Magyar Hirlap, 1936. február (46. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
\ V jyyjl m Ezer kortárs ® ingyen szelvény I WM—MN MimSIlMIMW 4^-warw'w nr-te-S jksks * I Mr* *10 ~i tort* tte«r* »*■«* nSgm cag$ M MM Vl., Aradi ucea tO. team. 5 \ BOMAiabJ* Pfe 8g|l IIIP SsfF» 3? ffA H M Telefon 21-«47 23-6-80 és 10-6-0G .wepszumBAN. fBE A fjj&i Hu ,, filmi Utazási és fürdőiroda ut JBLJL JhmJL JUT MAV Menetjegyiroda- IBUSZ ^feher. Up Ni tt fen 40» M. BIn MM Wm. Jf ^|||&j^ft B BUDAPEST, 1936. FEBRUÁR 1. SZOMBAT Da friedmannerne XLVI. ÉVFOLYAM 26 SZÁM ÚJ FORRADALOM HELYETT... lila: FELEKY GÉZA Ha az orvosi diagnózis módszerei a szívbaj tekintetében ma nem volnának már ilyen pontosak, akkor feltartóztathatatlanul szárnyra kelne egy új legenda. Kondylisz tábornok hozta haza a görög királyt és nyomban ellentétbe került vele, mivel az erős kéz módszere helyett II. György a teljes alkotmányosság útját választotta. Kondylisz így művének elvégzése után kénytelen volt ellenzékbe vonulni, nem titkolva, hogy „minden eszközzel“ kísérletet tesz majd felfogásának érvényesítésére. A minden eszköz közül az első, a legfontosabb, bizonyára az új katonai forradalom lett volna. Tehát valószínűnek tűnt, hogy hiába érkezett Athénba a teljes amnesztia hirdetésével és megvalósításával György király, már rövid időn belül kénytelen lesz fegyverhez nyúlni Kondülisz fegyveres támadásának elfiá *ff/?•/ rí? • * . Szóval, úgy látszott: küszöbön áll az újabb görög forradalom. Akilencedik, vagy a tizedik, az elmúlt húsz év során Annak, aki szereti a változatosságot a politikában, nem lehet érdekesebb tartózkodási helyet ajánlani, mint Athént. És Kondylisz mögött volt még olyan erős hátvéd a hadseregben, hogy joggal lehetett tartani attól, hátha a görög király második uralkodása is csak olyan rövid lesz, mint volt az első és nyomon következik majd a negyedik katonai diktatúra, a húsz év során. A sors keze most legalább egy időre elintézte a problémát, mert a királynál királypártibb tisztek és politikusok pártja vezér nélkül maradt. Miután a vasárnap lejátszódott választásokon még a mandátumok közel negyedét szerezte meg ez a párt, bebizonyítva, hogy van bizonyos talaja az országban. (Az már más kérdés, vájjon az antivenizelista áramlatnak nem volt-e nagyobb szerepe ennél a választási eredménynél, mint a Kondylisz által vallott programnak.) De azért bizonyos, hogy sok condottiere-tehetség adatott meg a most elhunyt tábornoknak. Sok tehetség arra, hogy a saját magánhadseregévé szervezze át az állami hadsereg egy részét. A tisztikar egyik csoportja megbízhatóan követte őt, akár a köztársaság lobogóját tűzte ki, akár a királyság visszaállítását követelte buzgón, sőt túlbuzgalommal. Alig került ki a középiskolából, amikor már pályát választott és megkezdte a pályát Harcolni Görögországért — ezt csinálta négy étizeden át. Mindig sok személyes bátorsággal, de mindig abban a hitben, hogy Görögországért állandóan, örökké harcolni kell. Már több, mint egy évtized óta vett részt különféle komitáesiküzdelmekben, mikor 1909-ben végül, a rendes hadsereg tisztje lett és itt a két Balkán-háború, majd az európai háború során gyors tempóban jutott el a ranglétra csúcsáig. * Kétségkívül tett jó szolgálatokat a görög egység és a görög terjeszkedés ügyének. Továbbá tett jó szolgálatokat előbb a köztársaságnak, később a királyságnak. Nem volt tisztása „politikai tábornok“, hiszen presztízsét a harcterekről hozta és nem a pártok mérkőzéseinél szerezte meg. Csak éppen fölmerül vele szemben a gyanú: hátha az eszközt fontosabbnak tartotta a politikában, mint a célt. És az eszköz természetesen a hadsereg egy részének kézbentartása, erélyes fölhasználása volt. Utóbb már hibátlan tökéletességgel kezelte az államcsínyek technikáját. Például, mikor a múlt év tavaszán mint hadügyminiszter rövid úton menesztette a „langyos“ Tsaldaris” miniszterelnököt, aki csak szigorúan alkotmányos formák közt akarta visszaállítani a királyságot. Ugyanakkor kitessékelte helyéről a népszerű, rokonszenves köztársasági elnököt és a nyolcvanegyesztendős Zaimisz távozásával a régensi jogokat is átvette a kormány vezetésén felül. Ennyi hatalommal kezében, a sok tapasztalattal háta mögött igazán nem volt probléma Kondylisz számára a 95 százalékos többség biztosítása, mikor szabad véleménynyilvánításra hívta fel a görög népet. Minden ment, mint a karikacsapás. Egészen addig az óráig, amíg Kondylisz váratlan ellenállásokra talált a királynál. II. György egyáltalában nem sietett haza Londonból. Ehelyett feltételeket szabott és elfogadásuktól tette függővé visszatérését. Kegyelem minden politikai elítéltnek, tehát kegyelem Venizelosznak és Venizelosz pártjának is. Teljes sajtószabadság, az ellenzéki pártok akadálytalan szervezkedésének, biztosítása, tiszta választás és olyan kormány, amely az átmenet ideje alatt garantálja az alkotmányosság módszereinek alkalmazását, a politikai békülékenység szellemének érvényesülését. * ez volt a londoni üzenet, amely után Kondylisz tábornoknak furcsa érzései támadhattak. * Végül győzött II. György, aki a görög nép királya akart lenni, nem pedig cégér egy katonai klikk kezében. Kilenc hét előtt tért haza az uralkodó és Kondylisz tábornok helyére egy régi divatú politikus lépett a görög kormány élén. Valakit, aki komolyan vette a párok szabad versenyét és a tiszta választásokat, így azután az intranzigens királypárt a mandátumoknak alig több, mint húsz százalékát szerezte meg — valószínűleg // György őszinte megkönnyebbülésére. Ezek az izgalmak nagyon megviselhették a tábornokot, akin rajta ült a súlyos betegség bélyege már a hatalom gyakorlásának napjaiban is. Gyakran lehetett látni a filmhíradókon és noha a sápadt arc a sötét haj alatt elég szokásos a görögöknél, még az egyszínű filmfelvételeken át is mindig feltűnt Kondylisz arcának vértelen fakósága. Fáradt tartással, fáradt járással haladt híveinek élén. És valószínű, hogy nem élt volna már sokáig akkor sem, ha pályája végén nem ért váratlan, nagy csalódás. SZAVAZÁS A FRANCIA KÉPVISELŐHÁZBAN A Sarraut-kormány nagy többséget kapó kamarásan A kormánynak háromszázhatvanegy szával százhatvanat ellenében bizalmat szavazott a képviselőhöz Párizsból jelentik: Sarraut miniszterelnök pénteken ismét hitvallást tett a kamarában a népszövetséggel való együttműködés mellett és a Rom Cny nyilatkozatnak érti fdalkozó részét még jobban kihangsúlyozta, mondván, hogy ez' az együttműködés nem húzódozó és taktikázó lesz', hanem szívből jövő és igazi." A miniszterelnök ezt a második beszédét az interpellációs vita lezárása után mondotta el, közvetlenül a szavazás előtt és beszédének nyilván az volt a célja, hogy végleg maga mellé állítsa az ingadozó szélsőbaloldali pártokat Maga az interpellációs vita a péntek délelőtti ülésen már nem hozott érdekesebb megnyilatkozásokat és inkább csak az úgynevezett második garnitúrához tartozó szónokok beszéltek.. Kisebb vihar csak a radikális párt jobboldali szárnyához tartozó Colombe képviselő beszéde közben támadt Colombe a radikális párt hivatalos állásfoglalásával szemben éles kritikával illette a Sarraut-kormány összetételét és sajnálkozásának adott, kifejezést afölött, hogy éppen a radikális párt buktatta meg Laval miniszterelnököt. Külpolitikai téren — mondotta Colombe — Franciaország nem térhet le arról az útról, amelyet Laval követett, mert ha megteszi, akkor csak ellenségeket szerez Franciaországnak. Hevesen tiltakozott Colombe az ellen is, hogy az új kormány a szélsőbaloldali népfrontra támaszkodjon és együttműködjék a kommunistákkal. Colombe beszédét a jobboldalon viharos helyeslés fogadta, míg a baloldalon fütyülni . zdi-k és állandóan azt kiáltották a szónok felé: Áruló! Renegát! Az interpellációs vita befejezése után a délutáni "ülés első" szónoka , Sarraut miniszterelnök volt, aki hosszabb beszédben válaszolt a vita folyamán elhangzott felszólalásokra Mikor Sarraut a szószélre lépett, nyoma sem volt viharos hangulatnak. Mindenekelőtt megköszönte az interpellációk udvarias hangját. Sarraut miniszterelnök beszéde a kamara pénteki ülésén — A köztársasági elnök — kezdte beszédét Sarraut miniszterelnök — felajánlotta nekem a kormányalakításra való megbízást. Megkérdeztem az illetékes személyiségek véleményét és bátorításukra elvállaltam a kormányalakítást. Franciaországnak, amelyet vallásos rajongással szeretek, nyugalomra volt szüksége, hogy megszilárdíthassa a gazdasági föllendülést, befejezhesse a pénzügyi talpraállást és ilyen módon biztosítani tudja saját biztonságát. Mert Franciaországnak önmagával való meghasonlása azzal a veszéllyel jár, hogy felbátorodnak mindazok, akik lesben állnak, hogy kihasználják gyengeségünket. Kérdem tehát, lehetséges-e, hogy nem számíthatok támogatókra e nagy köztársasági és nemzeti feladat elvégzésében? Odaát Angliában egy csapásra megszűnik minden pártviszály, mihelyt a birodalom mindenekfölött álló érdekéről van szó. Én is emlékszem azonban még arra az időre, amikor a legkülönbözőbb pártállású franciákkal együtt teljesítettem szolgálatot zászlóink alatt. Mikor megalakítotam kormányomat, csak egy szempont állott: előttem. .. haza érdeke! Sarraut beszéde további során köszönetet mondott kormánya tagjainak, akik — úgymond — önzetlenül és minden személyes becsvágy nélkül hajlandók őt támogatni a kormányzás munkájában. Tiltakozott minden olyan állítás ellen, amely szerint a kormányalakítás alkalmával háttérbe szorította azokat a radikálisokat, akik az előző kormány mellett szavaztak. Ezt egyébként leg-jobban megcáfolja az a körülmény, hogy kormányának 18 tagja közül a Lavai-kormánynak is tagja volt. A belpolitikai kérdésekről szólva Sarraut kijelentette, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben mindent el fog követni, hogy az előző kormányok szükségrendeletei ,nem