Magyar Hirlap, 1935. május (45. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

4 "1935 május T. HTPIAI) PÉNZBŐSÉG AUSZTRIÁBAN Akármennyire különösen hangzik a két szó egymás mellett, ez fejezi ki a helyzetet. Az osztrák takarékpénztárak és bankok be­tétállománya ma már 100 millióval nagyobb, mint volt a Creditanstalt összeomlásakor, amikor megindult a betétek meredek apa­dása. Az aránylag jó konjunktúra mellett a be­tétállomány gyors emelkedésének másik oka, hogy nagyrészt hazaáramlik a külföldre me­nekült osztrák tőke. Nem jól jártak azok, akik dollárban vagy fontban tartották va­gyonuk egy részét, azért mert bizalmatla­nok voltak az osztrák schilling iránt. Az­­elmúlt hónapokban tehát azok, akik svájci vagy párizsi bankoknál „biztosították“ va­gyonuk kisebb-nagyobb részét, időszerűnek látták, hogy ezt a vagyonrészt visszaváltoz­­tassák schillingekre, mielőtt még bat történ­nék a frank­ valutákkal. Sőt nemsokára meg­történhetik majd, hogy francia vagy holland tőke fog Bécsbe menekülni, mert ott na­gyobb biztonságot lát, mint odahaza. A népszövetség pénzügyi bizottsága meg­állapított­a, hogy az 1935. év elejének eléggé súlyos külkereskedelmi „lelankadása“ az európai országok közül aránylag legkevésbé érintette Ausztriát. Pedig 1934-ben az oszt­rák kivitel mennyiségileg már elérte, sőt túl­haladta a nagy konjunktúra-évek export­mennyiségét. (De a kivitel értékénél termé­­szetesen kifejezésre jut az árakban azóta bekövetkezett nagy csökkenés.) Nettó 150 millió belföldi kölcsönt akar felvenni az osztrák kormány a nagy beru­házási program megindítására. Míg további 60 milliót más forrásokból teremt elő invesz­tíciókra. (Bécs, a tartományok és az oszt­rák városok szintén közel 200 milliót fog­nak beruházásokra fordítani 1935 végéig.) Most már bizonyos, hogy a pénzbőségnél fogva semmi nehézségbe nem fog ütközni e tervezett kölcsön felvétele, sőt még jelen­tékeny túljegyzésre is számíthat az osztrák kormány. A pénzbőséghez hozzájárul az árfolyamok jelentékeny emelkedése a bécsi tőzsdén, amely a múlt év elejétől március végéig n­egyvenöt százalékos átlagot ért el az ipari részvényeknél, és most, a nagy beruházá­sok kezdeténél még erősebb árfolyamemel­kedéseket várnak. Pedig az 1934-es esztendőre két polgár­­háború esett. Előbb az osztrák szocialisták­kal vívott harc Bécsben és a tartományok sorában, majd a nemzeti szocialisták fegy­­verrekelése Dollfuss kancellár halála után. Az egyik és a másik alkalommal megkon­gatták a vészharangot az osztrák gazdaság­­politikai eredmények fölött és felállították a jóslatot: jönnie kell a teljes gazdasági összeomlásnak, ha ugyan Ausztria nem kap újabb nagy külföldi kölcsönt. Ez az újabb nagy külföldi kölcsön nem érkezett meg, mivel Ausztria nem is kívánt ilyen kölcsönt. De azért a két polgárháború évében az ipar tartós jó foglalkoztatása révén negyvenöt százalékkal emelkedtek átlagban az ipari részvények, ami annyit jelent, hogy a rész­vények egész sorának az emelkedése lénye­gesen meghaladja a negyvenöt százalékot. Azután Ausztria saját erejéből előteremt most egy olyan beruházási kölcsönt, amely összeg szerint másfélszerese az ■annakidején felveti magyar népszövetségi kölcsönnek. * Amit egy jó gazdaságpolitika épít föl jó­zanul és organikusan, mindig kerülve a látszatsikereket, mindig csak a reális ered­ményeket keresve, az nem dől össze egy­könnyen. Az osztrák idegenforgalmat ki­építették és megszervezték úgy, hogy az Ausztria ellen német hivatalos részről ki­mondott bojkottnak semmiféle hatása nem volt. Bár odáig természetesen a németek tették a legnagyobb kontingenst az idegen­forgalomban. Ugyanígy kiegyensúlyozta Ausztria azt a veszteséget, amely iparát érte azáltal, hogy a német piacot javarészt el­vesztette. A schilling magánforgalmi ár­folyama szerint is a Schuschnigg kancellár által bejelentett beruházások végösszege HA millió font sterling és ez ma igen szép ösz­­szeg. Például Angliában is és még inkább egy kis országban. Nem a közmunkák, a munkanélküli se­gély helyettesítésére, hanem csak produktív befektetések, olyanok, amelyek egyenes vagy közvetett formában rentábilisak és biz­tosítják az előállításukra fordított kölcsön­­tosítják az előá­llásukra fordított kölcsön. (.y.) pénz kamatját: ebből az elvből kiindulva állította össze az osztrák kormány a beru­házási programot. És hinni lehet abban, hogy a beruházások valóban rentábilisak lesznek. Mert idáig rendszerint reálisnak bi­zonyult az osztrák gazdaságpolitika számí­tása. Bombarobbanás Bécsben: egy súlyos, három könnyebb sebesült A merényletet egy rendőri őrszoba ellen tervezték Bécsből jelentik. Kedd este Brigittenau kerületben a Salzach utcai őrszoba előtt fel­robbant egy bomba, amelyet nyilvánvalóan azzal a céllal helyeztek ott el, hogy a rendőri őrszoba ellen kövessenek el merényletet. Utóbb megállapították ugyan, hogy a rob­banótest meglehetősen kezdetleges volt, de a robbanás mégis súlyos következményekkel járt. Thanhof­er, a szövetségi kancellári hi­vatalba beosztott miniszteri titkár, aki a kö­zelben lakik és éppen a robbanás pillanatá­ban ment arra, jobb alsó combján és térdén oly súlyosan megsebesült, hogy lábát ampu­tálni kellett. Rajta kívül két arra menő leány és egy rendőr súlyos dobhártyarepedést ka­pott és ezenkívül is könnyebb sérüléseket szenvedtek. A tettesek kinyomozására teljes erővel meg­indult a vizsgálat. Azt hiszik, hogy a me­rényletet kommunisták követték el. ** * -—■ - —■ - —- — — - — ~"~mih­á­lilább tárgyalások és újabb halasztás a francia­orosz szerződés ügyében Laval és Potyemkin keddi tanácskozása Párizsból jelentik. Az orosz—francia paktum kedd estére tervezett parafálása megint elmaradt. A kedden délben megtar­tott minisztertanács nem járult hozzá a kül­ügyminiszter részéről beterjesztett szöveg­hez és újabb tárgyalásokra utasította Lá­vait. Laval külügyminiszter a miniszter­tanács után magához kérette Potyemkin szovjet nagykövetet és közölte vele a mi­nisztertanácson megállapított alapelveket, amelyeket Potyemkin haladéktalanul továb­bított Moszkvába. A szovjet kormány vála­szát szerdára várják és a sok nehézség ellenére még mindig reménykednek abban, hogy most már hamarosan sor kerül az egyezmény parafálására. A minisztertanács üléséről kiadott kom­müniké csak annyit mond, hogy Laval külügyminiszter jelentést tett az orosz—francia paktum-tárgyalásokról. Közelebbi részleteket a külügyminiszter be­számolójáról a kommüniké nem közöl, amikor azonban a minisztertanács végezté­vel közismertté vált, hogy Laval délután két órára meghívta a Quai d'Orsayra Pot­­yemkin nagykövetet, már mindenki tudta, hogy, az orosz—francia tárgyalások még mindig nem vezettek eredményre. Laval részletesen tájékoztatta a szovjet­nagykövetet a minisztertanácsban lefolyt tárgyalásokról és közölte vele azokat a kü­lönböző kívánságokat, amelyeket a francia kormány a paktum szövegét illetően szük­ségesnek tart hangoztatni. A lapok értesülése szerint a miniszter­tanács ülésén meglehetősen heves vita fej­lődött ki az orosz—francia paktumterv körül és több miniszter igen súlyos aggo­dalmakat hangoztatott a paktum megköté­sével kapcsolatban. Az orosz—francia szö­vetségi politika kezdeményezője, Herriot államminiszter nagy beszédben próbálta el­oszlatni ezeket az aggodalmakat és minden eszközzel azon volt, hogy meggyőzze mi­nisztertársait a paktum mielőbbi megköté­ Ivar Kreuger legalább egy ponton utólagos igazolás­hoz jutott. Mikor bekövetkezett a nagy összeomlás és nem jogosulatlanul gya­núsnak tűnt fel minden, amihez Kreu­­ger nyúlt, akkor Boliden­ érdekeltségét is úgy fogtalt fel, hogy csak mérlegszé­pítés kedvéért szerzett be értéktelen részvényeket, de maga sem bízott ab­ban, hogy Svédország területén komoly mennyiségben aranyat lehet termelni. Csakugyan: 1920-tól kezdve hat év­nek kellett eltelnie, amíg a svéd Boliden­­járásban megkezdődött az aranytermelés és azután új technikai eljárásokat kel­lett alkalmaznia azért, hogy rentábi­lissá váljék a termelt arany. Most azon­ban az átlagos napi termelés már eléri a 30—32 kiló színaranyat, ami mégis csak 180 ezer pengő. És így Svédország fizetési mérlegét évi 50— 60 millió pen­gővel javítja meg a Boliden területén nyert arany. A jelenlegi rossz időkben egy kis ország számára ez már magában is elég szép összegű volna ... Amellett azonban a melléktermékek tekintetében is rendkívül gazdag a boli­­deni bányászat. Ilyen melléktermék a kén, továbbá az arzén, ahol vigyázni kell, mert az egész világszükséglet négy­harmadát (négy-, nem pedig kétharma­dát) tudná évenként előállítani Boliden. Éppen azért felállítottak egy kísérleti laboratóriumot, amely azt kutatja, mi­lyen új felhasználási és értékesítési le­hetőségeket sikerülne találni az arzén számára. A laboratórium elért már bi­zonyos eredményeket, így például fa és beton im­prcgnálásával továbbá egyes, növénybetegségek leküzdésére haszno­sítja az arzént. A melléktermékek közé tartozik még az ezüst is, amelyből ta­valy 15 ezer kilót szállított piacra Boli­den: a svéd szükséglet felét, míg idáig az egész szükségletet importálni kellett. De még egy sor más érc is jelentkezett melléktermék gyanánt és valószínű: Boliden csak fejlődésének kezdetén van. Már­pedig Kreuger merész optimiz­musa nélkül valószínűleg soha nem tör­tént volna komoly kísérlet Boliden ki­aknázására. Itt is forszírozni akarta a dolgot és egy-két év alatt igyekezett el­érni olyan eredményeket, amelyeknek kibontakozásához tíz év kellett. De ha a bolideni eredményeket nézi valaki és nézi a többi elkésve érkezett sikert, ak­kor inogni kezd hite aziránt, várjon csakugyan rosszhiszeműség vezette-e a svéd gyufakirályt, vagy pedig minden áron védeni akarta az általa felépített nagy konstrukciókat és hitt abban, hogy végül majd kielégíti összes hitele­zőit. Azokat is, akiknél hamisított kincs­tári utalványokat lombardirozott, sok­szor tízmillió erejéig. Azokat is, akik­nél másodpéldányban, vagy harmadik kiadásban helyezte el az egyszer már plaszírozott kötvényeket. Akit a kon­junktúra úgy szárnyára kapott, mint ahogyan ezt Kreugerrel tette, az nem hihetett a dekonjunktúra hosszúra nyú­lásában. És akinek sikerült huszonöt, vagy még több vakmerően hazárd kom­bináció, az nem hihetett abban, hogy két-három újabb kombinációjának meg­hiúsulása összedöntheti az egész épít­ményt. Mindenkép úgy látszik, Bol­den most visszafizeti Svédország veszteségét­­a­ nagy bukáson. Amit pedig a bukás előtt nyert Svédország Kreuger által, az megmarad, mint tiszta haszon. És nem lehet tagadni, Svédország nagy gazda­sági előretörése Európa gazdasági piacán és a világpiacon összeesik Ivar Kreuger pályájának fénykorával. Az új utak feltárásában pedig senkinek nem volt olyan szerepe, mint ennek az épí­tészből lett merész üzletembernek, így talán már megbocsátották volna neki a hitelezési csalásokat, a hamis mérlegeket, a könyvhamisításokat, a sikkasztásokat, a részvények és kötvén­­yek másodpéldányainak és harmadi példányainak forgalombahozatalát, a kincstári váltók hamisítását és a csőd­­tömeg leltározásánál kiderült sok egyéb deliktumot. Talán már elismerték volna, hogy Kreuger a „háborúban és szerelemben mindent szabad‘” elve szer­­rint helyezkedett arra az alapra: az ál­tala kiépített koncepciók megmentésére minden eszközhöz joga volt nyúlni..­­ De van egy mély pszichológiai oka annak, amiért sem az öngyilkosság, sem a halál után elkésve elért sikerek sora nem rehabilitálják Kreuger emlékét. A Kreuger-név szimbólum volt az évek során át. A feltétlen üzleti szolid­­itás szimbóluma. Aki nyugodtan akart aludni, semmit nem akart koc­­­káztatni, az vásárolt Kreuger-papír­okat. És egyet nem bocsátanak meg az ran­derek soha. Azt, hogy m­ennyire en­­­gedték becsapni magukat. Sokaknak az anyagi veszteségnél is jobban fájt az a hiúsági sérelem, hogy másfél évtizeden át hajtogatták, magyarázták, milyen okosság és óvatosság volt részükről Kreuger-papírokat venni. Mire kidér Szerda sének szükségességéről. Érdekes, hogy Herriot közvetlenül a minisztertanács előtt hosszabb bizalmas megbeszélést folytatott Potyemkin nagykövettel. Több lap kissé, furcsának találja, hogy Slerriot a külügy­miniszter megkerülésével érintkezésbe lépett az orosz nagykövettel és hívatlan prókátor­kodásnak nevezi Herriotnak a miniszter­tanácsban játszott szerepét. Laval és Potyemkin délutáni tanácsko­zása közel másfél óra hosszast tartott. Ami­kor Potyemkin fél négykor távozott a Quai d'Orsay ról, az újságírók valósággal megrohanták és azt kérdezték tőle, mikor para­fálják a paktumot. Az orosz nagykövet csak annyit mondott, hogy a francia kül­ügyminiszter új javaslatokat adott át neki, amelyeket most kormánya elé terjeszt. A Liberté értesülése szerint a francia kor­mány tagjainak túlnyomó többsége nem hajlandó semmiféle engedményre az orosz részről követelt automatikus segélynyújtás kérdésében. Laval külügyminiszter ugyan szintén ezen az állásponton van, miután azonban a hét­fői tanácskozások során egy árnyalatnyit engedett a francia álláspontból, a keddi­ minisztertanács dezavuálta őt és újabb tárgyalásokra utasította, amelyeknek során teljes egészében fenn kell tartania azt a követelést, hogy Franciaország semmi kö­rülmények között sem járulhat hozzá olyan automatikus segélynyújtáshoz, amely a népszövetség megkerülését jelentené. Beavatott francia politikai körökben a helyzetet ilyen körülmények között meg­lehetősen zavarosnak látják, hangsúlyozzák azonban, hogy az új francia javaslatok to­vábbra is nyitva tartják a megegyezés útját és nem kell tartani a francia—orosz pak­tumtárgyalások végleges meghiúsulásától. A rendőrség készenléte Budapesten má­us elsején Hétfőn éjszaka a rendőrség több gyanús embert állított elő a budapesti főkapitány­ságra, mert hír szerint május elsejére za­vargásokat akartak szervezni. A rendőrség egyébként kedd reggeltől egészen csütörtök reggelig permanenciában marad, hogy min­den esetleges rendbontási kísérletet csírájá­ban elfojtson. ____ A „Reichspost“ híre Benes bécsi utazásáról Bécsből jelentik. A Reichspost értesülése szerint az osztrák—csehszlovák kereske­delmi szerződésről folytatott tárgyalások során legközelebb a két állam kereskedelmi minisztere személyesen lép egymással érint­kezésbe. A lap szerint az is lehetséges, hogy Benes külügyminiszter is rászánja magát a bécsi látogatásra a kereskedelmi szerződés­ről folyó tárgyalások esetleges nehézségei­nek kiküszöbölése érdekében.

Next