Magyar Hirlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

Vasárnap VÁLASZTÁSOK ANGLIÁBAN Irta: FELEKY GÉZA Cserei rWffflQ rádió szaküzlet Részlet:­­Aa Bm iv_3 VAd­­ utca 23. Telefon : 884-64 Hoffmann Addíti A szülészeti klinikák száma 1930 óta llVl-ről felemelkedett 1443-ra, de most gyorsítani kell a tempót, mert minden angol nőnek joga van arra, hogy higié­nikus helyen, orvosi segély mellett és költségek nélkül adjon életet gyereké­nek. A csecsemőhalandóság felére csökkent az angol szigeten a század eleje óta, az átlagos életkor három esztendővel emel­kedett egy évtized alatt és most erélye­sen kell újabb eredményeket elérni. Egymillió új, egészséges lakóház épült fel négy év alatt, 420.000 tömeglakáson sikerült végrehajtani a halálos ítéletet, de még a feladatok nagyobb fele meg­oldatlan ezen a területen. Az iskolakötelezettség kiterjesztését a tizenötödik év betöltéséig és a népisko­lák sportnevelésének, sporttelepeinek lé­nyeges kiszélesítését nem csupán a szel­lemi nevelés tekintetében kell követniük ingyenes továbbképző tanfolyamoknak a 16—20 éves fiatalemberek és leányok számára, de ebben a testi fejlődés szem­pontjából nagyon fontos korban gondos­kodni kell arról, hogy mindenkinek le­gyen ideje és alkalma a bőséges sporto­­dított 40 millió pengő egy év alatt, csak az első lépés a cél felé, első lépés a cél felé. Óvodák, sok levegővel, bőséges táp­lálékkal a kis­gyerekek számára, min­denekelőtt azokon a vidékeken, ahol krónikussá vált a munkanélküliség. Mert az állam feltétlen kötelessége gon­doskodni a gyerekekről ott, ahol a szü­lők nem tehetik meg kielégítően. Ez a kötelesség még nincsen teljesítve azáltal, hogy a munkanélküli segély gyerek­pótléka heti 2 shillingről heti 3 shil­lingre emelkedett. (Ami 136 aranypengő pótlékot jelent minden gyerek után egy évben.) Négy év alatt 90 millió pengőt folyó­sítottak a vízvezetékhálózatok kiszélesí­tésére. De ez kevés, mert minden falu­nak joga van vízvezetékre. A szociális gondoskodás területén és főleg a nyugdíjakat illetően a „fekete­kabátos emberek“ most hátrányos hely­zetbe kerültek az ipari munkásokkal szemben. A „feketekabátos emberek“ szociális ellátásának javítása olyan pro­bléma, amely nem tűr halasztást. A sze­rény keresetű kispolgári réteggel szem­ben haladéktalanul pótolni kell a súlyos mulasztásokat, nem ígéretek és progra­mok, de konkrét cselekedetek alakjá­ban ... ★ Ezek nem a munkáspárt balszárnyá­nak követelései. Ezek a hivatalos­­ konzervatív politika programpontjai Angliában. Előbb a posta, a távirda, te­lefon forgalmát lendítette fel tarifale­szállításokkal, reformokkal és propa­gandával Sir Kingsley Wood, azt a hírt szerezve magának, hogy még Ameriká­ban is csak kevés hasonlóan tehetséges reklámfőnök van. A postaügyi miniszté­rium éléről azután néhány hónapja átköltözött a népjóléti minisztériumba, azzal a mellékes megbízatással, vagy az­zal a fő céllal, hogy vegye át a válasz­tási propaganda vezetését. És a konzer­vatív körök most erős bizalommal nézik a ,,reklámfőnök“ tevékenységét. Soha semmi humbug, vallja alap­elvéül Kingsley Wood. Nézete szerint ugyanis tíz nagy, reális eredmény sem ellensúlyoz egyetlen irreális, üres ígére­tet és semmiféle választási siker nem el­lensúlyozhatja azt a kiábrándulást, amelyet a választási ígéretek elejtése váltana ki néhány hónap múlva az an­gol közvéleményből. Sőt a népjóléti mi­niszter elsősorban a nemzeti kormány tevékenységének négy éve alatt elért po­zitív eredményekre alapítja propagandá­ját, mivel úgy látja: csak ilyen pozitív eredmények hitelesíthetik a jövőre nézve tett ígéreteket. Ezt és ezt és ezt érte el a szociális haladás területén a nemzeti kormány, négy olyan évben, mikor első­sorban a gazdasági válság ellen kellett harcolnia, tehát sokkal többet vállalhat és sokkal többet­­ teljesíthet most, ami­kor gazdasági konjunktúra áll mögötte... így érvel Sir Kingsley Wood, de minden egyes ígérete mellé odafűzi a fedezetet, bizonyítva az ígéret gyors, prompt meg­valósíthatóságát. * Optikai csalódás tehát azt hinni, hogy a világpolitika és az európai politika nagy kérdései most egyoldalúan domi­nálják az angol választási küzdelmet. Ez annál kevésbé történhetett meg, mert a gazdasági és a szociális problémák el­­hanyagolása, vagy háttérbe állítása vég­zetes volna bármelyik angol pártra nézve. Business as usual — hirdeti a régi, híres szállóige. Az üzleti tevékenység nem akadhat meg, bármi történjék is az angol szigeten és kinn, a világban... A konzervatív választási program pedig mintha azt hirdetné: Social progress, as usual. A szociális haladás menetét nem lehet, nem szabad lelassítani, semmiféle külpolitikai kérdés kedvéért. Anglia po­zícióját a világgazdaságban tartani kell, mert csak ez a pozíció biztosítja az alapját a szociális haladásnak. És tar­tani kell Anglia világpolitikai pozícióját, mert enélkül meginogna a londoni pénz­piac, az angol gazdasági élet kivételes helyzete a nagy nemzetközi vonatkozá­sokban ... így kapcsolódnak egymásba az összefüggések. Az abesszín kérdés, a Földközi tenger kulcspontjainak kihasz­nálása, Anglia érdeklődésének feltáma­dása az európai „belügyek“ iránt mind csak­­ eszköz arra, hogy a visszafejlő­dés veszélyével szemben tartani lehes­sen a fejlődési vonalat a szociális jólét területén. A „kis Anglia“ és a világbirodalmi távlat, a little England és az empire hosszú pőrét az döntötte el, hogy szem­­mel láthatóvá lett: a little England nem tudná vállalni többé a nagy szociális kötelezettségek teljesítését. És problema­tikussá válnék az idáig elért szociális eredmények egy része, de méginkább problematikussá válnék az újabb ered­mények elérhetősége akkor, ha a konti­nensen más hatalmaknak engedné át a vezetést Anglia. A home policy szempontja és érdeke irányítja most az angol közvéleményt a nagy világkérdések megítélésénél. A home policy a mai nyelvhasználat sze­rint a belpolitika neve, mint ahogy a Home Office nevet viseli a belügymi­nisztérium. De ha a szavak eredeti, el­sődleges jelentését nézzük, akkor a ..home policy“ az otthon, a családi tűz­hely politikáját jelenti. És valóban­, most a családi tűzhely táplálásának esz­közeit védi Kelet-Afrikában, a Tana-tó mellett és méginkább a Földközi tenge­ren a „nagy politika", a közvélemény hite szerint. Szembeállítani a családi tűzhely béké­jét, nyugalmát az európai politika és a világpolitika kockázataival­­, az ilyen kísérletet nem kockáztathatta a munkás­párt. Mert ma truism, vagyis közhellyé vált alapigazság az átlagember számára, hogy az angol érdekszféra szőkebbre vonása kinn a világban egyet jelent — a háztartási költségvetés szűkebbre ao­rtásával az egyes angol családoknál ♦ Seaham a legérdekesebb a 615 angol kerület közül. Mivel MacDonald régi ke­rülete bizonytalannak látszott: Seahambe költözött át 1929-ben és 29.000 szavazat többséggel győzött, mint a munkáspárti vezére. De már sokkal nehezebb volt helyzete 1931-ben, mikor a nemzeti kor­mány miniszterelnöke gyanánt vette fel a harcot az ellenzékbe vonult munkás­párt jelöltjével szemben. Nem teljes 29.000 szavazat esett akkor reá és közel 21.000 választó szavazott ellene, teh­­át az óriási többségből csak szerény több­ség maradt meg. A hangulat most kétségkívül sokkal kedvezőtlenebb a nemzeti kormányra nézve, mint volt négy év előtt. MacDo­nald nem miniszterelnök többé és való­jában csak tárcanélküli miniszter gya­nánt maradt tagja a kormánynak. Amellett tagadhatatlan, hogy személyes presztízséből is nagyon sokat vesztett 1931 óta. Most tehát papírforma szerint reménytelen számára a seahami kerület. Annál inkább, mert nagyon erős jelöltet lépett fel ellene, Shinwell volt bányaügyi államtitkár személyében (a seahami vá­lasztás sorsát a bányászok döntik el), és a munkáspárt teljes erővel dolgozik volt vezérének kibuktatásán. Természetes, hogy több „biztos man­dátuma között válogathatott volna Mac­Donald, de a biztos mandátumok he­lyett a nehéz küzdelmet választotta. Nem akart még egyszer költözni és meg­m­aradt seahami jelöltnek ... Ez nagyon bátor, sőt vakmerően bátor elhatározás volt részéről. De helyzetét nem tekintik többé reménytelennek. Angliában nem csupán a jómódú tár­sadalmi rétegeknek van érzékük a sporting spirit és a fine sport iránt. Csakugyan jó sportszellemre vall, ha a könnyű, sima győzelem helyett a ke­mény harcot vállalta MacDonald. Az ilyen bátorság­­ imponál az angolok­nál, tehát bizonyára sok seahami válasz­tót fog befolyásolni, hogy közel a het­venhez, beteg szemmel, beteg testtel és háta mögött mégis csak történeti múlt­tal, a munkáspárt volt vezére a súlyos harcot vállalta, mert a munkásoktól akar mandátumot kapni, nem a konzer­vatív választók jóindulatától... A sea­hami helyzet­­még mindig nagyon kétsé­ges, nagyon nehéz, de többé nem re­­ménytelen. A községi választásoknak szombaton hírül érkezett eredményéből csak bizo­­nyos korrektúrákkal szabad következ­­tetni az új alsóház összetételére. A leg­­utóbbi községi választásokon ugyanis nagyon előretört a munkáspárt és az akkor elért sikerhez képest érte most valamelyes visszaesés. De még így is 366 mandátumot kapott, a 294 konzer­­vatív mandátummal szemben és a 276 független vagy liberális mandátum mel­­lett. Egészen más volt így a kiindulási pont a községi választásoknál, mint ahonnan a képviselőválasztások indul­nak el. Hiszen 1929-ben 37 százalék szavazattal közel 290 mandátumot, míg 1931-ben a szavazatok 30 százalékával mindössze 52 mandátumot szerzett a munkáspárt. Ez a rendkívül súlyos aránytalanság most mindenkép ki­egyenlítődik majd és a konzervatív kö­rök is bizonyosra veszik, hogy legalább 200 munkáspárti képviselő fog az új alsóházban ülni. Vagy jóval több. De az bizonyos, hogy Sir Kingsley Wood nagyon ügyes és jól dolgozik. Legszebb plakátján fehérruhás, szép fiatalasszony tart magasra kövér, mo­solygó kisleányt. A felirat: Szavazzatok azokra, akik a tömeglakásokból kihoz­tak bennünket a napfényre ... Azután egy kettős plakát. Az egyiken sovány, rongyos munkás tárja ki karját: Segít­setek abban, hogy munkát tudjak kapni! A másikon már jól táplált ugyanez a fiatalember, jó ruhát visel és ezt kívánja. Segítsetek abban, hogy ne veszítsem el munkámat! Az első plakát fölött nagy számok: 1931! A másik plakát fölött ez a szám áll: 19351 ... Vagy még egy plakát, amely szerint: Fegyverkezik az egész világ, de Anglia most csak a nemzeti kiadás 15 százalé­kát költi a védekezés fegyvereire, nem 40 százalékát, mint a háború előtt. Pontos és hiteles-e az így s­zembe- AZ ORSZÁGOS MAGYAR BRIDGE CLUB a világbajnok magyar bridge csapa­t ISSfilSiS BRIDGE­T­­HFQlVgifteOf ruade. A tanfol­yamot a legkitűnőbb magyar előadók veze­tik. Jelentkezés naponta 5—8 óra között a klub tit­kári hivatalában (E­rzsébet-tér 2. Nemzeti Szalon épület). Telefon: 88—2—99. A tanfolyam november hó 4-én kezdődik. Beh­atási díj 2 pengő. HIPTAIl 1935 november 8. 3 Juttassa megérdemelt pihenéshez agyondolgozott régi rádiócsöveit. Rádiója csak modern csövek","s adhat igazán jó teljesítményt Új Tungsram csövek rádiójába új életet öntenek!

Next