Magyar Hirlap, 1934. november (44. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-25 / 266. szám

0­193. november 23. HÍRLAP B fM Valódi hernyóselyem Krepdesio és Dühin _ 1.90 I J Finom Krepmarokének. 2.90 Satínhátú Marokének­. 390 Brokát, a jó kabátbélés —.95 CTffTW 4 n6l fuhokelme o 4 mtr óra összesen 10."“ |W Jp Mintázott kordbársonyok L90 A jó meleg dublflanel . L25 Mintás bársonyflanelek —.75 B NO1 télikabátok -­»»önunttu­mT«l, »égig T«d­«linn,l Jöjj,"” Csinos női £Y«*n ruhák 7 80 Kitűnő Honel háziruhák. 3.90 Jó meleg Hanelpongyola 2.90 E E3 Wo­odi »Viskola« nőt ®SS­ harisnyák faterén hibám— • J Téli női harisnyák­ —.68 Finom gyapjúharisnyák ^ SÜ **',% műselyemharisnyák 1.95 Fiúcskaruhák M Felgombolások 2.60 *­­ .o Öltönyök ibHHz. 5.—♦ t — Télikabátok 11.80 ♦ »■­T élikabátok 14.50 +■ t­»o ­ Saját gyárunkból ! Felmászott a turulmadárra egy munkanélküli géplakatos ! Mennyiség és Időbeni Korlátozás nélkül kombinék -------- 1.50 női nadrágok - 1.50 női kombinék —_1.90 Szombaton új lovagja akadt a Ferenc Jó­zsef-híd turulmadarának. A híd pillérein egy toprongyoson öltözött, torzon­borz hajú férfi kúszott fel és meglapult a turulmadár mellett. Többször úgy tett, mintha le akarná magát vetni a magasból. Nagy tömeg verő­dött össze és a közeli őrszemes rendőr érte­sítette a tűzoltókat. A tűzőrség Benedek fő­tiszt vezetésével, 28 tűzoltóval, két tolólétrás autóval vonult ki és miután már egész sötét volt, fényszórót is hoztak, hogy lehozzák e turulmadárról az öngyilkosjelöltet. Két tűzoltónak, Kovács Károlynak és Ilinch Gyulának sikerült is megközelítenie az turulmadár új halálraszántját. Az ön­gyilkos­jelölt nem is ellenkezett nagyon, sá­padtan lapult meg és örült, hogy a két tűz­oltó karjai között lefutott a magasból. Bekí­sérték a rendőrségre, ahol megállapították, hogy Grosz Jánosnak hívják, 61 éves gép­lakatos. Grosz az rendőrségen elmondotta, hogy nem tud elhelyezkedni, nincs lakása, senki sem tud rajta segíteni. Arra gondolt, hogyha felmászik a turulmadárra, felhívja talán ma­gára a ügyeimet és valaki gondoskodik el­helyezéséről. Grosz Jánost a rendőrség élet­védelmi osztálya vette gondozásba. ing­v. nadrág _ *“.“D Martens hegedűművész megrázó drámája Bécshez jelentik: Megrázó családi d­ráma játszódott le szombaton délelőtt a wiedeni kerület egyik bérházában. Martens Dénes professzor, a híres osztrák hegedűművész, a bécsi filharmonikus zenekar tagja agyonlőtte húszéves béna fiát, majd maga ellen fordí­totta fegyverét és főbelőtte magát. A neves hegedűművész azonnal meghalt, fia pedig a kórházban halt meg. A dráma hátterében valószínűleg nagyfokú elkeseredés áll. Martens, aki nemrégiben múlt hatvanhatéves, néhány héttel ezelőtt levelet kapott a bécsi állami operaház igaz­gatóságától, amelyben közölték vele, hogy nyugdíjba küldik. A világhírű hegedűművész 1891 óta volt a bécsi állami opera első hege­dűse és úgy látszik, fia betegsége és saját­maga nyugdíjaztatása keserítette el annyira, hogy megölte egyetlen fiát és magával is végzett. A családi dráma mély részvétet kel­tett Bécsben. SZinkroNSS© ISMERETLEN ERDÉLY Nagyvárad­­ a tegnap városa — Valaha a „holnap városáénak hívták, majd pece­­parti Párizsnak és nyugati Galacnak Nagyvárad, november. , „Várad, villanyváros, szívemnek vil­lanya ..." — zengte békeidőben a költő, gondolom, Somlyó Zoltán, de hányan éne-' kelték meg sorjában: Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Em­őd Tamás is és ma­gam is, aki néhány évig újságíróskodtam a peceparti Párizsban, legalább tucatnyi köl­teményt kitevő rímekkel illettem. Mert mint vidéki város, példátlan volt a magyar föld­tekén: tele energiákkal, merész lendületek­kel, kultúramohósággal, fővárosias mozgé­konysággal, szellemmel és igényekkel. A váradi embernek nem kebett külön tájéko­zódni a keleti pályaudvarnál Alighogy rá­tette a lábát a Rákóczi útra, éppen úgy ott­hon volt, mint odahaza. Barangolva Erdély országútján, ebbe a városba szoktam ellátogatni a legtöbbet. Ha nem is vikendezni, de hó végén mentrr­­end­ezni járok ide. Úgy ismerem már Ko­lozsvár—Várad között az utat, mint a te­nyeremet NAGYVÁRAD 1934-BEN Mindenütt a világon, ha felnő egy új nemzedék, átadja helyét a réginek. Váradon nem várják meg az emberek, amíg a ter­mészet bölcs rendje elszólítja őket a he­lyükről Sokkal hamarább szétszóródnak. Egy időben tömegesen mentek át Magyar­­országra. Ez a repatriálás korszaka volt. Később a gazdasági válság szele süvöltött itt végig. Mindenütt volt gazdasági válság. De amíg kezdetben Romániában a válság­nak csak a sem­lécskéje jelentkezett, itt már tornádó pusztított. A váradi kereskedők és intellektuelek próbáltak menekülni, igen sokan közülük egyenesen a halálba. A sok öngyilkosság, éppen az értelmiségi osztály­ból — jellemző váradi tünet. Még jellem­zőbb az az elegancia, ahogyan ebben a zűr­zavaros életben meg nem történtté teszik magukat. Így lett öngyilkos egy-két év előtt a vármegye egyik leggazdagabb bankigaz­gatója. Így lett öngyilkos az a kiváló ügy­véd is, aki Várad háború előtti szellemi mozgalmai révé­n lett országos hírű, öt perccel a haláluk előtt még senki sem sejt­hette végzetes tervüket. A váradi öngyilko­sok mosolyognak, még kibicelnek a römi­­köveknél, még felmosolyognak az ablakba, mintegy zálogául az élet folyamatosságá­nak, még „kérem átadni kézcsókomat a nagyságos asszonynak, és öt perc múlva mint egy megriadt család zsibong, gomo­lyog a véradi korzó, hallotta?! Ez a korzó, amely kezdődik valahol a Szent László-templomnál és ellankad a híd­főnél, beöleli a Bémer teret és pillanatok alatt mozgósítja a kávéházakat, bankokat, a cukrászdát, hírlapirodát, a színház tájé­kát és kapcsolt részeit, úgy adja, löki át a híreket egyik oldalról a másikra, mint va­lami delejes áram. Hallotta?! Igen, aho­gyan most bejöttem az állomásról, már öten is mondják nekem: hallotta?, szegény Fried János az éjszaka meghalt... Nem tudok ide megérkezni, hogy valami váratlan, rá­döbbentő esemény ne foglalkoztassa a vá­­radiakat. Fried János halála most különös­képpen megdöbbentett. Hirtelen halt meg, bár természetes halállal Pompás szervező férfiú volt egy abból a nagy nemzedékből, amely Váradot az erők csodálatos könnyű­ségével emelte szellemi és gazdasági terüle­ten az élre. Ügyvéd volt, de ő organizálta meg a váradi kereskedőket, ő igazgatta a Csarnokot. Váradinak kell lenni, hogy meg­érthesse az ember, mit jelent itt a Csarnok. Vagy legalább is, mit jelenetet! Váradnak közgazdasági téren nem a gyáripara volt él­tető eleme, hanem a kereskedelem. Rob­bantak itt ki nagyszerű politikai és szellemi, pénzügyi és szervező zsenik. Várad ép­pen annyira zsenili város volt, mint zsidó város. Éppen annyira a merész álmodozó költők és festők városa, mint a hűvös ter­­vezgetőké, józan mérnököké és híres orvo­soké. De igazi alapszínét a városnak Fried János grande armée-ja, a kereskedőtábor adta meg. Kolozsváron az átlagpolgár: a hivatalnok. Váradon az átlagpolgár: a ke­reskedő. A kereskedőnek, aki tegnap még homályosan létezett a Katonaváros sűrűjé­ben, s úgy gyúródott benne, mint valami kétes masszában, másnap már üzlete van a Fő utcán, fényes kirakatokkal, vagy már nincs is üzlete, már el is adta, egészen mást árul, már gyárvállalatokba kezdett, kül­földre exportál, beül a bankigazgatói székbe és fáradhatatlanul újra és újra elkezdi a gründolást. A váradi kereskedő a maga ke­reskedői világképét rákényszerítette az egész városra. Itt a festő is úgy gondolkodik, úgy kell gondolkodnia, mint a kereskedőnek: gyakorlatiasa­n. Az a váradi, akiben hiány­zik az alkalmazkodási készség az élet meg­újuló formáival szemben, el van veszve. Nincs erdélyi város, ahol annyiszor kell újra kezdeni az életet, mint éppen ebben a városban. Mint határváros különösképpen problematikus helyzetbe került. Piacának más lett a jelentősége Romániában, mint volt a békevilágban. Ha a szomszéd orszá­gok között komoly gazdasági és politikai együttműködés volna elképzelhető, akkor Várad valóban az volna, amivel áltatta ma­gát, hogy lesz: a nyugati Galac. De Nyugat felé bezárult a kör és Váradon túl már a kereskedő — gazdasági szemszögből nézve — csak a nagy semmibe lógathatja a lábát. OLAJAT A SZIKN­DÜL IS Élni azonban kell. És szerfelett a váradi ember akar élni. A váradi ember tehát em garde-ban áll és szimatol, önellátás: hogy lehet átrétegeződni? Kontingentálás? Mit tehet ebből Váradon csinálni? Váradnak szüksége van új iparágakra. Itt, ebben a városban születtek meg a leglehetetlenebb foglalkozások. Néha beválnak, néha nem válnak be, végül is a váradi ember rájön, hogy semmit sem érdemes megcsinálni. Váradot előnytelen földrajzi helyzete úgyis kikapcsolja a gazdasági élet vérkeringésé­ből. Ha tehát valaki mégis akar boldogulni és nem akarja megadni magát sorsának, akkor elmegy. Az utóbbi időben nemcsak a váradi üzletemberek jelentékeny százaléka tette át Bukarestbe a főhadiszállását, de egy sereg váradi orvos is, úgyhogy ha Buka­restben magyar orvossal találkozunk, egy a százhoz, hogy Váradról került el. az Összezsugorodott szellemi Élet És ahogyan elsorvadt Nagyvára­d gazda­sági élete, akként zsugorodott össze szellemi élete is. Valaha Nagyvárad a Holnap városa volt A holnap­osok mozgalma Ady Endré­vel az élén betört a magyar irodalmi életbe és olyan kavarodást keltett, hogy évekig zúgott a közvélemény tőle. A váradi írók és mögötte e városnak a közönsége sokkal ha­marabb megérezték a Nyugatról jövő mo­dern eszmeáramlatokat, mint bárhol másutt és megérezték nemcsak a költészetben az újat, de a társadalmi szemléletben is. A háború előtti magyar társadalmi reformmoz­galom Nagyváradról verbuválta a legjobb erőit. Ez a közönség büszke volt a jeleseire, megbecsülte, gondjaiba vette, őszintén sze­rette azokat a fiatalokat, akik korgó gyo­morral és lyukas gúnyában ostromolták a csillagokat.­­Ez a közönség ma már észre­vehetően elközömbösödött a Váradon élő írók, Tabéry Géza, Berde Mária, a festő, Balogh István csöndes lelki emigrációba vonultak vissza. Az intellektuális mozgalom szemmel láthatólag erejét veszítette, pedig nagy számban élnek ma is intellektuelek, akik alkotó tevékenységeik révén nagyobb megbecsülést, belterjesebb elismertetést igé­­nyylhetnének Fásultság, spleen a váradi levegőben. Ez a város megöregedett, homlokán mély rán­cok képződtek, fogai kihullottak, a szétesés félreismerhetetlen biológiai jelei rajta. Tes­ Vas Smap Stella imbisz verhetetlen. Utánzása lehetetlen­­ tileg megöregedett, lelkileg azonban nem akar megöregedni. Mint egy vénülő dáma, ma is öt vagy hat klubban érzi jól magát, mosolyog, kellemezteti bájait, rúzsozza az ajkát, úgy tesz, mintha indokolt lenne nála a fiatalság és életerő, de jó közelről kell megnézni: hamis és erőltetett ez a mosoly, ez az örökös és tragikus keep smiling, ha mingyárt hozzá is tartozik Nagyvárad lelki alkatához. Bélyeg és bélyegalbum árjegyzéket ér­deklődőknek bérmentve küld: ABOIVVI JENŐ bélyegkereske­­dése, Budapest IV, Vári ucca 45. szám, Telefon : 80-8­86. NÉHÁNY TÁRGYI ADAT Hogy a budapesti olvasót néhány tárgyi adattal is megismertessük: Nagyváradon megjelenik hat magyar nyelvű napilap. Van egy szép kőszínháza, amelyben évente a ko­lozsvári színházi társulat játszik néhány hét napot. Van egy nagyszerű hotelje, a Park, amely egyaránt híres regényes gazdájáról, Weiszlovitsról és fényűzéséé berendezéséről; van villanyosa negyvenöt kilométeres háló­zattal; van strandfürdője, amely körül még ma is széles hírlapi viták zajlanak. Itt lakik a református püspök; itt van a sokszor meg­énekelt kanonoksor, amely mögött annyi tudós pap ássa be magát komoly szellemi munkába. Van itt minden — ahogyan szok­ták mondani a váradiak, csak pénz nincs. A város, mint olyan, csinos, de eltekintve néhány történeti utcarészletétől, semmi kü­lönös sincs rajta. Lakóinak lélekszáma nyolcvankétezerháromszázötven, minden­esetre sokat haladt az utóbbi esztendőkben. A megélhetés olcsó, a lakások olcsók, Var­­adon egy hatszobás lakás kerül annyiba, mint Kolozsváron egy háromszobás. A ki­sebbségi lakosság és a román lakosság jó viszonyban vannak egymással, bizonyos mértékig a társadalmi érintkezés is élénk közöttük. Mindkét vagy mind a három nemzetbeli közönség kedvenc sportja: a ro­mi. A váradi hölgyek, tekintettel a közel­ségre, igen sűrűn utaznak fel Budapestre és az öltözködésükön megérződik, hogy leg­­ensősorban ők sodródtak be a budapesti divat golfáramlatába. Huszonnégy órával hamarabb tudnak minden magyar színházi pletykát, mint más vidéki városban, de fo­gékonyak a bukaresti pletykákkal szemben is, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a pletyka föltétlenül színházi legyen. Izgal­mas szerelmi kalandok ma is sűrűek a kö­rükben, és az életnek azt a kényelmességét, amelyet a férfiak, az apák és a férjek üzleti tranzakciói már nem képesek biztosítani, a nők azzal ellensúlyozzák, hogy mesés par­tikra és romantikus karrierekre töreksze­nek. Bizonyára ez másutt is így van. De míg másutt ez csak a leányszoba álmodo­zása csupán, itt Váradon módszeres elő­tanulmány, célirányos energia, mondhatni: férfias elhatározás. Ligeti Ernő Genf a béke mellett döntött , Dél-Amerikában azonban tovább folyik a háború Genfből jelentik: A népszövetség rend­kívüli közgyűlése ötnapos tanácskozás után szombaton végre befejezte a paraguay—bolí­viai háború ügyének megvitatását és megsza­vazta a békéltető bizottság jelentését, an­d­y felszólítja a hadviselő feleket, hogy kössenek azonnal fegyverszünetet és küldjék ki meg­bízottaikat a Buenos Airesba összehívandó békekonferenciára. A szavazás formailag egyhangú volt ugyan, Paraguay és Bolívia delegátusa azonban tartózkodott a szavazás­tól, úgyhogy a paraguayi és bolíviai kormány végeredményben is ezúttal sem vállalt köte­lezettséget a háború likvidálását illetően. Assuncionból jelentik: A hadügyminiszté­rium a következő hivatalos közleményt adta ki: Elfoglaltuk a Celina-erődöt,­­100 fag­yot ejtettünk és nagymennyiségű hadizsákmány került a birtokunkba. Ha0 halottat vesztet­tünk, közöttük két századost és egy hadna­gyot­ Megjelent az N­F3RO-SEIS-FITO ismertető Kérje fotókereskedőjétől v. a vezérképviselőtől fehér és Tsa Budapest, Kossuth Lajos-11.13

Next