Magyar Hirlap, 1935. augusztus (45. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
- ■ p * . 4 10 FILLER nAAGSlb 10 FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! WT •-% *|» 'm imB MS& wm V Aradi neon M..szám. ROMÁNIÁBAN: HlSt Jf fR S® ?fP Bwk W® IPk Telefon: 21-8-47. 2WW6 és 10 6-06 1 Mr* 150 lei. Kén* 100 tel. Mfhj ESS f®|lf J? Tfj3§| ffP , fpf» Jugoszláviában: flNs |fjjf sSN jHfpjL JPpr &f|p? M Wfk |j|| Utazási és fürdőiroda | Mr* 1 db*. * 1*0 dinár flip g||§ flip §glg A MIL JtB/f V. Nádor ucca 18. BUDAPEST, 1935. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK friedmann érme XLV. ÉVFOLYAM (73. SZÁM Rendelet a csendről Genf sorsdöntő napja: remény van a béke megmentésére A népszövetség tanácsa rövid ülésen általánosságban foglalkozott az olasz-abesszin viszállyal és csütörtök délutánra tűzte ki legközelebbi ülését . Az éjszaka folyamán tanácskozásra ültek össze az államférfiak és Laval kezdeményezésére létrejött az első megegyezés Genfből jelentik: Világjelentőségű események külső előjelei látszanak a népszövetség fővárosának képén. Már régóta nem uralkodott Genfben olyan izgalom és feszült várakozás, mint a népszövetségi tanács szerdán délután kezdődött ülését megelőző órákban. A Genfben összegyűlt újságírók már a kora reggeli órákban ébren voltak és az angol és francia delegáció kivételével más tanácsban képviselt valamennyi kormány képviselője együtt volt. Reggel nyolckor érkezett Genfbe ugyanazon a vonaton a francia és az angol delegáció Laval miniszterelnök és Eden népszövetségi miniszter vezetésével. A pályaudvaron nemcsak az újságírók tömege fogadta az érkezőket, hanem a népszövetség főtitkárságának tagjai, továbbá a Genfben összegyűlt diplomaták közül is többen. A koradélelőtti órákban, kevéssel azután, hogy az angol és francia delegáció megérkezett Genfbe, a hangulat bizakodóvá vált. Ezt a reménykedést az angol és francia delegáció köréből kiszivárgott hírek okozták. A két delegáció körében a helyzetet bizonyos fokú optimizmussal ítélték meg. A szerda délelőtt legfontosabb diplomáciai tanácskozása báró Aloisi olasz delegátus és Laval francia miniszterelnök között folyt le Laval miniszterelnököt szabásán kereste fel Aloisi, akivel hosszas megbeszélést folytatott. Ezzel egyidőben Litvinov orosz külügyi népbiztos, a tanács hivatalban levő elnöke meglátogatta Aveno népszövetségi főtitkárt, aki a megbeszélést követően a két abesszín képviselőt fogadta: Havarnate párizsi abeszszín követet és Jeze egyetemi tanárt, aki a scheveningeni békéltetőbizottságban Abesz-színia megbízottja volt. Genfben megszokták már, hogy a népszövetségi tanács sorsdöntő ülései előtt a legkülönbözőbb híresztelések terjednek el. A tanácsülést megelőző várakozás teljes órákban ezúttal is egymást kergetik a híresztelések, így például a Journal des Nations azt a hírt közli, hogy a nagyhatalmak már meg is egyeztek egymással abban, hogy a tanácsülésen kinevezik az olasz-abesszín békéltető bizottság ötödik, bíróját és pedig Hamarskjöld svéd jogász vagy pedig Cantilo argentin tanácstag személyében. Abban az esetben, ha a tanács így döntene, a további vitát el lehetne halasztani az augusztus végén egybehívandó tanácsi ülésszakra. Élénken foglalkoztatja a népszövetségi könyöket az a hír is, amely szerint Addisz- Abebában közvetítő javaslatot terjesztettek elő, amelynek értelmében Abesszíniát népszövetségi protektorátus alá helyeznék, anélkül, hogy a mandátumot egy bizonyos hatalomra ruháznák. Megállapítható, hogy népszövetségi körökben ezt a megoldást nen fogadják túlzott bizakodással. Fontos és nagyjelentőségű események között hadd beszéljünk ma itt a csendrendeletről, amely életbelép és amely egy milliós város nyugalmát, idegét van hivatva megvédeni azoktól a támadásoktól, amelyek évek óta rendszeresen és mind brutálisabban érik. A dolgozó polgárság nyugalma bízvást egyvonalba állítható akármilyen súlyos problémával. Mert hiszen a társadalom élete a munkán épül fel és a munka egyik lényeges előfeltétele a pihent ideg, amelyet a világváros folyton fokozódó lármájában, zűrös zajában megőrizni hovatovább már lehetetlenség volt. Valóban elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a hatóság beleszóljon a kérdésbe, rendet teremtsen abban a pokoli orkeszterben, amely mintha összeesküdött volna a dobhártyák ellen: nappal és éjjel, szünet nélkül harsogva és tombolva att akkozta hovatovább az elviselhetetlenségig. A rendelet részben külföldi példákon elindulva, de legnagyobb részt az itthoni viszonyokhoz alkalmazva, most nagyjában a minimumra csökkentette, részben egészen el is tiltotta az autótülkök használatát. Kétségtelen, hogy a roppant zenekarban az autótülök vitte az első szólamot. Magasan és még magasabban, fület hasogató élességgel süvített túl mindent, az amúgy sem csekély lármát, a száz hangszerből alakult bonyolult és kínos szimfóniát és nem védett ellene csukott ablak, elzárt ajtó, de a legerősebb önfegyelem és elhatározás sem. Akik a város zsúfolt részében kénytelenek napjukat hivatalban, éjszakájukat polgári lakásban tölteni, azok gyakran a kétségbeeséshez jutottak közel, míg tűrni és viselni voltak kénytelenek a pergőtűzszerű tombolást, sikoltást, szirénabőgést. Most egyszerre csendet parancsolt rájuk a rendelet. És ezért hálával tartozik mindenki, akinek mától fogva nyugodtabb munkás nappalai és nyugodtabb, békés éjszakái lesznek. Mindössze azt szeretnők, ha az életbelépett csendrendelet nem maradna a bürokrácia merev és megváltozhatatlan alkotása, hanem az élet rugalmas és szükségletekhez alkalmazkodó eszközévé válnék, rögtön és habozás nélkül engedve ott, ahol hibája mutatkozik és talán még szigorúbra válva, ahol elégtelennek bizonyul. Mert, hogy egy példát említsünk, amilyen örömmel fogadja az eddig munkájában és álmában zavart polgár az autótülök elnémítását, annyira retteg tőle a gépkocsivezető. Attól tart — és talán nem indokolatlanul —, hogy a hirtelen jött és végletes változás sok szerencsétlenségnek lesz az okozója. Vannak, akik attól félnek, hogy a gyalogos járókelő,aki eddig megszokta, hogy szórakozottágában brutális hang figyelmeztesse azatosságra, meg nem tanulta meg azt elővigyázatot, amely a baleseteket elhatná akkor is, ha az autóduda süvít rá. Igaz, hogy külföldi példák szemben azt látszanak igazolni, minél kevésbé bízza rá magát raaz autótrombita figyelmeztetőjeinnál óvatosabb lesz és hogy a forgalom inkább csökkenti, növeli a balesetek számát. De nem is, hogy ami külföldön sikerült itt is, nem bizonyos, hogy a jó falás a gyakorlatban mindig kéréiért szeretnék az illetékeseket arra neztetni, hogy orvosként tartsák rajta figyelő kezüket a közlekedés érvelésén és gyorsan, elhatározottan változtassanak ott, ahol ennek a változtatásnak szüksége felmerül. Néhány héttel ezelőtt foglalkozva a kérdéssel,, mi olyan megoldást vetettünk fel, amely talán közötte áll a két végletnek. Tartottunk tőle, hogy a tülkök tökéletes elnémítása baleseteknek lehet előidézője, de tapasztalásból megállapítottuk azt is, hogy nem feltétlenül a dudálás az, ami az idegeket oly végzetesen szaggatja, inkább az autótülköknek fantasztikus hangja. Az az éles, kíméletlen magas süvöltés, amely a ködben eltévedt hajó vészjelére hasonlít és amelytől egyenesen idegsokkot lehet kapni. Azért javasoltuk: talán kötelezni lehetne a kocsikat arra, hogy mélyebb, szonárosabb, kellemesebb hangú küstöket alkalmazzanak, ezzel megtartanék a figyelmeztetés lehetőségét és enyhülést hoznánk a rák- látott idegeknek. Könnyen meglehet, hogy az aggodalmaskodás felesleges volt. Az angol közlekedésügyi miniszter csak a napokban nyilatkozott egy, a mienkhez hasonló csendrendelet hatásáról; semmi kárát nem tapasztalta eddig, csak hasznát. Remélni akarjuk: nálunk is így lesz. De ha nem így lenne, a gyakorlat, a tapasztalás, az eleven élet alakítja ki a csendvédelem végső, tökéletes formáját. Az olasz és az abesszín delegátus felszólalása a tanácsülésen Szerda délután öt órakor Litvinov soros elnök megnyitotta a népszövetség tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy és mozgalmas ülésekhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat és tapssal és éljenzéssel fogadta a belépő tanácstagokat, különösen Laval francia miniszterelnököt éljenezték hosszasan, mert általában tőle várják, hogy megtalálja a bonyodalomból kivezető utast. Az újságíróterem is tele van, mintegy 300 újságíró sereglett ide a világ minden részéből. Az ülés megnyitása után a tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontosan egy óra hosszat tartott. Litvinov külügyi népbiztos, a tanács elnöke, rövid beszédben nyitotta meg ez ülést, ismertette az ideiglenes napirendet, amely Mussolini július 27-iki jegyzékét és a népszövetségi főtitkárnak arra adott válaszát tartalmazta. Litvinov ezután felszólította a tanácstagokat, hogy tegyék meg észrevételeiket a napirendhez. Báró Aloisi olasz delegátus volt az első szónok. Ismertette, hogy az olasz—abesszín viszályt az italuali incidens idézte elő és a scheveningeni békéltető és döntőbírói bizottságnak lett volna a feladata, hogy az 1928. évi olasz—abesszín egyezménynek megfelelően, amelyre az olasz kormány nagy súlyt helyez, folytassa le a békéltető eljárást. Olaszország hibáján kívül a vegyes olasz—abesszín bizottság Scheveningenben kénytelen volt munkáját félbeszakítani. Ezért szükségessé vált, hogy a bizottság munkájának folytatását lehetővé tegyék , a népszövetségi tanács, az ötödik döntőbíró kinevezésével ezt a célt szolgálhatja. Jeze francia professzor, Abesszínia megbízottja ismertette az abesszín kormány álláspontját. Közölte, hogy az abesszín kormány azért kérte a népszövetségi tanács egybehívását, mert látnia kellett, hogy a békéltető eljárásnak nincs sikerre kilátása. Az abesszín kormány ismertetni akarja a tanáccsal azokat a körülményeket, amelyek előidézték a békéltetőbizottság munkájának félbeszakítását. Abesszínia január óta ismételten a népszövetséghez fordult, hogy a háborút elkerülhetővé tegye és most is hajlandó mindent megtenni a békés elintézés érdekében. A békéltetőbizottság kudarcáért a bizottság olasz tagjai felelősek és ez kiviláglik a különböző szakvéleményekből is. Báró Aloisi visszautasította az abesszín delegátusnak ezt a kijelentését. Ezután Eden angol népszövetségi miniszter fölvetette a kérdést, hogy a tanács és a két egymással szembenálló fél megelégszik-e azzal, hogy megállapítsák az ideiglenes napirendet, vagy pedig a tanács kibővíti-e a napirendet, ha azt szükségesnek találja.