Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)

1968-10-01 / 139. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1968. OKTÓBER 1. KEDD Bonn: A müncheni egyezmény­­ „nem kezdettől érvénytelen” A müncheni egyezmény aláírásának évfordulóján Günter Diehl államtitkár, az NSZK kormányának szóvivője kijelen­tette: az egyezmény kényszer alatt jött létre, s ezért nem érvényes, a bonni kor­mány azonban úgy véli, hogy egy egyez­mény, amelyen négy aláírás szerepel, nem lehet kezdettől fogva érvénytelen. Ezt a kérdést csak jogi alapon lehetne el­dönteni, nem pedig politikai alapon. Az NSZK kormánya a müncheni egyezmény alapján semmmiféle igényt nem támaszt Csehszlovákiával szemben, ezért a prob­léma tulajdonképpen álprobléma — mon­dotta Diehl. Berlin: Az egyezmény ellentétben állt a nemzetközi joggal A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma a müncheni egyez­mény évfordulója kapcsán nyilatkozatban ítélte el a 30 évvel ezelőtt kötött impe­rialista diktátumot. A Gustav Hertzfeldt külügyminiszter-helyettes által ismerte­tett nyilatkozat leszögezi, hogy a mün­cheni egyezmény kezdettől fogva érvény­telen volt, mert erőszakkal való fénye­­-----­------------------------------------­getés útján, a csehszlovák kormány rész­vétele nélkül jött létre és ellentétben állt a nemzetközi jog már akkor is érvényben levő szabályaival. A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió volt az egyet­len állam, amely több ízben segítőkész­ségéről biztosította Csehszlovákiát, azon­ban a csehszlovák polgári vezetők eluta­sították a szovjet támogatást. A megbeszélések eddig semmi eredményt nem hoztak — állapította meg a VDK-küldöttség szóvivője Párizsban (AFP, TASZSZ, MTI, Reuter) Sajtóér­tekezletet tartott tegnap Nguyen Thanh Le, a párizsi előzetes megbeszélések VDK- küldöttségének szóvivője. George Ball, volt amerikai ENSZ-fődelegátus vasárna­pi kijelentését kommentálva, miszerint „a párizsi tárgyaló felek éppen azon a pon­ton állnak, hogy kijussanak a zsákutcá­ból”, a VDK szóvivője figyelmeztetett, hogy a megbeszélések mind ez ideig nem hoztak semmiféle eredményt. „Egyik amerikai elnökjelölt sincs világosan tuda­tában a vietnami problémának — mon­dotta Thanh Le —, egyikük sem helyez­kedik reális álláspontra a kérdésben." Hozzáfűzte az ismert vietnami álláspon­tot, hogy kizárólag a VDK elleni összes hadicselekmények haladéktalan és felté­tel nélküli beszüntetése teremthet ked­vező feltételeket „a vietnami hadművele­tekkel összefüggő más kérdések megvita­tása számára". A szóvivő a VDK és Kam­bodzsa kapcsolatairól hangsúlyozta, hogy az egyre szorosabbá válik. Mint mondotta, gyakran megtörtént,,hogy Norodom Szi­­hanuk herceg élelmiszert és gyógyszer­adományokat küldött a harcoló vietnami népnek. Clifford cáfolata Megcáfolta a demokrata párti politiku­sokat, Humphreyt és tanácsadóját Clark Clifford amerikai hadügyminiszter is, amikor kijelentette, hogy a hadügymi­nisztériumnak nincs szándéka amerikai csapatokat kivonni Vietnamból, és e te­kintetben semmiféle dátumot nem mond­hat. Mindennek ellenére várják, hogy Humphrey „igen fontos” javaslatokat ké­szül tenni Vietnam ügyében, olyanokat, amelyek „csak akkor válnak megvalósít­hatóvá, ha már elnök lesz”. Hadihajó Vietnam partjánál Az amerikai hadvezetőség ismét szolgá­latba állította a New Jersey nevű 56 000 tonnás hadihajót. Tizenhat hüvelykes ágyúi állítólag tegnap már lőtték a de­­militarizált övezetet és a VDK területét. Nixon választási esélyei tovább javulnak Walter(Lippmarm),pihenést'’ tanácsol a demokratáknak (AP, UPI, Reuter, AFP) A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint Ni­xon, a republikánus párti alelnökjelölt mellett már a szavazók 43 százaléka foglal állást, miközben Humphrey esélye 31 szá­zalékról 28-ra esett vissza. Előretört a fajgyűlölő George Wallace is: 18-ról 21 százalékra. Nyilván ennek alapján foglalt állást Walter Lippmann, az amerikai újságírás doyenje, aki a liberális körök legbefolyá­sosabb szóvivője. A Newsweek hasábjain egyértelműen kiállt Richard Nixon mel­lett. Többek között ezt írta: „Számomra jobb, ha nem is okvetlenül a legszebb vo­nalnak tűnik, hogy a választók távolítsák el a hatalomból azt a pártot, amely oly sokba került az országnak... A közeledő döntés nem tűnik számomra elviselhetet­lennek ... Most egy »új Nixon« kéri a vá­lasztók szavazatait, egy érettebb ember.” Egyúttal bírálta Nixont azért, mert Spiro Agnew-t választotta alelnökjelöltnek, aki „nem rendelkezik e tisztséghez szükséges tapasztalattal vagy képzettséggel”. Ami a Demokrata Pártot illeti, Lippmann úgy véli, hogy annak pihenésre és erőgyűj­tésre van szüksége, a hatalom túl hosszú gyakorlása után. Végezetül Walter Lipp­mann azt a meggyőződését fejezte ki, hogy „az Egyesült Államokra minenkép­­pen keményebb időszak vár”. Izraeli „béketerv” — területi igényekkel (AP, UPI, TASZSZ, Reuter) Abba Eban izraeli külügyminiszter New Yorkba ér­kezett, az ENSZ-közgyűlésre, ahol új bé­ketervet kíván benyújtani."A terv kiszi­várgott részletei szerint az izraeli erőket visszavonnák a Sinai-félszigetről és a jor­­dániai területek nagy részéről, de Izrael továbbra is megtartaná a Ghaza-övezetet és az elfoglalt szíriai magaslatokat. A Si­­nai-félszigetet fegyvermentes övezetté alakítanák, Jordánia egy részén pedig közös arab—izraeli igazgatás alatt álló ütközőzónát alakítanának ki. Jordánia megkapná Jeruzsálemben az arab szent helyeket és biztosítanák számára ezek megközelítését. A terv lényeges pontja, hogy Izrael közvetlenül akar tárgyalni az arab országokkal, s az előbb említett en­gedményei fejében követeli magának a Szuezi-csatorna használati jogát. Politikai megfigyelők jelzik, hogy ezeket a követe­léseket az arab országok korábban eluta­sították. Közben Ammanból olyan hírek érkez­nek, hogy Izrael a megszállt területeken letartóztatásokat foganatosít. Napokon be­lül húsz arab tanítót állítanak bíróság elé Jeruzsálemben. 300 kilométeres olajvezeték Kairóban a minisztertanács jóváhagyta azt a tervet, amely szerint háromszáz ki­lométeres olajvezetéket építenek a Szuezi­­öböl és Alexandria között. Ily módon akarják ellensúlyozni a Szuezi-csatorna lezárása okozta évi százmillió fontnyi veszteséget. Az 1970-re megépítendő olaj­vezetékről a szerződést tegnap írták alá egy angol tőkés csoporttal. Dean Rusk U Thantnál (UPI) Dean Rusk amerikai külügymi­niszter tegnap a Világszervezet székhe­lyén több mint egy órán át tanácskozott Vietnamról U Thant ENSZ-főtitkárral. Beavatottak tudni vélik, hogy Rusk „óva­tos megfogalmazásban” bírálta U Thant vietnami nyilatkozatait. A Rusk által „érdekesnek, élénknek és barátságosnak” minősített találkozón megvitatták még a főtitkárnak azt a ja­vaslatát, hogy a négy nagyhatalom kül­ügyminiszterei tartsanak konferenciát. Rusk elmondotta az újságíróknak, hogy a javaslatról még nem döntöttek. Az amerikai külügyminiszter a követ­kező napokban kapcsolatot keres az ENSZ-közgyűlésre érkező kollégáival, majd holnap beszédet mond a közgyűlé­sen. ♦ (MTI) Tegnap Bécsben befejeződött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közgyűlésének 12. ülésszaka. A következő ülésszakot 1969. szeptemberére tűzték ki. Biztosítani kell a CSKP egységes akcióit A szlovák kommunisták vitája az új szervezeti szabályzatról (MTI, CTK) A Szlovák Kommunista Párt alapszervezeteiben folyik a párt szervezeti szabályzat-tervezetének vitája. A tervezet hangsúlyozza az alsó párt­szervek önállóságát, s a párttagok aktí­vabb részvételének lehetőségét a párt po­litikájának kialakításában. A viták során felmerült a gondolat, hogy biztosítani kell a cseh és a szlovák országrész pártjai között a Csehszlovák Kommunista Párt­nak, mint egységes egésznek az akcióit. Január óta 883 rehabilitációs kérelem érkezett a CSKP központi ellenőrző és re­víziós bizottságához. Ezek közül 335-öt az alsófokú pártszervek elé utaltak. Szep­temberben 84 kérelem közül 56 esetben pozitív határozatot hoztak, hét kérelmet további gondos kivizsgálásban részesíte­nek, 21-et pedig elutasítottak. Tudósítások a helyzetről A szovjet lapok további riportokat kö­zölnek Csehszlovákiáról. A Pravda tudó­sítói beszámolnak arról, hogy Frantis­­kovy Láznéban a minap ledöntötték Le­nin mellszobrát. Ezt a gyalázatot — ál­lapítják meg a tudósítók —, csak fasisz­ták követhették el. Csehszlovákia nyu­gati részén egyesek még most is tudato­san szítják a szovjetellenes hangulatot. A Trud munkatársának az egyik dél­csehországi szovjet alakulat parancsnoka elmondta: azok a szovjet tisztek, akiknek kapcsolatba kell lépniük a lakossággal és a helyi vezetőkkel, többnyire éppen a la­kosság számára is létfontosságú problé­mák megoldása végett, konok meg nem értéssel, félelemmel, riadalommal talál­koznak. Minden javaslatunkban rejtett szándékot keresnek, állandóan valamiféle cselfogástól tartanak — mondotta a szov­jet parancsnok, hozzátéve: nem tudja, honnan ez a gyanúsítgatás. A Krasznaja Zvezda tudósítója azokból a levelekből idéz, amelyekben becsületes csehek és szlovákok arra kérik a szovjet katonákat, hogy ne menjenek el Cseh­szlovákiából, mindaddig, amíg teljesen nem normalizálódik a helyzet. Vannak még, akik úgy táncolnak, ahogy az impe­rialisták fütyülnek. A lap tudósítója mindamellett megjegyzi, hogy a helyzet mégis fokozatosan javul, végbemegy az erők megoszlása, s az eszmei érettséget — mint mindig — a munkásság képviseli. Johnson beszéde bankárok előtt (UPI, Reuter) Johnson elnök tegnap be­szédet mondott a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank évi közgyűlésén. Kijelen­tette: a következő évtizedben a világ össztermelésének évente legalább öt szá­zalékkal kell növekednie, s nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet szó e cél eléréséről. Javasolta, hogy a Világ­bank vállaljon nagyobb kockázatot hosz­­szú lejáratú hitelek nyújtásával. Felhívta az amerikai kongresszust, hogy járuljon hozzá a nemzetközi hitelrendszer átszer­vezéséhez. ♦ (MTI) A müncheni diktátum 30. év­fordulóján, tegnap este Josef Smrkovsky, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke tele­vízió- és rádióbeszédet mondott. Csehszlovákia és a föderációb­a 1948 februárjától véglegesen új vágá­nyon, a szocializmus vágányán haladt to­vább Csehszlovákia.­ Az év tavaszán új alkotmányt iktattak törvénybe. Ez a népi demokratikus, fundamentális társadalmi kérdéseket megoldó alkotmány azonban ismét mellőzte a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok egyenjogúságának dolgát. Az új társadalom építésének ten­gernyi gondja közben fennmaradt és az 1960-as alkotmányban ismét törvényerő­re emelkedett a két nemzet közötti egyen­lőséget nem érvényesítő aszimmetrikus ál­lamjogi berendezkedés. Ez furcsa, para­dox helyzetet idézett elő. Szlovákiának ugyan volt és megmaradt a maga névle­ges törvényhozó és végrehajtó szerve, a Szlovák Nemzeti Tanács (miközben a cseh országrész ilyennel nem rendelke­zett), de ez a félmegoldás csak kiemelte Szlovákia helyzetének fonákságát. A hiányzó cseh nemzeti szervek feladatát ugyanis a köztársaság központi, prágai kormánya, minisztériumainak sora töltöt­te be. Vagyis az országos érvényű dön­téseknél mindig „csehszlovák” álláspont érvényesült. A felemás állapot egyenlőt­lenséghez vezetett az állami és a gazda­sági életben. így volt ez annak ellenére, hogy az ország vezetői összehasonlítha­tatlanul gyorsabban fejlesztették Szlová­kiát, mint Csehországot. Ezért alakult ki a szlovák álláspont, amely szerint ezt a helyzetet nem lehet „tökéletesíteni”, „megjavítani”, vagy „finomítani”, hanem radikálisan meg kell változtatni: a szlo­vákság nem nemzetisége, hanem egyen­jogú nemzete a köztársaságnak. A „ki kire fizet rá?” és a ki kit korlá­toz?” vita az idén már a napilapokban folyt, teljesen nyíltan és szinte végtele­nül. Természetesen szóhoz jutottak a nemzetiségi sérelmek is, hiszen amíg a két államalkotó nemzet viszonya nincs kielégítően rendezve, addig a nemzetisé­gek jogaiban, mindennapi életében elke­rülhetetlenek a problémák, sőt a sérel­mek. Ilyen történelmi és politikai előzmé­nyek után került napirendre Csehszlová­kia föderatív átrendezése. Miután a kom­munista párt vezető szervei elvileg állást foglaltak az állam jogi átrendezés mellett, az idén májusban 32 cseh és szlovák jo­gász, közgazdász, történész és köztiszt­viselő bevonásával a kormány mellett szakbizottság alakult a föderáció előké­szítésére. A bizottságnak nem volt köny­­nyű dolga. Az első probléma mindjárt a közvélemény reagálásában adódott. Jel­lemző erre a Rudé Právóban május 23-án közölt „Szlovák monológ” című írás, amely szóvá tette, hogy az egész szlov­ák nép beszél, ír, vitatkozik, állást foglal a föderáció ügyében, de nincs kivel vitat­kozniuk, mert a cseh emberek­­ nem válaszolnak, hallgatnak. A CSKP meghirdette, a januári politi­ka, az alkotóerő aktivizálása igényelte, hogy végre rend legyen ebben az alap­vető kérdésben. Ekkor újabb akadály bukkant fel. Megszólaltak a morva-szilé­ziai országrész képviselői és azt követel­ték, hogy hármas föderációt alakítsanak, cseh—morva—szlovák államszövetséget, mert — úgymond — „Morvaországnak 1182-től 1948-ig alkotmányos autonómiája volt”. S végül: voltak a föderációs átren­dezésnek ellenzői is. A szlovákok képvi­selői nemegyszer voltak kénytelenek ,­a cseh nemzet kulturális érettségére” és „gazdag történelmi tapasztalataira” hi­­vatkozni, hogy az állam átrendezés­­i ügye ne szenvedjen halasztást. Végre megalakult a Cseh Nemzeti Ta­nács, s egyenrangú tárgyalópartnerével, a Szlovák Nemzeti Tanáccsal, valamint az államjogi rendezés kormánybizottsá­gával együtt előkészítették állásfoglalá­sukat a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság föderatív átrendezéséhez. Ezt az állásfoglalást a múlt héten publikálták, s nyílt vitára bocsátották, azzal a meg­jegyzéssel, hogy az alkotmányos törvény­­javaslatot Csehszlovákia születésének 50. évfordulóján, most október 28-án szeret­nék törvénybe iktatni. E törvényjavaslat alapelve: szimmetri­kus államberendezés. Eleve lerögzítik, hogy a csehszlovák szövetségi államot két egyenjogú, nemzeti állam, a Cseh Szocia­lista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság alkotja, mert „azonos érde­kük az együttélés a közös, föderatív ál­lamban”. Átruházzák azonban a két köz­társaság szuverenitásának egy részét a közös, szövetségi államra. A hármas (cseh morva—szlovák) föderáció gondolatát elvetették, viszont hivatalosan állást fog­laltak a nemzetiségek — a magyarok, a lengyelek, a németek s az ukránok — jo­gainak alkotmányos kodifikálása mellett. A Cseh-Szlovák Szocialista Köztársaság nemcsak a csehek és a szlovákok állama hanem a nemzetiségeké is. S ami döntő fontosságú: célul tűzték ki, hogy a két nemzet gazdasági integrációja jegyében Csehország és Szlovákia között végbe­menjen a szociális-gazdasági kiegyenlítő­dés,­ a két országrész között mihamarább eltűnjenek a főbb különbségek. Píron András (Befejezés következik)

Next