Magyar Hirlap, 1935. június (45. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
m Af ^ 1O filler JO FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:I WT I £Z2A2S MAGYARORSZÁGON: i ^ IKp.r: Sggiju £S§SK§ Wg&fa: I... . „ I hir* 2 #0. M irr» 8. H trrt a DtngZ I Baki Bfg kEuia IPSfe;-- M*’ Aradi QCCB IO. Oa». ROMÁNIÁBAN: 2 J1E « 1| |1 ^ M fl§, lg I Telefon: 21 8-47. 23^86 & 10&W JUGOSZLÁVIÁBAN: f llP^Jif iS I1L MSWm M fik ij J|§ f Utazási és fürdőirodal | hir. ap dtaAr. « fen a» **. I ||g Mk jfgg fpP M $ v*» N&dor neca 18. *,* 1 BL JE B BBPfc mLJJg jE |mav^...1^.1^ BUDAPEST, 1935. JÚNIUS 1. SZOMBAT o* frikdmann' erne XLV. ÉVFOLYAM 124. SZÁM _ _________________ Földrengéskatasztrófa Indiában, a halottak száma megközelítheti a százezret Flandin bukása után Bouisson koncentrációs kormányt alakított Bouisson programja a frank érinthetetlenségének biztosítása, az üzérkedés kiirtása . Herriot, Pétain tábornagy, Caillaux, Narin, Handel tárcát vállalt az új kormányban A londoniReuter-ügynökség néhány nap előtt azt írta: Június negyedikén valószínűleg lemond MacDonald és valószínűleg Baldwin veszi át a kormány vezetését. Minden valószínűség szerint MacDonald tagja marad az új kormánynak ... Akármilyen óvatos volt ez a közlés, megjelenésétől fogva senki nem vonta kétségbe, hogy június negyedikén megtörténik az angol kormányváltozás, mégpedig egészen úgy, amint azt a sieuter-ügynökség jósolja. Mert legalább annyi mindig igaz, mint amennyit a freuter-ügynökség jelentései közölnek előfizetőikkel. Most ez a rendkívül óvatos és rezervált hírforrás ezt jelenti: A világháború befejezése óta Franciaország talán még nem volt olyan nehéz helyzetben, mint ma... Franciaország már újból szövetségese Angliának és ha ennek ellenére a félhivatalos angol távirati ügynökség így jellemzi a francia helyzetet, akkor jogosulatlan minden könnyelmű optimizmus, tét nélkül képviselői mandátumára? A vád ugyanis azt állítja, hogy Patenotre nem teljes önzetlenséggel harcol és anyagilag sem sokat vesztene azzal, ha most megtörténne a francia frank értékének csökkentése, mivel összeköttetésben áll olyan pénzcsoportokkal, amelyek üzleti számítások alapján mozgósítják politikai összeköttetéseiket a devalváció kierőszakolására vagy a bizalmi válság olyan fokú kiélezésére, amely szükségessé tenné a devalvációt... A bankok és a bankárok egy sorainál történt házkutatásoknak egyik célja, hír szerint, az volt, hogy tiszta kép alakuljon ki arról: váljon Pate-. netre csak elméleti alapon vagy gyakorlati célokkal harcol a frank értékeinek csökkentéséért? Reynaud volt pénzügyminiszter csütörtöki beszédével azonban kétségtelenné vált az, hogy erős, széles többség fogja most védeni a francia politikában a frank árfolyamának stabilitását. Ilyen irányban jeent fontos fordulatot az is, hogy a szocialista párt ugyan nem akar résztt venni a Bousson-kormányban, de állást foglalt a devalváció ellen. Pedig most azt hitték, hogy a szocialisták követelni fogják a frank értékének csökkentését. Caillaux feltámadása Valutáris, pénzügyi, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt súlyos veszélyforrások leküzdéséről van szó és így nyugta előtt nem szabad dicsérni a napot. A helyzet súlyát jellemzi az is, hogy Bouisson dezignált miniszterelnök a pénzügyi tárcát Caillaux részére ajánlotta fel. Caillaux visszatérése a francia politikába, mindig a legsúlyosabb válságot jelzi. Ez volt a helyzet 1924 késő őszén, mikor még tilalomra zárta el előtte „hazaárulási“ pere és ítélete miatt Párizst, továbbá Franciaország másik négy legnagyobb városát, de Painlevé miniszterelnöki autója már elindult érte, hogy visszahozza őt, mint a pénzügyminisztert. Tekintet nélkül az ítéletre. Ez volt a helyzet 1926 nyarán, mikor a tizedik Briand-kormány pénzügyminisztere és helyettes miniszterelnöke lett — két napra és másodnap magával sodorta az egész kormányt. Caillaux népszerűtlen és kellemetlen a képviselők szemében, mert hangsúlyozza, sőt provokatívan hangsúlyozza szellemi fölényét. Népszerűtlen és kellemetlen esetleges minisztertársai felé, mert tüntetően lenézi őket. Egyetlen miniszterelnök sem veszi szívesen maga mellé, mivel a miniszterelnöki állás iránt különös antipátiája van, mióta nem lehet miniszterelnök. A francia közvélemény is idegenkedik felelőtlen, fegyelmezetlen zsenialitásától, a nagybankok pedig régen próbálják hiába kitalálni: miként is állnak vele? A politikában mindig nagy baj van, ha az az érzés kerekedik felül: itt már csak a zsenialitás segíthet. Ha tehát Bouisson, aki egyénisége és temperamentuma szerint legtávolabb áll Caillaux csillogóan fényes szertelenségétől, most mégis tőle kért segítséget, pedig Caillaux hozománya csak a tehetség, nem pedig valamelyik párt hátvéde a kamarában: akkor már akkora nagy a baj, hogy ennél nagyobb baj nem is lehet. De azért egyes jelek szerint legalább átmenetileg sikerült a frank megmentése, rendőri segítséggel ugyan, de statáriális eszközök alkalmazása nélkül. Kettészakadt a devalváció frontja Flandin drámai bukásán kívül még egy nagy eseménye volt a francia kamara szerda éjszakai ülésének: a devalváció pártjának régi vezére, Reynaud volt pénzügyminiszter, állást foglalt ugyan a felhatalmazási törvény ellen, de ugyanakkor állást foglalt a saját régi terve ellen. Elvileg fenntartotta a devalváció követelését, elismerte azonban, hogy csak nyugodt helyzet és nyugodt idegrendszer mellett szabad végrehajtani ezt az operációt. Akkor, ha nem kell számolni a pánik lehetőségével és azzal a kockázattal, a frank nem fog megállani annál a határnál, ameddig értékét csökkenteni akarják. A devalváció pártjában tehát szakadás állott be. A fiatal Patenotre, aki csak kevéssel hagyta maga mögött harmincadik évét, de anyjának amerikai öröksége révén Franciaország leggazdagabb aktív politikusa és így már négy vagy öt alkalommal volt államtitkár, többnyire a gazdasági újjáépítés államtitkára, lapjaiban még folytatja az agitációt a haladéktalan devalváció mellett és tovább is hirdeti a frank mai árfolyamának tarthatatlanságát. Elég szép férfias bátorságot bizonyítva ezzel, mivel negyvennyolc óra óta mérlegelik: váljon nem volna-e időszerűbb a fiatal állami férfi letartóztatássátekin- Az angol jegybank segítsége De ez csak az egyik ok arra, hogy hinni lehessen a frank jövőjében vagy legalább is közeli jövőjében. Az angol jegybank idáig nem szívesen nyilatkozott arról, mennyi az a valuta-kiegyenlítési alap, amely fölött szükség esetén rendelkezik. Most azonban két félhivatalos közlés került a nyilvánosságra. Az egyik szerint az angol valutakiegyenlítési alap pillanatnyilag mobil készlete mintegy 6 milliárd pengő, míg a másik félhivatalos közlés tudni véli, hogy az angol kincstár és az angol bank hajlandóak a frank ellen indult rosszhiszemű támadások kivédésére mobilizálni ezeket a tartalékokat a jövőben is úgy, amint ezt tették az elmúlt napokban. Május harmadik hetében 3 milliárd frank aranyat vesztett a Banque de France és most hétfőtől szerdáig majdnem 4 milliárd frank volt az aranyveszteség. Akármilyen félelmes számok ezek, még mindig több, mint 70 milliárd arany maradt a Banque de France pincéiben, és most a Bank of England leszögezte szolidaritását a frank sorsával addig, amíg a francia kormány tartja a frankot. Ez nem csupán az angol bank valutáris erőforrásainál fogva jelent sokat, de azért is, mert sokfelé úgy hitték: Anglia és az Egyesült Államok őszinte álláspontja az, hogy a francia frankot is devalválni kell olyan mértékben, vagy majdnem olyan mértékben, mint ahogy megtörtént a font és a dollár devalvációja. Morgenthau, az Egyesült Államok pénzügyi államtitkára, már néhány nap előtt állást foglalt a frank árfolyamának megvédése mellett, de az odahaza felmerült más természetű bonyodalmak miatt nem kezdhette meg tervezett akcióját. Anglia most tovább ment az elvi állásfoglalásnál és ha a londoni tőzsdén idáig, a mindig megismételt rohamok ellenére, teljes kudarcot vallottak a kontremin-kísérletek a frank ellen, akkor ezért nem kellett áldozatokat hoznia a francia kincstárnak és a francia jegybanknak. A kontremin támadásflitsz, angol hivatalos tényezők hárították el saját tartalékaikkat, és ez olyan körülmény, amelyre nem számított a kontremín. Úgy látszik, belga kezeknek volt erős szerepük a francia frank ellen irányult támadásoknál. Elérni a francia frank 28 százalékos értékcsökkenését, miután ez a sors érte a belga frankot és könnyű megérteni az ilyen célkitűzést. De a belga piac nem elég erős a cél eltérésére, ha Franciaország védeni akarja a frank árfolyamát, ha az Egyesült Államok legalább is jóindulatú semlegességet tanúsít a defenzíva iránt és ha Anglia aktívan támogatja a védelmi vonalat . . . Így tehát a devalváció frontja, legalább egyelőre, összeomlott odahaza és nemzetközileg egyaránt. Másodszor: a frank megmentése mellett szól az, hogy már most Bouisson kapott és vállalt megbízatást a kormányalakításra. Előbb Laval, azután Bouisson, jósolták azok, akik előre látták Flandin bukását. Majd később egyszer fog eldőlni: vájjon volt-e szerepe és milyen szerepe volt Laval külügyminiszternek Flandin megbuktatásában? Formailag semmiesetre sem terheli ezért felelősség, mert a „hátbai támadás“ műveletét Marchendeau kereskedelmi miniszter és Queuille földi művelésügyi miniszter végezték el helyette. A helyzetet mindenesetre karakterizálja, hogy a radikális szocialista párt döntő értekezletén 36 szavazattal 16 szavazat ellen utasították vissza a felhatalmazási javaslatot, míg a párt hatvan képviselője — tartózkodott a szavazástól. A kormány megbuktatása a frank árfolyamának veszélyeztetése nélkül: erre törekedett a radikális-szocialista párt túlnyomóan nagy része. Ha már rendkívüli felhatalmazásokat kap valaki pénzügyi területen, akkor az ilyen politikusnak ne legyen jobboldali színe és ne legyen olyan szoros kapcsolata a nagybankokkal, mint amilyenben Flandin áll velük ... Már most Laval, akinek jönnie kellett volna, mint józan és okos ember, felismerte, milyen átmeneti volna szerepe. Tehát félreállt és megnyitotta a*