Magyar Hirlap, 1935. július (45. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
t.0 n„i. IQ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Mt ..” aBfeUfe ... 5 "**' •" |'" 'ÜT tekladéh'valal i bAr»2K0. Hilft a év» JC penge f|il Ig&f |||$ Vl^ Aradi ucea 10. ásóin. ROMÁNIÁBAN: *1® Wi SI PP gM 49 & Wk Kl **** * 1 bért Hu leL % tort «0* ki. l«g &| t&M fi*». Jugoszláviában: gffi, J&mp M. sflP BmtzB Utazási és ítlrdőkods 1 Mr. K dinár. H évr. 180 dinár. §?f] §§g g» MM M BÜL JEMS V„ Nádor KCGa 18. V ,k » «. JEL JEL JE MVIÚv.Menetjegyiroda-lBUSZ BÚJIK AZ ARANY Az elmúlt hetek során újból vándorolni kezdett az arany. És újból feltűnt egy része a vándorlás alatt. A Párizs, Svájc és más országok által kimutatott aranyveszteségnek 10 milliárd frankkal kevesebb aramyszaporulat felel meg azokon a helyeken, ahová menekült a sárga fém. Ez a 10 milliárd tehát a zsebekben, a fiókokban, a harisnyákban maradt, a francia és svájci frank válságának tartós következménye gyanánt. Így jutott el új fejezethez és új fordulathoz az a régi találós kérdés: hol az arany? Illetőlg: hová tűnik el mindig újból az aranymennyiség egy része, mióta a gazdasági világválság nyomán kialakult a gazdasági világhisztéria? * 1931 óta nagy lendületet kapott az aranytermelés. Soha még annyi arany nem került újonnan forgalomba, mint az elmúlt három-négy év alatt. Dél- Afrikában új aranyvidékek tárultak fel és új aranyvárosok épültek. A bevételi többlet okoz gondokat a Délafrikai Unió egyes államainak a nagy boom kezdete óta. De az így kitermelt óriási aranymennyiség 80 százaléka szintén feltűnik. Amikor a font elindult lefelé, az angol társadalom egy része nagy kötelességátulástal szállította be aranykészletét, hogy így erősítse a Bank of England helyzetét a válság idején. De az angol társadalom különféle rétegekből áll és amikor egyes rétegek beszállították aranyukat , más rétegek elkezdtek aranyat gyűjteni. Ami biztos, az biztos alapon. Rejtett aranytartaléka ma egész bizonyosan egy országnak sincs annyi, mint Angliának. Noha a francia és az amerikai rejtett aranytételek is valószínűtlenül nagy összegeket tesznek. Az alacsony árnivó a legfőbb vagy legalább a legszembetűnőbb oka a gazdasági világválságnak. Az alacsony árnívót másként így lehetne kifejezni: az arany túlértékelése. Minden baj elsősorban onnan származik, hogy egy kiló aranyért ma csaknem kétszer annyi, sőt egyes vonatkozásokban több mint kétszer annyi árut lehet kapni, mint 1929-ben vagy akár 1931-ben. Ha ez az elrejtett aranykészlet és az újonnan termelt arany forgalomba kerülne, akkor ez a többlet önmagában végét szabná az arany túlértékelésének és végét szabná az árak lefelé hanyatlásának is. De egyelőre állandóan emelkedik a rejtett aranymennyiség, ahelyett, hogy bekapcsolódnék a forgalomba . És nem csupán az arany tűnik el. De eltűnnek azok a bankjegyek, amelyeknek több-kevesebb joggal értékállóságot tulajdonítanak. Például a francia bankjegyforgalomból nincsen forgalomban egyes becslések szerint 25, más becslések szerint 35 milliárd. Ez a fantasztikus összeg lemondott minden kamatozási lehetőségről és a kockázatok kerülése végett szintén a harisnyákba bújt el. Ezerfrankos bankjegyeket hiába ad ki a tranque de France. Az ilyen címletek azonnal elbújnak... Az elrejtőzött arany, a forgalomból kivont bankjegy pedig mind csak kis tétel a bizalmi válság folytán lecsökkentett hitelkeretek mínuszának összegszerűségéhez képest, egy komoly és tájékozott amerikai szakember most 100 vagy pontosan 105 milliárd dollárra becsülte azt a potenciális hitellehetőséget, amelyet a világgazdaság jelenleg nem vesz, vagy nem vehet igénybe a crise de confiance következtében Eszerint negyedfélszázmilliárd pengőnyi hitelkeret hever most kiaknázatlanul a nemzetközi pénzpiacon és a világgazdaságban. Amiből azt következnék: ha a hitelkeretek mesterséges felduzzasztása idézte fel azt a látszat-konjunktúrát, amelynek elérkezett “a keserves böjtje, most a reális és jogosult hitelkeretek erőszakos leszorítása tölti be a legvégzetesebb szerepet a dekonjunktúra hosszúra nyújtásánál. Az arany eltűnésénél és a bankjegy eltűnésénél is sokkal súlyosabb szimptóma, következményeiben, sokkal súlyosabb jelenség a bizalomnak és így a hitelnek eltűnése. * Váljon helyes-e a számítás, hogy 350 —360 milliárd pengő marad ma kihasználatlanul a nemzetközi pénzpiacon a potenciális hitelkeretekből? Ezt bajos volna hirtelenében ellenőrizni és ez az összeg túlságosan magasnak látszik. De ami bizonyos: az így felállított becslés harmadrészét fogadva el csupán hitelesnek, 120 milliárd pengő potenciális, de kihasználatlan hitel kihasználása is olyan lendületet adhat a világgazdaságnak, hogy egyik napról a másikra halvány emlékké sápadna a nagy válság. Az ilyen fordulathoz semmi egyéb nem kellene, csak az a meghatározhatatlan és megfoghatatlan érzés, amelynek neve: bizalom. Szóval egy hangulatváltozás véget vethetne a nagy krízisnek, sőt talán semmi egyéb nem zárhatná le ezt a lefelé hanyatlást, mint egy hangulatváltozás. Az, ha a menekült arany gazdái és az elrejtett bankjegyek tulajdonosai egyszerre nélkülözni kezdenék a kamatot. Az, ha a hitelgazdaság vezérei egyszerre sajnálni kezdenék a parlagra került kereseti lehetőségeket. Szóval, ha bízni kezdenének a jövőben azok, akik ma csak a múltból akarnak megmenteni legalább egy töredéket és elfordítják pillantásukat a jövőtől. (f. g.) ! Hussolini nem fogadta el az angol ajánlatot az abesszin kérdésben Eden kijelentette, hogy Anglia hajlandó angol gyarmati terület átengedésére Abesszínia számára, hogy megkönnyítse az olasz-abesszin viszály elintézését . Eden beszámolója párizsi és római tárgyalásairól Londonból jelentik. Az alsóház hétfő délutáni ülésén rendkívül nagyjelentőségű politikai nyilatkozatok hangzottak el. Sir Samuel Hoare külügyminiszter és Eden népszövetségi miniszter többször felszólaltak az ülésen és felvilágosításokat adtak a függőben levő politikai kérdésekről. A külpolitikai vita Cocos munkáspárti képviselő felszólalásával kezdődött, aki aziránt érdeklődött, várjon a tervbe vett nyugateurópai légvédelmi egyezményt a február 3-i londoni angol-francia jegyzőkönyvben megemlített általános biztonsági rendsz (r keretén belül kötik-e meg. Cocqs azt is tudni akarta, milyen összefüggés áll majd fenn a légvédelmi egyezmény és a távolkeleti biztonsági kérdés között. Sir Samuel Hoare külügyminiszter azt válaszolta, hogy ezekre a kérdésekre csak akkor felelhet, ha írásban terjesztik be. Cocqs képviselő ezután heves támadást intézett a német—angol flottaegyezmény ellen és azt mondotta, hogy ez az egyezmény a versaillesi békeszerződés megszegését jelenti és igen rossz vért szült a külföldön. Sir Samuel Hoare külügyminiszter rövid beszédben válaszolt ezekre a megjegyzésekre és kijelentette, hogy jogi szemmel nézve a dolgokat, a német—angol flottaegyezmény egyetlen harmadik állam jogait sem érinti, tekintet nélkül arra, hogy ezek a jogok a versaillesi békeszerződés katonai rendelkezésein, vagy más szerződéseken alapulnak. Nem éri csorba Angliának a versaillesi békeszerződés katonai rendelkezéseiből folyó jogait sem, amennyiben ezek a jogok a német—angol egyezményben szabályozott kérdésekre vonatkoznak. Morgan Jones munkáspárti képviselő arra vonatkozóan kért ezután felvilágosítást a kormánytól, tapasztalható-e valamilyen haladás az olasz—abesszin konfliktus békés elintézése terén, ülésezik-e már az egyeztető bizottság és küldött-e az angol kormány megfigyelőt erre a bizottsági ülésre. Sir Samuel Hoare egészen röviden csak azt felelte, hogy az olasz—abesszin egyeztető bizottság június 25-től 28-ig ülésezett, egyelőre azonban csak előkészítő munkát végzett. A legközelebbi teljes ülés július 2-án lesz. Angol megfigyelő nem vesz részt az ülésen, mert a bizottságot az olasz— abesszin barátsági szerződés alapján, hívták össze és ez a szerződés nem nyújt módot az angol kormánynak arra, hogy bármilyen formában is képviseltesse magát. Lansbury munkáspárti képviselő most azzal a kérdéssel fordult a külügyminiszterhez: módjában áll-e részletes felvilágosításokat adni Eden népszövetségi miniszter római és párizsi látogatásairól?" Erre a kérdésre maga Eden válaszolt és egyórás előadásban ismertette tárgyalásait. Párizsi látogatásával — kezdte Eden beszédét — kettős célt tartott szem előtt. Az angol kormány mindenekelőtt fel akarta használni az első kedvező alkalmat, hogy nyíltan és fenntartás nélkül felvilágosításokat adjon a francia kormánynak a német—angol flottaegyezményről. A másik cél az volt, hogy megvitassa a francia kormánnyal: milyen módon lehetne a leggyorsabban megindítani a február 3-i angol—francia jegyzőkönyvben lefektetett kérdések megvitatását. A német—angol flottaegyezményre vonatkozóan— folytatta Eden — részletesen ismertette Laval miniszterelnökkel az egyezmény tartalmát és mindazokat a körülményeket, amelyek között a tárgyalások folytak. őszintén elmondotta azt is, melyek azok az okok, amelyek az egyezmény megkötésére késztették az angol kormányt. Laval francia miniszterelnök ugyanilyen nyíltsággal és őszinteséggel válaszolt és közölte, milyen aggodalmai vannak a francia kormánynak ezzel az egyezménnyel szemben. Laval azt is kifejtette, mi a véleménye a német—angol flottaegyezménynek a különböző európai problémákra való kihatásairól. A megbeszélések során megállapodtak abban, hogy, az angol—francia jegyzőkönyvben foglalt kérdések rendezésére feltétlenül szükség van Franciaország és Anglia további legszorosabb együttműködésére. Ilyen kérdés többek között a nyugati légvédelmi egyezmény megkötése, a légi fegyverkezések korlátozása, a keleteurópai és a középeurópai paktum, valamint a szárazföldi fegyverkezések ügyében megkötendő egyezmény. Vannak természetesen szükségképpen olyan kérdések is, amelyek nem kizáróan Franciaországra és Angliára tartoznak. Az angol kormány ily körülmények között a francia kormánnyal egyetértésben az együttműködésnek olyan formájára törekszik, amely lehetővé tenné, a február 3-i londoni egyezményben megállapított program minél gyorsabb és minél teljesebb együttes megvalósítását. Erről a tárgyról később Mussolinival is beszélt Rómában és tárgyalásai befejeztével abban a helyzetben volt, hogy megállapíthatta az európai békemű felépítése tekintetében fennálló összhangot. Minden remény megvan arra, hogy hamar .i - Esi©« L&'raB az angol-német tengerészeti egyezménnyel kapcsolatban