Magyar Hirlap, 1935. május (45. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: jgp .......8 ^ Szerkesztőség MAGYARORSZÁGON« éS kifldohf Vcltdl i Uralte. ti *•« a. M iff spa»». |jp£g Ikfff jfPSsDi VI, Aradi ncca 10. sbAw. ROMANIABAN: • ti§| WM fgfli )Égl& M1 life« Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-606 t hóra 1» 0. & tet MM, |g| ||flff lff»y Jf |||pi |j|||^ | CSEHSZLOVÁKIÁBAN» ^ NáítOT UCCA IS. *TMm'fWB» wBmwBSb «ÍlÍÉÉ»él#ÍÍ® I—»——r— ........................, BUDAPEST, 1935. MÁJUS 1. SZERDA Da frie Banner na XLV. ÉVFOLYAM 98. SZÁM _________________________________________________________________ __________________ A KORMÁNYZÓI BESZÉD Hagyományos pompával, ragyogó díszben, ünnepi hangulat közt fogadta ma az országgyűlés Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, hogy megnyissa a törvényhozás új ülésszakát. És mind e ragyogó külsőség, büszke, de méltóságteljes pompa és áhítatos hangulat méltó keretet vont a nagy beszéd köré, amely messze túlemelkedett a szokásos formaságokon és valóban irányt jelölt a jövő munkájának. Már terjedelmére is hatalmas volt ez a beszéd. Tartalmában pedig messze túlnőtt az általánosságok szintjén, végig érintve a közélet minden problémáját, irányt szabva a munka minden területén, meghatározva a szükséges teendőket, nemzeti munkaprogrammá avatta a kormány programját és bölcs mérséklettel, messzetekintő emelkedettséggel, határozott cél felé indította el határozott ütemben az országgyűlés jövő tevékenységét. Az első szavak a béke nagy problémájához kapcsolódtak. Egy megkínzott és sokat szenvedett, de öntudatában meg nem kisebbetlen nemzet méltóságteljes készségét jelentették ki a béke fenntartására, megóvására és megszilárdítására irányuló együttműködésre, de ugyanakkor hangot adtak a jogos nemzeti követeléseknek és annak a természetes, öntudatos nemzeti érzésnek, amely az erőszakkal kikényszerített békeszerződéseket soha nem tarthatja az észszerű és igazi béke alapjának. Ebbe a kinyilatkozásba fonódott mingjárt másodikul a nemzet külpolitikai célkitűzéseinek körvonalazása, abban a magasrendű vonatkozásban, amely a kultúrnépek békés együttműködését — mindegyiknek önrendelkezési jogával és természetadta szabadságával — akarja megteremteni egy nyugodt fejlődés, békés evolúció, harmonikus emberi közösség érdekében. Sorra következtek ezután mindazok a területek, amelyeken nagy és komoly, bár nehéz feladatok várnak reánk. Világosan megvonta ez a beszéd a reformpolitika fogalmi határvonalait. Nem a mindenáron való újítás a cél. Tehát nem az, hogy minden leomoljon, ami a múltból a jelenbe átszármazott, csak azért, mert régi. Hanem hogy a kor szükségleteihez mérten újítsuk meg intézményeinket, javítsuk, ami javításra szorul Vagy elavult, de óvjuk és őrizzük azt, ami érték és ami az idők során hasznára volt az országnak. Az igazi erő megfontolt higgadtságával: nem kerülte el a kormányzói szózat a nehézségek meredekebb útszakaszait. Mindenki számára érthetően és okulásul rámutatott arra, hogy mai helyzetünkben majdnem kizárólag saját erőnkre vagyunk utalva. Ami parancsolóan kötelességgé teszi a céltudatos gazdasági és szociális politikát, a helyes és igazságos jövedelemeloszlást s ez pedig elkerülhetetlenné egy régen időszerű reformot, a közterhek megoszlásának arányossá tételét is. A mezőgazdasági kultúra színvonalának fejlesztése, az igazságos és méltányos árpolitika, a pengő vásárlóerejének fenntartása; költségvetési politikában a takarékosság; a közigazgatás további racionalizálása; beruházások, közmunkák útján munkaalkalmak teremtése; a tőkeképződés és ezzel kapcsolatban a takaréktőkék gyarapításának nélkülözhetetlen előfeltétele: a bizalom fokozása , mint a gyakorlati élet legsürgősebb és legfontosabb követelményei kaptak helyet a kormányzói beszédben. Ritka tisztaságban és meggyőző erővel tárultak fel egy-egy mondatban az égető kérdések, a megoldásra való problémák. És ugyanaz a mondat rögtön kijelölte a megoldás lehetőségét és irányát pontosan azon a vonalon, amely a nemzet közvetlen érdekeinek, a benső nyugalom megszilárdításának vitathatatlanul legjobban megfelel. Birtokreform ugyancsak a bölcs mérséklet korlátai között: telepítési politika és a hitbizományok korszerű reformja; érdekképviseleti reform, az igazságügyi törvényhozás korszerű feladatai, sajtóprobléma — a gondolatszabadság nagy elvének erőteljes kiemelésével és sértetlenségének biztosításával — modern közoktatás —, egy sem hiányozhatott ezek közül a széles látkörű, átfogó beszédből. De nem hagyta el a kormányzói szózat a közjogi reformok szükségének hangoztatását sem, kidomborítva rögtön és erőteljesen st alkot®ányosságihoz való ragaszkodást és azt a célt, amely régi vágya és kívánsága a jogokra érett magyar nemzetnek, hogy az igazi nemzeti közvélemény szabadon megnyilvánuló együttes akaratán nyugodjon a nemzet kormányzata s hogy ez az együttes akarat tegye lehetővé a kormány számára a nemzet erőteljes és felelősségtől áthatott vezetését. És befejezte a beszédet egy intelem, amely minden bizonnyal utat talál az értelmen keresztül a szívekhez is és amely végső akkordjában visszasugárzott az egész beszédre és visszasugározta azt az aggódó szeretetet, azt a mély lelkiismeretességet, azt a féltő gondot, amellyel a kormányzó ezt a sokat szenvedett országot életútjának talán legviszontagságosabb szakaszán vezeti. Ez az intelem a mesterséges és oktalan választóvonalak, lebontására hívott fel s Mindenkit is figyelmeztetett arra, hogy a vallás lehet legkevésbé elválasztó fal magyar és magyar között s hogy bűnt követne el a nemzet ellen az, aki a hit eszméjével igyekeznék politikai, vagy társadalmi viszályt kelteni. Elhangzott a beszéd, utána a Himnusz és a kormányzó elhagyta az országgyűlés épületét. De bizonyos, hogy hangja ott maradt a falak között. Ott kellett, hogy maradjon és megihlesse a törvényhozást rendkívül nehéz és felelősségteljes munkájára. Nem lehet kétséges, hogy a kormányzó szavai televény talajra hulltak ebben a gyülekezetben. S hogyha megfoganjanak és kikelnek, ha ez a beszéd iránt jelzés és intelem lesz az országgyűlésnek elkövetkező gűködésében, akkor erővel és akarattal, erélylyel és hittel, talán nehezen és küszködve, de ez az ország végre kivergődik a hibáján kívül reázúdult ár hínárjából szabadt vizekre. Horthy Miklós Kormányzó ünnepélyes M0s Csepek közott megnyitotta az országgyűlést A kormányzó beszédében vázolta a reformpolitika feladatait és hangsúlyozta a nemzeti összefogás szükségességét Az új országgyűlést kedden délben 12 órakor nyitotta meg ünnepélyesen Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a parlament kupolacsarnokában. Kora délelőtt a Kossuth Lajos tér képe mutatja, hogy ünnepség készül a parlamentben. Tizenegy óra felé a rendőrség elzárta a villamosközlekedést, a tér különböző pontjain fölvonult a rendőri díszőrség és nem sokkal később a parlament főbejárata előtti térségen elfoglalta helyét a díszzászlóalj. Egymás után gördültek ezután a főbejárat elé a magánautók, taxik, fogatok, amelyekből a meghívott előkelő közönség szállt ki. Fenn a parlament kupolacsarnokában gyülekezik az ünnepélyes megnyitás résztvevő serege: törvényhozók, diplomaták és más meghívott előkelőségek, hölgyek, urak, egyformán. Ragyogó fényárban úszik a pompás kupolacsarnok és a villanykörték százainak hideg fénye ragyog az elegáns női toaletteken, a díszmagyarokon, katonatiszti egyenruhákon, diplomaták díszöltönyén. A felső karzatokon jobbára törvényhozók női hozzátartozói foglalnak helyet, lent pedig a kormányzói díszemelvénytől jobbra és balra páholyokat állítottak föl, míg a terem közepét a törvényhozóik foglalják el jobbra a fesőház, balra a képviselőházi tagjai. A főkapu bejáratától impozáns lépcsősor vezet föl a kupolacsarnokig. A lépcső két oldalán parlamenti őrök és testőrök állnak sorfalat vegyesen. Csupa szép szál, derék katona, a parlamenti őrök alabárdja villan a nagy fényben, a testőrök fehér köpenye pedig, amint piros bélésük az egyik oldalra kihajlik, festői képet nyújt. Mereven, szinte mozdulatlanul állnak ezek a katonák, az egész kép olyan, mint egy márványba öntött szoborcsoport. Fenn a kupolacsarnok közepén most kezdenek gyülekezni a résztvevők. Két páholyban foglalnak helyet a diplomaták, Angelo Rotta pápai nucus áll az első páholy szélén, fekete reverendáját csaknem elborítja bíborszínű palásttja. Mellette a többi diplomaták. A diplomácia díszruhájában, sokan közülük frakkban, a katonai attasék színesebbnél színesebb egyenruhákban. A törvényhozók csoportja valóban gyönyörű, káprázatos és szinte leírhatatlan képet nyújt. Drága és színpompás díszmagyarok váltakoznak bíbor- és llaszínű főpapi reverendákkal, égszínkék tábornoki atillákkal, imitt-amott a régi világ egy-egy katonatiszti uniformisa látható és a tarka képbe bele-belemered a polgári zsakettek néma feketesége. Sok a díszmagyar, a színek elmondhatatlan változatosságával és a festői fantázia leírhatatlan vegyítésével, de sok az egyszerű, sima, hangtalan fekete zsakett. Az egyik sarokban egyszerű feketezsinóros ruhában állnak a csizmás képviselők. A kupolacsarnokban nagy a zsongás, a fénykévék alatt hangos beszélgetés folyik, üdvözlések, köszöntések mindenfelé. A gyönyörű képben, a káprázatos pompában senki sem tud hangtalanul gyönyörködni, mindenkinek van egy-egy elsuhanó szava. Az óramutató elhagyja a háromnegyedtizenkettőt, Rákovszky Endre és Putnoky Móric, a két háznagy elfoglalja helyét a főbejárat kapujánál, ők itt üdvözlik az érkező kormányzót, hogy felkísérjék a kupolacsarnokba. A kupolacsarnok utolsó lépcsőjénél áll jobbra báró Fiáth Pál, a felsőház és balra Sándor Pál, a képviselőház korelnöke. Báró Fiáth Pál meggypiros díszmagyarban, Sándor Pál fekete zsakettben cilinderrel. Pár pillanat múl megérkezik Gömbös Gyula miniszterelnök. Piros tábornoki egyenruhában, fehér aranysujtásos mentével. A két korelnök között a kupolacsarnok bejáratánál foglal helyet, azután a kormány tagjai állnak fel két sorban. Az egyik oldalon a földművelésügyi, pénzügyi és kereskedelmi miniszter, a másik oldalon a külügy-, kultusz- és igazságügyminiszter. Bárcziházi Bárczy István és Barsy Aladár jelentkezik a miniszterelnöknél és mégegyszer ismertetik az ünnepség sorrendjét. Néhány perc múlva, pont 12 órakor felharsan a kürt: a kormányzó megérkezett a Kossuth Lajos térre. Horthy Miklós kiszáll kocsijából, délcegen, frissen, katonásan ellép a díszzászlóalj előtt, majd a zenekar a Himnuszt játssza. A következő pillanatban a kormányzó már belép a parlament épületébe, ahol a két háznagy köszönti. A kormányzó kezet fog a két háznaggyal, azután kimért lépésekkel megindul a kupolacsarnok felé. Elől festői egyenruhájában Lipcsey alezredes, a parlamenti őrség parancsnoka lépked, azután Horthy Miklós kormányzó, két oldalán a két háznaggyal, mögötte Vértessy Sándor kabinetirodai főnök, Keresztes-Fischer Lajos tábornok, a katonai iroda főnöke, Koós alezredes szárnysegéd. Így érkezik a kormányzó a kupolacsarnok bejáratához, ahol kezet nyújt Gömbös Gyula miniszterelnöknek és a két korelnöknek. — Jó reggelt! — hangzik a kormányzó üdvözlése mindhármuknak. Most megindul a menet A kormányzat