Magyar Hírlap, 1968. szeptember (1. évfolyam, 109-138. szám)

1968-09-17 / 125. szám

Mrgvrr HÍRLK­ 21968. SZEPTEMBER 17. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA ..................... ...............­­ ........................ f? Külföldi lapokból Az utóbbi na­wnPflBAfl sz ~sg­jogy az észak-atlanti tömb hű maradt endeltetéséhez, továbbra is az agresszió is a katonai kalandok eszköze — írja a Pravda hétfői számában Jurij Gluhov. — A NATO vezérkarában szinte szünet nélkül harci riadót fújnak. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Nyu­­gat-Németországban „Fekete oroszlán” édenéves hadgyakorlatok kezdődtek. Ezt a hadgyakorlatot, mint ismeretes, ere­detileg Csehszlovákia határai közelében élvezték, nyilvánvaló provokációs szán­dékkal. Bonn taktikai számításokból el­riasztotta ugyan a hadgyakorlatot, de most szemlátomást feladott mindennemű diplomáciai megfontolást. Egyébként is — fűzi hozzá Gluhov — ez nemcsak a szóban forgó hadgyakorlatokra vonatkozik, Bonn és a Bundeswehr egye­nesen militarista hangadó szerepet ját­szik a NATO-ban. A cikkíró a továbbiakban kifejti, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Németor­­szág képviselői között nemrég lezajlott tárgyalásokon a hidegháború szelleme uralkodott, háborús pszichózis fogta el az angol vezető köröket is, a NATO főko­lomposai pedig élénken fontolgatják, hogy miniszteri szinten összehívják a NATO tanácsának rendkívüli ülésszakát. Az észak-atlanti tömb keretében mu­tatkozó nagyfokú mozgolódás a Csehszlo­vákiával kapcsolatos imperialista tervek meghiúsulásával függ össze — írja a to­vábbiakban Gluhov. Mihelyt összeomlottak azok a remé­nyek, hogy a csehszlovákiai ellenforra­dalmi erőket az imperialista tervek érde­kében tudják felhasználni, a NATO telje­sen levetette békés álarcát, és a fegyver­kezési hajsza új szakaszát szándékozik megindítani. Ilyenformán ismét leleplezték magukat azok a NATO-politikusok, akik a Kelet és Nyugat közötti békés hídverés szólamait zengték. Kiderült, hogy ők e „hidakon” voltaképpen katonai átkelőhelyek megépí­tését értették, s ezeket a szocialista or­szágok elleni agressziójukhoz szerették volna felhasználni e­mészetesen a nyugatnémet sajtó reagálá­sai. A Bayern Kurier-ban, a CSU lapjá­ban Franz Jozef Strauss így írt június 8-án: „A prágai tavasz tovább folytató­dik. A remények nagyra nőnek, és úgy tűnik, hogy a csehszlovák rendszer és a nyugati demokráciák között már csak árnyalati különbségek vannak.” Ugyan­ebben a hangnemben ír a Springer-kon­­szern lapjában, a Die Welt-ben Walter Becher július 14-én, a müncheni CSU pártnapon: „A csehszlovákiai állami és társadalmi életben végbemenő változások közelebb hozzák az európai integráció gondolatát.” Nem sokkal később utal rá, milyen fajta integrációra gondol, amikor Karlovy Varyt egykori nevén, Karslbad­­ként emlegeti. A Müncher Merkur július 7-i számában így reménykedik: „A csehszlovák példa nyomán egész Kelet-Európában véget ér­het ... a kommunizmus. A csehszlovák fejlődés az egész szocialista tábor megre­formálásához vezethet.” Egy jellemző amerikai lapvélemény a Wall Street Journal július 22-i számából: „Az Egye­sült Államok a világ kommunizmus el­leni harcában olyan országra talált, amely igyekszik az orthodox kommuniz­mustól megszabadulni és csak névleg ne­vezhető kommunistának. Megjelenése tel­jesen megváltoztathatja az európai erő­viszonyokat. A New York Times augusz­tus 14-i számában a nyugatnémet tőkés köröknek ad tanácsot, hogyan hozzák Csehszlovákiát gazdasági függőségbe. „Meg kell a módozatokat találni, hogyan lehet különféle beruházásokkal a cseh­szlovák ipar átcsoportosítását elérni.” Válaszként is felfoghatjuk a Ruhr ipar­vidék sajtóorgánumának, a Handelsblatt­nak a testvérországok segítségnyújtása utáni egyik számában megjelent cikké­nek címét: „Egy légvár összeomlott” 1956-ban Kanada 36 500 magyar emig­­ránst fogadott be, BaUaiBaanSHeaHa Viszonylag a leg­többet a nyugati országok közül. Talán ebből indultak ki azok, akik azt várták, hogy a csehszlovákiai események hatásá­ra a kanadai kormány megváltoztatja a NATO-ról alkotott véleményét. Trudeau miniszterelnök ugyanis többször kifeje­zésre juttatta, hogy Kanada túlságosan nagy szerepet játszik a NATO-ban. Ugyanakkor Bonn arra kérte a kanadai kormányt, hogy vegye fontolóra elhatáro­zását, amelynek értelmében a nyugat­németországi három kanadai légi támasz­pont közül egyet fel akar számolni. A ka­nadai miniszterelnök reagálása azonban nem felelt meg a várakozásnak. Augusz­tus 30-i nyilatkozatában kijelentette, hogy a csehszlovákiai események ellenére is folytatni fogja országa kül- és védelmi politikájának felülvizsgálatát. Megítélése szerint a NATO Európában állomásozó katonai erejének növelése csak kompli­kálná a helyzetet és újabb veszélyeket teremtene. A miniszterelnök láthatóan nem áll­ egyedül ezzel a véleménnyel, je­lentős támogatást élvez a kormányban és a kormányon kívül levő politikusok ré­széről is. Dalton Camp, a Progresszív Konzervatív Párt elnöke már régóta szor­galmazza: Kanada lépjen ki a NATO-ból és az Európában állomásozó katonai egy­ségeinek ellátására fordított évi 150 mil­lió dollárt a fejlődő országok megsegíté­sére használja fel. A csehszlovákiai ese­ményekkel kapcsolatos legutóbbi írásá­ban ismét leszögezte, hogy „országa sok­kal hasznosabban járulhatna hozzá az ál­talános biztonság és béke megteremtésé­hez, ha a jelenleginél nagyobb segítséget nyújtana a gyengén fejlett országoknak”. Escot Reid, Kanada volt indiai főmegbí­zottja pedig azt javasolta, hogy a nemzet­­közösségi országok államfőinek januárra tervezett konferenciája hozzon határoza­tot a katonai kiadások 20 százalékos csök­kentéséről. Az így felszabaduló összeget az erre igényt tartó országok gazdasági megsegítésére használják fel. A hivatalos kanadai álláspontnak természetesen van­nak ellenzői is. Diefenbaker volt minisz­terelnök és konzervatív pártvezér a NATO erejének jelenlegi fenntartása mellett foglalt állást. ■ A szovjet lapnyu­rlVjFOOEZ gáti újságokból m v k m idéz. A csehszlo­­véSz"ktM­­jfI vák eseményekkel foglalkozó össze­állítás jellemző képet ad bizonyos nyu­gati remények és illúziók néhány hétig tartó fokozódásáról. A legfeltűnőbbek ter­ EEXPRESS „A rózsaszín kötésű könyv — a hatvannegyedik, amely a májusi za­vargásokkal foglalkozik — nem tünteti fel szerzője nevét: a belügyminisztérium adta ki ,jellemző kivonatokat­ gyűjtve össze tizenegy forradalmi mozgalom kiadványaiból és újságjaiból (a feloszla­tott szervezetektől az UNEF-en át a PSU-ig). `Nem­ érhetjük el célunkat más­képp, mint az egész burzsoá társadalmi rend erőszakos megdöntése útján.’ ,A for­radalmároknak titkos és nyílt, legális és illegális munkára kell fölkészülniük.’ Raymond Marcellin, az illetékes minisz­ter számára, aki szerint demokratikus rendben az urnákból származik a hata­lom­, az idézett mondatok, ha nem is ösz­­szeesküvés, de legalább ama szándék létezését bizonyítják, hogy fel akarják számolni a köztársasági kormányformát. Ez igazolja szerinte a furkósbot politiká­ját azokkal szemben, akik Vietnam, a diákok, a munkások, vagy Csehszlovákia támogatásának ürügyén felforgató cé­lokra akarnak kihasználni minden rend­zavarásra kínálkozó alkalmat... Vajon Edgar Faure nevelésügyi miniszter ka­lácspolitikája alkalmasabb a szabadság­ról és szünidőről visszatérők leszerelé­sére? És Alain Krivine s hét másik ifjú­sági vezető szabadlábra helyezése nem ad-e jobb agitációs témát a szélsőbalol­dali egyetemisták ellen? ,Szó sincs róla, hogy abbahagyjuk forradalmi harcunkat — mondotta Krivine, amikor elhagyta a börtönt. — A sztálinizmus válsága még szükségesebbé teszi az igazi szocialista forradalom győzelméért vívott harc szer­vezését.A Faure és a pedagógus-szakszer­vezet (FEN) legutóbbi megbeszélésén Bernard Herszberg, a felsőoktatási dol­gozók főtitkára nem rejtette véka, alá: nem arról van szó, hogy ellenezni kell a kormánypolitika két vetületét, hanem hogy előnyükre fordítsák a kormányzat minden problémáját. Kezdve a békélte­téstől, hogy elérjék az összes letartózta­tottak számára az amnesztiát, s a szám­űzött külföldieknek a visszatérést. Bir­tokba venni továbbá az egyetemi televí­ziós műsort, az ORTF e szektorának tel­jes autonómiája jegyében. Szaván fogni a minisztert és hangoztatott liberalizmu­sával élve az orvostudományi kar akció­bizottságával együtt vitanépgyűlést ren­dezni az egyetemi kórházi helyiségekben erről a témáról: ,Merre tart a forradalom a világban?’, Vietnam, a párizsi május és Prága alkalmából. Ez lesz az első politi­kai erőpróba a szünidő után az egyete­men.” ♦ (MTI) Belgrádban befejeződtek azok a jugoszláv—amerikai tárgyalások, ame­lyek célja a két ország közötti együttmű­ködés kiszélesítése a kultúra és az okta­tás területén, a látogatások cseréje ame­rikai és jugoszláv egyetemi tanárok és diplomások között. Gomulka beszéde a pártkongresszus előkészületeiről H­óbor­úellenes gyűlés Varsó közelében (PAP) Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára be­szédet mondott a varsói személyautógyár dolgozóinak pártaktívája előtt. Érintette a kongresszusi előkészületekkel kapcsolatos pártmunka legfontosabb problémáit, rá­mutatott, hogy a fő politikai feladat a reakció erői ellen állandó és következetes harc. Beszélt az ellenséges imperialista köz­pontok ideológiai aknamunkájának veszé­lyességéről, továbbá arról, hogy kérlelhe­tetlen harcot kell vívni a revizionizmus ellen, amely a párt számára a fő ideoló­giai veszély volt és maradt. Beszéde végén a LEMP első titkára hangsúlyozta, hogy magasabb színvonalra kell emelni a párt munkáját, erősíteni kell vezető szerepét. Varsó környékén, Kampinos fa­luban körülbelül 30 000 ember részvéte­lével vasárnap nagygyűlésen emékeztek meg a második világháború alatt ezen a tájon lezajlott történelmi jelentőségű par­tizánharcokról. A háborúellenes gyűlésen Mieczyslaw Móczar, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára mondott beszédet. A szónok rámutatott arra, hogy a hit­­lerizmus fölött aratott győzelemben mi­lyen nagy szerepe volt a Szovjetunióval fennálló szövetségnek. — A Lengyel Népköztársaság megala­kulása óta — folytatta — a szocializmus ügye országunk számára nemzeti üggyé, a szocialista táborhoz tartozás és a Szov­jetunióval harcok tüzében született test­véri szövetség pedig létfontosságúvá vált. Ezt diktálja szívünk és józan eszünk egyaránt. Háborúellenes gyűlés volt Jaslo váro­sában is, amelyet a második világháború idején a hitleristák teljesen leromboltak. A gyűlésen Korczynski hadosztálytábor­nok, lengyel nemzetvédelmi miniszter­­helyettes mondott beszédet. A részvevők határozatot fogadtak el, amelyben köve­telik valamennyi háborús bűnös megbün­tetését. Waldeck Rochet: Meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét­ ­ Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Waldeck Rochet, az FKP főtitkára va­sárnap beszédet mondott a lyoni párt­­szervezet szokásos nyári ünnepsége kere­tében tartott nagygyűlésen. Az FKP fő­titkára bírálta a „részvétel” elvét, ame­lyet de Gaulle tábornok most intézmé­nyesíteni kíván. — Hogyan lehet a legcse­kélyebb mértékben is hitelt adni ennek az állítólagos részvételnek — mondotta —, hiszen de Gaulle egyidejűleg támadja a szakszervezeteket, amelyek nem eléggé engedelmeskednek az ő akaratának. Külpolitikai kérdésekről szólva Wal­deck Rochet részletesen indokolta pártja álláspontját a csehszlovákiai események­kel kapcsolatosan. Hangsúlyozta: a francia kommunisták két elvhez tartották magukat szigorúan; az egyik hogy minden kommunista párt­nak a legteljesebb függetlenségben, ma­gának kell meghatároznia politikáját és akcióinak formáját, másrészt és egyide­jűleg, hogy fenn kell tartani, meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét Luigi Longo: A jobboldali pártoknak nincs erkölcsi alapjuk a vádaskodásra (MTI) Az unita ünnepének keretében vasárnap Bolognában kétszázezer ember előtt beszédet mondott Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Luigi Longo üdvözölte a tömeggyűlést amely újabb bizonyítéka a kommunista párt iránti népi rokonszenvnek, majd el­ítélte a reakciós és szociáldemokrata erők támadását a kommunisták ellen, amihez a legutóbbi csehszlovákiai eseményeket használták fel ürügyként. Rámutatott hogy a szociáldemokratáknak, a keresz­ténydemokratáknak és az olasz jobbol­dali pártoknak nincs erkölcsi joguk vá­daskodásra, hiszen pontosan ezek a pár­tok, amelyek nem csupán elfogadták az amerikai támaszpontok és atomerők je­lenlétét olasz földön és tengereken, nem csupán eltűrik az amerikai politika be­avatkozásait az olasz politikai és gazda­sági életbe, az olasz fegyveres erők ügyei­be, de egyben ők azok, akik egyetlen szót sem emeltek az amerikai imperializmus agressziói, háborús cselekményei, nép­irtásai ellen, amelyeknek színhelye a vi­lág oly sok pontja Guatemalától Vietna­mig. Az Afrikai Egységszervezet határozatai (Reuter) Az Afrikai Egységszervezet Al­gírban folyó csúcsértekezletén vasárnap este határozatot fogadtak el a nigériai polgárháborúról és a közel-keleti válság­ról. A határozatot 33 afrikai ország támo­gatta. Ruanda és Becsuanaföld tartózko­dott a szavazástól, négy ország pedig — Gabon, Elefántcsontpart, Tanzánia és Zambia — ellene szavazott. A közel-keleti válságra vonatkozó ha­tározat Izrael megnevezése nélkül azt kö­veteli, hogy az elfoglalt arab területekről vonják ki az idegen csapatokat. A hatá­rozatot 36 ország szavazta meg. Swaziföld és Lesotho tartózkodott. Becsuanaföld nem vett részt a szavazáson. Ugyancsak vasárnap este döntöttek az Afrikai Egységszervezet főtitkárának sze­mélyéről. Diallo Telli a hatodik menet­ben megkapta a szükséges kétharmados többséget és így ismét a szervezet főtit­kára lett. Hétfőn délután véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamainak csúcsérte­kezlete, amely négy napon keresztül ülé­sezett Algírban. Bumedien algériai ál­lamfő, az értekezlet elnöke bejelentette, hogy a legközelebbi csúcstalálkozót, sor­rendben a hatodikat, Addisz Abebában tartják 1969 szeptemberében. Szociáldemokrata választási győzelem Svédországban (AFP) A vasárnap megtartott svédor­szági parlamenti választásokon a 36 éve egyfolytában hatalmon levő szociálde­mokrata párt ismét nagyszabású győzel­met aratott és 12 mandátummal növelte eddigi parlamenti többségét. Az ideigle­nes eredmények szerint — ezeket még módosítja a postai úton leadott szavaza­tok összeszámlálása — az új képviselő­házban a szociáldemokratáknak 125 man­dátumuk lesz, míg a centristák 4 új kép­viselővel együtt 39 honatyát küldenek a parlamentbe. A konzervatívok egy man­dátumot vesztettek és képviseletük ezzel 32-re csökkent, a liberálisok viszont tíz mandátumot vesztettek­ és így csak 33 képviselőjük marad, a kommunista kép­viselők száma a csehszlovákiai események nyomán indított jobboldali sajtókampány következményeként 8-ról 3-ra csökkent. Ezenkívül még egy jobboldali politikus foglal majd helyet a képviselőház padso­raiban. Az előzetes számítások szerint a szo­ciáldemokraták ezúttal a szavazatok 50,9 százalékát szerezték meg, ami 8 százalé­kos javulást jelent az 1966. évi községta­nácsi választásokon elért eredményhez képest és 3,6 százalékkal jobb az 1964-es általános választásokon mutatott teljesít­ménynél. Az AP kiemeli, hogy a háború óta a szociáldemokraták még sohasem arattak ilyen arányú győzelmet — ami an­nál inkább meglepetés, mivel a három nagy burzsoá párt — a liberális, a kon­zervatív és a centrum párt — ezúttal arra számított, hogy meg tudja törni a szo­ciáldemokraták győzelmi sorozatát.

Next