Magyar Hirlap, 1935. október (45. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
Abesszíniába htdflötl Különtudósítónk jelentése 1.0 ..„t* SíTM1“ '“jg ASS3S WmvV. * A,adl nova *°* 8*Amromám Ab AN: 2 Hn I 30 fii Bl # IfS ffk TWetta: aWWB ás 10*06 iJgfSjSaffk? I llf8885® B §jl Jlp; pl jf fggk ál M§ Utazási és fürdőiroda «. I MÁV hlT.Mene^erylfoda—IBUSZ BUDAPEST, 1935. OKTÓBER 1. KEDD Du FRiedmannenne XLV- ÉVFOLYAM-SZÁM ÍTÉLT A BÍRÓSÁG Tíz mandátumot semmisített meg és így négy párt számára tett szükségessé új választási előkészületeket a közigazgatási bíróság legújabb ítélete. De azért az ítélet megnyugvást és megkönnyebbülést vált ki mindenfelé, még azoknál is, akiknek érdekeit látszólag sérti. Mert ez a bölcs, igazságos és energikus ítélet a legnagyobb érdeket szolgálja. Mikor a bírói pártatlanság és bírói jogtisztelet magas talapzatáról ellenőrzi, vájjon minden egyes esetben a paragrafusok szava és a közszabadságok szelleme szerint járnak-e el a hatósági szervek, amikor alkotmányos életének legfőbb funkcióját gyakorolja az ország? Nem akarunk most sem a konkrét fesettel foglalkozni, sem általános következtetéseket fölállítani, az egyéb megpeticionált mandátumokra nézve vagyazokra a mandátumokra nézve, amelyeknek sorsa nem fog a közigazgatási bíróság elé kerülni. Egyszerűen annál a t tételnél maradunk: a magyar judikaltúra, a magyar jogfejlődés, a magyaralkotmány legszebb tradícióit követi aközigazgatási bíróság, amikor nem csupán az objektív igazság legtisztább mértékével mér, de azontúl még kiterjesztően értelmezi a jogszabályokat ott,ahol megengedik és megkövetelik az interpretációt a törvény betűi. Például, amikor arra az álláspontra helyezkedik az ítélet, hogy a választási elnök és a választási bizottság a nekik jutott diszkrecionárius jogokatcsak a törvény szellemének és intenciójának megfelelően használhatják fel. Hiszen ezek a diszkrécionárius jogok a törvény intencióinak — és az alkotmány szellemének — minél megfelelőbb érvényesítését szolgálhatják csak, nem pedig arra valóak, hogy mód nyíljék meg a legis intentio megkerülésére. * A konkrétumokkal nem kívánunk foglalkozni azért sem, mert ma már minden párt, minden faktor egyetért abban: képtelenség még egyszer választani annak az eljárásnak alapján, amely a múlt terhes hagyatéka gyanánt szabta meg utoljára néhány hónap előtt a magyar parlament összetételét. De annyit mégis elmondhatunk: a józan ész egyszerű logikája a kérdéses esetben ugyanazt mondja, mint ami a törvény intenciója volt és ami az alkotmányos élet szelleméből következik. Ha egy kerületben hét párt nyújt be kétezernél több ajánlást és ha csak egész rövid idő áll rendelkezésre az ajánlások felülvizsgálatára, a kiindulási pont nem lehet más, mint az „in dubio pro reo“. Amint vitássá válik, váljon egy párt megszerezte-e a szükséges számú érvényes ajánlásokat vagy sem: módot kell nyitni arra, hogy az ilyen lajstrom részt vehessen a titkos szavazáson. Ahol azután amúgy is eldől, milyen ereje és hány híve van ennek a pártnak. A választási rendszer — az utoljáraérvényesült választási rendszer — sajnálatos fogyatékosságai közé tartozik, hogy a választási bizottság valószínűségek alapján kénytelen dönteni, ahelyett, hogy hiteles bizonyosságokra támaszkodhatnék. A déli kerülethez benyújtott ajánlásokon például 126.339 volt az aláírások száma és 36 glg alatt, kellet volna a választási bizottságnak ellenőriznie a 126.339 aláírás hitelességét... Vagy például azt: várjon melyik aláírás származik a választó kezétől és melyik aláírás nem származik tőle akkor, ha két párt ajánlási ívén lehet megtalálni ugyanannak a szavazónak a nevét. Legméltányosabban Budapest északi kerületében járt el a választási bizottság, ahol indulni engedte valamennyi pártot, abból indulva ki, hogy megnyugtatóan alapos ellenőrzésre nincsen módja az ajánlási íveknél, tehát még a legkielégítőbb megoldás, ha egyik pártban sem támad olyan akár csak szubjektív érzés, hogy jog ellenére ütötték el a részvételtől a választási küzdelemben. Mert még a szubjektív érzést is helyes respektálni akkor, ha a választási eljárás technikájánál fogva nagyon nehéz sőt sok esetben lehetetlen objektív bizonyítékokat találni a szubjektív érzés megcáfolására. A déli kerületben a választási bizottság, illetőleg a felére leolvadt választási bizottság — szemmérték szerint, döntötte el az előadható aláírások számát és szemmérték szerint fosztott meg az indulásjogától egy pártot akkor, amikor legalább is lehetséges volt az is, hogy a pártnak a pótlások után van ötezer vagy, ötezernél is több „jó“ aláírása. * A közigazgatási bíróság helyesnek találta, hogy példát statuáljon a választási bizottság részére adott diszkrécionárius jogoknak jogfosztóan rideg értelmezése ellen, és így az ítélet nem csupán tíz képviselő törvényhozói megbízatását semmisíti meg, de következményeivel megsemmisíti a törvényhozói megbízatását annak a felsőházi tagnak, aki a választási elnök tisztjét látta el. Akármennyire szigorú büntetés a választói és a választhatósági jog megvonása egy felsőházi tagtól, talán az ítéletnek ez a része váltotta ki a legegyöntetűbb megnyugvást, tekintet nélkül a pártállásra, abból a magyar közvéleményből, amely az alkotmány tradifiioiban élő, ősöktől örökölt alkotányos szellem fennmaradásától várja a jobb jövőt. A választási elnök hivatala szép és kényes hivatal, nagy és súlyos felelősség. Olyan hivatal, ahol példát kell adni a jogérzékből, és ahol példásan kell büntetni a jogérzék hiányosságát. A közigazgatási bíróság egymásután hozott három ítélete megfelel az igazság írott és íratlan szabályainak, az egyszerű polgári ész logikájának, a magyar alkotmány szellemének és tradícióinak. Egy tízévszázados alkotmány örök perspektíváiból határozott és döntött a közigazgatási bíróság, mint ahogy mást nem lehetett várni és mint ahogy mást nem is várt senki tőle. Az ilyen ítéletek nem csupán vitás jogi kérdéseket dönenek el, de azontúl és azonfelül ápolt jók, erősítik, körülbástyázzák a jog szelllemét, a jog kultuszát, ebben a mi országunkban, amely történeti élete során annyiszor használta a jog szellemét és kultuszát fegyverül a nemzeti szabadság, a nemzeti élet, a nemzeti jövő megi védésére és megmentésére. Hír és cáfolat az olasz csapatok afrikai támadásáról Rómában a négus mozgósítási parancsát támadó lépésnek fognák fel A franciák ötven hadirepülőgépet küldtek Dzsibutiból az olasz-francia-abesszin határ megfigyelésére Londonból jelentik. A Reuter-iroda addiszabebai jelentése szerint a Musszali-hegy körül, Abesszínia, Eritrea és a francia Szomáli-föld határainak találkozásánál 30.000 főnyi olasz és eritreai csapatot, 70 harcikocsit és sok repülőgépet vontak össze. Hír szerint az olaszok az Aussa-síkság felől támadnak. A Reuter-iroda úgy értesül Dzsibaliból, hogy a franciák megerősítették ottani légi haderejüket. Az „Evening Standard“ jelenti, hogy hír szerint olasz csapatok a francia Számáni-föld közelében az ideiglenes abesszin határon át mintegy 32 kilométerrel előbbre nyomultak. Hír szerint az olasz csapatok megszállották az ad-hegység és a francia Szomáli-föld közötti háromszöget. Az olasz előnyomulásról szóló jelentések után a dzsibuti francia csapatok parancsnoka nyomban szakértőket küldött ki azzal a megbízással, hogy negyven kilométeres hosszúságban oszlopokkal jelöljék meg a határt. A szakértőket egy szakasz szenegáli kíséri. Elővigyázatosságból ötven francia repülőgépet huszonnégyórás felderítő repülésre küldték ki. Azt sejtik, hogy az olasz előnyomulás célja Duante városa, amely mintegy tizenhat kilométernyire fekszik a francia Szomáliföldtől. A jelentés szerint az állítólagos olasz előnyomulás olyan helyen történt, ahol a határ nincs pontosan megállapítva. Addisz Abebából jelentik: Az etióp kormány hivatalosan megcáfolja azokat a külföldön elterjedt híreket, amelyek szerint kijelentette, hogy az olasz csapatok megkezdték az ellenségeskedést az etióp határon. Rómából jelentik. Azt a hírt, hogy olasz csapatok megindultak az etióp határ ellen, a leghatározottabban megcáfolják. Abesszínia még nem rendelte el az általános mozgósítást - jelenti Addisz Abebából a Magyar Hírlap különtudósítója Copyright by „Magyar Hírlap“ 1035. Addisz Abeba, szeptember 30. (A „Magyar Hírlap“ addisz abebai különtudósításától.) Az abesszin fővárosban vasárnap vált ismeretessé annak a sürgönynek a szövege, amelyet a négus a népszövetséghez intézett. A sürgönyt általában úgy fogják föl Addisz Abebában, mint Genf felé irányuló figyelmeztető szózatot. A négus Genfnek szóló üzenetét úgy értelmezik, hogy tekintettel Olaszország fenyegető magatartására, az abesszin kormány kénytelen lesz az ország védelmében általános mozgósításhoz fordulni abban az esetben, ha a népszövetség nem lenne abban a helyzetben, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket az ország megtámadásának elhárítására, amely támadást úgy a genfi delegáció, mint maga az addiszabebai kormányzat immár elkerülhetetlennek lát. Egész Addisz Abebában mély benyot