Magyar Hirlap, 1935. május (45. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

2 1935 május 1. m emilowyte. Tengernagy! Utvegyen­­ul­újában díszamdvétig, fel«, Bácciházi Bárczy István, azután kettesével a kormány tagjai, majd a korelnökök és végül a kormányzó, balján Gömbös Gyula miniszterelnökkel. " Abbeli a piraltatban, amikor a kormányzó a kupola­­csatlnokba lép, harsány éljenzés hangzik, amely egyre, növekszik és­ szűnni nem akar. A kupolacsarnok falai visszhangozzák az aációt, miközben a kormányzó föllép a disz­vón és kissé piroslé arcba­ áll az emelvényen. Tekintete végigsuhan az ünneplő közönség festői helypölygésén, majd Gömbös Gyula mi­niszterelnök átnyújtja a megnyitóbeszéd szö­vegét és a kormányzó nyugodt, érces hangon, itt-olt pillanatnyi szünetet tartva, majd néhol hangját fölemelve, belekezd beszédének fel­olvasásába. & kormányzó 13@szocs@ »— A nemzet ősi erényeibe vetett biza­lommal és hazafias örömmel üdvözlöm az Orszéggyűlés tagjait — Az országgyűlés tanácskozásai a nemz­zetközi helyzet igen mozgalmas és jelentő­ségteljes időszakában kezdődnek meg. A békeszerződések által teremtett politikai és gazdasági viszonyok nemhogy­ előre vitték volna az emberiséget, az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétvá­lasztották. •— Az egyoldalúan megállapí­tott, erőszakkal kikényszer­­­­tett békeszerződéseket nem le­het észszerűen békeszerződé­seknek nevezni. — A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma és a népek kiűzött a szere­tet uralma csak akkor következ­hetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatal­mak végre elszánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A kö­zt­einátt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondolhatna ima komo­lyan háborúra és ki akarna újabb mérhetetlen katasztrófá­kat felidézni? Ám a béke fenntar­tása, az igazi béke megvalósítása érdeké­ben lehetővé kell tenni, hogy a népek egy­mást megbecsülve, kölcsönös megértésben és szereidben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társada­lomnak szabad és egyenjogú tagjai. — A bizalmatlanság, nyugtalanság és visszavonás okozta általános gazdasági és szociális válság még mindig fennáll és —­­sajnos — még ma is lehetetlenné teszi ha­zánk számára, hogy minden erejével a jövőt építő munkához fogjon. — A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nem­zet hajóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullámok fölött tudjuk tartani. — Ez az igyekezetünk — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondviselésnek és né­pünk ősi erényeinek — mindezideig sikerrel járt s bár a nemzeti társa­dalomnak súlyos szenvedéseket kellett el­viselni, a világválság magyarországi ki­hatásaival szemben a nemzet mindezideig zsorbíthatatlan ellenálló erőt tanúsított. Nemcsalt, hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső rendet, nyugalmat és a legsúlyosabb viszonyok közepette sem vesz­tette el a jobb jövőbe vetett hitét, de a gazdasági és társadalmi nehéz­ségek ellenére is meg tudta te­re­mteni az e­l jövendő békés és termékeny kibontakozás elő­feltételeit.­­— A vezető európai államokban mind­jobban megerősödik az a belátás, hogy a nemzetek egymás közötti viszonyában ki­egyensúlyozott és szilárd helyzetet kell te­remteni. A gazdasági élet általános válsága is összefogásra indul s azt a reményt kelti, hogy­ talán a közös nyomorúság fogja meg­teremteni azt, amit az emberi belátás és jóindulat eddig elmulasztott. nemzeti megújhodásra van szükség A magyar nemzet készségét fejezi ki aziránt — folytatta a kormányzó —, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének m­eg­t­e­r­e­m­t­é­s­é­b­e­n. A béke azonban csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha az igazságosság és a jog talapzatán nyugszik. Ezért nem csupán hazánk és nemzetünk érdekeit tartjuk szem előtt, de az igazi béke ügyét is szolgálni véljük azzal a törekvé­sünkkel, amellyel az európai kibontako­zásra irányuló elkövetkező tárgyalások so­rán hangot kívánunk adni a nemzet jogos igényeinek. Hogy azonban ez kellő erővel történhessék, szükséges, hogy a nemzet belső erejének latbaverésével tudjon fellépni a nemzetközi fórumok előtt. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy az állami és nemzeti élet egyre súlyosbodó minden­napi feladatainak megoldása mellett nyom­ban hozzáfogjunk a nemzet belső életerőinek gyarapításá­hoz. — A nemzetnek, ha továbbra is teljesít­­eni akarja történelmi küldetését, meg kell ú­j­h­o­d­n­i a gazdasági, szo­ciális, jogi, kulturális és p­ol­it­i­kai vonatkozásokban egyaránt. — Ez alkotások megvalósításánál azon­ban nem a mindenáron való nyitás gondo­lata a vezérlő szempont, hanem a reá­lis élet szükségleteinek mérve fogja megállapítani azokat a feladatokat, amelyek az ezer­év­es magyar alkotmányosság szellemében hivatva lesznek szolgálni a fokozatos fejlődést, a nemzet belső életerőinek megsokszorozá­sát és a minden szélsőséges kísérletezéstől tartózkodó epítőmunka alapjainak megszi­lárdítását.­­ Meg kell tehát teremteni a megél­hetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó ma­gyar számára; gyorsabbá, hatályo­sabbá, olcsóbbá kell tenni az állami és közületi szervek működését; a társadalmi együttműködés érzését és kötelékeit meg kell erősíteni; át kell szervezni nemzet­­nevelésünket; fenn kell tartani ősi élet­képes és nemzetfenntartó tradícióinkat és lehetővé kell tenni az ország előretekintő és céltudatos kormányzását. Gazdasági és pénzügyi feladataink — A gazdasági és pénzügyi természet­­ teendőkkel kapcsolatban hangsúlyozni kell — mondotta H­o­r­t­h­y Miklós —, hogy amíg megfelelő nem­zetköözi megegyezés út­ján vissza nem tér a gazdasági együttműkö­dés Európa államai között és amíg a nem­zetközi pénzügyi kapcsolatok normális rendje helyre nem 4r1, továbbra is elsősorban saját erőnkből kell gondoskodni a nemzet belső gazdasági megerősödéséről s a nemzeti termelés folytonosságának fenntar­tásáról. Evégből céltudatos gazdasági és szociális politikára van szükség, amelynek vezérlőelvei a nemzeti jövedelem növelése és annak a széles mérésesek kereset viszo­­nyainak javításával­ helyes és igazságos el­oszlása, ami­­mzzgában foglalja a közterhek megosztásának arányossá tételét il. Stt le­tettel kell felkarolnunk a nemzet nagy cél­jaiba bekapcsolódó munka minden ágát, szem előtt tartva azt, hogy a nemzeti jöve­delem legszilárdabb alapja a magyar föld, amelyre ezért gazdasági politikánkban kü­lönös figyelmet kell fordítani. Ennek kere­tében nagy súlyt kell helyezni a mezőgazda­­sági termelés fejlesztésére, a külföldi pia­cokhoz igazodó magasabbrendű mezőgazda­sági kultúra irányában.­­ A mezőgazdasági termelés jövedelme­zőségét azonban a termelés költségeinek csökkentésével is elő kell mozdítani. Ennek szolgálatába kell állítani az árpolitikát is. Term­ésfölöslegü­nk elhelyezése érdekében folytatni kell a kivitel fejlesz­tésére irányuló eddigi munkát. A római hármas egyezmény erre nézve meg­­sántált»­ « helyet utat. Addig is, «aíg » » nemzetközi légkör megtisztulásával is nem érkezik a normális nemzetközi árucsere helyreállításának ideje, azon kell lenni, hogy a kereskedelmet korlátozó különböző megkötöttségek a lehetőséghez képest fok­ról fokra enyhüljenek, mindig szem előtt tartva azonban a pengő vásárlóere­jének fenntartásához fűződő nagy közgazda­sági és nemzeti érdekeket.­­ Az állami pénzügyek terén folytatni kell az eddig is jól bevált reális költ­ségvetési politikát, amelynek ve­zérelve a takarékosság és éppen ezért foly­tatni kell elsősorban a közigazgatás raciona­lizálásának megindult munkáját. De a lttdsztáris egyensúly fenntartására irányuló törekvés mellett nagy súlyt kell he­lyezni a munkaalkalmak terem­tésére megfelelő beruházások s közmun­kák útján.­­ Belső erőinkre való utaltságunkban fokozott figyelemmel kell lennünk a tőke­­képződés szempontjaira, különösen annak a bizalomnak a fokozására és elmélyítésére, amely a takaréktőkék gyarapításának nél­külözhetetlen előfeltétele. Abból a célból, hogy a meglevő tőkék m­inél hatékonyabban kapcsolódjanak bele a nemzeti gazdálkodók szolgálatába, a hitelélet élénkítés­­ére és a hitelügyi szervezet egyszerűsítésére különös gon­dot kell fordítani.­­ További rendelésre vér a gazdaadósságok ügye is, amely kér­dés közérdekű és megnyugtató szabályozá­sának a tervszerű mezőgazdasági termelés folytonossága és a hitelgazdálkodás egyete­mes érdekei szempontjából is nagy jelentő­sége van.­­ Külföldi adósságaink ügye állandó gondos kezelést igényel és figyelemmel kísé­rését mindazon lehetőségeknek, amelyek e kérdésnek az ország teherbírásához igazodó és a hitelképességünk jövő fenntartásához fűződő érdekekkel számoló elintézéséhez vezethetnek. Szerda Reformok a gazdasági és szociális politikában­ ­ A gazdasági és szociális politikában nagy figyelmet kell fordítani a széles nép­rétegek megerősítésére és gondozására. Ezt a célt fogja szolgálni a népegészség­ügyi szolgálatnak a falusi la­kosság felé való fokozottabb kiterjesztése. Szükség van Intézmé­nyes családvédelemre, az egyke elleni rend­szeres védekezés megindítására, a kisgazda, kisiparos és kiskereskedő munka- és kere­seti lehetőségeinek szaporítására és a mun­kásság szociális szükségleteinek istápolására.­­ A gazdasági reformpolitika terén a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak, bölcsességgel párosuló önmér­sékletével arra kell törekedni, hogy minden radikalizmustól menten megteremtsük azt az egészséges nemzeti birtokpolitikát, amely­nek célja a nemzetfenntartó erőknek minél életképesebbé tétele. A­ magy­ar földhöz való szeretettől áthatva kell lenni mindenkinek, aki a magyar rog megművelésével járul hozzá a nemzeti értékek növeléséhez. Ép­­pen ezért az egészséges nagy- és­ középbir­tok alátámasztása mellett minél több kisbirtokost és önálló egzisz­tenciát kell teremteni, hogy ezzel szélesebb rétegeknek megadjuk a lehetősé­get a nemzet erkölcsi és anyagi javainak gyarapításához. Ennek a gondolatnak kell irányítani a telepítési politikát és a talz­­bizományok korszerű reformját is. Az érdekképviseletek terén mutatkozó rendszertelenség megszüntetése, valamint is munkaadók és munkások érdekeinek mél­tányos összeegyeztetése lesz a célja a­z é­r­­dekkép­viseleti reformnak, amely a nemzet egyetemes gazdasági érdekében a különböző gazdasági ágazatok működését is összhangba kívánja hozni.­­ Az igazságügyi törvényhozás feladata az igazságügyi szervezet terén a gazdasági és társadalmi élet alakulása folytán szük­ségesnek mutatkozó reformokat megvalósí­tani. További egyszerűsítésre és gyorsításra szorul a polgári és büntető peres eljárás. Ennek kapcsán foglalkozni kell a bírói és ügyészi szervezet bizony­os mértékű átala­kításának a kérdésével is. A gazdasági, for­galmi és hitelviszonyok változásai kell, hogy­ állandóan foglalkoztassák az igazságügyi kormányzatot. Az anyagi jogba vágó fel­adatok közül különös figyelmet érdemel a kereskedelmi társaságok (a részvénytársa­ságok és szövetkezetek) reformja és a bün­tetőjog egyes hiányainak és fogyatkozásai­nak a nemzet felfogásának és érdekeinek megfelelő törvényhozási szabályozása. Ál­landó figyelemmel kell kísérni a magán­jogi törvény tervezetének hatása alatt ki­­alakuló bírói gyakorlatot, hogy majdan a tervezet elveinek kikristályosodása után a változott életfelfogást is megvalósító ma­gyar polgári törvénykönyv megalkotható legyen. Sajtóreform a gondolatszabadság elvével • Meg kell alkotni a sajtójog, a sajtó-­ érvényesüljenek, biztosítanunk kell való­­közigazgatás és a sajtórendészet reformját s mennyi iskolában a nevelés egységét. Ezt a célt fogják szolgálni a közoktatásügyi igazgatás rendezéséről, a középfokú és fő­iskolai oktatás korszerű újjászervezéséről szóló törvényjavaslatok. Az iskolában és iskolán kívül nagy gondot kell fordítani a testnevelés további okszerű fejlesztésére és az e célt szolgáló intézmények, így az is­kolai sporttelepek, a nemzeti stadion és sportcsarnok létesítésére. Hasonlóképpen gondoskodni kell az iskolánkívül népmű­velés szervezetének törvényes rendezéséről, valamint a közelmúltban biztató kilátások­kal megkötött kult­úregyezmények végre­hajtásáról és további kiépítéséről. Továbbra is nagy gondot kell fordíta­nunk a m. kir. honvédségnek a kor szín­vonalán való megtartására­ is. E reform keresztülvitelénél sértet­lenül kell megőrizni a gondo­lats­zabadság nagy elvét, de azt megfelelően össze kell egyeztetni a maga­sabb állami és nemzeti érdekekkel, vala­mint az erkölcsi élet törvényeivel. — A közoktatásügy terén módot kell ta­lálni a legutóbbi években szünetelő iskola­építési akciók — bár szerényebb keretek­ben való — folytatására. A művelődés­politika központi kérdése azonban a nem­zetnevelési Intézmények reformja. Minden iskolatípusban különös gondot kell fordíta­nunk a jellemi és öntudatképzés, az állam­polgári nevelés, az etikus életfelfogás, va­lamint a népies és középfokú gazdasági irányú szakoktatás nagy szempontjainak érvényesítésére. S hogy ezek megfelelően Közjogi reformok az alkotmány szellemében­ ­ Jelentőségükben kiemelkedő helyet fognak elfoglalni az országgyűlés és a kor­mány munkarendjében a magyar al­kotmány szellemében megalko­tandó közjogi természetű re­formok. Ezek azt célozzák, hogy a nem­zet kormányzata az igazi nemzeti közvéle­mény szabadon megnyilvánuló együttes akaratán nyugodjék és lehetővé tegyék a kormányzat számára a nemzet erőteljes fs felelősségtől áthatott vezetését.­­ E közjogi jellegű reformmalkotások során gondoskodni kell arról is, hogy az állami és közületi közigazga­tás fejlődése lépést tartson a kor követelményeivel. A jó, gyors, olcsó és a népet megértő és oda­adással gondozó közigazgatás ideálja id.

Next