Magyar Hírlap, 1968. augusztus (1. évfolyam, 78-108. szám)

1968-08-01 / 78. szám

4 1968. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Újabb eseménysorozatok kezdődnek a Szegedi Ünnepi Hetekemnől. Közel két hét telt el az augusztus 20-ig tartó Szegedi Ünnepi Hetekből, de gya­korlatilag ez már a félidőnek számít, mi­vel augusztusban mind a szabadtéri játé­kok színpadán, mind pedig városszerte újabb eseménysorozatok kezdődnek meg. Az eddigi időszak mérlege imponáló akár a látogatók számát, az érdeklődést tekint­jük, akár a szabadtéri előadások, a külön­féle bemutatók színvonalára gondolunk. Idén is már jól vizsgázott Szeged, a játé­kok tizedik, jubileumi esztendejében még felkészültebben, kulturáltabban fogadja a sok tízezer hazai és külföldi vendéget. A Dóm téren — mint ahogyan az már közel egy évtizede megszokott jelenség — ezekben a hetekben jóformán egyáltalán nincs megállás, legfeljebb a hajnali órák­ban szünetel a munka. Amikor ugyanis nincs előadás, akkor van reggeltől hajna­lig tennivaló: folynak a próbák, dolgoz­nak a műszakiak, zajlik a világítási, dísz­letállítási és a legkülönbözőbb szcenikai felkészülés. Állandó mozgásban van, aho­gyan Szegeden mondják „szabadtéri láz­ban ég” a játékok több száz főnyi tagja, művészek, művészeti vezetők, mesterem­berek, műszakiak óriási gárdája. János vitéz és Aida A szegediek elbúcsúztak már a kedves lett vendégektől, a rigai balett nagy si­kerrel fellépett együttesétől, amely négy estén át csaknem harmincezer embernek szerzett élményt a Hattyúk tava előadá­sával. Tegnap, szerdán este a Bánk bán harmados előadásával a népszerű Erkel­­opera is lekerült a műsorról. Ma, csütörtö­kön este már Bagó furulyaszava és Ku­korica Jancsi éneke hangzik fel a János vitéz záró főpróbáján, hogy szombaton Kertész Gyula rendezésében az első elő­adáson megelevenedjen Petőfi mesevilá­ga. János vitézt Palcsó Sándor énekli, Iluskát Andor Éva, Bagót Dene József játssza, Kibédy Ervin lesz a francia ki­rály, a királylány Dunszt Mária, a gonosz mostoha Goblei Hilda és Alfonzó a falu csősze. A pénteki üres előadási napon sem lesz üres a színpad­, mert már próbálnak a­tttjuk nagy bemutató, az Aida magyar szólistái, valamint az énekkar, a balett és a statisztéria. Az idei előadáson a teljes operát olasz nyelven adják elő Vaszy Vik­tor vezényletével. Az augusztus 11-i be­mutatón és a további három előadáson a címszerepet Maria Biesu, a moszkvai Nagyszínház tagja énekli, Radamest Ped­ro Lavirgen, a barcelonai operaház szó­listája, Aida atyját pedig Peter Glossop, a londoni Covent Garden tagja..---------------­ A filmszemlétől a borkiállításig A mai nappal nemcsak a Dóm téren, hanem a Szegedi Ünnepi Hetek egyéb te­rületén is újabb szakasz kezdődik, és min­den napra esik egy-egy kiemelkedő ese­mény. Ma, csütörtökön kezdődik a há­romnapos, 1. országos néprajzi filmszem­le, Jancsó Miklós filmrendező zsűrielnök­­ségével. A sajátos érdekességű bemutató­kon az egykori népi kismesterségekről, népművészetről, népszokásokról láthatunk filmeket, valamint hazánk jellegzetes nép­rajzi tájait, embereit mutatják be. . Ugyancsak ma kezdődik az újszegedi szabadtéri színpadon, a szintén három na­pig tartó szakszervezeti együttesek III. országos táncfesztiválja, hazai és kül­földi részvevőkkel. A népek barátsága gondolata jegyében lép majd fel a Vad­­rózsák-együttes, a Vasas Központi Mű­vészegyüttese, a Bartók Béla táncegyüttes, a Somogy-táncegyüttes, a diósgyőri Vasas­­tánccsoport, az ÉDOSZ Szeged­ együttese, valamint az újvidéki Svetozar Markovics tánccsoport, az NDK hajesverdai ház­gyárépítő kombinátjának tánccsoportja, a román savinesti műanyaggyár együttese s a Szovjetunióból az Udmurt Köztársaság izsevszki együttese. Holnap, pénteken nyílik meg a III. sze­gedi fotószalon kiállítása, amelyen au­gusztus 20-ig tekinthetők meg a szegedi fotóművészek legértékesebb felvételei. Szombaton a minden évben nagy sikerű őszibarack- és borkiállítás nyílik meg, amelyen a szegedi táj őszibarackosainak kiváló termékein kívül az ország legjel­legzetesebb őszibarack-vidékeiről és a ju­goszláviai Vajdaságból is kiállítanak az ízletes, illatozó gyümölcsökből, tájjellegű borokból. dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT or­szágos elnöke mondja. A következő héten is számos esemény­ben bővelkednek a Szegedi Ünnepi Hetek, egyebek között ekkor nyílik majd meg az V. eszperantó szeminárium, a minden év­ben igen látogatott világkiállítás, a Dóm­ban orgonahangverseny, Újszegeden köny­­nyűzenei hangverseny lesz, a Dóm téri sza­badtéri színpadon a zárónapokon a Ma­gyar Állami Népi Együttes mutatja be műsorát. Amikor pedig majd augusztus 20-án, az idei évadban utoljára szólalnak meg a fanfárok, akkor a Tisza Szállóban az ugyancsak hagyományossá vált gálaest fejezi be a szegedi jubileumi ünnepi hete­ket. Kétszázötven műalkotás a nyári tárlaton A Szegedi Ünnepi Hetek egyik legki­emelkedőbb művészeti eseményére vasár­nap déli 12 órakor kerül sor. Ekkor nyílik meg a már a hagyományos IX. Szegedi Nyári Tárlat Szeged megyei jogú város tanácsa, a Magyar Képzőművészek Szö­vetségének Dél-Magyarországi Területi Szervezete és a Móra Ferenc Múzeum rendezésében. A kiállításra pályázó 160 művész 534 alkotásából a zsűri 122 mű­vész 250 alkotását fogadta el az ország minden részéből. Az augusztus végéig nyitva tartó kiállítás megnyitó beszédét Római romkert és múzeum a Március 15. téren A Március 15. téren, az Erzsébet-híd pesti hídfője körül köztudomás szerint római kori alapfalak, épületrészletek maradtak fenn. Korábban már kialakí­tottak itt egy föld alatti múzeumot, amelyben a feltárt emlékeket bemutat­ták a közönségnek. A múzeum a hídépí­tés óta ideiglenesen zárva van. Felmerült a gondolat, hogy a Belváros rendezésével kapcsolatban a római tábort is új kere­tek között mutatják be. A fővárosi tanács foglalkozik ezzel a gondolattal, és a Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti karán a vég­zős hallgatók diplomamunka feladatául tűzték ki ennek a szép városrendezési problémának megoldását. Zimonyi László szigorló mérnök a Már­cius 15. téren feltárt római tábor, Contra Aquincum falainak romkertszerű bemu­tatására, valamint más kiállítások cél­jaira múzeumépületet tervezett. Magát a múzeumot a tér szintje alatt helyezi el, hogy ne zavarja a tér összhangját. A múzeum tetején tetőkertet javasol ki­alakítani. A romok felszínre hozása ér­dekében a tér területét 3,60 méterrel a jelenlegi szint alá süllyesztenék. A té­ren keresztül futó út azonban vasbeton lábakra állítva a jelenlegi szinten ma­radna, a lesüllyesztett romkert fölött haladna el. A sétálók a tér északi és déli oldalán lépcső- és teraszrendszeren át jutnának a romkerthez és a parkhoz. A romkertben néhányszáz főnyi közön­ség részére szabadtéri színpadot is ter­veztek. IFE/_ ÉVSZÁZAD-, Ma ötven esztendeje a német Wolff távirati ügynökség a legkülönbözőbb forrásokból származó adatok alapján közzétette az Antant-hatalmak vesz­­teséglistáját. A németek szerint a há­ború négy éve alatt a velük szemben álló hatalmak legkevesebb huszonöt­­millió embert vesztettek halottakban, sebesültekben és eltűntekben vagy foglyokban. Hivatkoztak egy beszédre, amelyet Péterváron mondott egy nép­biztos: az oroszok az októberi forra­dalomig négy és fél millió halottat, hatmillió sebesültet ismertek be. Fran­ciaország ötmillió, Anglia kétmillió­nyolcszázezer, Olaszország egymillió­nyolcszázezer főnyi veszteséget tart nyilván, Szerbia elvesztette felnőtt férfilakosságának felét, Románia had­seregének felét. A Wolff-ügynökség egyetlen szót sem ejtett a német, az osztrák és a magyar veszteségekről. És akkor mi van? Egy május végi délelőtt fölcsengett a telefonom. — Ugye ön írta a Szemtől szemben Rotschilddal címmel a Magyar Hírlap­ban ma megjelent riportot? — szólt a drót túlsó végéről egy kellemes férfihang. Fölcsengett a szívem is, örül az em­ber, ha a nyájas olvasó telefonjával tisz­teli meg... — Igen, én — válaszoltam megillető­­dötten. — Akkor szíves tudomására hozom a következőket: az írása tetszett, de sok haszna, úgy látszik, nincs. Én most egy telefonfülkéből beszélek, egy ferencvárosi büfé mellől. Egy pohár sört kértem, és majd­hogy­nem egy felet kaptam. Azt mondtam erre a csaposnak, éppen ma írt magukról is, egy nagy szélhámosság kap­csán, a Magyar Hírlap. Nézze csak, mu­tattam neki az újságot, itt van, hogy mennyi sört loptak el a vevőktől. Tudja kérem, mit mondott a csapos? Azt, hogy: ha írt, hát írt Na és akkor mi van? A riport, amelyről a telefonáló és a ferencvárosi csapos egyaránt volt szíves nyilatkozni, Rotschild úrról, a gebines­­ről szólt, aki tizenöt vendéglő, italbolt, büfé vezetőjétől alig több, mint két esz­tendő alatt megvásárolt és természete­sen továbbadott: 1500 liter pálinkát, ko­nyakot, 122 hektó hordós sört, 3000 üve­ges sört és 200 palack bort, amelynek üzleti értéke 238 ezer 675 forint. Az üz­letvezetők és helyetteseik ezt a hatalmas italmennyiséget a kedves vevőn spórol­ták meg, tőlük lopták el — blokksétálta­­tással, borházasítással stb. A telefonáló kedvetlenségem hallatán nyugtatni kezdett: — Na, mondja már, és akkor mi van?... Jobb, ha a vevő passzív? Nem sokkal említett írásom megjelené­se és a telefonáló jelentkezése előtt, a fővárosi tanács, a Fővárosi Népi Ellen­őrzési Bizottság beszámolója alapján a vásárlók érdekvédelméről tárgyalt. Itt hangzott el a következő megállapítás is: A legtöbb visszaélés a vendéglátóiparban fordul elő, a vizsgált egységek negyven százalékában találtak szabálytalanságot. A tanácskozáson érdekes vita alakult ki a vevő, a vendég szerepét illetően. Szól­jon-e a vevő, ha kisebb szabálytalansá­got észlel, vagy hallgassa el? Többen azon a véleményen voltak, jobb, ha a vevő passzív, nem érdemes néhány fil­lérért szólni, mert akkor letorkolják. Fe­lesleges vitatkozás támad, s ez a kérdést nem oldja meg. (Vagyis: És akkor mi van?) Ezen a tanácskozáson felszólalt Sarlós István, a végrehajtó bizottság elnöke is, és nem értett egyet azokkal, akik a kér­dést elbagatellizálják. A lopás — mon­dotta — akkor is lopás, ha csak húsz fil­lérről van szó. Igenis, szóljon a vásárló, 10—20 fillérért is, és ne engedje magát becsapni... Az ülés egyébként leszögezte: Szigo­rúbb szankciókat kell bevezetni és a tu­datos kártevőket le kell váltani, az eddi­ginél szigorúbban meg kell büntetni. A fővárosi tanács ülésével szinte egy időben az országgyűlés kereskedelmi bi­zottsága is megállapította: A fogyasztók­nak maguknak is minden alkalommal fel kell lépniük, ha visszásságokkal, a vá­sárlók érdekeit sértő­­jelenségekkel, mu­lasztásokkal találkoznak. (Azóta mi van?) Dr. Vajda Ödön, a Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet igazgatója az elmúlt héten második negyedévi vizs­gálataikról nyilatkozott. Elmondotta, hogy a társadalmi ellenőrök bevonásával több mint tizenötezer mintát vettek, s a vizsgálatok során az élelmiszerek, ita­lok, háztartási, vegyipari és kozmetikai termékek 9,4 százaléka megbukott. El­mondotta többek között azt is, hogy a közelmúltban tizenhét peremkerületi ven­déglátóipari egységet kerestek fel, s het­venöt minta közül huszonnyolcnál álla­pítottak meg minőségrontást, csalást. A vermutot és a gint szinte mindenütt (!) vizezték. A kávéval is bajok vannak. Még mindig nagyon sok helyen hat gramm kávé helyett 3,2—3,1 grammot ta­láltak egy duplában. Ne lehessen bulizni! (Sajnos magam előtt látom most az ol­vasót, aki ezt mondja. De legalábbis gon­dolja: Ellenőriznek. Jó. És akkor mi van?) Végre magyarán (tettekkel is) tudomá­sára kellene hozni az érintetteknek: nincs tovább, nincs türelem azok számára, akik a gazdaságirányítás új rendjét buli­zásra használják ki. Egyet kell érteni azoknak a véleményével is, akik azt vallják: Sem a kereskedelem, sem a ven­déglátóipar, sem a különböző gazdasági szervek minőségi ellenőrzése nem lép fel mindig kellő eréllyel a súlycsonkítókkal, a minőségrontókkal, vásárlók megkárosí­tóival, a lakosság becsapóival szemben. Pedig a törvényes szankciók adva van­nak ... És most ismét tollamra telepedik a kis­ördög. Aki ezt mondja. És akkor mi van? Ezt pedig a következők miatt mondja." /OÁ Levél az V. kerületből Július 26-án a Magyar Hírlap szer­kesztősége Takács Andrástól, az V. kerü­leti Vendéglátóipari Vállalat rendészeti vezetőjétől levelet kapott. Részlet a levél­ből: „Az idő távlatából újra elolvasva 1968. május 26-i V. A. tollából megjelent Szemtől szembe Rotschilddal című cikket, indíttatva érzem magam ezen levél meg­írására. Foglalkozásomból és beosztásom­ból kifolyólag a cikk egészével egyetér­tek, nem értek egyet azonban az utolsó bekezdésben foglaltakkal: «­Pedig ha a vállalatnál az ellenőrzés valahogyan jobb lett volna, most nem a rendőrség dolga lenne leleplezni ezt a bűnszövetséget. Kér­dések, kérdések... Vagy ne legyünk eny­­nyire kíváncsiak?« Nos, igen, legyünk kíváncsiak. Az idé­zett rész úgy hangzik, mintha V. A. ren­delkezne megbízható és jó módszerekkel, melyeknek alkalmazása a leleplezést biz­tosítani tudja. Én a magam részéről saj­nos ilyennel nem rendelkezem, és tapasz­talat alapján kell megállapítanom, hogy két azonos ügynek a leleplezése nem bo­nyolítható azonos módszerrel... Fentiek­től függetlenül szívesen látom személyes beszélgetésen V. A. elvtársat, és számí­tok rá, v­agy hasonló ügyekre vonatko­zóan, azok leleplezésére jó módszereket fog velem közölni.” A félreértések elkerülése végett ez úton közlöm: Nem én vagyok az V. kerületi Vendéglátóipari Vállalat ellenőrzésre hi­vatott rendészeti vezetője. Ezek után ha az V. kerület valamelyik kocsmájában „átvágott” kedves vendég holnap felhívna telefonon, és azt pana­szolná, hogy a pénzéért csak fél pohár sört kapott, és azt kérdezné, mit csinál­jon, most már mit tehetnék mást, mint hogy azt tanácsolnám, forduljon magá­hoz az atyaúristenhez. De tessék mondani: És akkor mi van? Várkonyi András

Next