Magyar Hírlap, 1968. szeptember (1. évfolyam, 109-138. szám)
1968-09-17 / 125. szám
Mrgvrr HÍRLK 21968. SZEPTEMBER 17. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA ..................... ............... ........................ f? Külföldi lapokból Az utóbbi nawnPflBAfl sz ~sgjogy az észak-atlanti tömb hű maradt endeltetéséhez, továbbra is az agresszió is a katonai kalandok eszköze — írja a Pravda hétfői számában Jurij Gluhov. — A NATO vezérkarában szinte szünet nélkül harci riadót fújnak. A cikkíró emlékeztet arra, hogy Nyugat-Németországban „Fekete oroszlán” édenéves hadgyakorlatok kezdődtek. Ezt a hadgyakorlatot, mint ismeretes, eredetileg Csehszlovákia határai közelében élvezték, nyilvánvaló provokációs szándékkal. Bonn taktikai számításokból elriasztotta ugyan a hadgyakorlatot, de most szemlátomást feladott mindennemű diplomáciai megfontolást. Egyébként is — fűzi hozzá Gluhov — ez nemcsak a szóban forgó hadgyakorlatokra vonatkozik, Bonn és a Bundeswehr egyenesen militarista hangadó szerepet játszik a NATO-ban. A cikkíró a továbbiakban kifejti, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Németország képviselői között nemrég lezajlott tárgyalásokon a hidegháború szelleme uralkodott, háborús pszichózis fogta el az angol vezető köröket is, a NATO főkolomposai pedig élénken fontolgatják, hogy miniszteri szinten összehívják a NATO tanácsának rendkívüli ülésszakát. Az észak-atlanti tömb keretében mutatkozó nagyfokú mozgolódás a Csehszlovákiával kapcsolatos imperialista tervek meghiúsulásával függ össze — írja a továbbiakban Gluhov. Mihelyt összeomlottak azok a remények, hogy a csehszlovákiai ellenforradalmi erőket az imperialista tervek érdekében tudják felhasználni, a NATO teljesen levetette békés álarcát, és a fegyverkezési hajsza új szakaszát szándékozik megindítani. Ilyenformán ismét leleplezték magukat azok a NATO-politikusok, akik a Kelet és Nyugat közötti békés hídverés szólamait zengték. Kiderült, hogy ők e „hidakon” voltaképpen katonai átkelőhelyek megépítését értették, s ezeket a szocialista országok elleni agressziójukhoz szerették volna felhasználni emészetesen a nyugatnémet sajtó reagálásai. A Bayern Kurier-ban, a CSU lapjában Franz Jozef Strauss így írt június 8-án: „A prágai tavasz tovább folytatódik. A remények nagyra nőnek, és úgy tűnik, hogy a csehszlovák rendszer és a nyugati demokráciák között már csak árnyalati különbségek vannak.” Ugyanebben a hangnemben ír a Springer-konszern lapjában, a Die Welt-ben Walter Becher július 14-én, a müncheni CSU pártnapon: „A csehszlovákiai állami és társadalmi életben végbemenő változások közelebb hozzák az európai integráció gondolatát.” Nem sokkal később utal rá, milyen fajta integrációra gondol, amikor Karlovy Varyt egykori nevén, Karslbadként emlegeti. A Müncher Merkur július 7-i számában így reménykedik: „A csehszlovák példa nyomán egész Kelet-Európában véget érhet ... a kommunizmus. A csehszlovák fejlődés az egész szocialista tábor megreformálásához vezethet.” Egy jellemző amerikai lapvélemény a Wall Street Journal július 22-i számából: „Az Egyesült Államok a világ kommunizmus elleni harcában olyan országra talált, amely igyekszik az orthodox kommunizmustól megszabadulni és csak névleg nevezhető kommunistának. Megjelenése teljesen megváltoztathatja az európai erőviszonyokat. A New York Times augusztus 14-i számában a nyugatnémet tőkés köröknek ad tanácsot, hogyan hozzák Csehszlovákiát gazdasági függőségbe. „Meg kell a módozatokat találni, hogyan lehet különféle beruházásokkal a csehszlovák ipar átcsoportosítását elérni.” Válaszként is felfoghatjuk a Ruhr iparvidék sajtóorgánumának, a Handelsblattnak a testvérországok segítségnyújtása utáni egyik számában megjelent cikkének címét: „Egy légvár összeomlott” 1956-ban Kanada 36 500 magyar emigránst fogadott be, BaUaiBaanSHeaHa Viszonylag a legtöbbet a nyugati országok közül. Talán ebből indultak ki azok, akik azt várták, hogy a csehszlovákiai események hatására a kanadai kormány megváltoztatja a NATO-ról alkotott véleményét. Trudeau miniszterelnök ugyanis többször kifejezésre juttatta, hogy Kanada túlságosan nagy szerepet játszik a NATO-ban. Ugyanakkor Bonn arra kérte a kanadai kormányt, hogy vegye fontolóra elhatározását, amelynek értelmében a nyugatnémetországi három kanadai légi támaszpont közül egyet fel akar számolni. A kanadai miniszterelnök reagálása azonban nem felelt meg a várakozásnak. Augusztus 30-i nyilatkozatában kijelentette, hogy a csehszlovákiai események ellenére is folytatni fogja országa kül- és védelmi politikájának felülvizsgálatát. Megítélése szerint a NATO Európában állomásozó katonai erejének növelése csak komplikálná a helyzetet és újabb veszélyeket teremtene. A miniszterelnök láthatóan nem áll egyedül ezzel a véleménnyel, jelentős támogatást élvez a kormányban és a kormányon kívül levő politikusok részéről is. Dalton Camp, a Progresszív Konzervatív Párt elnöke már régóta szorgalmazza: Kanada lépjen ki a NATO-ból és az Európában állomásozó katonai egységeinek ellátására fordított évi 150 millió dollárt a fejlődő országok megsegítésére használja fel. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos legutóbbi írásában ismét leszögezte, hogy „országa sokkal hasznosabban járulhatna hozzá az általános biztonság és béke megteremtéséhez, ha a jelenleginél nagyobb segítséget nyújtana a gyengén fejlett országoknak”. Escot Reid, Kanada volt indiai főmegbízottja pedig azt javasolta, hogy a nemzetközösségi országok államfőinek januárra tervezett konferenciája hozzon határozatot a katonai kiadások 20 százalékos csökkentéséről. Az így felszabaduló összeget az erre igényt tartó országok gazdasági megsegítésére használják fel. A hivatalos kanadai álláspontnak természetesen vannak ellenzői is. Diefenbaker volt miniszterelnök és konzervatív pártvezér a NATO erejének jelenlegi fenntartása mellett foglalt állást. ■ A szovjet lapnyurlVjFOOEZ gáti újságokból m v k m idéz. A csehszlovéSz"ktMjfI vák eseményekkel foglalkozó összeállítás jellemző képet ad bizonyos nyugati remények és illúziók néhány hétig tartó fokozódásáról. A legfeltűnőbbek ter EEXPRESS „A rózsaszín kötésű könyv — a hatvannegyedik, amely a májusi zavargásokkal foglalkozik — nem tünteti fel szerzője nevét: a belügyminisztérium adta ki ,jellemző kivonatokat gyűjtve össze tizenegy forradalmi mozgalom kiadványaiból és újságjaiból (a feloszlatott szervezetektől az UNEF-en át a PSU-ig). `Nem érhetjük el célunkat másképp, mint az egész burzsoá társadalmi rend erőszakos megdöntése útján.’ ,A forradalmároknak titkos és nyílt, legális és illegális munkára kell fölkészülniük.’ Raymond Marcellin, az illetékes miniszter számára, aki szerint demokratikus rendben az urnákból származik a hatalom, az idézett mondatok, ha nem is öszszeesküvés, de legalább ama szándék létezését bizonyítják, hogy fel akarják számolni a köztársasági kormányformát. Ez igazolja szerinte a furkósbot politikáját azokkal szemben, akik Vietnam, a diákok, a munkások, vagy Csehszlovákia támogatásának ürügyén felforgató célokra akarnak kihasználni minden rendzavarásra kínálkozó alkalmat... Vajon Edgar Faure nevelésügyi miniszter kalácspolitikája alkalmasabb a szabadságról és szünidőről visszatérők leszerelésére? És Alain Krivine s hét másik ifjúsági vezető szabadlábra helyezése nem ad-e jobb agitációs témát a szélsőbaloldali egyetemisták ellen? ,Szó sincs róla, hogy abbahagyjuk forradalmi harcunkat — mondotta Krivine, amikor elhagyta a börtönt. — A sztálinizmus válsága még szükségesebbé teszi az igazi szocialista forradalom győzelméért vívott harc szervezését.A Faure és a pedagógus-szakszervezet (FEN) legutóbbi megbeszélésén Bernard Herszberg, a felsőoktatási dolgozók főtitkára nem rejtette véka, alá: nem arról van szó, hogy ellenezni kell a kormánypolitika két vetületét, hanem hogy előnyükre fordítsák a kormányzat minden problémáját. Kezdve a békéltetéstől, hogy elérjék az összes letartóztatottak számára az amnesztiát, s a száműzött külföldieknek a visszatérést. Birtokba venni továbbá az egyetemi televíziós műsort, az ORTF e szektorának teljes autonómiája jegyében. Szaván fogni a minisztert és hangoztatott liberalizmusával élve az orvostudományi kar akcióbizottságával együtt vitanépgyűlést rendezni az egyetemi kórházi helyiségekben erről a témáról: ,Merre tart a forradalom a világban?’, Vietnam, a párizsi május és Prága alkalmából. Ez lesz az első politikai erőpróba a szünidő után az egyetemen.” ♦ (MTI) Belgrádban befejeződtek azok a jugoszláv—amerikai tárgyalások, amelyek célja a két ország közötti együttműködés kiszélesítése a kultúra és az oktatás területén, a látogatások cseréje amerikai és jugoszláv egyetemi tanárok és diplomások között. Gomulka beszéde a pártkongresszus előkészületeiről Hóborúellenes gyűlés Varsó közelében (PAP) Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a varsói személyautógyár dolgozóinak pártaktívája előtt. Érintette a kongresszusi előkészületekkel kapcsolatos pártmunka legfontosabb problémáit, rámutatott, hogy a fő politikai feladat a reakció erői ellen állandó és következetes harc. Beszélt az ellenséges imperialista központok ideológiai aknamunkájának veszélyességéről, továbbá arról, hogy kérlelhetetlen harcot kell vívni a revizionizmus ellen, amely a párt számára a fő ideológiai veszély volt és maradt. Beszéde végén a LEMP első titkára hangsúlyozta, hogy magasabb színvonalra kell emelni a párt munkáját, erősíteni kell vezető szerepét. Varsó környékén, Kampinos faluban körülbelül 30 000 ember részvételével vasárnap nagygyűlésen emékeztek meg a második világháború alatt ezen a tájon lezajlott történelmi jelentőségű partizánharcokról. A háborúellenes gyűlésen Mieczyslaw Móczar, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A szónok rámutatott arra, hogy a hitlerizmus fölött aratott győzelemben milyen nagy szerepe volt a Szovjetunióval fennálló szövetségnek. — A Lengyel Népköztársaság megalakulása óta — folytatta — a szocializmus ügye országunk számára nemzeti üggyé, a szocialista táborhoz tartozás és a Szovjetunióval harcok tüzében született testvéri szövetség pedig létfontosságúvá vált. Ezt diktálja szívünk és józan eszünk egyaránt. Háborúellenes gyűlés volt Jaslo városában is, amelyet a második világháború idején a hitleristák teljesen leromboltak. A gyűlésen Korczynski hadosztálytábornok, lengyel nemzetvédelmi miniszterhelyettes mondott beszédet. A részvevők határozatot fogadtak el, amelyben követelik valamennyi háborús bűnös megbüntetését. Waldeck Rochet: Meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Waldeck Rochet, az FKP főtitkára vasárnap beszédet mondott a lyoni pártszervezet szokásos nyári ünnepsége keretében tartott nagygyűlésen. Az FKP főtitkára bírálta a „részvétel” elvét, amelyet de Gaulle tábornok most intézményesíteni kíván. — Hogyan lehet a legcsekélyebb mértékben is hitelt adni ennek az állítólagos részvételnek — mondotta —, hiszen de Gaulle egyidejűleg támadja a szakszervezeteket, amelyek nem eléggé engedelmeskednek az ő akaratának. Külpolitikai kérdésekről szólva Waldeck Rochet részletesen indokolta pártja álláspontját a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatosan. Hangsúlyozta: a francia kommunisták két elvhez tartották magukat szigorúan; az egyik hogy minden kommunista pártnak a legteljesebb függetlenségben, magának kell meghatároznia politikáját és akcióinak formáját, másrészt és egyidejűleg, hogy fenn kell tartani, meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét Luigi Longo: A jobboldali pártoknak nincs erkölcsi alapjuk a vádaskodásra (MTI) Az unita ünnepének keretében vasárnap Bolognában kétszázezer ember előtt beszédet mondott Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Luigi Longo üdvözölte a tömeggyűlést amely újabb bizonyítéka a kommunista párt iránti népi rokonszenvnek, majd elítélte a reakciós és szociáldemokrata erők támadását a kommunisták ellen, amihez a legutóbbi csehszlovákiai eseményeket használták fel ürügyként. Rámutatott hogy a szociáldemokratáknak, a kereszténydemokratáknak és az olasz jobboldali pártoknak nincs erkölcsi joguk vádaskodásra, hiszen pontosan ezek a pártok, amelyek nem csupán elfogadták az amerikai támaszpontok és atomerők jelenlétét olasz földön és tengereken, nem csupán eltűrik az amerikai politika beavatkozásait az olasz politikai és gazdasági életbe, az olasz fegyveres erők ügyeibe, de egyben ők azok, akik egyetlen szót sem emeltek az amerikai imperializmus agressziói, háborús cselekményei, népirtásai ellen, amelyeknek színhelye a világ oly sok pontja Guatemalától Vietnamig. Az Afrikai Egységszervezet határozatai (Reuter) Az Afrikai Egységszervezet Algírban folyó csúcsértekezletén vasárnap este határozatot fogadtak el a nigériai polgárháborúról és a közel-keleti válságról. A határozatot 33 afrikai ország támogatta. Ruanda és Becsuanaföld tartózkodott a szavazástól, négy ország pedig — Gabon, Elefántcsontpart, Tanzánia és Zambia — ellene szavazott. A közel-keleti válságra vonatkozó határozat Izrael megnevezése nélkül azt követeli, hogy az elfoglalt arab területekről vonják ki az idegen csapatokat. A határozatot 36 ország szavazta meg. Swaziföld és Lesotho tartózkodott. Becsuanaföld nem vett részt a szavazáson. Ugyancsak vasárnap este döntöttek az Afrikai Egységszervezet főtitkárának személyéről. Diallo Telli a hatodik menetben megkapta a szükséges kétharmados többséget és így ismét a szervezet főtitkára lett. Hétfőn délután véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamainak csúcsértekezlete, amely négy napon keresztül ülésezett Algírban. Bumedien algériai államfő, az értekezlet elnöke bejelentette, hogy a legközelebbi csúcstalálkozót, sorrendben a hatodikat, Addisz Abebában tartják 1969 szeptemberében. Szociáldemokrata választási győzelem Svédországban (AFP) A vasárnap megtartott svédországi parlamenti választásokon a 36 éve egyfolytában hatalmon levő szociáldemokrata párt ismét nagyszabású győzelmet aratott és 12 mandátummal növelte eddigi parlamenti többségét. Az ideiglenes eredmények szerint — ezeket még módosítja a postai úton leadott szavazatok összeszámlálása — az új képviselőházban a szociáldemokratáknak 125 mandátumuk lesz, míg a centristák 4 új képviselővel együtt 39 honatyát küldenek a parlamentbe. A konzervatívok egy mandátumot vesztettek és képviseletük ezzel 32-re csökkent, a liberálisok viszont tíz mandátumot vesztettek és így csak 33 képviselőjük marad, a kommunista képviselők száma a csehszlovákiai események nyomán indított jobboldali sajtókampány következményeként 8-ról 3-ra csökkent. Ezenkívül még egy jobboldali politikus foglal majd helyet a képviselőház padsoraiban. Az előzetes számítások szerint a szociáldemokraták ezúttal a szavazatok 50,9 százalékát szerezték meg, ami 8 százalékos javulást jelent az 1966. évi községtanácsi választásokon elért eredményhez képest és 3,6 százalékkal jobb az 1964-es általános választásokon mutatott teljesítménynél. Az AP kiemeli, hogy a háború óta a szociáldemokraták még sohasem arattak ilyen arányú győzelmet — ami annál inkább meglepetés, mivel a három nagy burzsoá párt — a liberális, a konzervatív és a centrum párt — ezúttal arra számított, hogy meg tudja törni a szociáldemokraták győzelmi sorozatát.