Magyar Hírlap, 1968. július (1. évfolyam, 47-77. szám)

1968-07-21 / 67. szám

Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG 1968. JÚLIUS 21. VASÁRNAP. Elkészült az összeírás - Eladja, ne adja? — ez most a kérdés Holt telkek a telekkönyvben Megkezdődött az új földjogi törvény végrehajtása A szabadbattyáni tanácselnök merő buzgalom. — Nálunk már nincs divatban a dobo­lás, de most háromszor is elővettem a régi szerszámot, nem elégedtem meg a hangszóróval; ezenfelül szóltunk a cső­szöknek is, hogy a távoleső házakba kü­lön vigyék el a hírt: elkészült a földösz­­szeírás, okvetlen nézze meg mindenki, egyetért-e az adatokkal... Most mindenkit érdekel a föld Tizenöt napig van kifüggesztve a ta­nácsházán ez az irat, ellenvélemény ed­dig még nem akadt. Néhány faluval odébb, Polgárdiban az összeírás készítője egymaga van éppen a tanácsházán — dél­időben elnéptelenedik az épület —, a kis előadóterem asztalán kiterítve hevernek az ívek. — A mai nappal kezdődött a vendég­járás; mondhatom, nemcsak helybeliek, de távoli vidékeken lakók is eljöttek. A föld most ismét érdekel mindenkit, kö­zönyt alig tapasztalni. Legfőbb gondom, hogy 50 helységbe kellett írnom: vajon a megnevezett, akinek földje van Polgár­diban, termelőszövetkezeti tag-e? Még ti­zenhét helységből nem kaptam választ, addig kívülállónak tüntetem fel a tulaj­donost. Kívülállók és tsz-tagok — lényegében ez a két nagy kategória szerepel az új földjogi törvény végrehajtásakor. Az idén városok és falvak százaiban mérik fel, vetik össze újra a telekkönyvi adatokkal a való helyzetet, keresnek igazságot még­oly nagy bonyodalmakban is. Mert cifra esetek bőséggel találhatók. Miért ne, ami­kor az elmúlt huszonhárom év különféle tagosításai, áramlásai tsz-be és tsz-ből, megannyi kacskaringót jegyeztek a föld­nyilvántartás lapjaira. Mindennek követ­kezménye az a helyzet, hogy a közös mű­velésű földek túlnyomó része nincs a ter­melőszövetkezetek birtokában: vagy az állam, vagy a tagok, vagy éppen kívül­állók a tulajdonosok. Nyilvánvaló, hogy nem megnyugtató ez; időnként jogi és pénzügyi konfliktusok támadnak, meg kell hát teremteni ama tiszta lapot. Ám a törvény körültekintő, nem ha­­markodik el semmit. Míg a kívülállók­nak felteszi a kérdést: most már aztán tessék határozni, hajlandó-e a tsz-ben művelni a földjét vagy a föld árát kifi­zeti a szövetkezet, addig a tsz-tagokat nem sürgeti, hogy ajánlják megvételre tu­lajdonukat. Bár így lenne helyes, így ala­kulna ki mielőbb a kívánatos helyzet, a siettetés óhatatlanul is hátrányokkal jár­na. Szövevényes ügyek különben is, a termelőszövetkezetek aligha tudnák nyomban kifizetni mind a kívülállóknak, mind az államnak, mind pedig a tagoknak a földek birtokbavé­teléért járó pénzt. Hiszen csupán az előbb említett faluban, Polgárdiban 1 millió 219 ezer forint járna a kívülállók­nak, hol van még a két másik kategória? — A sorrend az, hogy a kívülállók után következik az állam, majd a tsz-tagság — mondja Tóth Tibor, a Fejér megyei Föld­hivatal vezetője. Tapasztaltan mozog a földjogi intézkedések nehéz terepén, ez a szakmája. Kell is a gyakorlat, hiszen, mint említettük, sok a nehéz eset. Elmesélt például egyet-kettőt Szili Gyula, aki a fejérvári járásban irá­nyítja a törvény végrehajtását. Az USA- ból jött a levél: megajándékozom ezzel és ezzel a földdel a rokonomat, csakhogy a föld már a közösben van, azt már nem lehet elajándékozni. Egy uraság még a földreform előtt eladott bizonyos földe­ket, kijátszva az osztást, akik megvették ma tsz-tagok, de holmi adminisztrációs hiba folytán nem szerepel nevükön a vá­sárolt föld. Most aztán hogyan csinálja­nak rendet? Mennyi az adminisztrációs tévedés! Közismert, hogy évszázados intézmé­nyünk, a telekkönyv nagyon is rosszul tükrözi földjogi viszonyainkat. (Nagy port vert fel az eset néhány éve, amikor a te­lekkönyv alapján kérte vissza földjét egy volt úri birtokos!) Fejér megyében nem­különben akad tennivaló a telekkönyv­ben, amelynek adatai itt sem mindig egyeznek a földnyilvántartáséival, s leg­főképpen a valósággal. Székesfehérvárott például, ahol három termelőszövetkezet tizenötezer holdon gazdálkodik, ötszáz el­halt földtulajdonost mutattak ki, csupa olyat, akinek rendezetlen a hagyatéki ügye. Kétszáznak már megkeresték az örökösét és kiderült, hogy annak idején majd minden alkalommal volt tanácsi el­járás, közjegyző elé is került az ügy, csu­pán a telekkönyvi átvezetést felejtették el, így még mindig a régi tulajdonost tartják nyilván. Akadnak olyanok, akik nem is tudnak róla, hogy van földjük. A megyeszékhelyről 94 városba és köz­ségbe küldtek megkeresést olyanokhoz, akiknek földjük van Fehérvárott. Ugyan­akkor vagy háromszáz helységből áram­lanak ide hasonló levelek. Legfontosabb a türelem Lesz rend a föld­dzsungelben? Tóth Ti­bor optimista: — Máris jól állunk. Igaz, sokszor kell még a húszas évekig is visszamenőleg kibogoznunk egy-egy esetet, de egyszer már úgy látszik, meg kellett tennünk ezt, nem odázható el a végtelenségig. Köz­ben persze találkozunk fura ellentmon­dásokkal. Valaki például annak idején fölajánlotta földjét az államnak, de most, hogy pénzt lehet kapni érte, letagadja ezt. Türelem és türelem — ez a bizott­ságok legfőbb dolga, remélem, erénye is mindenütt. Jogászok, földmérők, agrár­mérnökök, földnyilvántartó szakemberek és technikai személyzet — jelentős appa­rátus dolgozik esténként is, vasárnap is. A megye 106 helységéből 43-ban már be­fejeződött az összeírás, mindössze 29 fa­luban nem kezdődött még el. A jó arányt annak köszönhetjük, hogy már a télen hozzáláttunk az érdekeltek felvilágosítá­sához, az új törvény megmagyarázásához. Azt is tudják a szakemberek, hogy csak jövőre, a határozatok meghozatala után indulhat meg a fellebbezések, mentesítési kérelmek áradata. Érzelmi gyötrődések­ről is faggatom a hivatal embereit, de mint mondják, inkább érzelmi megfonto­lásokkal kerülnek szembe. Az idős osz­­tag például pénzt szeretne mihamarább, hogy még életében elkölthesse; a kívül­állók közül sokan szeretnék megtartani a földet, dehát a törvény az törvény, nincs apelláta. Sok millió forint — a megváltásra A tsz-tagnak azonnal, egy összegben, a kívülállónak ötévi részletben adhatják ki a gazdaságok a járandóságot — vajon mekkora összeg is ez, van-e hajlandóság a megfizetésre? A tsz-ek közös használa­tában 416 ezer 178 hold föld van Fejér megyében, ebből a tsz-tagok tulajdona 12 ezer 687 hold, a hozzátartozóiké (csak a használati jogot élvezőké) 62 ezer 481 hold, állami tulajdonban 150 ezer 514 hold, s a kívülállóké 76 ezer 309 hold. Az érintettek száma: 33 ezer 941 tsz-tag, 24 ezer 234 hozzátartozó és 44 ezer 400 kí­vülálló — összesen több mint 100 ezer ember. Mennyit kell mindezért kifizetni? Egy hold tíz aranykoronás szántóföldért 800 forint, a szőlőért, erdőért 4 ezer forint jár. Hozzávetőleges becsléssel csupán a kívülállók 80 millió forintot kapnak majd. Az állami földek megvétele sem kis összeg: 15 millió forint. A tsz-ek közül azonban mindössze 24 óhajtja már az idén megvásárolni az állami földeket, de akadt egy olyan szövetkezet is, amely egyáltalán nem kívánja magáénak tudni az állami földet... Ilyen körülmények között alighanem a tsz-tag kapja meg legutoljára fölajánlott földjének értékét, persze addig is megil­leti a földjáradék. Hosszas folyamat te­hát, amíg csakugyan megteremtődik az egységes szocialista földtulajdon. A szö­vetkezetek anyagi ereje éppúgy meghatá­rozza ezt, mint némelyek töprengése: el­adja-e vagy ne a földet saját szövetkeze­tének? Hogy azonban nem nyúlhat ez a végtelenségbe, arra biztosíték: az örökös már kötelezhető a föld megváltására, el­adására. Keresztényi Nándor Belkereskedelmi sajtótájékoztató •­­ Zavartalan a hűtőszekrény-ellátás — Az idei autóbehozatal — Több fogyasztási cikket importálunk Szombaton a Belkereskedelmi Minisz­térium nemzetközi és árucsere-forgalmi főosztályának vezetője, dr. Juhár Zoltán sajtótájékoztatót tartott a fogyasztási cik­kek importjáról. Elmondotta, hogy a belkereskedelem áruellátásában évről évre nagyobb az im­port szerepe. Tavaly a demokratikus or­szágokból származó import 5,4 milliárd forint volt, idén 7,2 milliárd; a tőkésor­szágokból származó import a tavalyi 5,2 milliárddal szemben idén 4,7 milliárd lesz, s a választékcsere értéke 1,5 mil­­liárdról 2,2 milliárdra növekszik. A fo­gyasztási cikkek összimportja 1967-ben a kereskedelmi forgalom 11,5 százaléka volt, idén eléri a 12,5 százalékot.­­ Az import szerepe azonban nem fe­jezhető ki csak a százalékokkal — mond­ta dr. Juhár Zoltán —, hanem jobb és korszerűbb termékek előállítására is ösz­tönzi az ipart. Könnyíti a helyzetet, hogy a szocialista országokkal nincs devizakö­töttségünk, így a beszerzési lehetőségek szinte korlátlanok. Az idén elsősorban a műszaki cikkek importját szorgalmazzák. Nagy mennyi­ségű háztartási cikket, üvegárut, mű­anyag árut, apró háztartási cikket hoznak be. Jelentősen nő például a hűtőgépek importja. Az év végéig 30 800 cseh és szovjet hűtőgép érkezik, s ezzel idén elő­ször sikerül elérni, hogy a hűtőgépellá­­tás zavartalan lesz. Pontosan 21 013 sze­mélygépkocsi érkezik az idén, ebből há­romezer Renault, Zasztava és Volkswa­gen. összesen 14,1 milliárd forint értékű fogyasztási cikket importálnak az idén, kétmilliárddal többet, mint tavaly. Dr. Juhár Zoltán elmondta, a minisz­térium egyik törekvése, hogy ne csak árut, hanem anyagokat, gépeket is vásá­roljon. Ilyen gépvásárlással sikerült a golyóstollbetét-gyártást olyan módon megoldani, hogy még exportra is futja. A sokáig zavaros elemellátást is külföldi gép beszerzésével oldották meg. — Sokszor panaszolják a fogyasztók, de az eladók is, hogy olyan importcikkeket kapnak, amelyek nem felelnek meg a ha­zai ízlésnek, kívánságnak. Mi az oka en­nek és tesz-e valamit a minisztérium az okok megszüntetésére? Kérdésünkre dr. Juhár Zoltán ezeket mondta: — A kifogások többnyire indokoltak. Az a hiba, hogy csak néhány ember nézi meg az importálásra kiválasztott árukat és így szubjektív vélemények is érvénye­sülhetnek. Ezért szeretnénk megvalósíta­ni az import üzletkötések új formáját. Nemcsak mi utazunk külföldre, hanem idehívjuk a küföldi eladókat, hogy mu­tassák be áruikat. Így lehetőség lesz ar­ra, hogy több hozzértő mondjon véle­ményt és valóban csak azt vegyük meg, ami tetszik a közönségnek. H. A. Ki állapíthatta meg a hatósági árakat? Mint ismeretes, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke a közelmúltban szabá­lyozta az árhatósági hatáskörökre vonat­kozó kérdéseket, pontosan körülhatárolva a helyi árhatóságok jogait és kötelessé­geit. A rendelkezés megteremti a jogsza­bályi feltételeket ahhoz, hogy a hatósági árakat és díjakat az alkalmazás helyén állapítsák meg. Ez azt jelenti, hogy azo­nos termék vagy szolgáltatás hatósági ára, illetve díja a helyi adottságoktól füg­gően eltérően alakul. Ez a piac értékíté­letének a gazdasági életben való érvénye­sülése. A helyi árhatóságok — az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal elnöke által át­engedett hatáskörben — elsősorban a me­gyei, a fővárosi, a megyei jogú városi, továbbá a járási, a városi kerületi és a községi tanácsok végrehajtó bizottságai­nak az ágazati elv szerint illetékes szak­­igazgatási egységei. Fő feladatuk a taná­csi vállalat, az általános fogyasztói, ér­tékesítő szövetkezet, a mezőgazdasági nagyüzemek ipari részlegei, a magánkis­iparosok és a magánkiskereskedők által forgalomba hozott termékek, szolgáltatá­sok árellenőrzése. A megyei árhatóság köteles ellenőrizni a területén működő tanácsi vállalatok és kisipari szövetkeze­tek hatósági ármegállapítására és árvál­toztatására vonatkozó javaslatokat, hogy ezzel is segítse a felsőbb árhatóságok munkáját. Hatáskörébe tartozik az árin­formációs rendszer megszervezése és mű­ködtetése is. A helyi árhatóságoknak ár­megállapítási és árváltoztatási joguk is van, de ez csak az árhivatali rendelke­zésben felsorolt esetekben illeti meg a hatóságokat. Értékesítési szerződések a mezőgazdaságban A mezőgazdasági termékek felvásárlá­sának fő módszere a gazdaságirányítás új rendjében is a termékértékesítési szerződés marad. Annak érdekében, hogy a forgalomban részt vevők egyenrangú félként, szabadon egyezhessenek meg a szerződés feltételeiben, feloldották a kö­telező szerződésmintákkal együtt járó ko­rábbi megkötöttségeket. Ezzel együtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­térium az érdekelt tárcákkal, a Termelő­­szövetkezetek Országos Tanácsával egyet­értésben és a Központi Gazdasági Döntő­­bizottság bevonásával a fő mezőgazda­­sági termékekre, illetve termékcsopor­tokra új rendszerű, egységes szerződési alapfeltételeket készít. Az alapfeltételek­től a szerződők eltérhetnek, kivéve né­hány olyan rendelkezést — például ha­tósági ár, forgalomkorlátozás stb. , ame­lyet jogszabály tesz kötelezővé. Elsőként a cukorrépa-értékesítési alap­­feltételeket dolgozta ki a minisztérium, de előreláthatólag még ebben a hónap­ban kiadja a gabonafélékre és egyéb sze­mesterményekre, az élő állatokra, a do­hányra, a gyapjúra, a vetőmagokra és a rostnövényekre vonatkozó alapfeltétele­ket. A jövő évi termés átadására, érté­kesítésére vonatkozó szerződéseket már az új rendszer szerint, az alapfeltételek segítségével köthetik meg a felvásárló vállalatok. .................................................... , »»....... Horizont :«S ijjiWimiViiUi.^ii v, ■■■■■ •• ' ,, , , , , , ,j .•i,„i„nininnr Hullámzó aranypiac A dél-afrikai pénzügyminiszter beje­lentette, hogy országa egyelőre nem szándékozik aranyat eladni a szabadpia­con. A bejelentés hatására a londoni aranypiacon 1 dollár 10 centtel emelték a jegyzést, s ez a legnagyobb emelés április 1. óta, amikor újra megnyitották a sza­bad aranypiacot. Hasonlóan emelkedett az arany ára Párizsban és Zürichben is. Az áremelkedés azonban túlzottnak bizo­nyult, kevés volt a vevő, és ezért a kez­deti magas árakat leszállították mindhá­rom aranypiacon. A Dél-afrikai Köztár­saság kormányának döntése az aranyela­dások szüneteltetéséről azt mutatja, hogy hosszú lesz a Washington és Pretoria kö­zötti „idegháború”. Pretoria egyelőre pénzügyileg erős, így egyes becslések sze­rint talán az év végéig is szüneteltetni tudja az aranyeladásokat. Dél-Afrika pénzügyi erejét egyébként nagymérték­ben növelte az országba áramló amerikai és angol tőke is. Közös szállítási politika a Közös Piacon A Közös Piac közlekedésügyi miniszte­rei megegyeztek a közúti, a vasúti és a vízi szállításban tapasztalható verseny szabályozásában. Az előírások tiltják a vállalatok közötti kartell-megállapodáso­­kat és maximálják a fuvardíjak megálla­pított szintjéhez képest nyújtható enged­ményeket. Az egyezmény emellett szabá­lyozza azt is, hogy a tagállamok milyen arányban részesedjenek a közösségen be­lüli teherautó-forgalomban. A közlekedé­si miniszterek megegyezésének „ára”­ egyébként az volt, hogy októberre halasz­tották a szállítóipar állami támogatásá­nak megvitatását. Ez az erősen politikai jellegű kérdés elsősorban a Német Szö­vetségi Köztársaságot érinti, mivel az NSZK-ban szubvencionálják a vasutakat, és igyekeznek a teherforgalom minél na­gyobb részét a túlzsúfolt autópályákról a vasútra átterelni. A GATT-tanács és Franciaország A GATT tanácsa egyhangúlag elfogad­ta a francia gazdasági intézkedések tanul­mányozására kiküldött bizottság jelenté­sét. A jelentés nem ítéli el a francia in­tézkedéseket, de figyelmezteti Francia­­országot, hogy saját érdekeit ne helyezze a nemzetközi érdekek fölé, és „további intézkedések fontolóra vétele esetén” elő­zetesen kell kikérni a tagállamok véle­ményét. Exporttámogatás az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok a búzaexport tá­mogatását tervezi. A földművelésügyi mi­nisztérium tervezete szerint megtérítik az elszállításig felmerülő költségek egy ré­szét. A térítés összege naponként és bushelenként 1­20 cent. Egy mondatban Norvégia, Svédország, Dánia és Finn­ország megállapodást kötött, amelynek értelmében közös miniszteri bizottságot hoznak létre a négy északi ország segély­­politikájának, és a fejlődő országok szá­mára nyújtott segély adminisztrálásának összehangolására.

Next