Magyar Hirlap, 1936. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

^FK^S­­ARAK, BUDAPEST, 1936. JANUÁR 1. SZERDA De fr­edm­ann erne XLVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 41 Lindberg­h-család partra az dverpoolban el Új ESZTENDŐ Az évek sora óta mindig ugyanaz a kérdés merül fel és vet sötét árnyékot Szilveszter estéjén. Lesz-e háború? A háborútól mindig félni kell, mert ez a félelem nagyon fontos szerepet játszik a háborús veszélyek leküzdésé­nél. De ha félni kell is, azért nem való­színű, hogy az 1936-os év meghozná az 1914-es esztendő tragédiájának ismét­lődését. Hiszen lapozzunk csak vissza­felé. 1931 végén, de már előbb is a komoly veszélyek közé tartozott a fran­cia—olasz háború. Míg most a legsúlyo­sabb teherpróbákat is újból és újból állja a francia—olasz szövetség, 1932 végén már előre lehetett látni a nagy fordulatot a német birodalomban és szinte általános volt a hit, hogy az ilyen fordulat egyet jelent a francia­­német háborúval. Azóta közel három év telt el és Laval még mindig az őszin­teség hangján beszélt a minap a né­ps. ?id.Tried'-« s/T,-'- -«vé­géről. Talán kár folytatni a felsorolást, hiszen minden esztendő végének meg­volt, a maga háborús veszélye,és szinte minden második esztendő­ végén ko­moly volt ez a háborús veszély. Csak éppen cserélődtek a színhelyek és a problémák. Egyszer Amerika flotta versenyéről volt szó Angliával szemben. Máskor az orosz szovjetköztársaság és Japán nagy fegyveres összecsapásának kikerülhetetlenségéről és közelségéről. I Vagy arról: meddig fogja tűrni a nyu­gati világ Japán fegyverkezését és Ja­pán terjeszkedését az ázsiai kontinen­sen?­­ De nem lett háború és megint nem lett háború és újból nem lett háború. Nem lett háború a szárazon és nem lett háború a vízen. Nem lett háború Euró­pában és nem csaptak össze a nagy­hatalmak más világrészek területén sem Sőt azt kell mondani: ha az abesszín háború ma ilyen feszültséget és izgal­mat vált ki világszerte, ha az abesszín törzsfőnökök közül az egyiknek vagy a másiknak néhány ezer ember élén in­dított hadmozdulatait ilyen feszült izgalommal kíséri öt világrész és több, mint félszáz ország, akkor­­ nem le­het többé igazi nagy háború. Mert egy pillanatra kikapcsolva az egyéb vonat­kozásokat: az abesszín események által kiváltott hatások Texasztól a Fokföldig és Melbourne városától Szumátra szi­getéig mutatják, mennyire felfokozódott az emberiség lelki reagálása a hábo­rúra. Amint ennyire érzékeny szeizmográf lett az emberi élet a háború lökéseivel, egy távoli kis háború erőtlen lökéseivel szemben, akkor már nem bonthatja ki komor, gyászos szárnyát az igazi nagy háború Ha mégis folyton szó esik és olyan sok szó esik a háborús veszélyről, akkor ez csupán azt bizonyítja, hogy annyi háborús kockázat, mint amennyit normálisnak tartott a világ 1911 előtt, ma már lélektanilag szinte elviselhetet­len rizikó. Csak két jó biztosíték van a háború ellen. Az egyik, a legjobb biztosíték a teljes lelki nyugalom, az a kiegyensúlyo­zott józanság, amely tiszta szemmérték­kel ponderálja az előnyöket és a hátrá­nyokat, a nyereség­ és a veszteségi téte­leket. Aki egyáltalában nem fél, aki egyáltalában nem ideges, aki tisztán lát és higgadtan értékel, az a mai világ­ban nem gondolhat háborúra. Mivel azonban az­ ilyen nyugalom és egyen­súly, az ilyen lehiggadt idegrendszer és az ilyen lehiggadt gondolkodás a mai időkben csak nagyon, kevés népnek adatott meg, itt van a másik garancia Itt van a nyugtalan, örök félelem a há­borútól. Azai terhesebb békebiztositék, mint a másik, de azért biztosíték. * Poron sapientia regitur mundits — só­hajtotta annak idején Oxenstierna, pe­dig hosszú kancellári tevékenysége alatt bőséges tapasztalatokat szerezhetett arról: vajjon mennyi szerepe jut a böl­csességnek az országok és a népek kor­mányzásánál. Nem nagyon valószínű, hogy Oxenstierna kora óta lényegeseb­ben megnövekedett volna a józan ész befolyása az emberiség sorsának alaku­lására. De legalább felfokozódott a né­pek és az országok idegrendszerének reagálása a háború veszélyével szemben. Még csak tegnap, vagy tegnapelőtt akadt olyan külügyminiszter, aki au cocut leget vállalta a felelősséget a há­borúért. Könnyű szívvel----De ma még nehéz szívvel sem vállalják a felelőssé­get a külügyminiszterek a háborúért Sir Samuel Hoare nagy búcsúbeszéde alig volt más, mint egy sor variációja ennek az egy motívumnak. .,Én félek, mert féltem Angliát és féltem az embe­riséget.“ Istoal, aki nem nagy szónok egy szónoki sikert aratott múlt szem­, haton a francia kamarában, sőt vannak­ olyan verziók, amelyek szerint szónoki sikerének köszönhette a többséget a szavazásnál. De mi volt a nagy beszéd vezérmotívuma? „Félek a háborútól, félt­­em Franciaországot, féltem Európát, féltem az emberiséget...“ És a francia kamara, mint egy ember söpörné el azt a miniszterelnököt, vagy azt a kü­lügy­­minisztert, aki idézni találná a tegnap f­elötti szavakat: „Könnyű szívvel vállal­­om a felelősséget.“ Természetesen csak mély részvéttel és megindulással lehet gondolni azokra, akik Kelet-Afrikában szenvednek és vé­­reznek. De az abesszín háború nem nyitánya és előjátéka egy másik, na­­gyobb háborúnak. Az abesszín esemé­­nyek menete védőoltás és ellenszer a­z igazi háborúval szemben. ELKESEREDETT ANGOLELLENES TÜNTETÉS KAIRÓBAN Le Angliával, Egyiptom az egyiptomiaké! -kiáltották a főiskolai diákok Az angol kiküldöttet pisszegéssel fogadták és tüntettek az egyiptomi miniszterelnök ellen is Kairóból jelentik. A nemzetközi sebész­tagyigyűlés megnyitása alkalmával az egye­temi ifjúság az egyetemen nagyszabású tün­tetést rendezett A megnyitó­ülésen a hall­gatóság sorából valaki erős hangon kiáltotta: „Vértanú halottaink emléke örökké élni fogja, mire nagy csen­ó keletkezett mindenki felállott helyéről és néhány percnyi csend­del hódoltak a halottak emlékének. Amikor Nahasz pasa, a vidd-párt vezére a terembe érkezett óriási lelkesedés tört ki. A tüntető diákok már kora reggel nagy tömegben gyülekeztek ez egyetem aulája előtt és „Le Angliával, Egyiptom az egyip­tomiaké!“ kiáltással vonultak el ez egyetem előtt Sir Miles Sampson angol főbiztos eredeti tervétől eltérőleg nem jelent meg a megnyi­táson, Faad király, orvosai tanácsára hivat­kozva, ugyancsak távolmaradt. A király ki­küldöttjét a diákok ezzel a kiáltással fogad­ták: „Éljen Egyiptom és Szudán királya!“, míg az angol kiküldötteket pisszegéssel és harsogó „Le Angliával!“ kiáltásokkal fo­gadták. Nesszím pasa miniszterelnök, akinek a kocsiját kísérő angol fullajtárokat a tömeg bántalmazta, visszafordult és nem vett részt a megnyitó­ ünnepségen. Az egyiptomi igazságügyminisztert a tüntetők állítólag bántalmazták. A zavargások még jóideig tartottak az egyetem aulájában és a diákok a legutóbbi tüntetések halottait ünnepelték és a politikai foglyok szabadonbocsátását követelték. Messzim pasa miniszterelnök inzultatásá­­ról a következőket jelentik meg. A nemzetközi sebészeti értekezlet meg­nyitó­ ülésén Messzim pasa miniszterelnök is meg akart jelenni. Amikor a miniszterelnök gépkocsija az­ egyetem elé érkezett, a kocsit nagyobb csoport diák vette körül és zajosan követelte, hogy a kormány kegyelmezzen meg a politikai elítélteknek, vagy pedig mondjon le. A miniszterelnök a diákok durva eljárása elleni tiltakozásai visszafutó dúlt és nem vett részt az ülésen. A tüntetési közben a miniszterelnök gépkocsija meg­­rongálódott. A tüntetések nem az idegenek, hanem csak az angol beavatkozás ellen irányultak Párizsból jelentik. A Kairóból érkező sajtótáviratok szerint az újabb diákzavar­­gások súlyos helyzetet teremtettek. A Paris Sotr kairói tudósítója szerint az egyetemi hallgatók végrehajtó­ bizottságát, amely túlságosan békülékenynek mutatko­zott, megbuktatták és helyébe szélsőséges irányzatú bizottságot ültettek. A nemzetközi sebészeti értekezlet megnyitása előtt 5000 diák tüntetett Anglia ellen. Az egyetemi hallgatóság egyébként a délelőtt folyamán határozottan kifejezésre juttatta, hogy a tüntetések nem általában az idegenek, hanem csak az angol beavatkozás ellen irá­nyulnak. Az egyetemi hallgatók végrehajtó­­bizottságának elnökét, aki nyugalomra in­tett, agyba-főbe verték. Nahasz pasa be­­szédet intézett az ifjúsághoz, de képtelen, volt a rendet helyreállítani. A diáknegyed­­ben most is rendkívül nagy az izgalom. A délelőtti tüntetéseknek az egész, egyiptomi helyzetre súlyos kihatásuk lesz. A kormány sürgősen tanácskozásra ült össze, az elhatározott intézkedéseket azon­­ban egyelőre titokban tartják. Valószínű, hogy az egyetemet végérvényesen be fog­­ják zárni. A miniszterek megállapodtak­ abban, hogy a rendőrt hatalmai teljesen az­ angol hatóságokra fogják bízni. Az Intransigent kairói tudósítója sze­rint az egyetemi hallgatóság kényszeríteni akarta a seborvosi értekezlet megbízottait

Next