Magyar Hírlap Képes Melléklete, 1985

1985-03-09

a zsebek is, amelyekből a műfajt éltető pénzeknek kellene csordogálni. Az üz­leti tétek különbözőségét jól érzékelteti, hogy egy való­di világsztár egyetlen fel­lépésének feltételeit 15—20 oldalas, sűrűn gépelt szer­ződés­ szabályozza. (Ellen­tétben az itthoni 2 oldalas megállapodásokkal, ame­lyek felét a nem teljesíté­sért járó különféle szank­ciók töltik ki.) Egy kül­földi sztár magától értető­dően kikötheti, hogy kísé­retével egyetemben egy luxusszálloda luxuslakosz­­tályában nyerjen elhelye­zést, ahová luxusautón szállítják, s ahol már ked­venc whiskyje várja, mi­közben a nagyon fontos személyiségeknek kijáró, nemzetközi hírnevének és rangjának megfelelő, gyors és udvarias kiszolgálást él­vez. Ezzel szemben az itt­honi szerződés teljesítésé­nek általános szabályai sze­rint, „ha a művész utazta­tásáról a szerződtető nem gondoskodik, a művész az előadás színhelyére a ma­ga által választott közleke­dési eszközzel, saját fele­lősségére utazik”. Érdekes gondolatsort indíthat el az alábbi megjegyzés is, ha már szükségesnek tartották kikötni: „Fűtési idényben a terem és az öltözők hőmér­séklete minimum IS Cel­­sius-fok”. A hazai szerződésben sem ismeretlen a vis major fogalma, bár jóval optimis­tább, mint külhoni megfe­lelője, hiszen csak elemi csapással, járvánnyal, el­háríthatatlan közlekedési akadállyal, hirtelen tá­madt, igazolt betegséggel, katonai behívóval, tv- és rádiófellépéssel (ez külföl­dön ismeretlen) számol, ez esetben kártérítéssel egyik fél sem tartozik. Ezzel szemben a „sztárszerződés” lehetőségként a zendülés, háború (függetlenül attól, hogy bejelentették-e azt, vagy sem), zavargások, fi­zikai vagy szellemi beteg­ségek, lopás, és a zenész­vagy egyéb szakszervezeti sztrájkok reális esélyével is számol. A legfőbb különbség azonban, hogy míg egy külföldi sztárt jóformán semmilyen pénzügyi szank­ció nem fenyeget (a már említett okok miatt), a ha­zai szerződésekben kikö­tik, ha a „kötelező”,, vál­lalt fellépést a művész iga­zolatlanul mondja le, vagy lemondás nélkül a fellépést igazolatlanul nem teljesíti, a fellépti díjjal egyenlő ösz­­szegű kötbért tartozik fizet­ni. Ez nem mentesíti a szer­ződésszegés következtében előállt és összegszerűen bi­zonyítható kár megtéríté­sének kötelezettsége alól”. — Nem túl egyoldalúak ezek a feltételek? — kér­dezem Németh Gyulát, az Ifjúsági Rendező Iroda igazgatóhelyettesét. — Ugyan, mutasson ne­kem egyetlen olyan zene­karvezetőt, akinek a zse­bében ne lapulna 10 aláírt, lebélyegzett, teljesen hite­les orvosi igazolás. Ha kell, ott, az irodában az orrom előtt tölti ki, azt tudlakol­­va, melyik tetszik jobban: ínhüvelygyulladás a gitá­rosnál, vagy hangszalag­­gyulladás az énekesnél? — És ilyenkor nem le­het ellenvizsgálatot kérni? — Hol az az orvos, ame­lyik meghazudtolná kollé­gája diagnózisát? Legfel­jebb később, négyszemközt elvitatkoznak rajta ... — És mit lehet ilyenkor tenni? — Semmit, legfeljebb az életben nem foglalkozta­tom az adott muzsikust többé. — Előfordul, hogy „rákí­náltak” önökre és egy zsí­rosabb koncertért mondták le az előadást? — Meggyőződésem, hogy igen, de bizonyítani nem tudom. Egyszerűen nincs arra lehetőségem, hogy fi­gyelemmel kísérjem, me­lyik kisszövetkezet, gmk, vagy akárki, hol szervez koncertet dupla, netán tripla gázsiért. — S mi történik, ha be­bizonyosodik az inkorrekt­ség? — Értesítjük az ORI-t, s ők hosszabb-röviidebb idő­re eltiltják a fellépéstől? — Na, bumm, és akkor mi van? Az ORI sem ha­tóság. — Hát... tulajdonkép­pen tehetetlenek vagyunk. De hadd tegyem hozzá, ez csak nagyon ritkán fordul elő, a muzsikusok is tudják, hogy mi, a nagy rendező­irodák, az ORI, az IRI, és a Magyar Média évi száz kon­certet is szervezhetünk ne­kik, nem érdemes egy bal­hé miatt felrúgni ezeket a kapcsolatokat. — Sokan mondják, hogy ez vagy az a művész rend­szeresen ittasan megy fel a színpadra. — Nézze, vannak olyan produkciók, amelyekhez ki­fejezetten szükség van egy kis „transzra”. A profik ki­tűnően tudják, hogy mi az a mennyiség, amit még megengedhetnek maguk­nak, de ha az már a pro­dukció rovására megy, ak­kor természetesen élünk a szankciókkal, levonunk a gázsijukból.­­ És ha erre megsértő­dik a zenekar és átmegy a konkurrens rendezőirodá­hoz? — Ott is hasonló felté­teleket talál. Ennek elle­nére mi is próbáljuk kerül­ni a szankciókat, mert sze­retnénk kialakítani a tartó­san velünk dolgozó zené­szekből a magunk „istálló­ját”. A zenészek viszont eb­ből élnek, így, mivel amúgy is túlkínálat van a poppiacon, a legnagyobb sztárok sem engedik meg maguknak az inkorrektsé­get. A piaci kényszer bizony nagy úr, még a legbohé­mabb lélek is beletörik. Nem véletlen, hogy közel, s távol az egyetlen peres ügy is, amire emlékeznek, meg­egyezéssel zárult. De ez is évekkel ezelőtt volt. A bírónő a helyzet ko­molyságához illő szigorral kérdezte X.-et, a szólógitá­rost, hogy is volt az az eset, amikor D.-ben nem jelen­tek meg a koncerten. Én, kérem, nem tudom — hang­zott a válasz —, még nem voltam a zenekarban. És V.? Én sem. És Z.? Én sem. A keresztkérdések le­hetősége ezzel meghiúsult. Pár hét múltán aztán egy „ingyenkoncert” tett pon­tot az ügy végére. Vanicsek Péter ]**/*■* MH □ 19

Next