Magyar Hírlap Képes Melléklete, 1985
1985-03-09
a zsebek is, amelyekből a műfajt éltető pénzeknek kellene csordogálni. Az üzleti tétek különbözőségét jól érzékelteti, hogy egy valódi világsztár egyetlen fellépésének feltételeit 15—20 oldalas, sűrűn gépelt szerződés szabályozza. (Ellentétben az itthoni 2 oldalas megállapodásokkal, amelyek felét a nem teljesítésért járó különféle szankciók töltik ki.) Egy külföldi sztár magától értetődően kikötheti, hogy kíséretével egyetemben egy luxusszálloda luxuslakosztályában nyerjen elhelyezést, ahová luxusautón szállítják, s ahol már kedvenc whiskyje várja, miközben a nagyon fontos személyiségeknek kijáró, nemzetközi hírnevének és rangjának megfelelő, gyors és udvarias kiszolgálást élvez. Ezzel szemben az itthoni szerződés teljesítésének általános szabályai szerint, „ha a művész utaztatásáról a szerződtető nem gondoskodik, a művész az előadás színhelyére a maga által választott közlekedési eszközzel, saját felelősségére utazik”. Érdekes gondolatsort indíthat el az alábbi megjegyzés is, ha már szükségesnek tartották kikötni: „Fűtési idényben a terem és az öltözők hőmérséklete minimum IS Celsius-fok”. A hazai szerződésben sem ismeretlen a vis major fogalma, bár jóval optimistább, mint külhoni megfelelője, hiszen csak elemi csapással, járvánnyal, elháríthatatlan közlekedési akadállyal, hirtelen támadt, igazolt betegséggel, katonai behívóval, tv- és rádiófellépéssel (ez külföldön ismeretlen) számol, ez esetben kártérítéssel egyik fél sem tartozik. Ezzel szemben a „sztárszerződés” lehetőségként a zendülés, háború (függetlenül attól, hogy bejelentették-e azt, vagy sem), zavargások, fizikai vagy szellemi betegségek, lopás, és a zenészvagy egyéb szakszervezeti sztrájkok reális esélyével is számol. A legfőbb különbség azonban, hogy míg egy külföldi sztárt jóformán semmilyen pénzügyi szankció nem fenyeget (a már említett okok miatt), a hazai szerződésekben kikötik, ha a „kötelező”,, vállalt fellépést a művész igazolatlanul mondja le, vagy lemondás nélkül a fellépést igazolatlanul nem teljesíti, a fellépti díjjal egyenlő öszszegű kötbért tartozik fizetni. Ez nem mentesíti a szerződésszegés következtében előállt és összegszerűen bizonyítható kár megtérítésének kötelezettsége alól”. — Nem túl egyoldalúak ezek a feltételek? — kérdezem Németh Gyulát, az Ifjúsági Rendező Iroda igazgatóhelyettesét. — Ugyan, mutasson nekem egyetlen olyan zenekarvezetőt, akinek a zsebében ne lapulna 10 aláírt, lebélyegzett, teljesen hiteles orvosi igazolás. Ha kell, ott, az irodában az orrom előtt tölti ki, azt tudlakolva, melyik tetszik jobban: ínhüvelygyulladás a gitárosnál, vagy hangszalaggyulladás az énekesnél? — És ilyenkor nem lehet ellenvizsgálatot kérni? — Hol az az orvos, amelyik meghazudtolná kollégája diagnózisát? Legfeljebb később, négyszemközt elvitatkoznak rajta ... — És mit lehet ilyenkor tenni? — Semmit, legfeljebb az életben nem foglalkoztatom az adott muzsikust többé. — Előfordul, hogy „rákínáltak” önökre és egy zsírosabb koncertért mondták le az előadást? — Meggyőződésem, hogy igen, de bizonyítani nem tudom. Egyszerűen nincs arra lehetőségem, hogy figyelemmel kísérjem, melyik kisszövetkezet, gmk, vagy akárki, hol szervez koncertet dupla, netán tripla gázsiért. — S mi történik, ha bebizonyosodik az inkorrektség? — Értesítjük az ORI-t, s ők hosszabb-röviidebb időre eltiltják a fellépéstől? — Na, bumm, és akkor mi van? Az ORI sem hatóság. — Hát... tulajdonképpen tehetetlenek vagyunk. De hadd tegyem hozzá, ez csak nagyon ritkán fordul elő, a muzsikusok is tudják, hogy mi, a nagy rendezőirodák, az ORI, az IRI, és a Magyar Média évi száz koncertet is szervezhetünk nekik, nem érdemes egy balhé miatt felrúgni ezeket a kapcsolatokat. — Sokan mondják, hogy ez vagy az a művész rendszeresen ittasan megy fel a színpadra. — Nézze, vannak olyan produkciók, amelyekhez kifejezetten szükség van egy kis „transzra”. A profik kitűnően tudják, hogy mi az a mennyiség, amit még megengedhetnek maguknak, de ha az már a produkció rovására megy, akkor természetesen élünk a szankciókkal, levonunk a gázsijukból. És ha erre megsértődik a zenekar és átmegy a konkurrens rendezőirodához? — Ott is hasonló feltételeket talál. Ennek ellenére mi is próbáljuk kerülni a szankciókat, mert szeretnénk kialakítani a tartósan velünk dolgozó zenészekből a magunk „istállóját”. A zenészek viszont ebből élnek, így, mivel amúgy is túlkínálat van a poppiacon, a legnagyobb sztárok sem engedik meg maguknak az inkorrektséget. A piaci kényszer bizony nagy úr, még a legbohémabb lélek is beletörik. Nem véletlen, hogy közel, s távol az egyetlen peres ügy is, amire emlékeznek, megegyezéssel zárult. De ez is évekkel ezelőtt volt. A bírónő a helyzet komolyságához illő szigorral kérdezte X.-et, a szólógitárost, hogy is volt az az eset, amikor D.-ben nem jelentek meg a koncerten. Én, kérem, nem tudom — hangzott a válasz —, még nem voltam a zenekarban. És V.? Én sem. És Z.? Én sem. A keresztkérdések lehetősége ezzel meghiúsult. Pár hét múltán aztán egy „ingyenkoncert” tett pontot az ügy végére. Vanicsek Péter ]**/*■* MH □ 19