Magyar Hirlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-10 / 256. szám
Vasárnap A MOZIGÉP NEGYVENÉVES JUBILEUMA A film hőskoráról beszél Ungerleider Mór, akinek Budapesten az első mozija volt Franciaországban most ünnepük , a Lumière fivéreket, a mozigép negyvenéves jubileuma alkalmából. Színhely: a kerepesi úti Velence kávéház. Idő: 1898. Az emelvényen cigányzenekar játssza az új slágert: „Jambó, jamból... funiculi, fanicula..." A levegőben vastag szivarfüst úszik, billiárgolyók csattognak, a kassza blokkol, boldog békebeli délutáni kávéházi hangulat... A közönség kissé unottan nézi, hogy a kassza közelében lepedőnagyságú vásznat feszítenek ki, a bejáratnál pedig egy ember valami furcsa géppel babrál. Amikor a titokzatos előkészületek befejeződnek, egy fürge kis ember feláll egy székre és a közönség jóindulatú közönye mellett mondja a következő nagyjelentőségű szavakat: — Mélyen tisztelt vendégeink, tisztelt hölgyek és urak! Engedjék meg, hogy egy új találmánnyal ismertessem meg önöket, amely bár még a kezdet kezdetén van, de kétségtelen, hogy nagy jövőre hivatott. A találmány neve: kinematográf, azaz mozgófénykép. Az önök saját szemei előtt fog a vásznon megjelenni a mozgó ember. Néhány tenyér udvariasan összeverődik, valaki ellzáltja magát: — Lássuk a medvét! A kávéházban kis izgalom remeg át, tulajdonképen senki sem hisz a találmányban, de azért mindenki kíváncsi. Még egy pillanat: a lámpák elalszanak, valami sziszegő, surrogó hang hallatszik és a vásznon — a csodák csodája! — megjelenik egy ember! Igen, minden kétséget kizáróan egy ember, méghozzá tagadhatatlanul mozog... A csodálkozás moraja fut végig a kávéházi törzsvendégek között... Közel negyven éve, hogy ez a jelenet lejátszódott a Velence kávéházban és azóta a mozgóképszínház művészi teljesítmény tekinteteiben felveszi a versenyt a színházzal is. És szakmai működésének negyvenéves jubileumát ünnepli a közeljövőben az az ember is, aki ezzel a találmánnyal megismertette Budapest közönségét: Ungerleider Mór, az egykori Velence kávéház ügyes, fürge tulajdonosa, aki kitűnő ösztönnel érezte meg a kinematográfiában rejlő óriási lehetőségeket. külföldön a varieték utolsó számként már mozgóképeket vetítettek nagy sikerrel. A Velence kávéház törzsvendégei nagy lelkesedéssel fogadták az ingyenes szórakozást, sőt sikerült a Wekerle kávéházból is egész sereg vendéget átcsábítanom. Mosolyog ahogy emlékeinek lomtárából előveszi a porosodó emlékeket: — Társam Neumann, aki először hitetlenkedve fogadta az újítást, aztán lelkesedett érte. Ő volt a konferanszié, a vászon mögött ő csókolt, csattogott, sziszegett, ujjongott és pisztolyt sütött el, ha a jelenet úgy kívánta. Egyszer tüzet is csinált nagy buzgalmában, s majdnem leégett a kávéház. A lejátszott filmtekercs a gép korongjáról egy kosárba hullott és egy pisztolylövés szikrájától a gyúlékony anyag lángra kapott. A kávéházban pánik tört ki, a vendégek rémülten menekültek, a cigányok pedig betörték a nagy ablakot és azon keresztül mentették a nagybőgőt. A tüzet hamarosan eloltották a pincérek és szerencsére az eset nem ártott meg az üzemnek. Edison, a filmproducer Érdekes és ma már kortörténelmi jelentőségű részleteket mond el a mozi hőskorából. Ungerleider a következő években azután teljes erejével rávetette magát a filmre. A körút és a Wesselényi utca sarkán, az egykori Gambrinus-házban megalapítja az első valóságos Mozgóképszínházat. 140 személy fért el Budapest első mozgóképszínházában és 40 fillér volt a belépődíj személyenként. A pénztárablak az uccára nyílt, várócsarnok nem volt, a közönség az uccán ácsorgott, amíg rákerült a sor és a 10—12 perces „műsort“ végigélvezhette. — Előfordult egyszer — mondja Ungerleider, — hogy tizenhat előadást tartottunk egyetlen napon. A közönség hálás volt, nem kritizált, hiszen tátva maradt a szája attól a csodától, hogy a vásznon mozognak az emberek. Sokan azt hitték, hogy csalás az egész és a megvilágított vászon mögött mozognak a szereplők. Ungerleider következő alapítása az Apolló mozgóképszínház, a mai Corvin áruház helyén. Később a mozi átalakult kabarévá, amelynek ugyancsak Ungerleider lett a tulajdonosa. Ebben az időben Ungerleider főleg amerikai filmeket mutatott be. — Ezeknek a filmeknek producere — ezt csak kevesen tudják — Edison, a nagy feltaláló volt. Edison már öszefüggő történeteket produkált, emlékszem is az egyikre: Az ördög a templomban volt a elme. Misztikus tárgyú film. Edison volt az első, aki megvalósította a mai amerikai filmgyártás vezérgondolatát, tudniillik, hogy típusokat szerepeltet. Később az olasz gyárak is erősen dolgoztak, azonkívül a Pathé és a Gaumont is bőven látta el anyaggal az európai piacot. A Nordisk filmgyár működése már döntő fordulatot jelentett a filmgyártás történetében. A dán királyi színház tagjai játszották a Nordisk-filmek főszerepeit és ezekkel a színészekkel kezdődött meg a sztárkultusz az egész világon. Psylander, Betty Nansen, Asta Nielsen, Gunnar Tomnaes voltak az ünnepelt kedvencek. Ó, boldog békevilág, amelynek egén Psylander és Ásta Nielsen ragyogott. Egy egész generáció lelkesedett és rajongott Waldemar Psylanderért és Ásta Nielsenért. A mélytüzű Psylander, aki kislányok és élemedett hölgyek álmait rontotta meg. De a legnépszerűbb filmsztár is a feledés homályába kerül, jönnek az újak, a fiatalok. Ebben az időben már megkezdődik a magyar filmgyártás, amelynek életrekeltésében szintén tekintélyes szerepe volt Ungerleidernek. Heltai, a mozi keresztalja — Az első magyar film — folytatja viszszaemlékezéseit — a Tetemrehívás volt. Jászai Mari játszotta a főszerepet és a bemutató a Royal Apollóban volt, amelyet ezzel a filmmel nyitottunk meg ünnepélyes külsőségek között. Meg kell vallani, a film csúfosan megbukott. Ujházy Ede, aki ott volt a premieren, dünnyögve jegyezte meg: — Ki volt az a marha, aki ezt a filmet csinálta? — Hiába, — folytatta, — abban az időben a közönségnek nem volt érzéke a tragikus darabok iránt, csak könnyű, derűs vígjátékok érdekelték. A magyar film azonban haladt a maga útján és ha a világháború nem vágja derékba fejlődését, a kezdeti lendület után ítélve, bizonyára tekintélyes szerephez jutott volna a nemzetközi versenyben, amely a háború előtt megindult. Hiszen a csecsemőkorát élő magyar filmnek már akkor is olyan dajkái voltak, mint Korda Sándor és Kertész Mihály. Ungerleider megjegyzi: — Korda nálam volt sajtó- és reklámfőnök, Kertész Miskát pedig én küldtem ki Kopenhágába tanulni. Ahány magyar ma a film világpiacán szerepet játszik, én valamennyit ismertem „körtefa“ korából. A magyar film népszerűség tekintetében rengeteget köszönhet Heltai Jenőnek, ő a „mozi" szó keresztapja. Híres kupléjában: „Mert a Berta nagy liba, sokat jár a moziba .. fordul elő először a mozi szó. A híres kuplé tette azután igazán népszerűvé a mozit Budapesten. Ma, amikor a világ minden részében ünnepük a Lumitre fivérek zseniális találmányának negyvenedik évfordulóját, érdemes navimembrán-országskála Bemnatás Cser© Részlet , rádió 1 ÉS A szaküzlet IV., Váci u. 23. Tel.: 834-64 feleleveníteni ezeket az emlékeket a magyar film hőskorából... Nógrádi Béla Tűz a Velence kávéházban Ez az ember, aki az elmúlt évtizedek alatt lelkes úttörője volt a kinematográfiának, leghivatottabb arra, hogy immár negyven esztendő távlatából visszatekintést vessen a mozi történelmi múltjára. _ Egyik berlini utamon — mondja Ungerleider, — láttam először filmet. Talán félperces jelenet volt: a gép egy pályaudvarra befutó gyorsvonatot vetített. Én egészen oda voltam a meghatottságtól, de — kezet a szívre — megmondom őszintén, az első pillanatban mégsem hittem volna, hogy a mozi az elkövetkező években ilyen döntő győzelmet arasson. Tudat alatt éreztem azonban, hogy a gépnek nagy jövője van és a következő évben, hiába nevettek a konkurensek , egy mechanikustól megvásároltam egy ócska vetítőgépet a hozzátartozó harminc darab filmtekerccsel együtt. A gépért összesen 900 koronát adtam és arra gondoltam, hogy törzsvendégeimet fogom szórakoztatni vele. A Velence kávéház a mai Phönix mozi helyén volt és a közeli Wekerle kávéház, ahol Dankó Pista muzsikált, olyan nagyszerűen fejlődött, hogy én bizony a tönkremenéstől féltem. Ebben az időben la 5*5! Nuuitum Lll 17000 különböző húzású nyeremény B december 5 . #1PLäB 1935 november 10. f) Férfiruhába öltözött nfi: a balatoni villákat fosztogató banda vezére Hogyan lett Vigyázó Imréből Szepes Mária? A balatonmenti villákban az őszi hónapokban számos betörés történt: a magárahagyott villákat vakmerő tolvajbanda fosztogatta és a balatonmenti csendőrségek heteken keresztül hiába nyomoztak a betörők után. Bámulatos ügyességgel dolgozott a tolvajbanda, amely gondosan kifürkészte azokat a villákat, amelyekben jobbmódú emberek laknak és amelyek a nyári idény elmúltával üresen állanak. Hol itt, hol ott bukkantak fel a betörők, akik, mint a nyomozás megállapította, huszonhat balatonmenti villában követtek el betörést és közel százezer pengő értékű zsákmányt vittek magukkal. A nyomozás adataiból nyilvánvalóvá vált, hogy mind a huszonhat betörést ugyanaz a jól megszervezett banda követte el. Valószínű volt az is, hogy orgazda áll összeköttetésben a betörőbandával, mert hiába figyelték a zálogházakat, ékszerészeket, sehol sem akadtak a betörésekből származó holmik nyomára Most azután egy véletlen rendőrkézre juttatta a balatonmenti villák fosztogatóit és azok vezérét, egy nőt, aki férfiruhában vett részt a betörésekben és így akart megbújni Budapesten a detektívek elől. A főkapitányság betörési osztályának detektívjei előtt a Népszínház uccában gyanúsnak tűnt fel egy jólöltözött fiatalember, aki furcsa léptekkel sietett végig az uccán és besurrant az egyik zálogházba. A detektívek nyomon követték a fiatalembert és észrevétlenül mellette állottak, amikor az el akart zálogosítani egy B M. monogrammal ellátott aranyórát. A detektívek igazolásra szólították fel a gyanús fiatalembert, aki Vigyázó Imre névre szóló iratokkal igazolta magát, de az óra származására vonatkozólag nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Először azt állította, hogy egy ismeretlen férfitől kapta az órát, de hogy ki volt ez a férfi, hol találkozott vele, azt nem tudta megmondani. A detektívek előállították a főkapitányságra az állítólagos Vigyázó Imrét és az egyik detektívszobában meg akarták motozni. 14 lányos külsejű fiatalember rarstrakapálódzva tiltakozott a motozás ellen és rövidesen kiderült, hogy miért? A férfiruha ugyanis egy fiatal nőt takart és a detektívek rögtön intézkedtek, hogy női motozó vizsgálja meg a Népszínház utcában elfogott „fiatalembert“. Az állítólagos Vigyázó Imre már nem is próbált tovább tagadni, beismerte, hogy Szepes Mária a neve, egy budapesti kereskedő elvált felesége és a férfiruhára azért volt szükség, hogy meg tudjon bújni a fővárosban a detektívek elől. Beismerte, hogy ő volt a balatonmenti gálákat fosztogató banda vezére. Leginkább női ruhában csengetett be a villákba valamilyen ürüggyel és miután kikémlelte a villákat, átöltözött férfiruhába, hogy társaival együtt hatolhasson be a kiszemelt villákba. Szepes Mária, az ál-Vigyázó Imre megnevezte bűntársait is, egy szerelőt és egy géplakatost, akiket szintén előállítottak a detektívek a főkapitányságra. A rendőrségre került az az ékszerész is, aki potomáron megvásárolta a betörőbanda tagjaitól a fosztogatásból származó ékszereket. A detektívek úgy Szepes Máriát, mint bűntársait és orgazdáikat letartóztatták és hétfőn kísérik át őket az ügyészségre. Kiraboltak Amerikában egy állami bankot New Yorkból jelentik: Patersonban hat fegyveres rabló megtámadta az állami bankot és halálos fenyegetéssel kényszerítették az alkalmazottakat, hogy átadják a pénztári készletet, összesen 18.000 dollárt vittek magukkal. Vegyi fürdőt kapott a Koh-i-Noor, a világ egyik legértékesebb gyémántja Londonból jelentik: A Koh-i-Noor, a világ egyik legértékesebb gyémántja, amelyet az angol királyné az ezüst jubileumi ünnepségek során többször viselt, vegyi fürdőt kapott. Az udvari ékszerész megbízottja két titkos rendőr kíséretében bérgépkocsin a Juckingham-palotából a cég műhelyébe vitte a drágakövet és alig egyórai tisztítás és kezelés után visszavette a palotába, ahol a királyné hálószobája mellett fekvő rejtett bejáratú páncélszobában helyezték el.