két tolólétrás autóval vonult ki és miután már egész sötét volt, fényszórót is hoztak, hogy lehozzák e turulmadárról az öngyilkosjelöltet. Két tűzoltónak, Kovács Károlynak és Ilinch Gyulának sikerült is megközelítenie az turulmadár új halálraszántját. Az öngyilkosjelölt nem is ellenkezett nagyon, sápadtan lapult meg és örült, hogy a két tűzoltó karjai között lefutott a magasból. Bekísérték a rendőrségre, ahol megállapították, hogy Grosz Jánosnak hívják, 61 éves géplakatos. Grosz az rendőrségen elmondotta, hogy nem tud elhelyezkedni, nincs lakása, senki sem tud rajta segíteni. Arra gondolt, hogyha felmászik a turulmadárra, felhívja talán magára a ügyeimet és valaki gondoskodik elhelyezéséről. Grosz Jánost a rendőrség életvédelmi osztálya vette gondozásba. ingv. nadrág _ *“.“D Martens hegedűművész megrázó drámája Bécshez jelentik: Megrázó családi dráma játszódott le szombaton délelőtt a wiedeni kerület egyik bérházában. Martens Dénes professzor, a híres osztrák hegedűművész, a bécsi filharmonikus zenekar tagja agyonlőtte húszéves béna fiát, majd maga ellen fordította fegyverét és főbelőtte magát. A neves hegedűművész azonnal meghalt, fia pedig a kórházban halt meg. A dráma hátterében valószínűleg nagyfokú elkeseredés áll. Martens, aki nemrégiben múlt hatvanhatéves, néhány héttel ezelőtt levelet kapott a bécsi állami operaház igazgatóságától, amelyben közölték vele, hogy nyugdíjba küldik. A világhírű hegedűművész 1891 óta volt a bécsi állami opera első hegedűse és úgy látszik, fia betegsége és sajátmaga nyugdíjaztatása keserítette el annyira, hogy megölte egyetlen fiát és magával is végzett. A családi dráma mély részvétet keltett Bécsben. SZinkroNSS© ISMERETLEN ERDÉLY Nagyvárad a tegnap városa — Valaha a „holnap városáénak hívták, majd peceparti Párizsnak és nyugati Galacnak Nagyvárad, november. , „Várad, villanyváros, szívemnek villanya ..." — zengte békeidőben a költő, gondolom, Somlyó Zoltán, de hányan éne-' kelték meg sorjában: Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás is és magam is, aki néhány évig újságíróskodtam a peceparti Párizsban, legalább tucatnyi költeményt kitevő rímekkel illettem. Mert mint vidéki város, példátlan volt a magyar földtekén: tele energiákkal, merész lendületekkel, kultúramohósággal, fővárosias mozgékonysággal, szellemmel és igényekkel. A váradi embernek nem kebett külön tájékozódni a keleti pályaudvarnál Alighogy rátette a lábát a Rákóczi útra, éppen úgy otthon volt, mint odahaza. Barangolva Erdély országútján, ebbe a városba szoktam ellátogatni a legtöbbet. Ha nem is vikendezni, de hó végén mentrrendezni járok ide. Úgy ismerem már Kolozsvár—Várad között az utat, mint a tenyeremet NAGYVÁRAD 1934-BEN Mindenütt a világon, ha felnő egy új nemzedék, átadja helyét a réginek. Váradon nem várják meg az emberek, amíg a természet bölcs rendje elszólítja őket a helyükről Sokkal hamarább szétszóródnak. Egy időben tömegesen mentek át Magyarországra. Ez a repatriálás korszaka volt. Később a gazdasági válság szele süvöltött itt végig. Mindenütt volt gazdasági válság. De amíg kezdetben Romániában a válságnak csak a semlécskéje jelentkezett, itt már tornádó pusztított. A váradi kereskedők és intellektuelek próbáltak menekülni, igen sokan közülük egyenesen a halálba. A sok öngyilkosság, éppen az értelmiségi osztályból — jellemző váradi tünet. Még jellemzőbb az az elegancia, ahogyan ebben a zűrzavaros életben meg nem történtté teszik magukat. Így lett öngyilkos egy-két év előtt a vármegye egyik leggazdagabb bankigazgatója. Így lett öngyilkos az a kiváló ügyvéd is, aki Várad háború előtti szellemi mozgalmai révén lett országos hírű, öt perccel a haláluk előtt még senki sem sejthette végzetes tervüket. A váradi öngyilkosok mosolyognak, még kibicelnek a römiköveknél, még felmosolyognak az ablakba, mintegy zálogául az élet folyamatosságának, még „kérem átadni kézcsókomat a nagyságos asszonynak, és öt perc múlva mint egy megriadt család zsibong, gomolyog a véradi korzó, hallotta?! Ez a korzó, amely kezdődik valahol a Szent László-templomnál és ellankad a hídfőnél, beöleli a Bémer teret és pillanatok alatt mozgósítja a kávéházakat, bankokat, a cukrászdát, hírlapirodát, a színház tájékát és kapcsolt részeit, úgy adja, löki át a híreket egyik oldalról a másikra, mint valami delejes áram. Hallotta?! Igen, ahogyan most bejöttem az állomásról, már öten is mondják nekem: hallotta?, szegény Fried János az éjszaka meghalt... Nem tudok ide megérkezni, hogy valami váratlan, rádöbbentő esemény ne foglalkoztassa a váradiakat. Fried János halála most különösképpen megdöbbentett. Hirtelen halt meg, bár természetes halállal Pompás szervező férfiú volt egy abból a nagy nemzedékből, amely Váradot az erők csodálatos könnyűségével emelte szellemi és gazdasági területen az élre. Ügyvéd volt, de ő organizálta meg a váradi kereskedőket, ő igazgatta a Csarnokot. Váradinak kell lenni, hogy megérthesse az ember, mit jelent itt a Csarnok. Vagy legalább is, mit jelenetet! Váradnak közgazdasági téren nem a gyáripara volt éltető eleme, hanem a kereskedelem. Robbantak itt ki nagyszerű politikai és szellemi, pénzügyi és szervező zsenik. Várad éppen annyira zsenili város volt, mint zsidó város. Éppen annyira a merész álmodozó költők és festők városa, mint a hűvös tervezgetőké, józan mérnököké és híres orvosoké. De igazi alapszínét a városnak Fried János grande armée-ja, a kereskedőtábor adta meg. Kolozsváron az átlagpolgár: a hivatalnok. Váradon az átlagpolgár: a kereskedő. A kereskedőnek, aki tegnap még homályosan létezett a Katonaváros sűrűjében, s úgy gyúródott benne, mint valami kétes masszában, másnap már üzlete van a Fő utcán, fényes kirakatokkal, vagy már nincs is üzlete, már el is adta, egészen mást árul, már gyárvállalatokba kezdett, külföldre exportál, beül a bankigazgatói székbe és fáradhatatlanul újra és újra elkezdi a gründolást. A váradi kereskedő a maga kereskedői világképét rákényszerítette az egész városra. Itt a festő is úgy gondolkodik, úgy kell gondolkodnia, mint a kereskedőnek: gyakorlatiasan. Az a váradi, akiben hiányzik az alkalmazkodási készség az élet megújuló formáival szemben, el van veszve. Nincs erdélyi város, ahol annyiszor kell újra kezdeni az életet, mint éppen ebben a városban. Mint határváros különösképpen problematikus helyzetbe került. Piacának más lett a jelentősége Romániában, mint volt a békevilágban. Ha a szomszéd országok között komoly gazdasági és politikai együttműködés volna elképzelhető, akkor Várad valóban az volna, amivel áltatta magát, hogy lesz: a nyugati Galac. De Nyugat felé bezárult a kör és Váradon túl már a kereskedő — gazdasági szemszögből nézve — csak a nagy semmibe lógathatja a lábát. OLAJAT A SZIKNDÜL IS Élni azonban kell. És szerfelett a váradi ember akar élni. A váradi ember tehát em garde-ban áll és szimatol, önellátás: hogy lehet átrétegeződni? Kontingentálás? Mit tehet ebből Váradon csinálni? Váradnak szüksége van új iparágakra. Itt, ebben a városban születtek meg a leglehetetlenebb foglalkozások. Néha beválnak, néha nem válnak be, végül is a váradi ember rájön, hogy semmit sem érdemes megcsinálni. Váradot előnytelen földrajzi helyzete úgyis kikapcsolja a gazdasági élet vérkeringéséből. Ha tehát valaki mégis akar boldogulni és nem akarja megadni magát sorsának, akkor elmegy. Az utóbbi időben nemcsak a váradi üzletemberek jelentékeny százaléka tette át Bukarestbe a főhadiszállását, de egy sereg váradi orvos is, úgyhogy ha Bukarestben magyar orvossal találkozunk, egy a százhoz, hogy Váradról került el. az Összezsugorodott szellemi Élet És ahogyan elsorvadt Nagyvárad gazdasági élete, akként zsugorodott össze szellemi élete is. Valaha Nagyvárad a Holnap városa volt A holnaposok mozgalma Ady Endrével az élén betört a magyar irodalmi életbe és olyan kavarodást keltett, hogy évekig zúgott a közvélemény tőle. A váradi írók és mögötte e városnak a közönsége sokkal hamarabb megérezték a Nyugatról jövő modern eszmeáramlatokat, mint bárhol másutt és megérezték nemcsak a költészetben az újat, de a társadalmi szemléletben is. A háború előtti magyar társadalmi reformmozgalom Nagyváradról verbuválta a legjobb erőit. Ez a közönség büszke volt a jeleseire, megbecsülte, gondjaiba vette, őszintén szerette azokat a fiatalokat, akik korgó gyomorral és lyukas gúnyában ostromolták a csillagokat.Ez a közönség ma már észrevehetően elközömbösödött a Váradon élő írók, Tabéry Géza, Berde Mária, a festő, Balogh István csöndes lelki emigrációba vonultak vissza. Az intellektuális mozgalom szemmel láthatólag erejét veszítette, pedig nagy számban élnek ma is intellektuelek, akik alkotó tevékenységeik révén nagyobb megbecsülést, belterjesebb elismertetést igényylhetnének Fásultság, spleen a váradi levegőben. Ez a város megöregedett, homlokán mély ráncok képződtek, fogai kihullottak, a szétesés félreismerhetetlen biológiai jelei rajta. Tes Vas Smap Stella imbisz verhetetlen. Utánzása lehetetlen tileg megöregedett, lelkileg azonban nem akar megöregedni. Mint egy vénülő dáma, ma is öt vagy hat klubban érzi jól magát, mosolyog, kellemezteti bájait, rúzsozza az ajkát, úgy tesz, mintha indokolt lenne nála a fiatalság és életerő, de jó közelről kell megnézni: hamis és erőltetett ez a mosoly, ez az örökös és tragikus keep smiling, ha mingyárt hozzá is tartozik Nagyvárad lelki alkatához. Bélyeg és bélyegalbum árjegyzéket érdeklődőknek bérmentve küld: ABOIVVI JENŐ bélyegkereskedése, Budapest IV, Vári ucca 45. szám, Telefon : 80-886. NÉHÁNY TÁRGYI ADAT Hogy a budapesti olvasót néhány tárgyi adattal is megismertessük: Nagyváradon megjelenik hat magyar nyelvű napilap. Van egy szép kőszínháza, amelyben évente a kolozsvári színházi társulat játszik néhány hét napot. Van egy nagyszerű hotelje, a Park, amely egyaránt híres regényes gazdájáról, Weiszlovitsról és fényűzéséé berendezéséről; van villanyosa negyvenöt kilométeres hálózattal; van strandfürdője, amely körül még ma is széles hírlapi viták zajlanak. Itt lakik a református püspök; itt van a sokszor megénekelt kanonoksor, amely mögött annyi tudós pap ássa be magát komoly szellemi munkába. Van itt minden — ahogyan szokták mondani a váradiak, csak pénz nincs. A város, mint olyan, csinos, de eltekintve néhány történeti utcarészletétől, semmi különös sincs rajta. Lakóinak lélekszáma nyolcvankétezerháromszázötven, mindenesetre sokat haladt az utóbbi esztendőkben. A megélhetés olcsó, a lakások olcsók, Varadon egy hatszobás lakás kerül annyiba, mint Kolozsváron egy háromszobás. A kisebbségi lakosság és a román lakosság jó viszonyban vannak egymással, bizonyos mértékig a társadalmi érintkezés is élénk közöttük. Mindkét vagy mind a három nemzetbeli közönség kedvenc sportja: a romi. A váradi hölgyek, tekintettel a közelségre, igen sűrűn utaznak fel Budapestre és az öltözködésükön megérződik, hogy legensősorban ők sodródtak be a budapesti divat golfáramlatába. Huszonnégy órával hamarabb tudnak minden magyar színházi pletykát, mint más vidéki városban, de fogékonyak a bukaresti pletykákkal szemben is, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a pletyka föltétlenül színházi legyen. Izgalmas szerelmi kalandok ma is sűrűek a körükben, és az életnek azt a kényelmességét, amelyet a férfiak, az apák és a férjek üzleti tranzakciói már nem képesek biztosítani, a nők azzal ellensúlyozzák, hogy mesés partikra és romantikus karrierekre törekszenek. Bizonyára ez másutt is így van. De míg másutt ez csak a leányszoba álmodozása csupán, itt Váradon módszeres előtanulmány, célirányos energia, mondhatni: férfias elhatározás. Ligeti Ernő Genf a béke mellett döntött , Dél-Amerikában azonban tovább folyik a háború Genfből jelentik: A népszövetség rendkívüli közgyűlése ötnapos tanácskozás után szombaton végre befejezte a paraguay—bolíviai háború ügyének megvitatását és megszavazta a békéltető bizottság jelentését, andy felszólítja a hadviselő feleket, hogy kössenek azonnal fegyverszünetet és küldjék ki megbízottaikat a Buenos Airesba összehívandó békekonferenciára. A szavazás formailag egyhangú volt ugyan, Paraguay és Bolívia delegátusa azonban tartózkodott a szavazástól, úgyhogy a paraguayi és bolíviai kormány végeredményben is ezúttal sem vállalt kötelezettséget a háború likvidálását illetően. Assuncionból jelentik: A hadügyminisztérium a következő hivatalos közleményt adta ki: Elfoglaltuk a Celina-erődöt,100 fagyot ejtettünk és nagymennyiségű hadizsákmány került a birtokunkba. Ha0 halottat vesztettünk, közöttük két századost és egy hadnagyot Megjelent az NF3RO-SEIS-FITO ismertető Kérje fotókereskedőjétől v. a vezérképviselőtől fehér és Tsa Budapest, Kossuth Lajos-11.13