Magyar Hírlap, 1968. június (1. évfolyam, 17-46. szám)

1968-06-13 / 29. szám

61968. JÚNIUS 13. CSÜTÖRTÖK FILMSZEMLE VILAGGAZDASAG MAGYAR HÍRLAP Premier: ma A hamis Izabella A hamis Izabella — bár történetének magja véletlenül megegyezik a Balaton utcai gyilkosságéval — a bűnügyi his­tóriák nem minden szabályát tartja be. Első játékfilmes rendezője Bácskai Lauró István és a forgatókönyvíró Ben­­csik Imre látszólagos könnyed rutinnal pergeti a cselekmény fonalát. Sikerül is néhány érdekes figurát felvázolniuk, hellyel-közzel érzékletes légkört terem­teni, de abbeli igyekezetükben, hogy a néző ne jöjjön rá a gyilkos kilétére, a tett okát teljes mértékben motiválat­lanná szürkítik. Magyarán mondva: a tett elkövetője, Bella néni gyilkosa a néző számára ér­dektelen személy. Nem ér többet, mint egy eldugott kis napihír — valahol az oldal alján — nem pedig szenzáció. Lehet, sőt sajnos, szoktak is oktalanul ölni, de a műfaj megköveteli, hogy az olvasó, a néző, nemcsak elégedett az igazságszolgáltatás bravúrjával, de tud­ja is, miért történt. A hamis Izabella ezzel adós marad. Nyomozói szürke tisztviselők. Annyiban különböznek egymástól, hogy egyiküket Bujtor István, a másikukat Madaras Jó­zsef, a harmadikat Mádi Szabó Gábor személyesíti meg. Az arcuk tehát a szí­nész arca csak. Ami pedig a nagy értékű bélyeg körül bonyolódik, az is nagyon szokványos, még akkor is, ha életszerű. A fényké­pész kisiparos, a Budapestre látogató, ma már svájci állampolgárságú hajdani disszidens, a mostohaapa tolakodása elől takarítónőnek menekülő gimnazista lány és huligán udvarlója kevés egyéniségről árulkodnak. Az sincs világosan tisztázva, kinek a szemszögéből nézzük az eseményeket, hiszen a nyomozók munkájába a maga pedagógiai elveivel beleokvetetlenkedő tanárnő (Ruttkai Éva) újabb zökkenőket okoz a cselekmény menetében. A film általában leköti a néző figyel­mét, de a megoldással fel is bosszantja. Bencsik Imre­ ugyanis az iparág szokvá­nyos sablonjaiból éppen azt vette át, hogy a legkevésbé gyanús: a tettes. A hamis Izabella megnézhető film. Nem több és nem kevesebb. Emléke egy hét múlva elmosódik nemcsak a kriti­kus, hanem a néző tudatában is. Szere­pei különösebb színészi teljesítményre nem adnak lehetőséget. Egyedül Kállai Ferenc elevenít meg plasztikusan egy munkájába belefeledkezett alvajáró fér­jet. Mellette Antal Imre, Pecsenka Jó­zsef, Bujtor István, Kovács Kati csak azt a tényt igazolják, hogy néha az el­sőfilmes rendezők is a kollégák szerep­­osztására figyelnek. A fiatal Tardy Ba­lázs (Jocó, a huligán) érdekes típus, de a hangja, érzelmi tolmácsolása még na­gyon amatőr. Herczenik Miklós képei már megkö­zelítik a műfaj követelményeit, míg Gyulai Gaál János zenéje teljes mér­tékben alkalmazkodik a stílushoz. A. P. A Karlovy Vary-i filmfesztivál Jó szándék és sematizmus Kiküldött munkatársunk telefonjelen­tése: A második hétre jelentősen megnöve­kedett a hazai és a vendégművészek szá­ma. Megjött Odile Versois színésznő, Marina Vlady nővére. Sokasodott az új­ságírók tábora is. Lényegében szinte egész nap vetítenek. A délelőtt és az este általában a sajtótájékoztatóké, de már megkezdődtek az ún. szabad fórum vi­tái is. Délután ismét az amerikaiak következ­tek: Toni Curtis és Francis Lederer. Nagy taps fogadta Katherine Houghtont — Katherine Hepburn leányát —, aki a­z■Találd ki, ki jön ma vacsorára« című filmjének vetítése előtt beszélt. A film arról szól, hogy egy fehér leány és egy néger orvos szeretik egymást. Több jót azonban eléggé nehéz lenne róla elmon­dani. Mintha nem is ugyanaz a Stanley Kramer rendezte volna, aki az Ítélet Nürnbergbent, a Megbilincselteket, az Aki szelet vetet alkotta. Ragyogó szatíra­ötlet van benne, de hollywoodi recept szerint az érzelgős »nagy« drámai pilla­natok uralkodnak el. Afféle Rómeó és Júlia história, ahol az egyik apának az a baja, hogy a leendő veje néger, a másik­nak az, hogy a menye fehér. Hiába Spen­cer Tracy személyes varázsa, a néger or­vost játszó Sidney Poitier tehetsége, giccses az egész. A film happy end­­del végződik, és akár az indiai filmben, itt is dalra fakadnak. Nem vonom kétség­be a film jó szándékát, sem azt a bátorsá­gát, ami a témaválasztás még ilyen szelíd formában is az Egyesült Államokban je­lent. De a rendezői stílus konzervatív tempója lassú, s így az egész terjengőssé válik. Ez nem filmművészet, hanem film­ipar. Sajnos, a fesztiváli közönség köré­ben — nyilván nem a szakmai részének tetszett — zajos sikert aratott. Az esti nyugatnémet bemutató: Légy szerelmes, s ne háborúzz! — Werner Klett rendezésében — teljesen modern film. És ha az előbbi konzervatívan se­matikus, úgy ez modernül az. Valóságos gyűjteménye a különféle korszerű stílus­­irányzatoknak, filmeknek. Alapvető mon­danivalója — amit a cím is kifejez — átsüt a magára erőszakolt pózokon. A vietnami háború (egyáltalán minden há­ború), bizonyos tekintetben az újjáéledő neonácizmus ellen is szól a szökött ame­rikai katona és a nyugatnémet lány sze­relmi története. Ezt meg lehet érteni be­lőle, mert — van, amit nem. Egyes ren­dezők ugyanis azt hiszik, ha valami ho­mályos, az feltétlenül modern. E tudósítás elkészülte után kaptuk kéz­hez a csehszlovák lapokat. A Práce és a Lidova Demokracie kritikát közöl a Bo­hóc a falon című filmünkről. Általában dicsérik a rendező Sándor Pál tehetsé­gét, modern felfogását, az ifjúság ábrá­zolását, a megkapó képi látásmódot, de bírálják például szerkesztési módját. Az utóbbi lap recenzense nem tartja eléggé motiváltnak a rokonszenves hősök alak­jait, hiányolja mögülük az alaposabb tár­sadalomrajzot Ábel Péter Keserű méz A Leonyid Pervomajszkij könyvéből készült szovjet filmben a szálak kétfelé futnak: a főszerepet játszó Alta Lariono­va a háborúban fotoriporteret alakít, aki az első vonalról, veszélyek közepet­te készít élettel teli képeket. A másik oldalon vibrál férje alakja, aki a kon­cepciós perek áldozata lett. Felvonulnak az elfáradt katonák is, akik közül egye­sek elembertelenedtek a háború forga­tagában. A mozgalmas felvételek felidé­zik a tűzvonalat, a lelkek mélyéről fel­törő gyűlöletet és megbékélést. Az érde­kes film, amelyet Vlagyimir Csebotarjov rendezett, a kor ellentmondásait, a rette­gés és gyanakvás légkörét idézi fel. A film lassú ritmusú ugyan, de őszintesé­géért érdemes megnézni. Casanova utolsó rózsája Vaclav Krska filmje egy idős nőcsá­­bászt mutat be. A hajdani hódító rózsá­járól hullanak a szirmok, a levelek el­fonnyadtak. S valóban, a szerelem tanító­­mestere érzi a csókokban az elmúlt éve­ket. Szelleme elveszítette a hódításhoz szükséges eredetiséget, maradt az elcsé­pelt életfilozófia, szürke közhelyek. A címben említett rózsa egy bájos, ifjú grófnő keblén pompázik. A nagyapa korban levő Casanova még utoljára meg­nyeri a fiatalasszony kegyeit, de ez az utolsó rózsa az utolsó próbálkozás. A ré­gen volt diadalok nosztalgikus szerelmi elméletekké szelídültek, a csábítás trükk­jei immár a szerelem oktatómesterének sziporkáivá. Az öreg Casanova és az ifjú grófné gáláns kalandja legfeljebb szelíd mosolyt fakaszt. A csehszlovák film nem rosszabb az átlagnál. K. L. AZ V. ORSZÁGOS MŰSZAKI FILM­SZEMLE szerdán délelőtt megkezdődött a Technika Házában. Hat napon 107 ma­gyar műszaki filmet vetítenek le az ér­deklődő szakmai közönség előtt, s ezek közül választja ki a legjobbakat Kolos Richárd Kossuth-díjas professzor elnökle­tével a műszaki és filmszakemberekből álló zsűri. ÚJJÁÉPÜL A CSEHSZLOVÁK KUL­TÚRA budapesti központja. A modern, új épületben koncert- és moziterem, olvasó­klub, házi és kölcsönkönyvtár, filmarchí­vum, iparművészeti, bizsu- és zenerészleg várja majd az érdeklődőket. A RÓMAI ÉS BIZÁNCI művészet hatá­sát tükröző bronz, ezüst, arany ékszere­ket, fegyvereket, hatalmi jelvényeket és néhány páratlan művészi értéknek szá­mító ötvösmunkát találtak a Baranya me­gyében feltárt 30 avarkori temető leletei között. A gazdag anyag leírásán az MTA megbízásából dr. Kiss Attila, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze dolgo­zik. Az Európai Gazdasági Bizottság történelemkönyvéből I. Kelet és Nyugat a tárgyalóasztalnál A világon vagy kétezer nemzetközi gazdasági szervezet működik, és ebből több száz Európában. De csak egy olyan van, amely az európai szocialista és tőkésországok gazdaságát átfogja: az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága. Ebben a szervezetben minden, a két rendszer országainak gazdaságát közösen érintő kérdés megvitatható, és szükség esetén megfelelő határozatokat is lehet hozni. Éppen az adja létjogosultságát és húzza alá fontosságát, hogy az egyetlen összeurópai gazdasági szervezet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az EGB-t több mint 20 évvel ezelőtt hoz­ták létre és e két évtizedben a legéle­sebb világpolitikai konfliktusok köze­pette sem szűnt meg tevékenykedni. Európai szervezet — amerikai taggal A második világháború után Európa országainak gazdasága romokban he­vert. Az EGB az első időkben az orszá­gok együttműködésével, az erők össze­fogásával kívánt segíteni a gazdasági bajokon. Részt vállalt az európai gazda­ságok helyreállításában. Az akkori hely­zet határozta meg szervezeti felépítését és munkamódszerét, ami a lényeget te­kintve máig sem változott. Az újjáépí­tés időszakában elsőrendű kérdés volt az alapanyagok termelésének, kereske­delmének megindítása. Ennek megfele­lően létrejött a szén, az acél, a gáz, a fa- és a mezőgazdasági bizottság, to­vábbá a lakásbizottság. A nemzetközi áruforgalom megszervezésére kereske­delemfejlesztő bizottság alakult, majd megszervezték a statisztikusok konfe­renciáját. A felsorolásból is kitűnik, hogy éppen a legfontosabb maradt ki a számításból: a gazdaság lelke, az ipar. Mindmáig fehér folt az EGB munka­térképén az ipar problémáinak, az ipari együttműködés szervezésének elemzése. A szakbizottságokban az elmúlt két év­tizedben módosult a problémák aránya, de a munka egészében nem változott Ha ez így van, mivel magyarázható, hogy a szervezet mégis életképes ma­radt? Azzal, hogy csak itt van módjuk a két különböző társadalmi rendszerű államok képviselőinek, gazdasági szak­embereinek a közvetlen eszmecserére. Különös hangsúlyt ad ennek az a tény, hogy — bár az EGB európai szervezet, részt vesz benne az Egyesült Államok is. A hidegháború napjaiban ez politi­kailag sem volt közömbös. Ma már per­sze anakronizmus az amerikaiak rész­vétele, különösen ha meggondoljuk, hogy a közvetlen európai együttműködés gon­dolata mind erőteljesebben tör utat. Az Egyesült Államok ebben csak a fék sze­repét tölti be, amire az EGB munkájá­ból is sok példát lehetne említeni. Az amerikai részvételt még irreálisabbá te­szi az, hogy éppen amerikai nyomásra a Német Demokratikus Köztársaságot nem veszik fel az EGB tagjai közé, jól­lehet az NDK európai ország, sőt gazda­sági potenciálját tekintve az elsők kö­zött van Európában. Az EGB a hidegháború politikai vitái után, az enyhülés korában kezdett lé­nyegében az európai együttműködés problémáival foglalkozni. Kevesen tud­ják, hogy az EGB munkájának eredmé­nyeivel szinte mindenki naponta talál­kozik. Elég csak arra utalni, hogy a közlekedés szabályait, a sokat emlegetett KRESZ-t is az EGB keretében dolgoz­ták ki; most dolgoznak a közúti for­galmi jelzőtáblák egységesítésén. Ha­sonló jelentőségű a TIR egyezmény. Na­ponta látjuk utcáinkon a hatalmas szál­lító kamionokat, amelyekben sok orszá­gon át szállítanak árucikkeket, s a gép­kocsi hátán, nagy kék táblán olvasható az egyezmény rövidítése: »TIR«. Ma­gyarországnak, mint jelentős élelmiszer exportáló országnak különösen fontos a gyorsan romló áruk szállítására kidol­gozott szabályzat, amely a szállítás mód­ját írja elő. A bizottságok dossziéiból Vannak természetesen kevésbé látvá­nyos és a mindennapi életben közvetle­nül nem tükröződő programok is az EGB-ben, amelyek azonban egy-egy iparág szakemberei számára rendkívül fontosak. A szénbizottság keretében pél­dául vizsgálják a gyorsított aknavágás módszereit, a bányagépesítést, a gyen­gébb minőségű szenek gazdaságos fel­­használását. A villamosenergia-bizottság rendszeresen tanulmányokban tekinti át az elektromos energia termelésének és fogyasztásának alakulását, elemzi a nem­zetközi energiarendszer kiépítését, a vízienergia-források hasznosítását. A gázbizottság a csővezetékek műszaki problémáit vizsgálja, s mivel mind több országot kapcsolnak össze nemzetközi gázvezetékek, tanulmányt, dolgozott ki az ezzel összefüggő jogi kérdésekről. A fő­bizottság a bútorgyártásban is gyorsan terjedő farostlemezek gyártási módját és felhasználásának lehetőségeit tárta fel A lakásépítési­ bizottság házépítési ösz­­szehasonlításokat készít, a lakótelepek fűtését tanulmányozza, újabban a város­telepítés és a tervezés komplexumát is napirendre tűzte. A belső szállítási bi­zottság nagy horderejű munkája: az európai vízi utak nemzetközi összekap­csolása, s ennek keretében a Duna— Majna—Rajna-csatorna építési lehetősé­gének vizsgálata. Ami az EGB munkamódszereit illeti, legfontosabb: a tanulmányok készítése. Évente sok tanulmányt dolgoznak ki, amelyek európai méretekben tárják fel, vagy hasonlítják össze a gazdasági té­nyezőket. Ilyen például az európai gaz­dasági helyzet, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság, a külkereskedelem éven­kénti szemléje. Nemzetközi érdeklődést keltő témákban szimpozionokat is ren­deznek, s az anyagot publikálják. Fontos helyet foglal el az EGB tevé­kenységében a kereskedelmi problémák vizsgálata. Nincs a világon még egy nemzetközi szervezet, amely a tőkés és a szocialista országok egymás közötti kereskedelmével foglalkoznék. Beleér­tendők ebbe a technikai kérdések — például az exportokmányok egyszerűsí­tése és szabványosítása —, de a lényegi problémák is, mint a kereskedelmet gátló akadályok felszámolása, az új mód­szerek, eszközök vizsgálata. Gyulai István Új formák a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködésben Magyarország és Csehszlovákia között a hagyományos külkereskedelmi forgal­mon kívül, a KGST-ben elfogadott el­vek alapján újabban szakosítási és kooperációs megállapodások jöttek lét­re, s eredményes a műszaki-tudományos tapasztalatcsere is. A gazdaságirányítási rendszer reformja mindkét országban új lehetőségeket nyitott a kapcsolatok to­vábbi elmélyítéséhez. Kidolgozták az együttműködés új formáit, amelyek le­hetővé teszik nagy jelentőségű kutatási, fejlesztési, szerkesztési feladatok közös elvégzését, s ezek költségeinek kölcsönös megtérítését. Moszkvai lap a szovjet gazdasági reformról A moszkvai Ekonomicseszkaja Gazeta rövid áttekintést ad a szovjet gazdasági reform előrehaladásáról és eredményei­ről. Az 1965-ös év az előkészítés és a hatá­rozatok esztendeje volt. Ekkor — szep­tember 29-én — a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának plé­numa határozott az ipar vezetésének megjavításáról, a tervezés tökéletesítésé­ről és az ipari termelés gazdasági ösz­tönzésének fokozásáról. A következő esztendőben már megkez­dődtek a kísérletek. Az első negyedév­ben 43 vállalat, a negyedik negyedévben pedig már 204 vállalat dolgozott a terve­zés és a gazdasági ösztönzés új rendsze­re szerint. Ezek a vállalatok több mint 2 millió dolgozót foglalkoztattak. Szám szerint a vállalatok másfél százalékát képviselték, viszont a teljes ipari terme­lés nyolc százalékát állították elő. Nyere­ségük elérte az összes ipari nyereség 16 százalékát. Eladási forgalmuk az előző évhez képest tíz százalékkal, a munka termelékenysége nyolc százalékkal, a nyereség pedig 25 százalékkal növeke­dett. A könnyűiparban és az élelmiszeripar­ban 1967-ben új árakat vezettek be. A nehéziparban, a villamos- és a hőenergia­ipar, továbbá a teherszállítás kapott új tarifát. Ezzel lényegében befejeződött az árreform. Az esztendő végén az új rend­szer szerint 7069 vállalat dolgozott, az összes vállalatok 14 százaléka. E vállala­tok 91 százalékban a termelékenység emelkedésével növelték termelésüket. Jelenleg 1968-ban, az új rendszer alap­ján körülbelül 11 ezer vállalat dolgozik és termelésük már megközelíti a teljes ipari termelés felét.

Next