Magyar Hírlap Hétvége Melléklete, 1983
1983-07-23
VAKÁCIÓVARIÁCIÓK ugyanezek a gyerekek Ha nem ismerem Daróczi Józsefet, akit ezúttal táborvezető minőségében kerestem a dunaszentgyörgyi Duna parton, soha nem találom meg az ott nyaraló kőbányai cigánygyerekeket a strandolók között. Az hagyján, hogy minden harmadik szőke, és szebbnél-szebb frottír kendőkön ülnek, hasalnak, divatos fürdőruhákban, de némelyiknek pecsenyepirosra sült már a hófehér bőre. A külsőségekben tehát már megvalósultnak tűnik a cél, amiről még Pesten beszélt Daróczi József: — A mi feladatunk is, hogy csökkenjen a súrlódási felület a magyar és cigány népcsoport között. Hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy ne növekedjenek a különbségek. Ehhez tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és mire vagyunk képesek. A táborozás célja nem az elkülönülés, hanem a felkészülés arra, hogy együtt folytassuk. Az egésznapos kötetlen együttlét, a vitát sem kizáró beszélgetések — amelyekben nem akarok én okos, felnőtt vezető lenni, csak az egyik résztvevő — nemcsak a gyerekek önismeretét mélyíti el, hanem abban is segíthet, hogy megismerjék a „győztem” megélésének erejét. A gátlások levetkőzéséhez sikerélmény kell. Talán nem is olyan nehéz ez már. Hisz vannak segítőtársak. Mint a kőbányai tanácselnökhelyettes, dr. Demján Sándor, a dunaszentgyörgyi tanácselnök Herman János, vagy Daróczi helyettese a táborban, Sepsi István grafikus. És szövetségesei — vagy azok lesznek — a vele nyaraló gyerekek. — Olyan, mintha apánk lenne — magyarázzák. S ami ennél is több: hajlandók lemondani a cigarettáról a táborban, pedig azt az apák sem tiltják otthon. — Tegnap elvitt színházba! — Nem színház volt az te, hanem irodalmi est. — Ki a kedvenc írótok? Daróczi József — zúgják kórusban. — Miért? — Mert igaz, amit ír... A negyven gyerek többsége először nyaral életében, de egyik-másik tavaly is táborozott már a Velencei tónál. — A tegnap elhangzott verseken a múlt nyáron még nevettek ugyanezek a gyerekek. Most sírtak — meséli Sepsi István. Ugyanazok a gyerekek??? — Ismerkedünk a gondtalan élettel — ez kellene legyen mindenkinek a nyaralás —és a jövendőt építgetjük, életszemléleteket próbálunk körvonalazni közösen. Talán sikerül olyasmit is belopnunk a gyerekek szívébe, amit az eszükkel is elfogadnak, amit megőriznek ”– folytatja a Pesten kezdett beszélgetést Daróczi József. Apróságnak tűnik, pedig nagyon fontos: Dunaszentgyörgyön született meg a tábor kutyája, Radír (portréját lásd a fotón), akit felváltva etetnek, fürdetnek, sétáltatnak. Olyan „játék” ez, amelyet mindenki komolyan vesz, s ez már a folytonosság kezdetét jelenti. — medve — a Puskás is itt öltözött — Ez a nyári sporttábor tulajdonképpen télen kezdődött, az általános iskoláknak felkínált korcsolya-oktatással — informál Jakabházi László, a Testnevelési Főiskola tanára a Hotel Stadion halljában. A tanév befejezése óta 90—100 gyerek érkezik ide reggel nyolckor, az öt-hat évesek még papával vagy mamával, a tíz-tizenkét évesek már önállóan. Miért ? A gyerekek: — Mert megtanulunk úszni. — Mert lehet focizni és az ebéd is jó. — Mert minden nap korizunk. — Mert nem csúfolnak. — Mert a Puskás is Itt öltözött, meg a . . . meg a Törő. .. — Mert a kistesóm is jöhet. A lényegretörően fogalmazó gyererekek tulajdonképpen mindent elmondtak. A szülőket azonban néhány részletkérdés is érdekelné, például: mennyiért érezhetik ilyen jól magukat itt a gyerekek, s miután nyár közepe van, nem telt-e be a tábor? — Kezdjük hátulról — javasolja Jakabházi László. — Eredeti tervünk szerint egy-egy száz fős cso- Sportot indítunk hetente, de azt is elhatároztuk, hogy augusztus végé-