Magyar Hirlap, 1936. február (46. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

\ V jyyjl m Ezer kortárs ® ingyen szelvény I­ WM—MN­ MimSIlMIMW 4^-warw'w nr-te-S jksks * I Mr* *10 ~i tort* tt­e«r* »*■­«* nSgm cag$ M MM Vl., Aradi ucea tO. team. 5 \ BOMAiabJ* Pfe 8g|l IIIP SsfF» 3? ffA H M Telefon 21-«47 23-6-80 és 10-6-0G .wepszumBAN. fBE A fjj&i Hu ,, filmi Utazási és fürdőiroda ut JBLJL JhmJL JUT MAV Menetjegyiroda- IBUSZ ^feher. Up Ni tt fen 40» M. BIn MM Wm. Jf ^|||&­­j^ft B BUDAPEST, 1936. FEBRUÁR 1. SZOMBAT Da friedmann­erne XLVI. ÉVFOLYAM 26 SZÁM ÚJ FORRADALOM HELYETT... lila: FELEKY GÉZA Ha az orvosi diagnózis módszerei a szívbaj tekintetében ma nem volnának már ilyen pontosak, akkor feltartóz­tathatatlanul szárnyra kelne egy új le­genda. Kondylisz tábornok hozta haza a gö­­rög királyt és nyomban ellentétbe ke­rült vele, mivel az erős kéz módszere helyett II. György a teljes alkotmá­nyosság útját választotta. Kondylisz így művének elvégzése után kénytelen volt ellenzékbe vonulni, nem titkolva, hogy „minden eszközzel“ kísérletet tesz majd felfogásának érvényesítésére. A minden eszköz közül az első, a legfontosabb, bizonyára az új katonai forradalom lett volna. Tehát valószínűnek tűnt, hogy hiába érkezett Athénba a teljes amnesztia hirdetésével és megvalósítá­sával György király, már rövid időn belül kénytelen lesz fegyverhez nyúlni Kondülisz fegyveres támadásának elfiá *ff/?­•/­ rí? • * . Szóval, úgy látszott: küszöbön áll az újabb görög forradalom. A­­kilencedik, vagy a tizedik, az elmúlt húsz év során Annak, aki szereti a változatosságot a politikában, nem lehet érdekesebb tar­tózkodási helyet ajánlani, mint Athént. És Kondylisz mögött volt még olyan erős hátvéd a hadseregben, hogy jog­gal lehetett tartani attól, hátha a görög király második uralkodása is csak olyan rövid lesz, mint volt az első és nyomon következik majd a negyedik katonai diktatúra, a húsz év során. A sors keze most legalább egy időre elintézte a problémát, mert a királynál királypártibb tisztek és politikusok pártja vezér nélkül maradt. Miután a vasárnap­­ lejátszódott választásokon még a mandátumok közel negyedét sze­rezte meg ez a párt, bebizonyítva, hogy van bizonyos talaja az országban. (Az már más kérdés, vájjon az antivenize­­lista áramlatnak nem volt-e nagyobb szerepe ennél a választási eredménynél, mint a Kondylisz által vallott program­nak.) De azért bizonyos, hogy sok con­­dottiere-tehetség adatott meg a most elhunyt tábornoknak. Sok tehetség arra, hogy a saját magánhadseregévé szervezze át az állami hadsereg egy ré­szét. A tisztikar egyik csoportja meg­bízhatóan követte őt, akár a köztársa­ság lobogóját tűzte ki, akár a király­ság visszaállítását követelte buzgón, sőt túlbuzgalomm­al. Alig került ki a középiskolából, amikor már pályát vá­lasztott és megkezdte a pályát Harcolni Görögországért — ezt csinálta négy étizeden át. Mindig sok személyes bá­torsággal, de mindig abban a hitben, hogy Görögországért állandóan, örökké harcolni kell. Már több, mint egy év­tized óta vett részt különféle komitáesi­­küzdelmekben, mikor 1909-ben végül, a rendes hadsereg tisztje lett és itt a két Balkán-háború, majd az európai há­ború során gyors tempóban jutott el a ranglétra csúcsáig. * Kétségkívül tett jó szolgálatokat a görög egység és a görög terjeszkedés ügyének. Továbbá tett jó szolgálatokat előbb a köztársaságnak, később a ki­rályságnak. Nem volt tisztása „politikai tábornok“, hiszen presztízsét a harc­terekről hozta és nem a pártok mérkő­zéseinél szerezte meg. Csak éppen föl­merül vele szemben a gyanú: hátha az eszközt fontosabbnak tartotta a politi­kában, mint a célt. És az eszköz termé­szetesen a hadsereg egy részének kéz­bentartása, erélyes fölhasználása volt. Utóbb már hibátlan tökéletességgel kezelte az államcsínyek technikáját. Például, mikor a múlt év tavaszán mint hadügyminiszter rövid úton menesztette a „langyos“ Tsaldaris” miniszterelnö­köt, aki csak szigorúan alkotmányos formák­ közt akarta visszaállítani a ki­rályságot. Ugyanakkor­­ kitessékelte he­lyéről a népszerű, rokonszenves köztár­sasági elnököt és a nyolcvanegyeszten­dős Zaimisz távozásával a régensi jogo­kat is átvette a kormány vezetésén felül. Ennyi hatalommal kezében, a sok tapasztalattal háta mögött igazán nem volt probléma Kondylisz számára a 95 százalékos többség biztosítása, mi­kor szabad véleménynyilvánításra hívta fel a görög népet. Minden ment, mint a karikacsapás. Egészen addig az óráig, amíg Kondylisz váratlan ellenállásokra talált a király­nál. II. György egyáltalában nem sietett haza Londonból. Ehelyett feltételeket szabott és elfogadásuktól tette függővé visszatérését. Kegyelem minden politikai elítéltnek, tehát kegyelem Venizelosz­­nak és Venizelosz­­ pártjának is. Teljes sajtószabadság, az ellenzéki pártok aka­dály­talan szervezkedésének, biztosítása, tiszta választás és­­ olyan­ kormány, amely az átmenet ideje alatt garantálja az alkotmányosság módszereinek al­kalm­azását, a politikai békülékenység szellemének érvényesülését. * ez volt a londoni üzenet, amely után Kondylisz tábornoknak furcsa érzései támadhat­tak. * Végül győzött II. György, aki a gö­rög nép királya akart lenni, nem pedig cégér egy katonai klikk kezében. Ki­lenc hét előtt tért haza az uralkodó és Kondylisz tábornok helyére egy régi divatú politikus lépett a görög kormány élén. Valakit, aki komolyan vette a pár­­­ok szabad versenyét és a tiszta válasz­tásokat, így azután az intranzigens ki­rálypárt a mandátumoknak alig több, mint húsz százalékát szerezte meg — valószínűleg //­ György őszinte meg­könnyebbülésére. Ezek az izgalmak nagyon megvisel­hették a tábornokot, akin rajta ült a súlyos betegség bélyege már a hatalom gyakorlásának napjaiban is. Gyakran lehetett látni a filmhíradókon és noha a sápadt arc a sötét ha­j alatt elég szo­kásos a görögöknél, még az egyszínű filmfelvételeken át is mindig feltűnt Kondylisz arcának vértelen fakósága. Fáradt tartással, fáradt járással haladt híveinek élén. És valószínű, hogy nem élt volna már sokáig akkor sem, ha pályája végén nem ért váratlan, nagy csalódás. SZAVAZÁS A FRANCIA KÉPVISELŐHÁZBAN A Sarraut-kormány nagy többséget kapó k­a­­mará­san A kormánynak háromszázhatvanegy szával százhatvanat ellenében bizalmat szavazott a képviselőhöz Párizsból jelentik: Sarraut miniszterelnök pénteken ismét hitvallást tett a kamarában a népszövetséggel való együttműködés mel­lett és a Rom­ Cn­y nyilatkozatnak érti f­d­­al­­kozó részét még jobban kihangsúlyozta, mondván,­­ hogy ez' az együttműködés nem húzódozó és taktikázó lesz', hanem szívből jövő és igazi." A miniszterelnök ezt­ a második beszédét az interpellációs vita lezárása után mon­dotta el, közvetlenül a szavazás előtt és be­szédének nyilván az­ volt a célja, hogy vég­leg maga mellé állítsa az ingadozó szélsőbal­oldali pártokat Maga az interpellációs vita a péntek dél­előtti ülésen már nem hozott érdekesebb megnyilatkozásokat és inkább csak az úgy­nevezett második garnitúrához tartozó szó­nokok beszéltek.. Kisebb vihar csak a radi­kális párt jobboldali szárnyához tartozó Colombe képviselő beszéde közben támadt Colombe a radikális párt hivatalos állásfog­lalásával szemben éles kritikával illette a Sarraut-kormány összetételét és sajnálkozá­sának adott, kifejezést afölött, hogy éppen a radikális párt buktatta meg Laval miniszter­­elnököt. Külpolitikai téren — mondotta Colombe — Franciaország nem térhet le arról az útról, amelyet Laval követett, mert ha megteszi, akkor csak ellenségeket sze­rez Franciaországnak. Hevesen tiltakozott Colombe az ellen is, hogy az új kormány a szélsőbaloldali népfrontra támaszkodjon és együttműködjék a kommunistákkal. Co­­lombe beszédét a jobboldalon viharos he­lyeslés fogadta, míg a baloldalon fütyülni . zdi-k és állandóan azt kiáltották a szó­nok felé: Áruló! Renegát! Az interpellációs vita befejezése után a délutáni "ülés első" szónoka , Sarraut minisz­terelnök volt, aki hosszabb beszédben vá­laszolt a vita folyamán elhangzott felszóla­l­­ások­ra Mikor Sarraut a szószél­re lépett, nyoma sem volt viharos hangulatnak. Mindenek­előtt megköszönte az interpellációk udva­rias hangját. Sarraut miniszterelnök beszéde a kamara pénteki ü­lésén — A köztársasági elnök — kezdte beszédét Sarraut miniszterelnök — felajánlotta ne­kem a kormányalakításra való megbízást. Megkérdeztem az illetékes személyiségek véleményét és bátorításukra elvállaltam a kormányalakítást. Franciaországnak, ame­lyet­ vallásos rajongással szeretek, nyuga­lomra volt szüksége, hogy megszilárdít­hassa a gazdasági föllendülést, befejezhesse a pénzügyi talpraállást és ilyen módon biztosítani tudja saját biztonságát. Mert Franciaországnak önmagával való megha­­sonlása azzal a veszéllyel jár, hogy felbáto­rodnak mindazok, akik lesben állnak, hogy kihasználják gyengeségünket. Kérdem tehát, lehetséges-e, hogy nem számíthatok támo­gatókra e nagy köztársasági és nemzeti feladat elvégzésében? Odaát Angliában egy csapásra megszűnik minden pártviszály, mihelyt a birodalom mindenekfölött álló érdekéről van szó. Én is emlékszem azon­ban még arra az időre, amikor a legkülön­bözőbb pártállású franciákkal együtt telje­sítettem szolgálatot zászlóink alatt. Mikor megalakítotam kormányomat, csak egy szempont állott: előttem. .. haza érdeke! Sarraut beszéde további során köszönetet mondott kormánya tagjainak, akik — úgy­mond — önzetlenül és minden személyes becsvágy nélkül hajlandók őt támogatni a kormányzás munkájában. Tiltakozott min­den olyan állítás ellen, amely szerint a kor­mányalakítás alkalmával háttérbe szorította azokat a radikálisokat, akik az előző kor­mány mellett szavaztak. Ezt egyébként leg-­­jobban megcáfolja az a körülmény, hogy kormányának 18 tagja közül­­ a Lavai-kor­­mánynak is tagja volt. A belpolitikai kérdésekről szólva Sarraut kijelentette, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben mindent el fog követni, hogy az előző kormányok szükségrendeletei ,nem­

Next